Költészet: megmagyarázhatatlan varázslat, megfejthetetlen titok. Gondolatok és érzelmek tartósítószere, az örökkévalóság eszköze. Annak idején valahogy így tanították: “A líra ézelmeket fejez ki, művei verses formában íródnak”. Na de ki olvas ma manapság költeményeket? Ki vesz a kezébe verseskötetet? Ha a rég letűnt korok nagy lírikusaira gondolunk, úgy érezhetjük: a versek ideje lejárt. Hol vannak már a hős költők, a váteszi szerepkör, a poéták kultusza? Pedig a költészet igenis élő műfaj, sőt: talán jobban az életünk része, mint valaha. Csak éppen lehet, hogy nem könyvek vagy újságok lapjain, hanem Youtube-videókon és a közösségi oldalakon keresztül szivárognak be a rímek a mindennapjainkba.
„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
(József Attila)
Versünnep – minden téren
Ha máskor nem is, van egy nap az évben, amikor lépten-nyomon versekbe botlunk: április 11-e, a Magyar Költészet Napja. És nem csak az interneten. Habár ilyenkor szívesen tesznek ki az emberek (akár saját) szerzeményeket a facebook-üzenőfalukra, Instagram oldalukra, már nem csak a virtuális tér sajátja a költészet napi-versözön: 2013 óta él a Gittegylet által életre hívott kezdeményezés, a Posztolj verset az utcára!, mely kiterjesztette a költészet szeretetét a mindennapi környezetünkre is. Lámpaoszloptól a lépcsőig, járdától a villamosig, évről évre egyre többen árasztják el a lakóhelyüket kedvenc műveikkel. A “költészeti gerillaakció” mára szó szerint is világraszóló lett: az elmúlt 5 évben a világ több mint 20 országában élő magyarok posztoltak verset az utcára. A szervezők szerint a költészetnek ez a rendhagyó ünneplése összeköti az embereket, és segít. hogy kicsit megálljunk rohanó világunkban. Az egyik főszervező szerint:
"Azzal, ahogy készülnek rá az emberek (köteteket forgatnak, keresgélnek, verseket olvasnak) és azzal, hogy maguk is felfedezik az utcán vagy az interneten a mások által posztolt verseket - előfordul, hogy először hallanak egy-egy szerzőről - az ünneplés személyessé és egyben valódi közösségi élménnyé válik.”
Ám a facebookon is akadt már példa költészettel kapcsolatos megmozdulásra a személyes rím-megosztások mellett. A közösségi oldalakon terjedő kihívások (amik gyakorlatilag az egykori kéretlen láncemail-ek utódai) bizonyára senki számára nem ismeretlenek: ezek között vannak kevésbé értelmes, de előremutató ötletek is, és a költészet népszerűsítése érdekében életre hívott törekvések mindenképpen az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezek közül a legismertebb valószínűleg az a 2014-es “kulturális miniforradalom” volt, melyet Szabó Balázs irodalmár indított el a facebookon.
“Azt akartam, hogy az emberekben realizálódjon, hogy a magyar vers mekkora csoda. Nem feltétlenül az a célom, hogy hónapokon keresztül tomboljon a Facebookon a "11 vers". De ha van néhány ember, aki emiatt előveszi Vörösmartyt vagy Kosztolányit, már megérte az egész.” [forrás]
Azt már sokszor hallhattuk, hogy modern világunk technikai eszközei és új médiumai hogyan változtatták meg az olvasás kultúráját. A közösségi oldalak arra szocializálnak minket hogy sok rövid szöveget olvassunk - minél hamarabb. Gyors és hatásos, azonnal befogadható, és nem utolsósorban erősen vizualizált élményekre vágyunk - a kultúra terén is. Ezt használták ki az Instavers megalkotói is: a közösségi oldalakra feltöltött képeikkel a kortárs magyar irodalmat szerették volna népszerűsíteni - sikerült is. Mára több mint tízezer követőjük van a facebookon. A koncepció egyszerű: kortárs irodalmi szövegekből kikerülő rövid, közérthető és populáris részleteit fotózzák le: hol virágszirmokkal, hol fűszerekkel, hol piros rúzsfoltokkal. Az üzenet tömör, a design szemet gyönyörködtető: a versrészlet így azonnal célba talál, reakciót kelt, vagy ahogy az ötletgazda fogalmaz; azonnal oldódik. Aki pedig az instant verziótól kedvet kapott, az egy kattintással eljuthat a költemény egészéhez - így az érdeklődő olvasók eljuthatnak a kis részektől a nagy egészig, közben észrevétlenül is közelebb kerülve a mai költészethez, költőkhöz.
Ráadásul az Instavers sikere még egy dologra rámutatott: hiába elérhető minden - a költészet is - az okostelefonokon keresztül, a kortárs irodalom nem csak a kortárs eszközökön él. Az növekvő népszerűség ugyanis a 2016-os Instavers kötet megjelenésében csúcsosodott ki, bizonyítva, hogy a mai és hagyományos formátum egymást kiegészítve is működik, sőt igény van rá.
Hasonló, mégis más vállalkozás a Sophie Tari által jegyzett Egysorosok, mely főleg az Instagramon tett szert nagy követőtáborra. Kép és szöveg itt is egy egészet, együttes tartalmat alkot, a pár soros, sőt, olykor csupán pár szavas könnyen befogadható szövegeket azonban maga az ötletgazda írja. Az Angliában élő Sophie az idegen nyelv használatának tükrében döbbent rá a magyar nyelv eredetiségére, lefordíthatatlanságára, virtuózitására, és végül ez, az anyanyelv tisztelete és szeretete vezetett az Egysorosok elindításához. Szerinte egy új generáció számára alkot új irodalmi közeget a naponta posztolt “versképekkel”, és szövegei rövidségük ellenére is teljes értékű írások. Versek is, meg nem is, néha rímelnek, szójátékok, haikuk; ajátos kísérletezés ez a líra és próza határán. Sophie saját meghatározása szerint: Szellemi szobrászat. Érzelmiségi költészet. Emberlét inspirációk.
Humor és költészet a Youtube-on
Persze a világ elsőszámú videómegosztóját sem hagyta érintetlenül a líra: igaz, itt egészen más úton tört utat magának korunk olvasóihoz. A Youtube elsősorban a szórakozás, kikapcsolódás platformja: nem csoda hát, hogy az itteni, magyar költészettel kapcsolatos tartalmak is erre helyezik a hangsúlyt. Kiváló példa erre a 2 éve hatalmas sikert aratott minisorozat, a “A Vers Mindenkié”: kiváló magyar színészek és humoristák szavalják pátoszi hangnemben, nagy beleéléssel magyar popslágerek szövegeit. Persze, ez nem kifejezetten költészet, mégis; a nézők kedvet kaphatnak a verseléshez, a költemények olvasásához, hiszen a zeneszöveges videók is bizonyítják: a szövegekből új jelentések, tartalmak bukkanhatnak elő, ha mélyebbre merülünk bennük.
Aztán ott vannak még a szintén nagy közkedveltségnek örvendő “XY verset mond” típusú videók, melyben olyan világsztárok szájából hallhatóak Petfői, Kosztolányi vagy épp Pilinszky sorai mint Bruce Willis, Sharon Stone vagy Morgan Freeman - természetesen nem igaziból, csak az ügyesen összevágott képsoroknak és zseniális magyar hangoknak köszönhetően. Az ötlet szellemes, és amellett, hogy a videók megmosolyogtatóak, “edukációs” jellegük sem zárható ki, és végül is mindegy hogy Forrest Gump vagy Petőfi arca van előttünk: lényeg, hogy észrevétlenül is magyar verset fogyasztunk.
A költészet tehát ma is itt van velünk; alkalmazkodott megváltozott szokásainkhoz, új médiumainkhoz, igényeinkhez. Megszólít, elgondolkodtat, felemel, és nyomot hagy. És ki tudja, talán köztünk van a kor Karinthy Frigyese és Radnóti utódja: csak ma már nem a Nyugat lapjain, hanem az Instagramon kell keresnünk őket.