A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon

Hogyan születik a sorozatgyilkos? - A Mindhunter megfejti a deviáns elméket

2017. október 19. - Egres Dorottya

“A világnak alig van már értelme, akárcsak a bűnözésnek” - mondja a Netflix legújabb, Mindhunter című sorozatának főszereplője. Holden Ford FBI ügynök forradalmasító munkáján keresztül megismerhetjük a modern kriminológia kialakulását az 1970-es években. A karaktert a profilozás úttörőjéről, John E. Douglas FBI ügynökről mintázták, akinek hasonló címmel megjelent könyve adja a sorozat alapját. Bejegyzésünkből kiderül, honnan ered a ma is használatos profilozási technika, hogy mi értelme van annak, amikor a főszereplő barátnője a "szociológia atyjáról" beszél, és persze adunk egy kis ízelítőt a sorozatból is.

Holden Ford (Jonathan Groff) túsztárgyalót egyre nagyobb aggodalommal tölti el az, amit a krízisszituációk megoldása során tapasztal: a bűnözők cselekedetei irracionálisnak tűnnek, és ebből kifolyólag észérvekkel sem lehet hatni rájuk. Ford az FBI akadémián megismerkedik egy professzorral, aki így foglalja össze a problémát: az FBI-t olyan sorozatgyilkosok elfogása céljából hozták létre a század elején, akiket saját érdekeik vezérelték, akik mást sem akartak, mint pénzt és hírnevet. Évtizedekkel később már azt látjuk, hogy idegen öl idegent - elkövető és áldozata sokszor nem ismerik egymást. Így felmerül a kérdés, hogy milyen irányba folytassuk a nyomozást, amikor a motiváció megfoghatatlannak tűnik? 

mindhunter-1200x520.jpg

A sorozat bemutatja a "sorozatgyilkos" fogalom születését, és az FBI berögzült szemléletét ezekről a bűnözőkről: úgy gondolták, hogy ők születésüktől fogva őrültek. Ford azonban más állásponton van, és a többi ügynököt is szemléletváltásra ösztönzi: szerinte nem csak az elborult elme, vagy valamiféle állati ösztön vezérli a visszaeső gyilkosokat, hanem egy múltbéli trauma, mely tévútra vitte őket. Érdeklődés a pszichológia és a szociológia felé fordul, meg akarja érteni ezeket az embereket és a bűntetteik mögötti magyarázatokat. Fontos kérdést fogalmaz meg:

“Hogyan kerülhetünk lépéselőnybe az őrülttel szemben, ha nem tudjuk, hogy az őrült hogyan gondolkodik?”

A gondolkodásmód megfejtése viszont nem megy másként, mint beszélgetéssel. De pontosan honnan is ered a legveszélyesebb bűnözők meginterjúvolásának ötlete?

Interjú az ördöggel

A ma is használatos profilozási technika az elkövetők pszichológiai hátteréről gyűjtött információkon alapszik. A profilozók ezekből a statisztikákból és tendenciákból indulnak ki, amikor magyarázatot keresnek a látszólag megmagyarázhatatlan bűncselekményre, és kísérletet tesznek az elkövető kilétének felfedésére. Ez a technika csak az 1970-es években vált elfogadottá az FBI berkein belül, amikor is John E. Douglas, a Viselkedéskutató Egység (Behavioural Sciences Unit) ügynöke és mentora, Howard Teten elindították az ügynökség saját profilozó programját. Körbeutazták az Egyesült Államokat, hogy interjúkat készíthessenek a bebörtönzött sorozatgyilkosokkal, és megérthessék, hogyan is működik a bűnözői elme. Douglas a 25 éves FBI pályafutása alatt több mint 500 eseten dolgozott, és interjút készített az amerikai történelem leghíresebb sorozatgyilkosaival, többek között Charles Mansonnel és a bostoni fojtogatóval. Róla mintázták egyebek mellett a Gyilkos elmék című széria profilozó főszereplőit, és a Hannibal sorozat adaptációjának Will Graham nyomozóját is.

d87f07a50ba579131bf8536db0b800fd_l.jpg

A sorozatban a karakterek első interjúalanya Edmund Kemper, aki “Co-ed killer” néven híresült el. Ford először titokban látogatja meg a rabot, főnöke csak hosszas meggyőzés után bólint rá Ford és ügynök társa magánakciójára. Kemper 1963-ban 15 évesen meggyilkolta a nagyszüleit, majd miután paranoid skizofréniát diagnosztizáltak nála, elmegyógyintézetbe utalták. Onnan 21 évesen szabadult, ugyanis sikerült meggyőznie orvosait, hogy teljesen meggyógyult és rehabilitálható. 1972-ben a 205 cm magas és 108 kg-os Kemper gyilkos ámokfutásba kezdett. Fiatal főiskolás lányokat szedett fel (innen a neve, co-ed, azaz diáklány koedukált iskolában), megcsonkította őket, majd maradványaikkal szexuális aktusokat hajtott végre, amiről a sorozatban kellő részletességgel be is számol. 1973-ban feladta magát, miután saját anyjával is elkövette ugyanazt, mint a főiskolás lányokkal. Kempert nyolc életfogytiglanra ítélték, jelenleg is büntetését tölti Kaliforniában.

mindhunter-1.jpg

Fordot lenyűgözi Kemper intelligenciája, kettejük kapcsolata szinte barátivá fajul, ahogyan az FBI ügynök nemcsak kérdéseket tesz fel, de magáról is megoszt dolgokat. Csak hogy érzékeltessük a sorozat hangvételét: Ford ügynök megkérdezi az udvarias és választékosan beszélő elítélttől, hogy milyen megoldást lát a magafajták büntetésére és rehabilitációjára. Kemper azt válaszolja, hogy kínhalált.

Miért fontosak a címkék?

“Szóval mit gondolsz Durkheim címkézés elméletéről és a devianciáról?” - kérdezi Holdentől egy szociológia mesterszakos lány (a leendő barátnője) egy rockkoncert alatt. 

netflix-trailer-david-finchers-mindhunter.jpg

A deviancia elmélete Émile Durkheim francia szociológus nevéhez fűződik. Szerinte nincs eredendően bűnös tett, a deviancia definícióját a hatalmon lévők határozzák meg, és foglalják törvényekbe. A deviancia tehát nemcsak úgy magától értetődően létezik, hanem egyes cselekedetek bizonyos kulturális kontextusokban deviánsnak minősülnek, míg másokban mondhatni “normálisnak”. A deviancia értelme nem más, mint a megszokottól való eltérés.

quote-man-is-a-moral-being-only-because-he-lives-in-society-let-all-social-life-disappear-emile-durkheim-146-56-83.jpg

Az 1960-as években a kriminálpszichológiában meghatározó fordulatot jelentett a címkézési elmélet (labeling theory). A címkézés elmélete magába foglalja az elsődleges és a másodlagos devianciát. Az elsődleges deviancia arra utal, hogy az egyén elköveti magát a deviáns tettet, de az alig van hatással státuszára és elméjére, mert egyelőre mások nem tudnak róla. 

A másodlagos deviancia szerint valakiből akkor lesz deviáns, amikor nyilvánosan felcímkézik, és magáénak kezdi érezni a címkéjét. Gondolhatunk erre úgy is, mint egy önbeteljesítő jóslatra. Egy olyan negatív címke, mint az elítélt, számos lehetőségtől foszthatja meg a börtönből szabadult egyént, aminek következtében deviánsként fogja látni saját magát, így továbbra is hajlamos lesz deviáns cselekedetek elkövetésére. Következésképpen lehetséges, hogy a negatív címke eltűntetésének hatására az egyén inkább társadalmilag elfogadott cselekedeteket fog véghez vinni a jövőben.

De hogy kapcsolódik a deviancia elmélete és a címkézés a sorozathoz? Ford ügynök azt a nézetet képviseli, hogy nem minden bűnöző születik bünözőként, egyesek azzá válnak. Charles Manson példáját hozva felteszi a kérdést:

Tekintve, hogy Mansont gyermekkorában szeretet nélkül nevelték és erőszakkal kezelték, többször bebörtönözték, nem lehetséges, hogy mindez hatással volt rá?

Ford állítása szerint Manson ismételt börtönbe kerülése talán szerepet játszott abban, hogy mivé vált. Végtére is, ez egy ördögi kör: bebörtönöznek egy embert, mert bűncselekményt követett el, bűnözőként pedig nagy eséllyel újabb bűntetteket fog elkövetni.... Ezen a ponton ütközik össze Ford "újhullámos" gondolkodása a régiváságú FBI ügynökök elképzeléseivel. 

serial_killer.png

És hogy miért érdemes még megnézni a sorozatot azoknak, akik érdeklődnek a modern kriminológia iránt? Például azért, mert nem csupán Kemper története bontakozik ki belőle, hanem bepillantást  kapunk a BTK gyilkos (bind, torture, kill - megkötözni, megkínozni, megölni) életébe is.

kep_1.png

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen.

"The show must go on" - Így próbálják kivágni magukat a bakizó híradósok

2017. október 13. - Szabó Zsani

Egyre kevésbé nézünk tévét, ezért, ha valami vicces, vagy szokatlan történik, arról rendszerint már csak vírusvideóban értesülünk: így volt ez a bajai halászléfőző versenyről bejelentkező riporter, és számos más tévés malőr esetében is. A hírolvasók élő adásban elkövetett bakijait azonban nem csak azért érdemes megnézni, mert viccesek, hanem mert kommunikációs szempontból is tanulságosak. 

Mi jut eszünkbe akkor, ha azt halljuk, hogy híradó, vagy hírolvasó? Ezekhez a fogalmakhoz általában olyan jelzőket társítunk, mint a komoly, hiteles, tényszerű, jelentőségteljes, és hasonlók. A híradó egy tájékoztató jellegű, információközlő műfaj, amellyel szemben a legtöbbeknek magasabb elvárásai vannak, mint például egy magazinműsorral. Az ország egyik legismertebb műsorvezető párosa, Szellő István és Erős Antónia egy közös interjúban azt nyilatkozták, hogy a hírolvasóknak hidegfejű profiknak kell lenniük, ugyanis a hitelesség és a kiegyensúlyozottság nem sérülhet adás közben. 

Kérdés, hogy az emberek hogyan néznek a híradó házigazdáira, amikor bakiznak. Egy olyan váratlan esemény, mint például egy kínos nyelvbotlás, vagy egy technikai malőr megingathatja a híradósokról alkotott képüket - de pontosan miért is? 

A kulcs a szerepeinkben van

A kérdés megválaszolásához Erving Goffman szociológus elméletét érdemes szemügyre venni: szerinte a világon minden ember szerepet játszik, ezért az életünket leginkább a színház analógiájával lehet leírni. A szerepek a mindennapok különböző területein működnek, így létezik például szülői-, munkahelyi-, gyermek-,  vásárló szerep, és a sort még folytathatnánk. Természetesen több szerepünk is lehet, az éppen megfelelőt a szituáció függvényében választjuk ki, és alkalmazzuk. Goffman a társas élet interakcióival foglalkozott, de elmélete a híradónézésre is alkalmazható, annak ellenére, hogy ebben a helyzetben nem a szó szoros értelemben vett interakció zajlik, hiszen a kommunikáció egyoldalú: a bemondó és a TV előtt ülő ember nem tud egymással kapcsolatban lépni. Mégis létrejönnek olyan szerepek, amelyekhez a műsor ideje alatt tartjuk magunkat. 

A szituációt leginkább a tanár-diák párosításhoz lehetne hasonlítani, hiszen a néző, tudás hiányában alárendeltebb helyzetben van, mint a híradós: csakúgy, mint egy diák az oktatóhoz képest. A hírolvasó azért pozícionálható feljebb ebben a viszonyrendszerben, mert ő van az információ birtokában, de tudását majd megosztja a nézőkkel - akár egy tanár az osztályával. Egy pedagógustól  pontosságot, nagy tudást és hitelességet várunk el, ha ő hibázik, sérül a róla alkotott kép: gondoljunk csak bele, milyen nevetgélés volt akkor, amikor a matektanár elrontotta a számolást a táblán. 

Goffman a szerephez rendeli a homlokzat fogalmát is, ami része az úgynevezett alakításnak. Alakítás alatt értünk minden olyan tevékenységet, amelyeket az egyén csak addig csinál, amíg a megfigyelők csoportja jelen van, és rájuk ez valamilyen szinten befolyást gyakorol. A híradó megteremti ezt a kontextust: a műsoridő alatt zajlik az alakítás, ami addig tart, amíg a műsorvezető el nem tűnik a képernyőről, és a nézők is eddig a pontig vannak jelen a szituációban. Ennek fényében nem meglepő, hogy az interneten terjednek az olyan baki videók, amikben a hiba abból ered, hogy a híradós elhagyja a szerepét, például:

  • nem veszi észre, hogy elkezdődött az adás, 
  • beszélget a kollégáival, 
  • a haját igazgatja, 
  • vagy mondjuk nevetgél.

De az adás végén egy bekapcsolva maradt kamera, vagy mikrofon is hasonló szituációt eredményezhet, ahogy azt az alábbi videó is jól reprezentálja:

A híradósok ilyen esetekben - miután észrevették magukat-, igyekeznek gyorsan visszazökkenni a szerepükbe. 

A homlokzatodra van írva

Goffman tipológiájához visszatérve, a homlokzat egyfajta én-megjelenítés is, melynek célja általában az, hogy jó benyomást keltsünk. A hírolvasó olyan homlokzatot igyekszik mutatni, mely a nézők számára elfogadható, ismerős, és megfelel a fejükben élő híradós képnek. Azonban bármennyire is igyekeznek megfelelni a szerepüknek, baki bármikor előfordulhat, főleg az élő adásban, például egy nyelvbotlás, vagy technikai hiba miatt.

Amikor a malőr megtörténik, elkezd összeomlani a korábbi kép. A hírolvasó ilyenkor megpróbálja legjobb tudásához mérten rendezni a helyzetet, reménykedve abban, hogy a nézőknek vagy nem tűnt fel a hiba, vagy szemet hunynak felette. Megkezdi az úgynevezett homlokzatóvás, például úgy, hogy: 

  • igyekszik megőrizni a higgadtságát,
  • mentegetőzik,
  • szégyenkezik, 
  • de akár a támadhat is.  

A gond az, hogy az általa választott stratégia nem biztos, hogy megegyezik azzal, amit a TV néző (el)vár tőle. 

De különböző oltalmazó manőverekkel a híradós kollégái is segíthetnek a dolgok helyreállításában. Az alábbiakban erre mutatunk példákat. 

kep_1.png

Népszopástól röhögőgörcsig

Ha többen vezetik a híradót, akkor lehetőség van interakcióra egymás között, így hiba esetén az oltalmazó mechanizmus mindkét fél részéről működésbe léphet: például egyikük átveszi a szót, vagy humorral üti el a szituációt - ez alatt a másik helyreállíthatja a homlokzatát. 

Ha a műsorvezető egyedül áll a kamerák előtt, nem sok lehetősége van kiküszöbölni a csorbát, hiszen maximum a stábbal kerülhet interakcióba - őket pedig a TV néző nem látja. A megoldás kulcsa ilyen esetekben mindegyik fél részéről az incidens fölötti elsiklásban van:

Hasonló a helyzet akkor is, amikor a bemondók talán a leggyakoribb hibát vétik: a nyelvbotlást. Gondoljunk csak bele napjában hányszor fordul elő, hogy egy beszélgetés során néhány szóba beletörik a nyelvünk, vagy éppen teljesen más szavak jönnek ki a szánkon, mint szerettük volna. Ezek a kis "balesetek" vizsgaszituációban, stresszhelyzetben is előjöhetnek, annak ellenére, hogy ilyenkor kifejezetten az összeszedettségre és a precizitásra törekszünk. Bár a hírolvasók profi, képzett, rutinos szakemberek, mégis előfordulhat velük, hogy rossz szót olvasnak fel - bár az elgépelésekért sokszor a súgógép kezelője felelős. Ez esetben homlokzat megóvása érdekében szintén érdemes átsiklani az incidens felett, mert felesleges  túlmagyarázni egy nyelvbotlást. Ezt a jelenséget remekül szemlélteti egy, a közelmúltban nagy visszhangot kapott videó.

Egy másik módszer, amivel a bemondó helyreállíthatja a homlokzatát, az az, ha nyíltan elismeri, esetleg ismerteti az incidenst, például technikai hiba esetén. Ezzel egyrészt elejét veszi a találgatásoknak, másrészt kisebb felelősséget tulajdonít majd neki a néző, hiszen tudja, hogy a kínos csend, vagy a rossz képsor nem az ő hibája. Ilyenkor rögtönözni kell: ahhoz, hogy ez jól sikerüljön, profizmusra van szükség, ahogy azt az alábbi példa is mutatja:  

 

Ahogy a nyelvbotlás, úgy a nevetés is gyakran a legrosszabb pillanatokban jön, a híradó műfaji elvárásait pedig keresztülhúzhatja a vihorászás. Persze nem mindegy, hogy a bemondó mikor kacag fel, hiszen vannak olyan hírek, amiket mi nézők is megmosolygunk a képernyő előtt:

De van, amikor a nevetés nem elnézhető, például olyan hírek körítéseként, melyek tragédiákat, érzékeny témákat boncolgatnak. A néző ilyenkor szinte biztos, hogy nem tart a hírolvasóval, és nem is tud elsiklani az incidens felett. A homlokzat nagy valószínűséggel nem fog helyreállni, hiába magyarázkodik, vagy szégyenkezik az "elkövető". Kérdés, hogy a róla alkotott kép végérvényesen sérült-e, mert ha igen, akkor az számára a karrier végét jelenti. 

Összességében elmondható, hogy a felsorolt óvó-technikák alkalmazása révén hiba esetén a legtöbb esetben rövid időn belül visszaállítható a híradósok homlokzata. De érdemes a nézőknek is némi elnézést tanúsítani egy-egy bakit látva, hiszen ahogy azt a közhely is mondja, csak az nem követ el hibát, aki nem tesz semmit. Véletlenek pedig egy profi szakemberekkel is történhetnek. 

 Képek: innen, innen, és innen

Így befolyásol bennünket a szavak ereje

2017. október 06. - Egres Dorottya

A szavaknak óriási ereje van: az információk "csomagolása" hatással van döntéseinkre, emlékeinkre, sőt, a világról alkotott elképzeléseinkre. Nem véletlen, hogy a kommunikációs keretezés kutatásának fontosságára több tudományterület is ráérzett. Most bemutatunk három kísérletet, amelyek alátámasztják, hogy a kifejezésmód az élet számtalan területén elképesztő befolyással bír.

Keretezni annyit tesz, mint jól megválasztott kommunikációs elemek segítségével hangsúlyossá tenni egy esemény egy bizonyos értelmezését. Így képesek vagyunk befolyásolni, hogy az emberek mit észlelnek az eseményből, mit tartanak az okának és a lehetséges következményeinek, milyen morális értékítéletet alakítanak ki róla. A kommunikációs keretezés egyik leghíresebb példája a terror elleni háború, amely a szeptember 11-ei terrortámadások utáni politikai döntések időszakára utal. Azzal, hogy az ország vezetői ezzel "csomagolták" be az újabb politikai irányvonalaikat, legitimmé tették többek között Irak megszállását és az elektronikus adatgyűjtés kiterjesztését.

framing.png

Kockázatkerülők és kockázatkeresők

Daniel Kahneman kutatásaiban azt vizsgálta, hogy az emberek bizonytalan döntéshozatali szituációkban nem racionálisan cselekednek, hanem néhány alapvető heurisztikát, azaz hüvelyujjszabályt követnek. Ezek a hüvelykujjszabályok arra utalnak, hogy döntéseinket eddigi tapasztalataink és ráérzések alapján hozzuk meg.

Elméletének alátámasztására egy pszichológiai kísérletet végeztek el, melynek kitalált forgatókönyvében az ország lakosságát titokzatos és halálos járvány fenyegeti, amely várhatóan 600 ember életét követeli.

epidemic.jpg

A szakértők két gyógymódot fejlesztenek ki, az alternatívákat pedig így prezentálják:

Az A gyógymóddal 200 ember megmenthető. ("200 people will be saved.")

A B gyógymód esetében egyharmad valószínűséggel mindenki életben marad, de kétharmad valószínűséggel senki sem menthető meg. ("There is 1/3 probability that 600 people will be saved, and 2/3 probability that no people will be saved.")

A kérdés, hogy melyik gyógymódot válasszuk. A válaszadók 72%-a az A gyógymódra szavazott, 28% pedig a B-re.

Az imént feltett kérdés becsapós, ugyanis mindkét gyógymód esetében a várható hasznosság megegyezik, tehát ugyanannyi ember menthető meg. Az eltérő módon keretezett információk logikailag azonosak.

A kísérleti alanyok egy másik csoportja a következő forgatókönyvet hallotta: A titokzatos és halálos járványt 600 ember életét fenyegeti, és két alternatív megoldás közül lehet választani:

A C gyógymóddal 400 ember veszti életét. ("400 people will die.")

A D gyógymód szerint egyharmad az esélye, hogy senki sem hal meg, de kétharmad eséllyel mind a 600 ember meghal. ("There is 1/3 probability that nobody will die, and 2/3 probability that 600 people will die.")

És most melyiket válasszuk? Ebben a keretezési szituációban 22% voksolt az első gyógymódra, 78% pedig a másodikra.

A szemfüles olvasók észrevehetik, hogy az összes lehetőség várható értéke azonos. Az A és a C gyógymód megegyezik, ahogyan a B ugyanaz, mint a D a bizonyosság és a bizonytalanség tekintetében. A kísérleti alanyok viszont más-más arányban választottak a két döntéshozatali szituációban. Mit jelent ez a keretezés elmélete szerint? Amikor a lehetőségek a megmenthető életek száma szerint lettek prezentálva, a kísérleti alanyok a biztos kimenetelt választották. Amikor a lehetőségek a várható halálozások száma alapján lettek bemutatva, akkor a válaszadók hajlandóak voltak kockázatot vállalni. Hogyan magyarázták a kutatók a kísérlet eredményét? Szerintük az emberek döntési helyzetekben a pozitív kimenetelek esetén kockázatkerülők, negatív kimenetelek, azaz veszteségek esetén pedig kockázatkeresők.

A viselkedési közgazdaságtanban kutatók azt a következtetést vonták tehát le, hogy ugyanazok az üzleti vagy gazdasági jelenségek egészen más reakciókat, így más pénzügyi döntéseket váltanak ki az eltérő keretezésnek köszönhetően.

A tanúvallomások megbízhatatlansága

Elizabeth Loftus pszichológust az a kérdés érdekelte, hogy egy tárgyaláson elhangzó információk hogyan képesek megváltoztatni a szemtanúk beszámolóit. Elmélete szerint a nyelvezet, ahogyan a szemtanúk megfogalmazzák tanúvallomásaikat, hatással van az emlékeikre is. Ennek tesztelésére a következő kísérletet tervezte meg:

A kísérleti alanyok két autó ütközését nézték meg egy videófelvételen. A videó levetítését követően arra kérték őket, írják le, amit láttak, mintha valós esemény szemtanúi lettek volna.

Az egyik esetben ezt a kérdést kapták: “Milyen sebességgel haladtak a kocsik, amikor egymásba csapódtak?” (Angolul a smash szót használták.)

A másikban pedig ezt: „Milyen sebességgel haladtak a kocsik, amikor egymásnak ütköztek?” (Angolul hit.)

loftus-car-crash-experiment.jpg

Az első esetben a kísérleti személyek átlagosan 30 km/h-val nagyobb értéket becsültek. Sőt, a “csapódásos” kérdésre válaszolók esetében az egy héttel később felvett kérdőíven a kérdezettek már arra is emlékeztek, hogy a felvételen üvegszilánkok repkedtek, ami valójában nem is történt meg. A szavak tehát kétségkívül még az emlékeinket is képesek megváltoztatni.

Mi vagy ki okozza a szegénységet?

Shanto Iyengar, a kaliforniai Stanford University politikatudomány professzora, a médiahatások területén vizsgálta a keretezés jelenségét. A média köztudottan hatással van arra, hogyan ítéljük meg a társadalmi és közéleti problémákat. Iyengar kísérletében rámutatott, hogy a hírfogyasztók eltérő módokon értelmezhetik a szegénység okait annak keretezésétől függően. Amikor a szegénység tematikusan lett keretezve, azaz általános trendek és politikai irányvonalak kerültek bemutatásra (szegénységi ráta, segélyezési rendszer), akkor a kísérleti alanyok társadalmi tényezőket neveztek meg a szegénység okaiként, pl. megbukott politikai döntések, a gazdaság helyzete.

szegenyseg_1.jpg

Amikor viszont a szegénységet úgynevezett epizodikus keretben, azaz egyes emberek helyzetén keresztül mutatták be, akkor a kísérleti alanyok hajlamosabbak voltak magukat a bemutatott szegény sorsúakat hibáztatni saját helyzetükért.

szegenyseg_2.jpg

Mindhárom példa azt mutatja, milyen komoly tétje van szavaink megválasztásának. De nem is kizárólag arról van szó, hogy ha egy dolgot más keretbe helyezünk, másként látjuk azt (akárcsak egy festmény vagy poszter esetében), hanem a nyelvi megjelenítéssel magát a jelenséget is képesek vagyunk mi magunk formálni.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen.

kep_1.png

Hazugság és megtévesztés a színpadon - 5 sikerdarab, melyben leplezik az igazságot

2017. szeptember 29. - Király Olívia

A hazudozást és a megtévesztést sokan mesteri szinten űzik, és ezzel alaposan átalakítják a mindennapok forgatókönyvét: nem véletlen, hogy ezekre a kommunikációs készségekre a drámaírók is felfigyeltek. Olyan színházi előadásokat mutatunk be, amelyekben a cselekmény mozgatórugója az igazság elfedésének valamelyik formája. 

Mielőtt azonban rátérünk a listára, fontos tisztázni, hogy mi a közös a felsorolt fogalmakban, és mi az, amiben viszont különböznek. 

Paul Ekman, a Kaliforniai Orvosi Egyetem pszichológiaprofesszora, az arckifejezés-felismerés jeles kutatója, a hazugságot olyan akaratlagos választásként határozza meg, amely a célpont félrevezetésére irányul anélkül, hogy erre felhívnák a figyelmét. A hazugság két formáját különíti el: a leplezést, vagyis a valós információk kihagyását, valamint a hamisítást, azaz a hamis információk igazként való feltüntetését.

A hazugságnak számos további megnyilvánulási formája létezik:

  • félrevezetés
  • egy érzelem elismerése a valós okok elkendőzésével
  • az igazság hamis előadása
  • az igazság beismerése olyan túlzó vagy humoros módon, hogy a célpont továbbra sem jut többletinformációhoz
  • félig leplezett igazság
  • az igazság részleteinek beismerése, ami által eltérítjük a célpont figyelmét a leplezett tényezőkről
  • a hamis következtetést eredményező kitérés
  • valamint az igazság előadása oly módon, hogy az az elhangzottak ellenkezőjére enged következteti

10-surefire-ways-spot-liar-and-tell-better-lies-yourself_1280x600.jpg

Ekman szerint a megtévesztés két formája, a szivárgás – amikor valaki akaratán kívül leplezi az igazságot –, és amikor a megtévesztés azáltal válik explicitté, hogy az illető viselkedése utal rá, hogy nem igaz, amit mond. Az evolúciós pszichológiai magyarázatok szerint a természetben gyökerezik a megtévesztés stratégiai előnyként való értelmezése: gondoljunk csak az álcázási képességre, mely sok esetben az életben maradás elengedhetetlen feltétele. Az ember által alkalmazott megtévesztés azonban azonosítható verbális, non-verbális és fiziológiai jelek által – habár az illető lelepleződése nem törvényszerű. 

Az igazság elkendőzése nem csak a mindennapokban van jelen, hanem a kitalált történetekben is: ismerkedjünk meg öt előadással, melyek cselekményét nagymértékben meghatározza a hazugság és a megtévesztés. 

1. Tagadj tagadj tagadj

Eve, az ígéretes futónő legfőbb vágya az olimpiai bajnoki cím megszerzése. Nem sokkal azután, hogy megismerkedik a sportág egyik kiváló edzőjével, nagy dilemmával kerül szembe: az edző ’kiegészítő kezelést’ ajánl neki, hogy biztosan elérje a célját. Mi az ára a bajnoki címnek? Ha vállalja a génmanipulációs eljárást, valóra válhat az álma. Azonban nem biztos benne, hogy biztonságos, etikus, és legfőképp legális-e a kezelés.

kep2.jpg

Ullmann Mónika (balra) és Lovas Rozi (jobbra), Orlai Produkció, Hatszín Teátrum

A sportvilág farkastörvényeiről őszinte, mégis rémisztő képet festő előadás címe a doppingolók kézikönyvének legfontosabb mondatát idézi: „Tagadj mindent, amíg csak képes vagy.” A tiltott szerekkel való visszaélés kérdésköre Jonathan Maitland 2026-ban játszódó sikerdarabjában tabudöntögetően van bemutatva, melyben a hazugság számos formája tetten érhető.

2. Házassági leckék középhaladóknak

Két házaspár, egy szerelmi háromszög és egy régi barátság: mindez négy szereplő közt. Az előadás motorja a hűtlenség és az állandó hazudozás – élvezettel, szenvedéllyel, zavartan vagy éppen kétségbeesve: a hazugságok elárasztják az életüket. Florian Zeller darabjában először a férj lép félre, melyet mindenféle maszlag összehordásával igyekszik eltitkolni felesége elől. Amikor azonban a szerető megelégeli ’státuszát’, és egy teljes hétvégét kíván eltölteni kedvesével, ő is hazugságra kényszerül, hiszen szintén házas.

kep3.jpeg

Balsai Móni (balra) és Stohl András (jobbra), Centrál Színház

Leplezés, hamisítás, félrevezetés – a közönség soraiban kevesen vannak, akik ne tapasztalták volna még saját bőrükön – ilyen vagy olyan módon – a színpadon játszódó hazugságokat, illetve azok folyományait.  

3. A lepkegyűjtő

A John Robert Fowles regénye alapján színpadra állított pszicho-thriller két ember, Ferdinand Clegg, a szürke, szorongó, lottónyertes hivatalnok és Miranda Grey, az élettel teli főiskolás lány abszurd „találkozásáról” szól. A pszichopata férfi egyetlen valódi szenvedélye a halott pillangók teteméből álló gyűjteményében merült ki mindaddig, míg meg nem pillantotta, valamint el nem rabolta Mirandát. Titkos pincéjébe zárva őrizte gyűjteménye legújabb – és legélőbb – példányát, aki kétségbeesve harcol a szabadságáért, bevetve számos manipulatív fogást vérfagyasztó fogvatartójával szemben. Túlélési stratégiáit sorra próbálja ki, a szökési kísérlettől, a barátkozáson át a csábításig, melyek kivitelezéséhez elengedhetetlen számára a valóság elfedése: retteg.

kep4.jpg

Ágoston Katalin (balra) és Bereczki Zoltán (jobbra), Centrál Színház

kep_1.png

 

4. Pletykafészek

A felhőtlen szórakozást kínáló előadás színhelye a New York város alpolgármesterének tizedik házassági évfordulójára rendezett parti, melyre a szűk baráti kör, négy házaspár hivatalos. A vendégek sorra érkeznek, a személyzetnek és a házigazda feleségének azonban nyoma veszett, a ház üres. Az elsőnek érkező vendégek, a gyerekkori barát és neje, miután lövést hallottak, kétségbeesve keresik az ünnepelt férjet, aki vérző füllel lábadozik a színfalak mögött. Hamar nyilvánvalóvá válik számukra: a sérült jó hírnevét bármi áron meg kell óvniuk. A szenzációra mindig éhes, de a botránytól irtózó vendégek találgatásaikkal mind mélyebbre süllyesztik az igazság eltussolásán munkálkodó barátokat, azonban egy ponton túl mindannyian kénytelenek szembenézni a valósággal.

kep5.jpg

Rudolf Péter (balra), Liptai Claudia (középen), Nagy-Kálózy Eszter (jobbra), Centrál Színház

A verbális és szituációs humor gördülékenyen szövi át Neil Simon bohózatát, melyben a szereplők abszurd viselkedésükkel próbálják leplezni az igazságot. Képtelen feltételezéseikkel ők maguk bizonyulnak a rosszindulatú pletykák legnagyobb mestereinek, miközben a képmutatók arcáról lehull a maszk.

5. My Fair Lady

A szegény, rongyos virágáruslány, Eliza Doolittle történetét mindenki ismeri: egy este belebotlik a különc nyelvészbe, Henry Higgins professzorba, aki könnyelmű fogadást köt Pickering ezredessel – a lányból hat hónap alatt hercegnőt farag. Az elején még úgy tűnik, a professzor túl nagy fába vágta a fejszéjét, azonban a kemény munka végül meghozza gyümölcsét, és az is megeshet, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét. 

kep1.jpg

Alföldi Róbert (balra), Tompos Kátya (középen), Cserna Antal (jobbra), Centrál Színház

A nagyvilági ’proper English’-t, és az ehhez szükséges viselkedési módot elsajátító Eliza végső próbatétele a királynő fogadásán való részvétel, ahol bebizonyosodik Higgins professzor győzelme: a szegény virágáruslány immár bármilyen úri társaságban megállja a helyét, vagyis sikerült mindenkit megtéveszteni a lány múltját illetően.

képek: inneninnen, innen, innen, innen és innen.

A jólöltözöttség pszichológiája: hogy függ össze a ruházat és a befolyásolás sikeressége?

2017. szeptember 22. - Király Olívia

Megbízhatónak, hitelesnek és rokonszenvesnek szeretnénk tűnni a lehető legtöbb kommunikációs helyzetben, különösképpen a fontos megbeszéléseken. Ugyanakkor érdekérvényesítésre is törekszünk, és ehhez képesek vagyunk bevetni meggyőzési készségeink teljes palettáját. Éppen ezért nem árt tudatosítani magunkban azt, hogy az öltözékünkön nagyon sok minden múlhat. 

Nem kell divatmániásnak lennünk ahhoz, hogy felismerjük, milyen nagy hatással van a megítélésünkre az öltözködési stílusunk: az általunk viselt ruhák erőteljes jeleket küldenek a környezetünknek. Saját stílusunk kialakítására nem csupán azért törekszünk, hogy megmutassuk magunkat a világnak, hanem azért is, mert az önazonos megjelenés komfortérzetet nyújt számunkra. 

ke_p1_3.png

Pszichológiai felmérések feltárták, milyen hatással van a ruhaválasztásunk arra, ahogyan egymást érzékeljük és megítéljük – ezek eredményeiből most ismerjetek meg néhányat! 

A sztereotípiákkal szemben

Solomon és Schopler (1982) kutatásukban azt vizsgálták, hogy vajon az öntudatosság mértéke szisztematikus kapcsolatban áll-e az öltözködési stílussal. Másodlagos céljuk a nemi különbségek megállapítása volt, azzal a hipotézissel, hogy a nők esetében ez a kapcsolat sokkal erősebb lesz. A kérdőíves vizsgálatban részt vevő 104 fő válasza alapján arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy az öltözködési szokások következetes összefüggést mutattak az öntudatosság mértékével. Azonban a várakozásokkal ellentétben, a férfiak oldalára billent a mérleg a ruhaválasztás és az öntudatosság kapcsolatának erősségét tekintve.

5 tipikus női hibát szoktak kiemelni a szakemberek az öltözködés területén:

  • csak ismert márkák kollekcióiból válogatnak;
  • kizárólag elegáns, üzleti viseletet hordanak;
  • stílusuk nem követi le az életükben zajló változásokat;
  • a testi adottságokat figyelmen kívül hagyják;
  • valamint a médiának túl nagy befolyást engednek az öltözködésüket illetően.

Bár a kutatáson jobban szerepeltek, nem árt áttekinteni azokat a gyakori hibákat, melyeket jobb, ha elkerülnek a férfiak, hiszen a megfontolt  - de véletlenül sem piperkőc - öltözködés igen pozitív megítélést eredményezhet számukra:

  • nem az életkoruknak megfelelően öltözködnek;
  • cipőjük elhasznált, ápolatlan;
  • nem megfelelő méretű ruhadarabokat viselnek - túl szűk ing, túl hosszú nadrág, és még sorolhatnánk;
  • a nadrágon kívül lógó ing, különösképpen ha zakóval viselik így, igénytelenséget tükrözhet; 
  • illetve a hatalmas márkajelzéssel ellátott pólók is kerülendők. 

Nemtől függetlenül érdemes tehát elkerülni azokat a hibákat, melyeket a többség újból és újból elkövet.

Gondoljunk csak arra, hogy egy állásinterjún milyen véleményt formál rólunk az interjúztató, csupán a megjelenésünket alapul véve. (Forsythe, 1990) De ne gondoljuk, hogy csak a ruha számít, hiszen a jó benyomás kialakításának kulcsa az ápoltság, a természetes hatás, és az összhang – tehát, hogy az öltözék és a kiegészítők hitelesen tükrözzék személyiségünket.

ke_p2_3.png

Hogyan árul el bennünket a gardróbunk?

Sokan vitatkoznak azzal a nézettel, miszerint a ruha teszi az embert. Dr. Jennifer Baumgartner klinikai pszichológus szerint minden vásárlási döntés mögött pszichológiai magyarázat áll, amely legbelsőbb érzéseinket, titkos vágyainkat, esetleg nehézségeinket tükrözi. Még akkor is, ha ezeket inkább elrejtenénk a külvilág szemei elől. A ruhák, melyeket viselünk, hihetetlenül pontos mutatói annak, mit gondolunk magunkról és az életünkről:

„Az vagy, amit viselsz: amit a ruhád elárul rólad.”

A szakember 2012-ben írt könyvében nem csak arról beszél, hogy a lelkiállapot miként magyarázza a ruhaválasztást, hanem arról is, hogy a gardróbunk hogyan világíthatja meg a mindennapi életünkben jelentkező gondokat. Nők esetében például a túl sok ékszer viselése bizonytalanságot, de financiális nehézségeket is tükrözhet, ahogyan a túl mély dekoltázs hataloméhségről, kontrollmániáról árulkodhat. Azok a nők pedig, akik a férfias öltözéket preferálják, a pszichológus szerint a nőiességüket inkább gyengeségként aposztrofálják.
ke_p3_3.png

Az első benyomás

Kiemelten fontos, hogy a meggyőzés tudományának egyik alaptételével, a tekintély elvével összhangban cselekedjünk. E szabály értelmében a megbízhatónak és nagy tudásúnak tűnő emberek meglátásait, amikor más, kézzelfogható ismerettel nem rendelkezünk az illetőkről, hajlamosabbak vagyunk elfogadni, követni, mint másokét.

Az egyenruha hatalmáról szóló bejegyzésünkben bővebben kifejtjük, miért ennyire hatékony eszköze a manipulációnak a tekintély ezen szimbóluma, az öltözködés.

Amikor először találkozunk valakivel, fontos, hogy ruházatunk szakértelmünknek és tudásunknak megfelelő képet mutasson rólunk. Az első benyomás kialakításában ugyanis a hitelesség és önazonosság kulcsfontosságú.

ke_p4.jpg

Üzleti megbeszélések esetén ritkán találkozhatunk a tekintély ezen szimbólumának egyértelmű hatásával, hiszen számos egyéb befolyásoló tényező is közrejátszik egy döntéshozatal során.

Ilyen esetekben egy kommunikátor számára a hatékony meggyőzés egy másik eszköze lehet a célközönségéhez való hasonlóságok kiemelése. Ahogyan a tekintélynek való engedelmesség szoros kapcsolatban áll a öltözékkel, úgy az a meggyőzéstechnika más területein is nagy erővel bír: kézzelfogható eszköz a különbségek minimalizálására. Logikus megoldásnak tűnhet, ha kipuhatoljuk az adott szervezet dress code-ját, és a tárgyalás napján igyekszünk annak megfelelően összeválogatni az öltözékünket.

Abban az esetben viszont, amikor ezt a megközelítést tartjuk követendőnek, felmerülhetnek olyan problémák, melyek hatástalanítják a hasonlóság elvének meggyőző erejét. Olyan buktatókkal szembesülhetünk, mint amikor a saját és a felvenni kívánt stílus közti eltérések a hitelesség és eredetiség kárára mehetnek. Akár alá is áshatják tekintélyünket, ha túlzottan nagy szakadékot szeretnénk áthidalni ezzel a megoldással.

Vajon el tudjuk dönteni, mi a meggyőzőbb: a tekintély vagy a hasonlóság?

Az ezen a területen végzett kutatások eddig nem adtak választ a kérdésre. A meggyőzéstechnika szakértői szerint mindkét megközelítési mód elemeinek kombinált alkalmazása jelentheti a leghatékonyabb utat. Vagyis amikor helyénvaló, öltözzünk a befolyásolni kívánt csoport/személy stílusához hasonlóan, azonban tegyük ezt egy kicsit magasabb szinten: ha például egy olyan céggel tárgyalunk, ahol a lazább viselettel sem vétünk a dress code ellen, ajánlott a zakó, vagy hölgyek esetén a blézer viselése, vagyis a biztonság kedvéért törekedjünk az elegánsabb viseletre. Az öltözködésünk személyiségünket tükrözze, de nem árt, ha számításba vesszük az aktuális környezet elvárásait is.

képek: innen, innen, innen és innen

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!

Egyetemi e-mailezés 101: Hogyan levelezzünk a tanárokkal (anélkül, hogy idegesítőek, vagy udvariatlanok lennénk)

A tanárok gyakran panaszkodnak amiatt, hogy a hallgatók nem tudnak emailt írni. Nem azért, mert nem rendelkeznek a szükséges technikai feltételekkel, hanem mert sokan nem ismerik a levélváltás szabályait. De honnan is ismernék, ha a legtöbbeknek nem volt alkalma megtanulni ezt? Kezdő egyetemistáknak kötelező, a többieknek pedig erősen ajánlott ennek a pár egyszerű tippnek az elsajátítása.

Manapság az interneten intézünk szinte mindent, beleértve a kommunikációt is - épp ezért nem mindegy, hogy tudunk-e különbséget tenni aközött, hogy a haveroknak, egy régi jó ismerősnek, vagy mondjuk a tanszékvezetőnek írunk. Egy udvarias, odafigyeléssel megírt email kifejezi az oktató iránti tiszteletet, és segíthet a szimpátia elnyerésében is. A hivatalos emailezés tanulható készség, aminek az iskolából kilépve, a munkaerőpiacon is hasznát veheted. 

 

1.gif

Egy jó email 7+1 lépésben:

Ez a sablon remekül zanzásítja a kulcselemeket, így ha bárhol elakadnál az email írása közben, csak kövesd az itt összefoglaltakat. 

blog_gmail.JPG

(Az ábra a szerző saját szerkesztése)

1. Köszönés

Egy jól megválasztott üdvözlés írásban és szóban is megalapozhatja a szimpátiát. De nézzük csak, mi is lenne egy ilyen helyzetben igazán megfelelő? Amivel nem lőhetsz mellé az a „Tisztelt”, de ha ez számodra túl kenetteljes, belefér a „Kedves” is. Maradj szigorúan a magázódásnál, hacsak az oktató nem ajánlotta fel a tegeződést, vagy kezdeményezte a lazább hangvételt. 

 2. Megszólítás

Hiába jutottál túl az első ponton, itt még elvérezhetsz, mert a helyes megszólítás éppen olyan fontos, mint a köszönés: ezzel is meg kell adni a pozícióhoz méltó tiszteletet. Ha tudod a címzett pontos nevét, mehet az „...XY Tanár Úr/Tanárnő."

Nem is gondolnád, hogy mekkora örömet okoz egy-egy oktatónak, ha végre valaki helyesen írja le a nevét, vagy tudja, hogy a „Tanár Úr” két szó, a Tanárnőt viszont  egybe írjuk.

Ráadásul az utóbbi két megszólítás bármely előadóra alkalmazható jolly joker, pontos munkahelyi leírástól és végzettségtől függetlenül.

3. Ismeretség behatárolása

Ez a rész főleg akkor kulcsfontosságú, ha a címzett most tanít téged először, vagy még soha nem kerested fel. A legtöbb előadó nem csak egy tantárgyért felelős, és sok esetben nem is csak egy karon tanít, így jobb nem arra apellálni, hogy a neved alapján majd beugrasz neki, pláne nem arccal együtt. De például ha van valami, amiről esetleg mégis úgy gondolod, emlékezne rád és ráadásul még pozitív felhangja is van (például: „Én voltam az, aki múltkor ott maradt óra után érdeklődni” ) azt mindenképp érdemes beleírni. Arra nyilván nem szeretnéd emlékeztetni, hogy te voltál az, aki múltkor is végig Facebookozta az egész órát...

2_2.png

Előállhat az a helyzet is, hogy olyannak kell írnod, akivel még soha nem találkoztál élőben. Ebben az esetben érdemes lehet azt is kifejteni, miért épp neki írtál, például: „Szeretnék érdeklődni, hogy indul-e az Ön által tartott kurzus a követező félévben, mert mindenképp szeretném felvenni” - és hasonlók.

4. Az email tényleges célja

Elérkeztünk a dolog lelkéhez. Tulajdonképpen ezért kezdtél az egészbe, úgyhogy ennek a résznek tényleg ütősnek kell lenni. Próbálj meg úgy fogalmazni, hogy kérésed minél lényegretörőbb és tömörebb, a hangvétel pedig mindenképp udvarias és semmiképp sem követelőző legyen. Előfordulhat az is, hogy úgy érzed, a mondandód nem fér bele egy-két hivatalos mondatba. Ebben az esetben akár egy személyes találkozót is kezdeményezhetsz, például így: „Azt remélem, esetleg tudna időt szakítani rám egy személyes találkozó keretében, hogy megbeszéljuk (ezt). Kérem írja meg, mikor lenne alkalmas Önnek.” A legrosszabb, ami történhet: nem tud/akar rád időt szakítani, és megkér, mégis inkább emailben ismertesd a problémádat, kérdésedet. 

 5. Mutasd meg hogy figyelmes vagy (=képes vagy elolvasni a tanszéki honlapot)

A tanároknak küldött emailek megdöbbentően nagy része kérdez rá olyan dolgokra, melyek az előadáson, tantárgyi honlapon, vagy esetleg egy korábbi emailben már ki lettek hirdetve. Mindenképp érdemes átnézni először az előbb említett forrásokat. Sok esetben az egyetemi Facebook csoportokban is jó eséllyel válaszolnak a kérdésedre a hallgatótársaid. Ha még ezek után is maradt kérdésed, akkor tulajdonképpen annak elküldésével akár az előadót is segítheted, mivel így azt a visszajelzést kapja, hogy esetleg nem volt elég világos egy-két dolog.

 

3_3.jpg

Pirospontos lehetőség: Ha például találkozót szeretnél kérni, könnyebbséget jelenthet az oktatónak, ha megnézed, mikor van fogadóórája a honlap szerint, és igyekszel abban az idősávban javaslatot tenni: „A tanszéki honlapon láttam, hogy keddenként 15-17 óra között van fogadóórája. Tudna esetleg fogadni ezen a héten 16 órakor?” Ez, amellett, hogy neki időt spórol, még azt a benyomást is kelti, hogy rászántál akár fél percnél több időt a kérésed átgondolására, mielőtt random időpontokat javasoltál volna.

6. Nyomatékosítás

Ha valami olyat kérdeztél, amire konkrét választ vársz, akkor végezetül még annyit írhatsz pluszban: „Válaszát előre is köszönöm”. Ha valami komplikáltabb kérést intéztél hozzá, például ki kell tölteni, vagy aláírni valamilyen dokumentumot, azt mindenképp jelezd külön, akár még egyszer összefoglalva a lényeget. Ez akár meg is duplázhatja a kérésed végrehajtásának valószínűségét.

 7. Elköszönés

Itt több lehetőség is kínálkozik. A „Köszönettel” és a „Tisztelettel” tulajdonképpen minden helyzetben megállja a helyét, az „Üdvözlettel” egy fokkal kevésbé informális, de van, akinél ez is belefér. 

+1: emlékeztető email

Remélhetőleg erre nem lesz szükséged. Mégis időnként előfordul, hogy nem kapsz választ - nem egy, és nem két napja, hanem mondjuk már egy egész hete. Persze ez tanárfüggő, ezért ha esetleg már ismered a reakcióidejét, akkor könnyen eldöntheted, hogy szükség van-e erre, vagy érdemes még várni. Az emlékeztetőd legyen továbbra is udvarias és előzékeny, a szöveg felépítése lehet azonos az eredeti üzenettel. Amit viszont érdemes hozzáadni az elején: „A korábban küldött emailem után szeretném ismét megkérni…” Semmi szükség a válasz hiányának felemlegetésére, hiszen, ha valóban elfelejtett válaszolni, az már ennyiből is átjön, viszont ha nyomós indoka volt a késedelemre, akkor jobb, ha minél finomabban fogalmazol. Természetesen az is megteszi, ha a következő órán odamész és rákérdezel, így megspórolod az újabb üzenetküldést. 


4_4.jpg

Most, hogy végigvettük a lépéseket, szedjük össze azokat a dolgokat, amik reméljük, hogy a legtöbbek számára magától értetődőek: 

  • Legkésőbb az egyetemi beiratkozás után válassz egy megbízható szolgáltatót, és hozz létre náluk egy normális e-mail címet! A legegyszerűbb, ha a teljes, vagy rövidített nevedet használod erre a célra. Tehát semmi  cucu123@citromail.hu és társai!
  • A hangulatjelekkel csak nagyon visszafogottan bánj: sok oktatónál az a biztos, ha egyáltalán nem használsz ilyet! 
  • Ne írj csupa nagybetűvel tárgyat, és ne a CAPS LOCK funkcióval hangsúlyozd a mondandód lényegét!

5_2.jpg

Még egyszer mondjuk: az egyetemi emailezésbe hamar bele lehet jönni, és a későbbiekre nézve is megéri az energiabefektetés! 

Képek: innen, innen, innen

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!

5 jegyzetkészítési technika tanévkezdésre

2017. szeptember 07. - konzervtelefon

Az egyetemi jegyzetkészítés lényege nem más, mint a lényegkiemelés. Még ha képesek is lennénk leírni az oktató minden egyes szavát, valószínűtlen, hogy közben sikerülne meg is érteni a tananyagot. Fókuszáljunk az előadás bizonyos részeire, azok logikai viszonyára, hogy később fel tudjuk idézni a legapróbb részleteket és a tágabb kontextust is. De hogyan álljunk neki: számozott vázlatpontok, oda-vissza nyilazgatások, táblázatok? Következzen öt jegyzetkészítési módszer félévkezdésre!

Több bejegyzésünkben is olvashattatok már a jó prezentáció készítésének és előadásának technikáiról, de nézzük meg most a másik oldalt! Hogyan hozhatjuk ki hallgatóként a legtöbbet az egyetemi kurzusokból? Hogyan érhetjük el, hogy a legkevesebbet kelljen tanulni a számonkérés előtt? Persze egy előadás megértése és az elhangzottakra való emlékezés nemcsak az iskolában hasznosítható, hanem a munkahelyen is, sőt bármilyen hétköznapi olvasásélmény esetén.

  1. Vázlatpontok

Ezzel az egyszerű és nagyszerű módszerrel már mindenki biztosan találkozott. Lényege a vázlatpontok hierarchiája, miként a többszintű felsorolás (számokkal betűkkel, jelekkel) érzékelteti a téma fő- és alpontjait. Papíron nem árt helyet hagyni a vázlatpontok között, de elektronikus jegyzetkészítésnek remek technika.

1_3.jpg

  1. A Cornell-módszer

A Cornell-módszerben a lapot három részre osztjuk. Ahogy a képen látható, a lapot először függőlegesen két részre tagoljuk, a bal oldalon kisebb helyet hagyva, alul pedig egy csíkot különítünk el. Ennek a módszernek a lényege abban rejlik, hogy az előadáson a jobb oldali szélesebb oszlopba jegyzetelünk, de utána minél hamarabb kitöltjük a jegyzet másik két részét is. A bal sáv neve a felidézés oszlop: ide kerülhetnek kérdések, címszavak és fogalmak, rövidebb megállapítások. Ha megértettük a tananyagot, a jobb oldali jegyzet letakarásával, kizárólag a felidézés oszlop segítségével vissza kéne tudnunk adni a tanultakat. Az alsó sávba pedig pár mondatban összefoglalhatjuk a témát

2_3.png

  1. Gondolattérkép

Képzeljük el, hogy az elménk a valóság térképe! Innen ered a gondolattérkép technikájának elnevezése. Kezdjük azzal, hogy az előadás témáját a lap közepére írjuk. Innen kezdhet építkezni a térképünk, ahogyan elágazásokat adunk a kezdőponthoz minden irányba, ahonnan további elágazások kezdődhetnek. Ez a módszer kiválóan alkalmazható egy téma szisztematikus és részletekbe menő áttekintésére, ahogyan az al-al-alpontok is megjelenhetnek a sokadik elágazásokban.

3_1.png

4.gif

  1. Flow

Emlékezzünk vissza az első bemutatott jegyzetkészítési technikánkra, és képzeljük el a konkrét ellentettjét! A lineárisan vezetett vázlatpontok helyett a flow technikája holisztikus tanulásra ad módot. Itt a lényeg nem is a konkrét jegyzetkészítésen van, hanem a lehetőségen, hogy már a kurzus közben tanuljunk. Célunk, hogy olyan dokumentumot hozzunk létre, ami leképezi a mi saját elképzelésünket a témáról. Egyesek számára a módszer alkalmazása azt jelenti, hogy nem is kell megtanulniuk a tananyagot, hiszen már előadás közben megértették. Természetesen, ez nem működik minden diszciplínában és kurzuson…

5_3.jpg

  1. Jegyzetelés a diasorba

Ha lehetőséged van letölteni az oktató által előadott diasort még a kurzus kezdete előtt, akkor érdemes lehet magába a ppt-be jegyzetelni, illetve annak kinyomtatott verziójára. Így pontosan észben tarthatod, hogyan tartoznak össze a nagyobb blokkok a tananyagban, amiket akár az oktató példáival is kiegészíthetsz. Előnye és hátránya egyben, hogy nem kell annyit jegyzetelni, plusz a gondolatmenet már előtted van, ez azonban hátráltatja, hogy saját magad ragadd meg a téma lényegét.

Neked melyik jegyzetkészítési technika vált be eddig? Hajlandó lennél kipróbálni egy újat?

Képek: innen, innen, innen, innen, innen.

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!

10 tanács, hogy inspiráló nyilvános beszédet mondj

2017. augusztus 29. - Király Olívia

A prezentációk vizuális támogatásával korábbi bejegyzésünkben már foglalkoztunk. Na de mi a helyzet akkor, ha cserben hagy bennünket a technika? Vajon lehet-e ppt/prezi nélkül is lebilincselő előadást tartani? A kérdésre természetesen igen a válasz. Ehhez tekintsük most végig 10 technikát, amik a kiváló nyilvános beszédek megvalósításához nyújtanak iránymutatást!

Camine Gallo TED-előadások című könyvében az inspiráló nyilvános beszédek titkait tárja fel. Megfigyelései szerint a leginkább magukkal ragadó előadások három alapvető tulajdonsággal bírnak, melyek nagyon is összefüggenek egymással:

  • érzelemgazdagok, vagyis a szívhez szólnak
  • eredetiek, miszerint tanítanak valami újat
  • emlékezetesek, tehát úgy szólnak a közönséghez, hogy egy ideig biztosan nem felejtik azt el

Ahhoz, hogy előadásaink rendelkezzenek a fenti ismérvekkel, nem árt, ha tudjuk, hogyan csinálják a profik. Ha éppen egy prezentációs kihívás előtt állsz, kövesd a népszerű kommunikációs szakember 10 tanácsát a felkészülés során!

1. Beszélj szenvedéllyel! 

Az érzelmeket sok előadó nélkülözi a prezentációjából, és csak a tudatra próbálnak hatni. Azonban a valódi szenvedélyünk kidomborításával nem csak inspirálhatunk, hanem – a retorika mestereihez hasonlóan – nagyobb eséllyel tudunk meggyőzni és cselekvésre ösztönözni másokat.

A népszerű kommunikátorok, mint a legnagyobb nézettségű videókat generáló TED-előadók, mind kiválóságai egy bizonyos területnek, eredményeiket hatalmas energiabefektetéssel és odaadással érték el, és mozgatórugójuk elsősorban a szenvedély. A neuroplaszticitás tudományának köszönhetően ma már tudjuk, hogy agyunk életünk végéig változik és növekszik. Ez annak köszönhető, hogy egy adott feladat huzamosabb ideig tartó ismételgetésének hatására új és erősebb idegpályák jönnek létre. Dr. Pascale Michelon, a  The Memory Practice igazgatója és a St. Louis-i Washington Egyetem óraadó tanára állítja, ha valamit rendszeresen, újra meg újra elvégzünk, az egyre jobban fog menni. Szerinte az új idegpályák kiépülése azoknál is végbemegy, akik rendszeresen beszélnek a szívükhöz közelálló témákról. Azoknál az embereknél, akik sok előadást tartanak, a nyelvvel kapcsolatos agyi területek hatékonyabban és aktívabban működnek.

2. Tálald máshogy!

A sikeres előadó olyasmiről beszél, amire a közönség még csak nem is gondolt. Seth Godin népszerű blogger és marketingszakember azáltal vált ismertté, hogy okos ötleteket a megszokottól eltérően tálalt. 2003-as TED előadásában arra figyelmeztette a közönséget, hogy egy olyan társadalomban, ahol túl sok a választási lehetőség, viszont túl kevés az idő, teljesen nyilvánvaló reakció az, hogy az ember a kínálat nagy részét figyelmen kívül hagyja. Hasonlatában a teheneket állította a középpontba: autózás közben nem állunk meg azért, mert teheneket látunk a pusztában, hiszen ez mindennapi jelenség. A tehenek tehát unalmasak és láthatatlanok. Azonban nagy valószínűséggel egy lila jószágot észrevennénk – egy ideig, hiszen, ha minden tehén lila lenne, arra is ráunnánk. 

3. Humor? Csak ha tudod is használni!

Nem csak az új információ átadása, vagy egy adott terület új szempontból való megközelítése jelenti az eredetiséget egy előadásnál. Ilyen hatást válthatnak ki a meghökkentő, ún. "hűha" pillanatok is, melyeknek egyik mestere kétségtelenül Steve Jobs volt – ezt a technikát a 6. pontban részletezzük. A jó humor alkalmazása sokaknál kényes kérdés, hiszen nincsenek tisztában azzal, miként építsék bele az előadói stílusba anélkül, hogy az erőltetettnek hatna.

4. Légy emlékezetes!

Az érzelmekre ható, eredeti ötletek könnyen elveszthetik jelentőségüket, ha a közönség nem sokkal az előadás után már egy szóra sem emlékszik belőle. Azt, hogy mitől válik emlékezetessé a prezentáció, meghatározza az üzenet átadásának hatékonysága. A maradandó üzenetek hat alapvető tulajdonsággal bírnak, ezek:

  • egyszerűség
  • váratlanság
  • konkrét megfogalmazás
  • hitelesség
  • érzelmesség
  • történet köré épültség

A felsorolt jelzők angol megfelelőinek (simplicity, unexpectedness, concreteness, credibility, emotions, stories) kezdőbetűit összeolvasva, és megtoldva azt az angol többes szám jelével, kijön a SUCCESs, vagyis "siker" szó.

5. Egyszerűen = nagyszerűen!

Az egyszerűség követelményének úgy tehet eleget az előadó, hogy megszabadul minden olyan sallangtól, ami nem a kulcsüzenetet támogatja. Einstein erről azt mondta, ha nem tudunk valamit elmagyarázni egyszerűen, akkor nem értjük eléggé. Az egyszerűség megegyezik az érthetőséggel, és ez nem csak a diaképekre vonatkozik, hanem az előadó szavaira, mondataira is. Paul Arden író és reklámszakember véleménye szerint az emberek azért mennek el egy előadásra, hogy az előadót hallhassák, láthassák, és nem a kivetítőn megjelenő szöveget akarják olvasni. Úgy véli, a prezentáció vizualitása nagy szerepet játszik abban, mennyire emlékeznek rá később a hallgatók, mennyire válik megragadóvá az üzenet. Carmine Gallo „Twitter-barát főcímnek” nevezi azt az egyetlen dolgot, amelyet a közönségének feltétlenül meg kell jegyeznie, hiszen ha a TED-előadásokon végig nézünk, egyiknél sem tapasztaljuk, hogy a főcím 140 karakternél hosszabb lenne. A Twitter-barát főcím hatásosságának oka először is abban keresendő, hogy az előadót a kulcsüzenet felismerésére és letisztázására kényszeríti, másodszor, a hallgatók könnyebben fel tudják idézni általa az előadás tartalmát. Garr Reynolds az egyszerűség fogalmát a világosság, nyíltság, kifinomultság, lényeglátás és minimalizmus szinonimájaként használja. Eszköz, amely az érthetőséget szolgáltatja a közönség számára, és ugyanakkor következmény, mellyel – továbbra is a hallgatóság igényeit előtérbe helyezve – érthető tartalmat, és ahhoz illő vizuális hátteret alkotunk. Az egyszerűsítés folyamata az előadó szemszögéből nézve nagyon időigényes, viszont a közönség rengeteg időt takaríthat meg vele, és egy emlékezetes élménnyel lehet gazdagabb a prezentáció végére.

6. Okozz meglepetést!

Váratlanságot meglepetéssel vihetünk a prezentációba. A meglepetés ugyan csak rövid ideig tart, törekedni kell rá, hogy az érdeklődést a továbbiakban is folyamatosan fenn tudjuk tartani, a közönségben felmerülő kérdésekre mindig megadjuk a válaszokat. Steve Jobs híres volt drámai prezentációiról – előadásaival nem csak informált, de tanított és szórakoztatott is, ezáltal a közönség mindig elégedetten, lenyűgözve távozott az eseményről. 1984-ben, amikor még sem PowerPoint, sem a későbbi rivális, a Keynote nem léteztek, és a TED ötlete sem született még meg, Jobs a Macintosh termékbemutatóján ámulatba ejtette a hallgatóságát. A paraméterek képekkel való illusztrációja után személyesen is bemutatta a forradalmi eszközt. A színpad közepén álló asztalon egy fekete vászontáskából előkerült a Macintosh, majd egy flopilemez segítségével számítógépen eddig nem látott betűtípusok, képek, műalkotások jelentek meg a kivetítőn, a Tűzszekerek című film főcímdalával kísérve. Már ezáltal a korszak legemlékezetesebb prezentációját produkálta Jobs, de tudta még fokozni a meglepetést: hagyta, hogy „a Macintosh most először önmagáért beszéljen”, és az végszóra géphangon megszólalt:

Helló! Macintosh vagyok. De jó végre kikerülni abból a táskából. Bár nem vagyok egy gyakorlott szónok, szeretnék megosztani Önökkel egy jó tanácsot, ami akkor fogalmazódott meg bennem, amikor először találkoztam egy IBM mainframe géppel: Sose bízz egy olyan számítógépben, amit nem tudsz felemelni.

7. Konkrétan.

Az üzenet konkrét megfogalmazása segíti elő annak egyszerű, természetes átadását. Dr. Pascale Michelon azt javasolja a kommunikátoroknak, absztrakciók és homályos képek helyett hozzanak konkrét példákat és képeket, amikor csak lehet, hiszen az emberi agy alapvetően nem az elvont fogalmakra van programozva.

8. Csak hitelesen!

A hitelességhez az adatok és a számok nem elegendőek, ugyanis a kontextusban és a jelentésben rejlik annak lényege a Heath fivérek szerint. Ide tartoznak az ügyfélvélemények és a sajtóból származó idézetek. Nancy Duarte Resonate című könyvében leírja, ma már nem elég egy termék részletes jellemzőit kommunikálni, hiszen, ha két egyforma tulajdonságokkal bíró terméket összehasonlítunk, azt fogjuk választani, amely emocionálisan vonz bennünket.

9. Vizuális élmény, nem puska!

Steve Jobs a képdominancia elvét rendszerint alkalmazta előadásaiban. Amikor bemutatta a MacBook Airt, melyet a világ legvékonyabb notebookjaként aposztrofált, a lehető leghatékonyabb eszközt választotta: egyetlen dián megjelenítette a számítógépet, alatta egy nála valamivel nagyobb borítékkal. A látvány magáért beszélt. Ahhoz, hogy a diaképek mindössze vizuálisan támogassák az előadást, mégis magabiztosságot sugározzon az előadó, nagyon felkészültnek kell lennie, és ez rengeteg gyakorlást kíván. 

10. Sztorizz!

A meggyőzésben jelentős szerepe van a történetmesélésnek. Brené Brown, öndefiníciója szerint kutató-mesélő, a történetet olyan adathalmaznak tartja, melynek lelke van. Bryan Stevenson, akit a közönség a TED történetének legnagyobb vastapsával jutalmazott, előadásának 65%-ában csak mesélt. Sikerének oka abban keresendő, hogy ahogyan MRI vizsgálatok is kimutatták, a történetek stimulálják az emberi agyat, ezáltal segítenek a közönségnek a személyes és érzelmi kötődés kialakításában. A történetmesélés az emberi kommunikáció egyik legjellegzetesebb aktusa, Cliff Atkinson szerint, még mielőtt prezentációkészítő szoftver segítségével megterveznénk az előadást, ki kell találnunk a megfelelő történetet hozzá, és pontos forgatókönyvet kell alkotnunk.

képek: innen, innen és innen

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!

Ezeket a könyveket olvasd, ha szívesen meghosszabbítanád a nyarat

2017. augusztus 23. - B. Barbara

Hamarosan véget ér az augusztus, de szeretnéd még egy kicsit átélni a hangulatát, és magaddal vinni egy darabot belőle a hűvösebb napokra? Vagy még előtted van egy utolsó nyári út? Bármelyik is igaz rád, bátran válogass ebből a listából!

Az itt összegyűjtött könyvek műfajban, korban igen változatosak, egy a közös bennük: az, hogy megidézik a nyár, az utazás, vagy éppen az útkeresés élményét. 

1. Ernest Hemingway: Fiesta

"Amit kitalált, az igazabb volt, mint amire emlékeztünk" - mondta Jeffrey Meyers a könyvről. 

maxresdefault.jpg

Hemingway 1926 után megjelent kulcsregényének karakterei valódi személyek az író barátiköréből, a cselekmény pedig valós eseményeken alapul. A történetben a saját, és az első világháborút átélt generáció lelkiállapotát mutatja be a szerző. 

c5e701_0450bfa2347b42a28bc7eb8336fa373f_mv2_jpg_srz_584_389_85_22_0_50_1_20_0_00_jpg_srz.jpg

A társaság tagjai - akik közé a főszereplő csöppen - Párizsban találnak egymásra, mindannyian boldogtalan és gyökértelen angol és amerikai fiatalok, az “elveszett generáció” tagjai. Mind fizikailag, mind mentálisan kimerültek, és nincs energiájuk új értékeket teremteni a korábbiak helyett, amiket a háború maga alá temetett megannyi egykor fontosnak tartott dologgal együtt. Így aztán úgy érzik, hogy belevethetik magukat a testi élvezetekbe. A regény bemutatja, hogy ez a feloldhatatlanul és helyrehozhatatlanul sérültnek tartott generáció hogyan tudta mégis megtalálni magában az erőt. A szerző emellett olyan dolgokról közvetít fontos gondolatokat, mint a szeretet, a halál, a természet megújulása, és a férfiasság természete. 

2. Jack Kerouac: Úton

Keveseknek kell bemutatnunk Kerouac kultikus regényét, a beat nemzedék bibliáját.

uton_eredeti_tekercs.jpg

A leginkább Allen Ginsberg által terjesztett legenda szerint Kerouac három hét alatt írta meg művét, folyamatos benzedrin használat mellett, egyetlen tekercsre, mely a végtelen utat jelképezte. A mű nem tartalmazott semmiféle bekezdést vagy központozást - ezzel megteremtette a spontán próza műfaját. Robert Giroux, a Harcourt, Brace szerkesztője az On the Road to Desolation című 1997-es dokumentumfilmben azt mesélték, hogy Kerouac nem akarta, hogy ezt a hosszú papírt feldarabolják, vagy megszerkesszék, mert azt szerinte maga a Szentlélek diktálta. Persze akkoriban ebben a formában nem adták ki a művet, és sok “botrányos” részt ki is hagytak belőle, megváltoztatták a neveket is. Azonban 2007-ben megjelent egy olyan kiadás, Az eredeti tekercs címen, amivel talán már az író is kibékült volna:

rtr325fr_0.jpg

A regényben saját élményeit írta meg arról az 1947 és 1950 közötti utazásáról, amikor barátja, Neal Cassady társaságában beautózták az amerikai kontinens tájait, és közben sokféle emberrel találkoznak, vég nélküli beszélgetéseket folytattak, különféle tudatállapotokban próbáltak olyan égető kérdésekre választ találni, mint hogy mi az élet?

“Mit jelent élni, amikor a halál, a leples bitang egyre a sarkunkban jár?” - fogalmazta meg a kérdést Howard Cunnel, az Az eredeti tekercs amerikai kiadásának szerkesztője. 

3. Frances Mayes: Napsütötte Toszkána

A népszerű költő, gourmet szakács, travel writer egy új, izgalmas világ ajtaját tárja az olvasók elé azzal, hogy vesz egy régi, elhagyatott házat Toszkánában, és elmeséli, hogy hogyan vetette bele magát a a felújításba.

682249_5.jpg

A könyv magával ragadó érzékletességgel mutatja be Itália szépségét és egyszerűségét, a szerző élvezettel és szenvedéllyel ír az idegen ország ízeiről, gyönyöreiről. Számos receptet alkot, amelyhez egyszerű alapanyagokat használ, amiket az olasz konyha iránt érdeklődők akár ki is próbálhatnak. Az írónő nem hagyja cserben a történelem, a művészettörténet, és az irodalom szerelmeseit sem. 

4. Peter Mayle: Bor, mámor, Provence

Ez a történet is egy régi házban játszódik, melyet a könyv főhőse nagybátyjától örököl - a helyszín ezúttal viszont Provance. 

bor_mamor.jpg

 

A főszereplő a londoni tőzsdevilágának őrült forgatagából szabadul ki a francia kisvárosba, melynek hangulatát tökéletesen megidézi a szerző. A történet kellemes olvasmány lehet mindazoknak, akik vágynak egy kis könnyedségre, romantikára, szívesen eljátszanak azzal a gondolattal, hogy "mi lenne, ha..."

5. Kisgyörgy Éva: Világutazók Kézikönyve

A Travellina blog szerzőjének könyve főként azoknak szól, akik évek óta álmodoznak egy különleges utazásról, amibe eddig nem mertek belevágni.


3530083_5.jpg
Az írónő 30 év alatt 112 országban járt - a könyv megjelenése óta még kettőben - és az útjai során összegyűjtött tapasztalatait osztja meg az olvasóival. A kötet egyfajta útmutató az egyéni utazás praktikus lebonyolításához: a szerző tanácsot ad arra, hogy mit vigyen magával az utazó, hogy találja meg a legjobb repülőjegyet, szállást, autókölcsönzőt, és segít a veszélyeket, turista csapdák elkerülésében is. A hasznos tippek mellett izgalmas és tanulságos történetekkel szórakoztat a könyv.

6. Harmincz Zita: A sárga ruhás lány - Hogyan lettem világutazó (és hogy lehetsz te is)?

A szerző életvitelszerű utazó és blogger: jelenleg  Indonéziában van, és 1029 napja utazik. A Világutazók Kézikönyvéhez  hasonlóan ez a könyv is saját tapasztalatokon alapul. 

borito.jpg

A sárga ruhás lány adott földrajzi területre vonatkozóan ad megfontolandó tanácsokat a leendő utazóknak, és főleg azoknak segít, akik alacsony költségvetésből szeretnék megoldani utazásukat - legyen az út hosszabb vagy rövidebb, egyéni vagy társas. Harmincz Zita arra bátorítja olvasóit, hogy vágjanak bele a nagy kalandba, és valósítsák meg hosszú ideje dédelgetett, utazással kapcsolatos álmaikat. 

7. Agatha Christie: Nyaraló Gyilkosok

A tengerparton játszódó, idillien kezdődő regény egy pillanat alatt átcsap egy gyilkosság felderítésének történetébe, így a könyv könnyed szórakozás és véres krimi elegye. A titokzatos írónő ebben a művében is az utolsó pillanatig fokozza a feszültséget és elhiteti az olvasóval, hogy a gyilkos olyas valaki, akire az olvasó nem is gondolna.

nyaralo_gyilkosok.jpg

A Nyaraló Gyilkosok egyben korrajz is az 1930-as évek angol arisztokráciájáról miközben bepillantást nyújt a korabeli nők helyzetébe is a gyönyörű ámde kétes hírű Arlena Marshallon keresztül.

És neked melyik a kedvenc nyári, utazós könyved? 

Képek: itt, itt, itt,itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!

 

 

Etikus reklámozás: a mesterséges intelligencia dilemmái a marketingben

2017. augusztus 16. - Egres Dorottya

Egyelőre nem egy disztópikus, robotok által irányított világban élünk, viszont egy olyan jövő felé haladunk, melyben az emberek egyre fejlettebb technológiákat alkotnak. Ez alól a marketing sem kivétel: a mesterséges intelligencia ezt a tudományterületet is egyre inkább meghódítja. A cél a vásárló felé történő kommunikáció egyénivé tétele, a kérdés pedig az, hogy mégis meddig mehet el ebben egy reklám. 

Az etika a mesterséges intelligenciával ellentétben nemcsak nullákból és egyesekből áll. A mesterséges intelligencia kutatása területén viszont nem ismeretlenek az etikai dilemmák. Nézzünk egy példát! A júniusban megrendezett Cannes Lions kreatív fesztiválon Tenzin Priyadarshi, az MIT-n (Massachusetts Institue of Technology) a The Dalai Lama Center for Ethics and Transformative Values alapítója és vezetője, egyben a Sanofi gyógyszervállalat beszerzési munkatársa, egy olyan érdekes dilemmát vázolt fel a mesterséges intelligencia kutatásban, mely a kulturális különbségekre világít rá. A kitalált forgatókönyv szerint egy autós balesetet szenved, de előtte eldöntheti, hogy jobbra, vagy balra rántja el a kormányt. Tőle jobbra egy olyan motoros halad, aki a törvénynek megfelelően bukósisakot visel, balra pedig hasonlóképpen egy motoros, csak bukósisak nélkül. A kérdés, hogy autósként merre kormányoznánk.

4_3.jpg

Tenzin Priyadarshi kutatásai szerint az amerikaiak többsége inkább jobb oldali irányba rántaná a kormányt, hiszen a bukósisakot viselő motorosnak nagyobb az esélye a túlélésre. Ezzel szemben az ázsiai kliensek a bal oldali motoros kárára döntöttek, ugyanis ő nem tartotta be a közlekedési szabályokat. Ezek szerint az önműködő autókat másképpen kellene programozni a világ különböző részein?

De mit is adhat a mesterséges intelligencia kutatása a marketingnek? Rengeteg reklámot fogyasztunk nap mint nap, így a marketing célja a személyre szóló tartalom létrehozása, és a vásárlási élmény egyénivé tétele lett, azért, hogy a vásárló úgy érezze, az adott reklám valóban neki és csak neki szól. Az MI abban segít, hogy az üzenet a legmegfelelőbb pillanatban, a legjobb felületen és nyelvezettel érje el a potenciális vásárlót. Gondoljunk csak arra, amikor egy internetes vásárlásnál a honlap megmutatja, miket vettek még azok, akik a kinézett terméket megvették. Egy másik példa a dinamikus árazás: ha egy cég akciósan kínál egy terméket, akkor valóban több vásárlója lesz, de kevesebb bevételt szerez, mintha mindannyian az eredeti áron vásároltak volna. Na már most, ha a vállalat a mesterséges intelligencia segítségével csak azoknak ajánlaná akciósan a terméket, akik különben nem feltétlenül vásárolnák meg, a biztos vevőknek pedig eredeti áron kínálná, akkor végeredményben többet kaszálna. Kezdjük érezni a problémát, ugye?

Képzeljük el, hogy egy luxusautókat forgalmazó vállalat marketingesei vagyunk. Etikusnak tartjuk-e a munkánkat, ha böngészési előzmények, érdeklődési körök, életkörülmények alapján választjuk ki, hogy kiknek szeretnénk a legújabb modellt reklámozni? Ezzel még rendben is lehetnénk, de menjünk tovább! Etikusnak tartjuk-e akkor a munkánkat, ha olyanok számára szeretnénk megjelentetni a legújabb modell hirdetését, akiknek szenvedélyük a vezetés, hajlamosak felelőtlenül költekezni és elbüszkélkedni szerzeményeikkel, de annyira nem állnak jól anyagilag? Ennél az etikai fejtörőnél talán már rezeg a léc.

1_2.jpg

Nézzünk azonban egy veszélyesebb példát: alkohol. Az alkoholról azt mondják, iszunk, ha boldogok vagyunk, és akkor is, ha éppen szomorúak. Reklámozhatunk-e alkoholt annak, akinek születésnapja lesz, évfordulója? Esetleg gimnáziumi ballagása? Vagy azoknak, akiről a mesterséges intelligencia segítségével nagy valószínűséggel megállapíthatjuk, hogy depresszióra hajlamosak? Ezek már nem fekete-fehér kérdések, és ötvennél sokkal több árnyalatuk van.

2_2.jpg

3_2.jpg

A mesterséges intelligencia alkalmazása a marketingben felveti továbbá a vásárlói viselkedés irányításának problémáját is. Ha megjósolható a jövő, akkor alakítható is? El tudjuk érni marketingesként, hogy mire vágyjanak az emberek: mit fogyasszanak, mibe öltözködjenek, hogy nézzenek ki? Persze ez nem egy újkeletű kérdés a reklámok területén, de az MI térhódításával sokkal hangsúlyosabbá válhat.

A két kulcsszó: átláthatóság és beleegyezés. A vásárlóknak tisztában kell lenniük az őket megszólító technológiák működési elveivel, és biztosítani kell számukra az opciót, hogy részesei szeretnének-e lenni az újfajta marketingkommunikációnak. Persze a reklámozók már biztos tudják, milyen döntést hoznánk a kérdésben, hiszen talán már jobban is ismernek minket, mint mi saját magunkat.

 Képek: innen, innen, innen.

Tetszett a bejegyzés, és nem akarsz lemaradni a következőről? Akkor kövesd a Konzervtelefon Blogot, és a BME Kommunikáció és Médiatudomány Facebook oldalt!