A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon

Miért gyakoribb sikertényező az érzelmi intelligencia, mint az IQ?

2017. augusztus 09. - somogyi t

A negatív érzelmeknek helyük van a mindennapokban. Nyilván nem azokra a szélsőséges helyzetekre kell gondolni, amikor valaki leüvölti a pénztárost, mert öt forinttal kevesebbet adott vissza, vagy ordítozva nyomja a dudát, ha valaki nem indul el a sárgánál. Az ilyen esetekben nem célravezető, ha ösztönösen, a rossz érzéseinket követve cselekszünk. Viszont az sem feltétlenül kifizetődő, ha túlságosan pozitívan viszonyulunk minden szituációhoz. Így sem, úgy sem… Akkor hogyan?  

Bizonyára hallottuk már, hogy „lépjünk egyet hátra” mielőtt nagyon belelovalnánk magunkat egy vitába, és leszednénk a másik fejét, mert ő más véleményen van. Ugyanakkor teljesen hidegen viszonyulni sem tanácsos egy ilyen helyzethez, sőt valójában talán nem is lehet… Sokféle elv és egymásnak kisebb-nagyobb mértékben ellentmondó elképzelés létezik az érzelmek hatékony kommunikációjával kapcsolatban: a következőkben ezeket járjuk körül.  

Miért ne? Zárjuk csak ki az érzelmeket!

Az Erőszakmentes Kommunikáció (EMK, eredeti nevén Nonviolent Communication) elve szerint amennyire csak lehet, érdemes kizárni érzéseinket és értékítéleteinket beszélgetéseink során, mert azok torzítják a kapott információ befogadását. Ugyanakkor az EMK az empatikus hozzáállást szorgalmazza mindkét fél esetében. Az elméletet Marshall B. Rosenberg alkotta meg, lényege, hogy a kommunikáció során nem élhetjük bele magunkat érzelmeinkbe, nem cselekedhetünk ezeket követve, ehelyett az érzéseket csak kimondani szabad.

mbr_2006.jpg

Dr. Marshall B. Rosenberg

Az EMK az interakció elemeit is meghatározza, ezek sorrendben:

  1. Megfigyelés: annak felmérése, hogy pontosan milyen helyzetben vagyunk
  2. Érzés: a szituációval kapcsolatos érzések verbális közlése
  3. Szükséglet: meg kell fogalmazni azt, hogy mitől éreznénk jobban magunkat 
  4. Kérés: szükséges kifejezni azt is, hogy mit kérünk a másiktól ebben a helyzetben

Ha ezeket betartjuk, akkor "zsiráfnyelvet" beszélünk, ha viszont maradunk az értékítéletekkel teli, kevésbé empatikus kommunikációnál, akkor a "sakálnyelv" a miénk. Az EMK hívei szerint, ha zsiráfnyelven közöljük gondolatainkat, akkor informatívak tudunk lenni úgy, hogy konfliktusos helyzetben is elkerülhetjük a nem kívánt kiabálásokat, tányértöréseket. Rosenberg például sikerrel használta ezt a módszert az iskolai integrációs programoktól kezdve egészen a háborús béketárgyalásokig. 

zsir_sak_emk.png

Mindezek ellenére az elméletet gyakran éri az a kritika, hogy nem életszerű, hogy nem hagyunk teret a kommunikáció során természetesen kialakuló érzelmeinknek. 

Most akkor érzelmek, vagy racionalitás?

A kérdés sokáig komoly tudományos vita tárgyát képezte. A ’90-es évekig azt gondolták, hogy az érzelmek csak torzítják a gondolatainkat, gondolkodásunkat és akadályoznak a helyes döntés meghozatalában. Aztán a ’90-es évek elején következett be az „affektív forradalom” néven elhíresült korszak, amikor rájöttek, hogy az emóciók nem az ördögtől valók. Kutatásokkal bizonyították, hogy azok az emberek, akik kizárják az érzéseiket, lehet, hogy jól tudják mérlegelni a döntési helyzeteket, mégis a gyakorlatban rossz döntéseket hoznak. „Egy csomó olyan buta helyzetbe hozzák saját magukat, amelyeknél, hogyha figyelnének az érzéseikre, és a környezetből jövő visszacsatolásokra, akkor nem kerülnének bele. Nem véletlen, hogy a sikeres emberek általában azok, akiknek magas az érzelmi intelligenciájuk és nem azok, akiknek magas az IQ-juk” – mondja Dr. Séllei Beatrix pszichológus, a BME Ergonómia és Pszichológia Tanszék oktatója. Szerinte tehát egy távolságtó magatartás elsajátítható valamilyen szinten, de nem érdemes kizárni az érzéseket a mindennapokból.

A krónikus érzelemmentesen gondolkodók

Az alexitímia nevű betegségben szenvedő emberek nem képesek érzelmeket felismerni és kifejezni, mindig ugyanabban a lelki állapotban vannak. Esetükben kimutatták, hogy nagyon rossz kockázatvállalók, mert nem tudják előzetesen emocionálisan felmérni egy adott helyzet következményeit. Nem tudják, hogy az adott helyzet majd jó lehet-e nekik, mert nem kapcsolódnak hozzá se jó, se rossz érzéseik.  

A negatív érzelem nem feltétlenül rossz

Gyakran hallhatjuk, hogy a negatív érzelmek csak ártanak, el kell engedni őket, és csak a jó dolgokra szabad koncentrálni – de ez csak részben helyes hozzáállás. Jó az, ha igyekszünk a pozitív dolgokra figyelni és meglátni mindenben a szépet, de a negatív érzéseknek is funkciójuk van. „A negatív érzelmeknek ugyanúgy van haszna, mint a pozitívoknak. Például figyelmeztethetnek arra, hogy egy olyan helyzetben vagyok, ami számomra nem jó. Ha egy helyzet örömet okoz, igyekszem fenntartani azt.  De amikor félek, szorongok, dühöt, haragot, vagy feszültséget érzek, az információ arról, hogy ez nekem így nem jó, itt valamit változtatnom kell, és ki kell kerülnöm ebből a helyzetből.” – magyarázza a szakértő. Tehát, ha pozitív érzéseket kapcsolok egy helyzethez, emberhez, dologhoz, akkor ezek felé közeledni fogok, ellenkező esetben pedig távolodni.

Dr. Séllei Beatrix szerint az érzelmeket a munka területéről sem érdemes kizárni. „Ha csak bemegyünk, elvégezzük a feladatunkat, és közben nem figyelünk arra, hogy a körülöttünk lévők milyen érzéseket élnek át, vagy hogyan reagálnak arra, amit mi mondunk vagy csinálunk, akkor egy idő után örömtelenné válik a munkánk, mert csak egy feladatvégzés lesz, amiért pénzt kapunk.” Ha már pénz: az anyagi döntéseknél is figyeljünk az érzéseinkre. Persze nem úgy, hogy azok vezetnek és minden más észérv a háttérben marad: de hallgassunk a benyomásainkra. 

Evidensnek tűnik, hogy az érzéseknek ott a helye a közeli kapcsolatokban – de vannak helyzetek, amikor a másikéról hajlamosak vagyunk megfeledkezni. Erre a következő példát hozza a szakértő: „Megbeszéljük az egyik barátommal, hogy leülünk kávézni, és én tele vagyok pozitív gondolatokkal, mert annyi jó dolog történt velem. Ha csak arra figyelek, hogy ezeket elmondjam, és nem veszem észre, hogy ő teljesen magába van fordulva és valami nyomasztja, mert nem figyelek rá, akkor nem működik az empátia kettőnk között. Ez a társas kapcsolatok elszegényedése. Ha nem figyelünk a másik érzéseire, simán el tudunk menni egymás mellett és elélünk egy kellemes társas magányban.”

Amikor viszont jó, ha nincsenek érzelmek

Mindezek ellenére persze, vannak olyan helyzetek is, ahol a döntést valóban „hideg fejjel” kell meghozni. Lehetnek olyan változások az életünkben, ahol jobb, ha csak a tényekre alapozunk.  Egy munkahelyváltásnál biztos, hogy nagyon sok racionális és érzelmi ok merül fel. Ilyen esetben azt az érzelmi okot, hogy szeretem a kollégámat, nem biztos, hogy bele kell venni a döntésbe. Továbbá sokan vannak, akik nem tudnak lezárni párkapcsolatokat és beleragadnak egy társfüggő szituációba, mert mindig ott van a túlzott érzelmi töltet, a félelem a magánytól, hogy mi lesz velem egyedül, meg hogy annyi jó dolog történt… Sokszor már nem látjuk azt, hogy igen, sok jó dolog történt mondjuk három éve, de az elmúlt egy évben meg csupa rossz. Ilyenkor le kell venni az érzelmi szemüveget.”

A szakértő hozzáteszi, hogy vannak persze olyan negatív érzelmek is, amiket kontrollálni kell – ilyen az agresszió. „Az első kérdés mindig az, hogy az agresszió, amit kivált belőlem a helyzet, arányos-e a helyzet súlyosságával. Tehát, hogyha valaki nagyon felbosszantott és én ezért nagyon dühös leszek, az oké. Viszont, ha ugyanennyire dühös leszek azért, mert valaki tett egy megjegyzést a hajamra, akkor magamba kell néznem, mert biztos, hogy nem erre az emberre vagyok dühös, hanem valami más problémám van.” A nyerő technika ilyenkor az önmegfigyelés –annak felderítése, hogy az adott érzelmi reakció mitől jelenik meg. Amikor túlreagálunk dolgokat, az általában nem az adott személy ellen irányul, hanem más probléma van a háttérben, amit rá vetítünk ki. 

A helyes kommunikáció kulcsa tehát az önmegfigyelés által szerzett önismeret, ha ezt felismerjük, a pizza sem kerülhet a tetőre:

Énközpontú közlés és az aktív, konstruktív figyelem

Konfliktusos helyzetben a Thomas Gordon-féle én-üzenetek (I-Messages) azért jók, mert ha saját magamról és a gondolataimról beszélek, akkor nagyobb esélyem van empátiát elérni a másik félnél. „Ha valamit én-üzenet formájában mondok, akkor kognitívan keretezem az érzelmeket. Engem nagyon bánt, hogy te ezt csinálod, mert ez engem zavar a munkámban stb. és felsorolom az okokat.” Dr. Séllei Beatrix kiemeli, hogy az értékítéleteket viszont érdemes kizárni itt is, vagy legalábbis lecsökkenteni azokat, mert gátolják a helyzet kellő távolságtartartással való kezelését, elnyomják a közölni kívánt információt, és tévútra terelhetik a vitát. Ez az elmélet kevésbé korlátozza az érzelmeket a kommunikációban, mint az EMK, a szakértő szerint a gyakorlatban könnyebben is alkalmazható.

 

training_assertive_communication.png

Az asszertív hozzáállás elősegítheti a konszenzus, egyesség megszületését egy vita végén. Akkor vagyunk asszertívak, ha igyekszünk megoldást találni egy adott problémára, meghallgatjuk a másikat és kompromisszumra törekszünk. Az aktív és konstruktív figyelem ennek a továbbfejlesztett változata, abban különbözik az asszertív gondolkodástól, hogy itt folyamatosan azon vagyunk, hogy konstruktívan, építő módon tovább vigyük a beszélgetést. „Hazamegy az ember a munkából a párjához, aki éppen mosogat, és azt mondja neki: ’De jó napom volt!’. Ha másik erre azt mondja, hogy ’kit érdekel?’, az destruktív. Konstruktív válasz az, ha azt mondja, hogy ’De jó neked!’. De ez még mindig nem elég. Itt várjuk a további aktivitást: ’De jó neked! És mi volt?’” 

Mindezekre tudatosan odafigyelhetünk, tréningezhetjük magunkat, ami nagyban megnövelheti az asszertivitásunkat, ezáltal pedig hatékonyabban és feszültségmentesebben menedzselhetjük konfliktusainkat.

képek: innen; innen; innen és innen

A bejegyzés trackback címe:

http://konzervtelefon.blog.hu/api/trackback/id/tr8412626259

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

rozsomák 2017.08.09. 20:40:02

Na most azért tegyük hozzá, hogy amiről itt szó van, az a másik saját magunk oldalára állítása, mint "siker" vagyis a másik manipulálása - jó és rossz értelemben egyaránt.
Hogyan tudom a másikat meggyőzni, hogyan tudom a magam oldalára állítani.

Ilyen szempontból - ha jól belegondolunk - ennek a legeredményesebb művelői a pszichopaták, akik a másikkal, csakis mint saját maguk számára hasznos eszközzel játszanak.
(Ezt csak úgy megjegyzem.)

Egyébként meg kis pontosítás: az I.Q megfelelője az E.Q, és nem az érzelmi intelliingencia.
Az előbbi egy mért érték - valaminek a jellemzésére - az utóbbi meg az, amit mérni akarunk - nem az értéke.

Medgar 2017.08.09. 22:19:54

Steve Jobs nem értene egyet

Bicepsz Elek 2017.08.10. 00:17:03

Szerintem az EQ-t nem erdemes keverni az asszertivitassal. Az EQ inkabb raerzes, nem pedig konflktus megoldo modszer. Pl. randevuzasnal az EQ-t kell hasznalni, szamolasnak az IQ-t, de gyakran mind a kettot(az EQ pl segit felismerni a szelhamosokat, akik csak az IQ alapjan siman meggyoznenek xyz dologrol).
A konflktusokbol is tul sok van. A hiperagressziv/csalo szemelyt nem fogjuk asszertivan meggyozni, ugyanis szamara a cel a lenyeg nem a kompromisszum(neki legyen jo de o ne adjon bele semmit).

bigdata 2017.08.10. 05:07:32

@Medgar: Steve Jobs egyetértene (azzal, hogy az EQ tesz sikeressé). Az érzelmi intelligencia fogalmát általában azok sem értik pontosan, akik blogolnak róla. A life coach szemszögéből persze fölösleges megkülönböztetni a képességeket, célokat, eszközöket, fogalmakat, valahol tehát érthető, miért keverednek morális és célszerűségi tanácsok és viselkedési formák az érzelmi intelligencia tárgykörébe. De a helyzet az, hogy nem kötelező rózsaszín plüssmackóként viselkedni akkor sem, ha minden képességed megvan hozzá. A harcművészeket sem onnan ismerjük fel, hogy a tescoban lerúgnak mindenkit, aki előttük áll a sorban. A 200+ IQ-s embereket sem onnan ismerjük fel, hogy mindig jó döntést hoznak és sosem hibáznak. Jobs termékei elég egyértelműen tükrözik az alkotójuk kimagasló érzelmi intelligenciáját, az, hogy gyakran arrogánsan viselkedett, nem a képesség hiányának tudható be.

bigdata 2017.08.10. 05:28:10

@rozsomák: a siker nem az érzelmi intelligencia célja, az az egyén célja. Az érzelmi intelligencia egy képesség, ami segít a siker elérésében. Hozzátenném, hogy az EI az egyén saját érzelmeinek kezelését is jelenti (sőt, elsősorban azt), a mások érzéseinek felismerése és figyelembe vétele mellett. A wikipedia meghatározása pl. egész jól sikerült:
Emotional intelligence (EI) is the capability of individuals to recognize their own and other people's emotions, discern between different feelings and label them appropriately, use emotional information to guide thinking and behavior, and manage and/or adjust emotions to adapt to environments or achieve one's goal(s).

Sólyom Tomi 2017.08.10. 08:26:02

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Mert alacsony az érzelmi intelligenciád (és az értelmi is, ha nem fogod fel, miért lenne jó neked asszertívnek lenni).

Zalai Béla 2017.08.10. 08:29:21

@rozsomák: "Ilyen szempontból - ha jól belegondolunk - ennek a legeredményesebb művelői a pszichopaták" - egészen addig, amíg sikeresen manipulálnak. Azonban általában mindenki, akit kihasználtak, sorra elfordul tőlük. Nem biztos, hogy gazdaságos mindig nulláról, új bizalmi kapcsolatokat kiépíteni a meglevők fenntartása helyett, akármilyen látványos is a rövid távú haszon.

wannabe_biker 2017.08.10. 08:46:01

Nagyon divatos téma az érzelmi intelligencia mostanában. Kétélű fegyver. Én ha meghallom, hogy valaki azt mondja amit hallani szeretnék, ott abban a percben már tudom, hogy nem leszünk jó barátok. Az ilyen ember az esetek 99%-ban hazudik és manipulálni próbál.

Behajtó70 2017.08.10. 08:46:55

jajaja, minden idióta kitalál valamit, hogy ne nézzen ki tökhülyének. Érzelmi...libblabla....de amikor meg kell alkotni valami, amikor végre kell hajtani egy feladatot elejétől a végéig rögös úton, akkor baxhatod az érzelmet, oda logika kell! A többi csak a szellemi-szegényember pótcselekvése.

midnightcoder2 2017.08.10. 09:02:35

A kommunikációt el lehet sajátítani ha van elég IQ-d - amúgy egyébként nem nagy ügy. Az más kérdés, hogy a siker érdekében bevállalod-e, hogy az életed nagy része kommunikációból álljon. Pl. mi szoftvert fejlesztünk. Innen az anyagi továbblépés a vezető fejlesztő, projekt manager, stb. lenne, de minél feljebb lépsz, annál több idődet tölti ki az adminidsztráció, a véget nem érő agyzsibbasztó meetingek a néha nem annyira nagyon okos userekkel. A fene se akar ilyet, még akkor sem ha jóval több pénz jár érte.

bigdata 2017.08.10. 09:09:59

@Behajtó70: "de amikor meg kell alkotni valami, amikor végre kell hajtani egy feladatot elejétől a végéig rögös úton" és kapsz is hozzá 10 magasan képzett szakembert, akkor gyorsan megtapasztalod, hogy szakértelemmel önmagában nem jutsz messzire.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.08.10. 09:29:12

@Sólyom Tomi:

Aspergeres vagyok. Az értelmi intelligenciám nagyon magas, az érzelmi intelligenciám nagyon alacsony.

Sólyom Tomi 2017.08.10. 09:32:40

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Akkor az lehet a baj, hogy csak az utóbbit használod.

Ravasz Figyelmeztetés 2017.08.10. 10:07:26

A sikeresség és az IQ között pedig igen magas a korreláció. Nincs más tulajdonság, ami ilyen jól előrejelezné az életben a sikerességet, mint az IQ, és csakis azért nincs 100%-os kapcsolat a kettő között, mer a magas IQ és a szorgalom/lelkiismeretesség nem kapcsolódik szükségszerűen.
Az érzelmi intelligencia pedig legnagyobbrészt csak áltudományos bullshit, a pop-pszichológia vigaszdíja a az IQ-hiányos hülyéknek. Az EQ egy személyiségvonás, nem egy képesség, amiből minél több van, annál jobb. A magas EQ-nak ugyanannyi hátránya is van, mint amennyi előnye, Az éremnek két oldala van tehát, míg magabiztosság és optimista önkép áll az egyik oldalon, önteltség és immunitás bármiféle kritikára a másikon. Ugyanez nem igazán mondható el az IQ-ról. Egy EQ-teszten továbbá nem teljesítmény magas pontszámot elérni, bárki meg tudja csinálni, aki nem teljesen hülye, szemben egy IQ-teszttel.
Releváns videó:
www.youtube.com/watch?v=IOlx_gmv5-I

BobAlice 2017.08.10. 10:34:24

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Az aspergereseknek nincsen kiemelkedő intelligenciája az átlaghoz képest. Példának itt vagy te.

maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző · http://bircahang.org 2017.08.10. 10:50:33

@Ravasz Figyelmeztetés:

Csináltam EQ-tesztet. El tudok érni magas pontszámot, mert ki tudom találni mi a jó válasz. De ha őszinte vagyok, 0-10 % közti eredményt érek el.

Az IQ-tesztben is van egy erős bizonytalansági elem. Pl. ha valaki szereti a logikai rejtvényeket, jobb eredménye lesz, miközben lehet, hogy valaki intelligens, csak éppen nem szereti a logikai játékokat.

BobAlice 2017.08.10. 11:45:51

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző:

1. De igaz, higgy, amit akarsz. Ostoba emberek mindent bevesznek.
2. Nem is akarlak ismerni.

s 2017.08.10. 12:18:21

@Behajtó70: A magas szintű póker játékosok kiröhögnek. Oda mindkettő kell.

s 2017.08.10. 12:20:15

@maxval bircaman bácsi szeredőci mélyelemző: Akkor nem menjél ki a piacra, mert nagyon át fognak baszni.

bigdata 2017.08.10. 12:34:27

Az asperger az autizmus egy enyhe formája. Nem jár kiemelkedő intelligenciával, bár ki sem zárja azt. A filmekben persze érdekes karakter egy aspergeres szuperzseni.

Ballib cenzúrázók réme 25 2017.08.10. 12:47:22

Alapvetően igaz a felvetés.

Jó dumával többre mész, és jobban boldogulsz, mint sok ésszel duma, és megfelelő érzelmi habitus nélkül.

Csakhát előbb-utóbb kiderül, hogy nem tudod észbeli képességek hiánya okán elvégezni a munkád,

Persze ha nagyon jó a dumád, és tök hülyén vezetőnek veteted fel magad, mint a hazai multiknál, bankoknál, állami cégeknél, akkor mindegy hogy hülye vagy, mert úgyse kell csinálnod semmit.

s 2017.08.10. 13:40:49

@Ballib cenzúrázók réme 25: "Jó dumával többre mész, és jobban boldogulsz, mint sok ésszel duma, és megfelelő érzelmi habitus nélkül.2

"Fegyverrel és pár kedves szóval sokkal több mindent el lehet intézni, mint csupán pár kedves szóval."
Al Capone

steery 2017.08.10. 13:51:33

Amikor valaki azt várja tőlem, hogy értsem meg őt, az valójában mindig azt jelenti, hogy értsek egyet vele. Majd ezután vegyem át az ő véleményét. Gondolkodjak, érezzek, szóljak és főként: cselekedjek úgy, ahogy ő akarja-elvárja. Ha nem teszem, akkor azt állítja: nem értem meg őt. Nem is figyelek oda rá. Mivel nem veszem figyelembe a manipulációját, amivel fölém akar kerekedni, hogy irányíthasson engem és fölhasználhasson a saját céljai érdekében.
Az eredmény borítékolható: Ebben a társadalomban minden szó süket fülekre talál. Mindenki beszél, mondja a magáét, sőt kiabál és ordít, de mindenki más fütyül rá, semmibe veszi az akaratát, szándékát és tovább csinálja a saját dolgait a saját elképzelései szerint.
És jól teszi!
Szóval érdemes, sőt muszáj nem megértőnek lenni. Hogy a sok hülyegyerek ne ugráltathasson kedve szerint. Ezért én régóta igyekszem minimalizálni az érzelmi intelligenciámat és picit sem lenni együttérző, egyetértő és főként nem együttműködő. Cserébe úgyis ugyanezt kapom mindenkitől, akár ilyen vagyok, akár nem. És azóta, hogy nyíltan részvétlen vagyok és nemtörődöm, sokkal jobban érzem magam és sokkal jobb életem van, mint régen, amikor még nem ilyen voltam! És bátran összeveszek mindenkivel minden miatt, ha valaki nagyon szívózna velem. És nem félek harcolni másokkal és rosszba lenni velük. Meg is futamodik tőlem szinte mindenki! :-D

s 2017.08.10. 14:17:14

@steery: "Ezért én régóta igyekszem minimalizálni az érzelmi intelligenciámat"
Sikerült.

Egyébként a nagy hadvezérek, a jó kártyások, a sikeres spekulánsok, a mesterien sakkozók, a hatékony tanítók, de még a ravasz gyilkosok után nyomozó detektívek is sokat köszönhetnek az érzelmi intelligenciának. Ez nem azt jelenti, - ahogyan te tévesen feltételezed - hogy mindenben egyetértenek másokkal. Ez azt jelenti, hogy mások helyébe tudják képzelni magukat és ezáltal pontosabban jelzik előre a következő lépésüket. Tudják, hogy mitől félnek, mit akarnak elérni, merre tartanának. Helyesen mérik fel a szándékot. Sokkal jobban, gyorsabban, alaposabban, mint pusztán az racionális elemzéssel lehetséges. Az érzelmi intelligencia tehát nem helyettesítője az értelmi intelligenciának, sokkal inkább a kiegészítője.

steery 2017.08.10. 15:18:56

@s: Ebből is látszik, milyen összetett dologról van szó, hisz rögtön félreértetted, amit írtam. Nem feltételezem, hogy az érzelmi intelligencia használata miatt egyet kell érteni másokkal. Pont ez okozza a gondot a gyakorlatban, hogy noha együttérzel valakivel, mégis muszáj fütyülnöd rá, azaz egyet nem érzőnek kell lenned az esetek többségében. Hmm. Most látom csak, hogy ezt a dolgot nem tudom igazán jól megfogalmazni. No mindegy, akkor hagyjuk! Úgyis csak félreértenéd! :-D

s 2017.08.10. 15:39:52

@steery: "Nem feltételezem, hogy az érzelmi intelligencia használata miatt egyet kell érteni másokkal."
"régóta igyekszem minimalizálni az érzelmi intelligenciámat és picit sem lenni együttérző, egyetértő és főként nem együttműködő"

Nekem ez ellentmondásosnak tűnik. Miért korlátozod magad ebben az ügyben, ha tudod, hogy nincs meg az egyetértés követelménye? Elvileg csak nyerhetsz a dolgon, ha nem mondasz le az érzelmi intelligenciáról. De te lemondasz róla.

A vérszívó denevéreket ismered? Kimennek éjjel csapatokban vért szívni. Nem sikerül mindenkinek, ezért aki nem jutott vérhez, az kér valaki mástól. Kap is, de csak azért, mert akik adnak, azok tudják, hogy hasonló helyzetben ők is kérhetnek és kapnak is vért. Ennek ellenére nincsen "potyázás" (azt hamar kiközösítik), mindenki megteszi, amit csak tud. Van viszont együttműködés. Ezt az evolúció intézte így egyébként.
Fejlettebb létformáknál (főemlősök) az együttműködés készsége egész magas fokra fejlődött. Majomkísérletekből ismert, hogy ezek az állatok rájönnek arra, ha egy táplálékhoz csak a másik társuk segítségével juthatnak hozzá, ezért kérik annak közreműködését és megosztoznak a szerzeményen. Ez a vérszívó denevérekkel ellentétben már nem ösztönös, hanem tanult és a mindenkori, változó körülményekhez igazodó viselkedésforma. Kár volna, ha ember létemre visszalépést kellene észlelnem ebben a tekintetben bizonyos embertársaim miatt. Az együttműködés biológiailag kifizetődő. Tehát társadalmilag is annak kellene lennie, mert nem épülhet szilárd társadalom a fizikai alapok megtagadására.

steery 2017.08.10. 16:15:54

@s: Az ember nem vérszívó denevér és nem majom. Az ember sikeressége nagyban függ a körülményektől. És amikor olyanok a körülmények, akkor bizony evolúciós előnyt jelent az együtt nem működés. Ez nem visszalépés, hanem továbblépés. Az intelligencia evolúciója kiköveteli a fajtársaktól való elidegenedést és nemtörődömséget. Ez végső soron a társadalom teljes megszűnésében fog majd kicsúcsosodni, amikor az értelem továbblép, túllép a társas viszonyokon. Így elmondható, hogy az emberi lét végső célja a többiektől való megszabadulás. Azaz az ember nem társas lény. Csak átmenetileg kényszerül úgy tenni, mintha az lenne. A részleteket nem fejtem ki, mert regény méretű lenne.

bigdata 2017.08.10. 16:23:57

@steery: erről most a gordon-módszer jut eszembe, ami arról szól, hogyan tárjuk fel a másik fél valós gondolatait, érzelmeit, félelmeit egy adott helyzettel vagy témával kapcsolatban, majd ebből kiindulva hogyan jussunk el a helyzet rendezéséig, legyen az egy konfliktus megoldása, saját üzenetünk célba juttatása, üzleti tárgyaláson eredmény elérése, stb. Ha pont fütyülsz mások érzéseire, akkor ez elég nehéz.

bigdata 2017.08.10. 16:32:43

@steery: ezt a regényt már megírták páran. Van azért egy kis gond a gondolatmenettel, hisz számos ember örömforrásként tekint a társaságra, tudomány és a gazdaság a specializáció irányába halad, a politikai és szociális fejlődés pedig egyre több dolgot társadalmasít (igaz, van olyan is, amiről lemond). Evolúció sem nagyon zajlik, azt épp a modern világ iktatja ki, a célzott génterápiára nagyobb az esély.

s 2017.08.10. 16:37:48

@steery: Nem értek egyet. Ennek oka alapvetően az, hogy nem gondolom a legutóbbi pár ezer év történetét meghatározónak egy olyan faj szempontjából, aminek a kialakulása és körülményekhez történő alkalmazkodása ennél az időszaknál nagyjából két, három nagyságrenddel hosszabb távra tekint vissza. Tehát millió, illetve több százezer év áll szemben alig húszezer évvel. Az ember társas lény, mert legnagyobb mértékben a főemlősökkel áll rokonságban (biológiailag és társasa viszonyait illetően) és a főemlősök is társas lények.

Ettől függetlenül az egyén szabadságában áll eldönteni, hogy vénkisasszony illetve agglegény kíván -e maradni. Viszont hiba volna azt gondolni, hogy mivel egyesek így cselekszenek, ez lesz az általános viselkedési minta is. A faj erőforrásait és végső soron a létét fenyegeti ennek a magatartásnak az elterjedése, ami persze nem zárja ki azt az eshetőséget, hogy mindez megtörténik. Valami ok miatt előbb-utóbb minden életforma kipusztul. Ha nem az atomháború, vagy a környezetszennyezés visz el minket, akkor könnyen lehet, hogy az általad vázolt forgatókönyv okozza majd az elmúlásunkat.

steery 2017.08.10. 18:25:12

@bigdata: Mások megértésével csak az a baj, hogy rengeteg időt és energiát vesz el az embertől, az így elérhető eredmények pedig többnyire igen csekélyek. Vagyis nem éri meg belefeccölni a munkát. Arról nem beszélve, hogy amikor régen ilyesmit csináltam, általában mindenki kurvára ideges, meg pipa lett tőle, mert észrevették, hogy keresztüllátok rajtuk és ismerem az indítékaikat, azaz meztelennek (értsd: védtelennek) érezték maguk előttem, mintha gondolatolvasó lennék. És ez frusztrálta őket. Ezért elkezdték takargatni magukat mindenféle pszichés önvédelmi eszközökkel. Szóval nem könnyítették meg a dolgom, mivel nem állt érdekükben az átláthatóság (ahogy a politikusoknak sem).

A társaság, mint örömforrás sajnos erősen korlátozott dolog a gyakorlatban. Én a legtöbb társaságban nem éreztem jól magam. És kifigyeltem, hogy mások sem érzik jól magukat ott, a csodaszellem ellenére. Csak úgy tesznek, mintha... kényszerből. Vagyis kamu az egész.
A másik dolog: Mit csinálnak az emberek, amikor sok pénzhez (erőforráshoz, hatalomhoz) jutnak? Rögtön arra használják, hogy a segítségével eltávolítsák a közelükből (életükből) a nekik nem tetsző embereket és bevonzzák a nekik tetszőket. Azaz társaság szelekciót végeznek, aminek vége a tökéletes társaság "kitenyésztése" maguknak. Ez pedig csak a legritkább esetben jó és örömteli ezen társaság tagjainak. A többségük számára csupa kényszer és képmutatás, jópofizás a fontos, gazdag emberrel bizonyos előnyökért. Lényegében tehát azért dolgozunk, hogy legyen pénzünk, amivel elszigetelhetjük magunkat a világtól. A gazdagok nem együtt élnek-szoronganak kis lakásokban, nagyon imádva egymást. Hanem mindenkinek (papa, mama, gyerekek, szolgák) külön szobája vagy lakása, háza van, külön tévé, telefon, számítógép, autó, azaz külön élete. Milyen társas együttélés az, aminek lényege az elzárkózás és a különélés? Milyen példát mutatnak az elzárt lakóparkok, a gazdag gettók, a magánszigetek?

@s: Én ezt úgy gondolom, hogy az egyszemélyes társadalom vagy társtalanalom megvalósítása felé halad a civilizáció evolúciója. A technika segítségével végül mindenkinek lesz otthon saját, személyre szabott gyártósora. Lesz egy házad, benne egy teremtőgéppel, ami minden ruhát, tárgyat, bútort, járművet, ételt legyárt neked (megteremti vagy hulladékok újrahasznosításával összerakja). Lesznek háztartási robotjaid, amik elvégzik a legtöbb munkát. Lesz egy MI robot élettársad, aki tökéletesen személyre szabott partner neked és nincsenek holmi jogai meg nem válhat el tőled, nem hagyhat ott, stb. Szaporodnod nem kell, mert időnként gyártasz magadnak új biológiai vagy gépi testet, amilyet éppen akarsz (bárhogy kinézhet, akár naponta cserélgetheted őket, mint a ruhádat) és abba átülteted a lelked. Így kvázi halhatatlan vagy. Ha pedig a gyártósorod űrhajót is tud készíteni, simán elhúzhatsz a túlnépesedett Naprendszerből és kereshetsz magadnak egy üres bolygót, amit a gépeiddel lakhatóvá alakíthatsz és lesz egy saját magánnaprendszered, ahol szabadon élhetsz. Nem szólhat bele senki, mit csinálhatsz. Te vagy az Isten. A Törvény. Az út, az igazság és az élet. Kb. ez a csúcsa az intelligencia fejlődésének, amikor már nem korlátoz se a többi ember, se a technika, se a fizika, biológia.

bigdata 2017.08.11. 02:37:16

@steery: Nos... általában, ha kommunikációról meg érzelmi intelligenciáról van szó, akkor a mások megértése nem komplex személyiségelemzést takar. Csak az adott interakcióra, szituációra vonatkozik. És ott sem az a cél, hogy átlássunk valakin, hanem hogy elkerüljük a "tudod mit, nyuszika b+ a vasalódat" típusú helyzeteket (ismerős ez a vicc?).

Ami a társaságot illeti: az emberek nem egyformák. Egy introvertált embernek sokkal több igénye van énidőre és személyes térre, mint egy szélsőségesen extrovertáltnak, aki 2 hét magánytól klinikai értelemben is megőrül. Ha jártál már szombat este a belvárosban, valószínűleg számodra is életszerűtlen a feltevés, hogy mindenki szenvedni jár oda, nem szórakozni.