A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon

Az igazság korának leáldozott - az év szava a post-truth

2017. február 10. - Egres Dorottya

Az Oxford Dictionaries minden évben megválasztja az év szavát - ezt a címet 2016-ban a ‘post-truth’ nyerte el. Az inspirációt a Brexit és az amerikai elnökválasztás hatására felgyülemlett érzelmek adták. A 'post' latin előtag ebben az esetben nem arra utal, hogy világban már nincs igazság, hanem arra, hogy az igazság kifejezés egyszerűen értelmét vesztette.

trumpbrexit3.jpg

A díjjal azt a kifejezést illetik, amely legjobban tükrözi a kultúránkról és társadalmi miliőnkről alkotott elképzeléseinket egy adott éven belül. A definíció szerint a post-truth azt jelenti, hogy az objektív tények kevésbé alkalmasak a közvélemény meggyőzésére, mint az érzelmekre való apellálás és a személyes hit befolyása. A szótár szerkesztői szerint kb. 2000%-kal növekedett meg a szó használata a 2015-ös évhez képest. Olyan szavakat előzött meg, mint a felnőttkor nehézségeit leíró adulting vagy a britek által felkapott hygge, ami a dánok meghitt otthonosságra utaló lefordíthatatlan kifejezése.

post-truth.PNG

odo_woty_742px_pictographic_nov16_5.png

Ha érdekel a kommunikációtudomány és a média világa, illetve szeretnél ehhez hasonló témákkal foglalkozni, jelentkezz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem KomMédia képzésére!

A post-truh népszerűségének az első lökést a júniusi népszavazás hozta az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból, amire már csak Brexitként utalunk. A szó használatának gyakorisága aztán a tengerentúlon is megugrott, amikor Trumpot nevezték ki a Republikánus Párt elnökjelöltjének. Egy efféle szélsőséges politikai vélemények által fűtött időszakban, ahol a közösségi média erősen kivette a részét a politikai hírszolgáltatásból, a tények mondhatni már nem magukért beszéltek.

economist.PNG

Az amerikai elnökválasztás, amelyet talán alternatív valóságok ütközéseként is leírhatunk, sajtóorgánumok és szakértők szerint tényeknek álcázott vélemények végtelenül bizarr előadásáról szólt. Sorra születtek írások neves újságírók tollából, beszédek híres színészektől (kinek nagyobb a presztízse az amerikai választók szemében?), akik Donald Trumpot hazugsággal vádolták. Eközben pedig az amerikai választópolgárok döntő többsége mégis őszinte képet alkotott a vállalkozó-politikusról. Annak ellenére hagyta hidegen őket Trump szavahihetősége, hogy a Pinokkió-értéknek nevezett mennyisége a tények meghazudtolásának nála volt a legmagasabb.

independent.PNG

Sokan vitatják, hogy a post-truth életérzés nem újkeletű. Ugyanis miben tér el a jelenlegi politikai diskurzus az ezredfordulós manipulációtól vagy a hidegháború retorikájától? A post-truth jellegzetességei közé tartozik az érzelmekre apellálás, a tények figyelmen kívül hagyása, a kirekesztő retorika, de ezek egyike sem számít újdonságnak. A sajtó szerepe azonban megváltozott: egyre nagyobb befolyása van a közösségi médiának, az alternatív hírszolgáltatóknak, így egyre többször futunk bele hamis hírekbe és ellenőrizetlen tényállításokba. A válasz arra a kérdésre, hogy miért hangoztatja a világ az igazság korának leáldozását, talán és részben az, hogy a Brexit és Trump már más rétegek érdekeit is sérti.

Ráadásul minek is higgyünk annak, hogy az Oxford Dictionaries szerint a világot tavaly a post-truth kifejezés írta le a legkifejezőbben? Tény, hogy a tényekkel azt kezdünk, amit akarunk.

Képek: innen, innen, innen.

A bejegyzés trackback címe:

http://konzervtelefon.blog.hu/api/trackback/id/tr2012243394

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

midnight coder 2017.02.11. 10:03:31

Van benne valami. De azért ez nem annyira új jelenség, a balliberálisok már évtizedek óta mossák az emberek agyát a jól hangzó hazugságaikkal. Csak az istenadta nép mostanság kezd szembesülni azzal, hogy sok-sok éven át az orránál fogva vezették. Ezért van az, hogy Pl. a BRExit mellett nem azok a fiatalok voksoltak, akik szépen benyalták a liberós média szavait, hanem azok az öregek, akiknek volt összehasonlítási alapjuk arról hogy milyen volt az élet, és milyenné vált az elmúlt évtizedekben. Persze a BRExit után a balliberós sajtó próbálta jól összekenni szarral a kilépésre szavazókat - hogy ők az öregek, vidékiek, kevésbé iskolázottak, szóval az alacsonyabb rendű faj. Csak azt nem tették még hozzá, hogy fehérek és heteroszexuálisak is, mert akkor aztán végképp az jött volna ki a végén, hogy gettóban a helyük.

dont be such a jew 2017.02.11. 11:12:58

@midnight coder: szt is mondták orbán miatt imf nélkül államcsőd lesz

azt is mondták a brexit miatt lesz államcsőd

azt is mondták trump miatt lesz államcsőd

most azt mondják le pen miatt lesz államcsőd, szóval komoly az esély hogy megválasztják

hehehe

wmiki · http://kigondoltam.blog.hu/2014/07/20/stephen_hawking_538 2017.02.11. 12:04:59

Az index, 444, és címlapos bérblogjaik már elég régóta alkalmazzák az alternatív igazságokat a cikkeikben...
Csak az a baj, hogy továbbmennek...

Jakab.gipsz 2017.02.11. 15:19:57

Libsi csőcselék önmagát mindenkor eleve determináltnak tünteti fel, már mint az objektív igazság tudójának, pontosan így tudja kisajátítani értékeinket, illuzionista tolvaj banda semmi több, ámde mégis többek egy sima tolvajnál, kéjelegve figyelik mások kínlódását abban a mocsokba amit ők hozta létre. úgyhogy ők a háttérbe maradnak. Ezért kellenek nekik a központi bizottságok,, az elv kész a bizottsági bohócok pedig megpróbálják az elme-bajt megvalósítani, (az ideológiát, ami persze soha sem sikerülhet), végül a bizottság tagjait fogja szidni/dicsérni mindenki, holott ők is csak bohócok.

Skankhunt42 2017.02.11. 16:10:09

Na, mostanában nem sok babér termett a libsiknek, most a kedvenc hazudozásuk kapott valami noname díjat, ennek egy picit örülhetnek.

ősbölény 2017.02.11. 21:16:10

Az „alternatív valóság” eszméjének bevezetése a posztmodern irodalomtudományból, nevezetesen a dekonstrukciós iskolától (Derrida, Paul de Man) származik. Az imitációs elméletekkel szemben azt állítják, hogy az irodalmi mű szövege teljes egészében fikciós, nem a „valóság utánzása”. (Egy sokat mondó könyvcím 1987-ből: Csúri Károly – Lehetséges világok.) A posztmodern történettudománynak is egyre erősödő irányzata az egyes korszakok önképének, illetve a múltról alkotott elképzelésének vizsgálata (egyik legutóbbi, igen színvonalas példája ennek Turbucz Dávid könyve a Horthy-kultuszról).
A politikai elméleteket igen felületesen ismerem, de ennek (az irodalom- és történettudományban igen termékeny) kiindulópontnak a magyar közéletben a politikai gyakorlatba való átültetésével először 2001 tavaszán találkoztam. Az induló Heti Válasz főszerkesztői beköszöntőjében írt valami olyasmit Borókai Gábor, hogy ma már a politikai pártok nem ezért küzdenek, hogy megvalósítsák elveiket, hanem az versengés tétje, hogy kinek a valóságleírását fogadják el hitelesnek a választók. (Sajnos az Interneten nem tudtam ellenőrizni memóriám pontosságát, és ebben a pillanatban könyvtár sem érhető el, ezért nem tudok idézettel szolgálni. Sorry.)
Be kell látni, hogy ebben a versenyben a Fidesz 2006 óta nyerésben van. Magyarország pedig vesztésben. Ezért azonban nem a posztmodern tudomány a felelős – hanem sok minden és sok mindenki más - ennek taglalásába bele sem kezdek…