A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon

5 borzasztó és 5 tök jó Valentin napi reklám

2017. február 14. - Egres Dorottya

Amikor borzasztó Valentin napi reklámokról beszélünk, akkor  nem csupán a szimplán olcsó vagy humortalan hirdetésekre gondolunk, mert a szerelmesek napja bizony tökéletes alkalom a szexizmusra is. Megmutatunk öt elrettentő példát, majd azt, hogy lehet ezt másképp is csinálni. 

Kezdjük a negatív oldallal!

Itt van például rögtön ez az ékszerbolt, ahol tudják mi kell a nőnek...

natan.jpg

És ha a szobáért már fizetett az úriember... akkor segít a tamponmárka?! Valami itt nem áll össze.

tampax.jpg

Küldj a kedvesednek egy igazán személyes ajándékot

Próbáljunk meg nem belegondolni, hány ember fogadhatja meg ennek az autókölcsönzőnek a tanácsát... 

thrifty.jpg

Nincs is romantikusabb hely, mint a Hooters (Didibár, ahogy a Rém rendes családban hívták) a Valentin nap megünneplésére. Nincs gyűrű? Adj helyette csirkeszárnyat!

hooters-valentines-day-1.jpg

Mindezek mellett különdíjat érdemelnek azok a reklámzsenik, akik felismerték, hogy egy fenéknek fejjel lefelé szívecske alakja van...Ők olyan sokan vannak, hogy felsorolni sem érdemes őket. 

Most pedig jöjjenek az ötletes és megragadó megoldások! 

Egy reklám arról, hogy létezik szerelem első látásra:

Képzeljük el, hogy a párunk annyira szeret bennünket, mint a focit. A Puma rávette a focirajongókat, hogy a stadionhangjukkal szerenádozzanak:

A számítástechnika szerelmeseinek kihagyhatatlan ajándék:

A Vodafone halad a korral:

9-creative-valentine-ads.jpg

Ez az óvszermárka Valentin nap alkalmából a biztonságos szexre helyezi a hangsúlyt: az embereket elviszik egy körre, és közben kérdéseket tesznek fel nekik ebben a témában. Aki jól válaszol, ajándék óvszert kap...

trojan-safe-ride-cover-625x418.jpg

 Neked melyik a kedvenc Valentin napi reklámod?

Képek: innen, inneninnen, innen, és innen.

Az igazság korának leáldozott - az év szava a post-truth

2017. február 10. - Egres Dorottya

Az Oxford Dictionaries minden évben megválasztja az év szavát - ezt a címet 2016-ban a ‘post-truth’ nyerte el. Az inspirációt a Brexit és az amerikai elnökválasztás hatására felgyülemlett érzelmek adták. A 'post' latin előtag ebben az esetben nem arra utal, hogy világban már nincs igazság, hanem arra, hogy az igazság kifejezés egyszerűen értelmét vesztette.

trumpbrexit3.jpg

A díjjal azt a kifejezést illetik, amely legjobban tükrözi a kultúránkról és társadalmi miliőnkről alkotott elképzeléseinket egy adott éven belül. A definíció szerint a post-truth azt jelenti, hogy az objektív tények kevésbé alkalmasak a közvélemény meggyőzésére, mint az érzelmekre való apellálás és a személyes hit befolyása. A szótár szerkesztői szerint kb. 2000%-kal növekedett meg a szó használata a 2015-ös évhez képest. Olyan szavakat előzött meg, mint a felnőttkor nehézségeit leíró adulting vagy a britek által felkapott hygge, ami a dánok meghitt otthonosságra utaló lefordíthatatlan kifejezése.

post-truth.PNG

odo_woty_742px_pictographic_nov16_5.png

Ha érdekel a kommunikációtudomány és a média világa, illetve szeretnél ehhez hasonló témákkal foglalkozni, jelentkezz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem KomMédia képzésére!

A post-truh népszerűségének az első lökést a júniusi népszavazás hozta az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból, amire már csak Brexitként utalunk. A szó használatának gyakorisága aztán a tengerentúlon is megugrott, amikor Trumpot nevezték ki a Republikánus Párt elnökjelöltjének. Egy efféle szélsőséges politikai vélemények által fűtött időszakban, ahol a közösségi média erősen kivette a részét a politikai hírszolgáltatásból, a tények mondhatni már nem magukért beszéltek.

economist.PNG

Az amerikai elnökválasztás, amelyet talán alternatív valóságok ütközéseként is leírhatunk, sajtóorgánumok és szakértők szerint tényeknek álcázott vélemények végtelenül bizarr előadásáról szólt. Sorra születtek írások neves újságírók tollából, beszédek híres színészektől (kinek nagyobb a presztízse az amerikai választók szemében?), akik Donald Trumpot hazugsággal vádolták. Eközben pedig az amerikai választópolgárok döntő többsége mégis őszinte képet alkotott a vállalkozó-politikusról. Annak ellenére hagyta hidegen őket Trump szavahihetősége, hogy a Pinokkió-értéknek nevezett mennyisége a tények meghazudtolásának nála volt a legmagasabb.

independent.PNG

Sokan vitatják, hogy a post-truth életérzés nem újkeletű. Ugyanis miben tér el a jelenlegi politikai diskurzus az ezredfordulós manipulációtól vagy a hidegháború retorikájától? A post-truth jellegzetességei közé tartozik az érzelmekre apellálás, a tények figyelmen kívül hagyása, a kirekesztő retorika, de ezek egyike sem számít újdonságnak. A sajtó szerepe azonban megváltozott: egyre nagyobb befolyása van a közösségi médiának, az alternatív hírszolgáltatóknak, így egyre többször futunk bele hamis hírekbe és ellenőrizetlen tényállításokba. A válasz arra a kérdésre, hogy miért hangoztatja a világ az igazság korának leáldozását, talán és részben az, hogy a Brexit és Trump már más rétegek érdekeit is sérti.

Ráadásul minek is higgyünk annak, hogy az Oxford Dictionaries szerint a világot tavaly a post-truth kifejezés írta le a legkifejezőbben? Tény, hogy a tényekkel azt kezdünk, amit akarunk.

Képek: innen, innen, innen.

Négy példa arra, miért a Netflix csinálja ma a legjobb natív hirdetéseket

2016. december 23. - horvathbalazs

A natív hirdetésekről sokan még a szakmai sajtóban is félve vagy borúlátóan beszélnek, pedig nem feltétlenül ez a reklámmegoldás hozza el az újságírás halálát, sőt. Rögtön mutatunk is pár példát arra, hogyan lehet a natív hirdetésekkel szó szerint és átvitt értelemben is értéket teremteni. A főszereplő: a Netflix.

Első ránézésre a Wall Street Journal (WSJ) kolumbiai Medellín-drogkartell történetét bemutató anyaga nem semmi újságírói teljesítmény: videókkal, infografikákkal rendesen megpakolt feature, ami az eleve izgalmas témából érdekes sztorit farag.

netflix_narcos_nativ_wsj.PNG

Aztán feltűnik, hogy pár videó forrása a Netflix “Narcos” című sorozata, ami pont az adott kartellről szól. A figyelmesek a cikk tetején és alján könnyen kiszúrják az apró bannert is: a profi anyag valójában szponzorált tartalom, melyet épp a Netflix támogatott.

Önmagában is magas színvonalú médiatermék, ami észrevétlenül egy másik minőségi produktumot reklámoz: az online műsorsugárzó megbízásából készül WSJ anyag egy pozitív bemutató az utóbbi években egyre népszerűbb, úgynevezett natív hirdetésekre*.

Nem az első rodeó

A “kokainökonómia” fantázianévvel ellátott anyag csak a legújabb példa arra, hogy a Netflix leiskolázza a natív hirdetések piacát.

Első kalandozásuk a szerkesztői anyagokat és reklámot összemosó territóriumba a Wired magazin hasábjain született 2014 májusában: a “TV Got Better” című interaktív televíziótörténelmet azóta egyesek egyenesen az New York Times korszakos szerkesztőségi anyagához, a “Snow Fall”-hoz hasonlították

tv-got-better.png

Nem véletlen a párhuzam: akkoriban kezdett csak terjedni a mára az online újságírás magasiskolájának számító, fent már említett feature műfaj, ahol az olvasó, miközben lefelé görget a böngészőben, szövegen, nagyfelbontású képeken és videókon keresztül kap teljes, interaktív élményt az adott sztoriról.

Native is the new black

Időrendben a következő Netflixes natív hirdetés épp a New York Times-ban látott napvilágot, ahol a jól bevált receptet alkalmazva videóval, grafikonokkal és hanganyaggal kiegészített szöveggel mesélték el a nők helyzetét az amerikai börtönökben. Természetesen a szponzorált tartalom egyszer sem hívja fel az olvasó figyelmét, hogy tekintse meg a Netlix női börtönben játszódó sorozatát, az “Orange is the New Black”-et, csupán a New York Times-hoz méltó újságírói alapossággal járja körül a témát.

orange-is-the-new-black.png

Született még Netlixes natív hirdetés a szolgáltató egyik leghíresebb saját gyártású sorozatához, az Emmy- és Golden Globe-díjas “House of Cards”-hoz is. Az anyag az itthon “Kártyavár” címmel sugárzott sorozat harmadik évadát vezeti fel az Egyesült Államok valós elnökeinek és first lady-jeinek kapcsolatát boncolgató elemzéssel. Claire és Francis Underwood nem, csak a Reagan- és Clinton-házaspár, továbbá Michelle és Barack Obama tűnik fel az Atlanticban megjelent cikkben.

the-ascent.png

A Netflixnek nagy bátorságra volt szüksége, hogy a mai napig vitatott natív hirdetések eszköztárával meséljen sztorikat, miközben magát reklámozza: az eredmény fent olvasható. A csatorna szponzorált tartalmai az elmúlt években sorra vizsgáznak jelesre, és adnak a többi hirdetőnek követendő példát. Egy amerikai blog által 2014-ben és 2015-ben is az év legjobb legjobb natív hirdetésének választott anyagaikból remélhetőleg pedig mások is tanulnak majd.

*A natív hirdetés olyan hirdetés, ami egy választott felületen tartalomként jelenik meg. A lényege, hogy jó sztorikkal ágyazzák be és teszik önmagukban is befogadhatóvá az általában a fogyasztók által terhesnek érzett és érdektelennek tartott  reklámokat. Az ilyen írások, videók, kontentek kaméleonként illeszkednek az adott médium szerkesztőségi anyagai mellé, miközben természetesen feltüntetik, hogy nem szerkesztőségi cikkről, hanem fizetett tartalomról van szó.

Képernyőmentések innen, inneninnen és innen.

Létezik-e a Facebookos visszhangkamra? A média a felelős Trump győzelméért? A Michigani Egyetem magyar kommunikációkutatója válaszolt nekünk

2016. december 19. - horvathbalazs

Különleges vendéget fogadtak a BME KomMédia képzés hallgatói és oktatói: Sonnevend Júliával, a University of Michigan adjunktusával nyílt lehetőségük egy bő órányi kötetlen beszélgetésre. Média, emlékezet, berlini fal, és a nagy kérdés: milyen egy egyesült államokbeli karrier médiakutató-kultúraszociológusként?

“Olyan, hogy berlini fal, sosem volt, és sosem omlott le” - így kezdődik Sonnevend Júlia frissen megjelent, “Stories without Borders” című könyve, melynek európai “turnéja” apropóján látogatott nemrég Magyarországra az ELTE, Yale és Columbia University alumnája, a University of Michigan tanára.

14639832_1630813243885346_4578312894590936310_n.jpg

A “The Berlin Wall and the Making of a Global Iconic Event” alcímet viselő munka a berlini fal példáján és más esettanulmányokon keresztül vizsgálja, mi vezet el odáig, hogy egy történelmi esemény hosszú távon megmaradjon az emberiség kollektív emlékezetében - többek közt erről is szó esett a beszélgetésen.

Tengeren túl, skatulyán kívül

Ahogy azt Júlia a KomMédiás hallgatósággal is megosztotta, szokatlan és fordulatokkal teli szakmai életút vezetett a fenti mű elkészültéig. A kutató ELTE-s német, esztétika és jogi diplomákkal felvértezve került ki ösztöndíjjal az USA-ba, a Yale jogi mesterképzésére, melynek befejezése után a Columbia kommunikációtudományi doktori programjában szerzett PhD fokozatot.

“Nem szeretem a szokványos CV-ket. Inkább olyan fiatal munkatársakat keresek, akik hozzám hasonlóan nem férnek be egyetlen skatulyába.” - mondta Sonnevend Júlia, aki szerint a fő különbség a tengeren túli és a hazai akadémiai szféra között főleg a kiszámíthatóságban, hatékonyságban, és a hallgatóság munkamoráljában jelenik meg (ehhez egész biztosan köze van az észak-amerikai egyetemek magyar szemszögből nézve horribilis összegű tandíjainak is). Egész más például egy amerikai egyetemi oktató-kutató óraterhelése, a hazai viszonyokhoz képest az egyetemi oktatóknak sokkal több idejük marad tudományos munkát végezni.

Mítoszok és kollektív emlékezet, falak és polarizáció

Sonnevend Júlia tudományos munkássága szakmai életútjához hasonlóan nem fér bele egyetlen skatulyába: médiakutatóként és kultúraszociológusként Júlia egy olyan multidiszciplináris területet kutat, amely a médiaesemények, ikonok és rituálék szerepét vizsgálja a globális kultúrában.

Elmondása alapján a mítoszokat komolyan kell venni: a mitizálás szerinte az egyetlen mód, hogy egy esemény benne maradjon az emberiség hosszú távú, kollektív emlékezetében. Maga a folyamat nem kockázat nélküli, hiszen a valós történések összesűrítésekor mindenképp sérül az objektivitás, elvesznek bizonyos részletek: tökéletes példa erre a berlini fal leomlásának esete is, melyet a véletlenek összjátékának is köszönhetően előbb hirdetett meg a média, minthogy az valóban megtörtént volna.

img_20161116_181046.jpgBalról jobbra: a moderátor Tófalvy Tamás és a vendég, Sonnevend Júlia

A valós és virtuális falak kapcsán a beszélgetésből nem maradhatott el a nemrég lezárult amerikai elnökválasztási kampány sem. Az utólagos elemzéseket tekintve Sonnevend Júlia elmondása alapján nincs arra konkrét médiatudományi bizonyíték, hogy a közösségi média és az ún. “echo chamber”-ek valóban akkora hatással lettek volna Donald Trump megválasztására, mint azt manapság hangoztatják. Sokkal jelentősebb szerinte a klasszikus tömegmédia szerepe, mely erősíti az olyan társadalmi és szociálpszichológiai folyamatokat, mint a polarizáció és a populizmus terjedése (Júlia a berlini fallal és Trump-kampánnyal kapcsolatban az Indexnek adott részletes interjút).

A kutató azzal zárta a beszélgetést, hogy nem szabad elfelejteni, ritkán hozunk előre jól kikalkulált, racionális döntéseket: alapjában véve az ember irracionális lény. Júlia következő könyvében pont ezt a témát tervezi feldolgozni a személyes vonzerő jelenségén keresztül.

 

Az Ikea nem fél a politikától, társadalmi felelősségvállalásból csillagos ötös

2016. december 08. - Egres Dorottya

Nem mindennapos, hogy az óriásvállalatok markánsan állást foglalnak a megosztó társadalmi kérdésekben, az IKEA viszont így tett, amikor kiállt a menekültek ügyében. A svéd bútoróriás nemcsak a furcsa terméknevekben jeleskedik (amik mögött egyébként rafinált logika rejlik), hanem kreatív kommunikációs megoldásoktól kezdve egészen az életszínvonalat javító innovatív fejlesztésekig követendő példát mutat a CSR tevékenységek terén más multinacionális vállalatoknak.

Kezdjük is az IKEA legsokkolóbb húzásával, amikor is egy norvég áruházukban berendeztek egy szír lakásbelsőt. Az Ikea által alkotott sztori onnan indul, hogy a lakberendezési cég segít a jövőd megtervezésében, legyen szó új házról vagy egy új családtag érkezéséről, és eljut oda, hogy mi van akkor, ha a megálmodott jövőképedet valaki elveszi tőled...

kepkivagas.PNG

A romos lakást egy valós damaszkuszi otthonról mintázták, ahol egy 9 fős család élt 25 m2-en. A helyiségen belül a szokásos IKEA címkéken olvashatunk a család és a térség menekültjeinek mindennapjairól, a túléles nehézségeiről. Mi több, minden címkén azt is feltüntetik, hogy mi hogyan segíthetünk az ügyben.

Persze nem álltak meg egy lakásbelsőnél. A “Brighter Lives for Refugees” nevű kampányuk keretében arra hívták fel a figyelmet, hogy egy olyan természetesnek vett része az életünknek, mint a világítás, elképesztő módon javíthatja a menekültek életszínvonalát. A fény nemcsak azt teszi lehetővé számukra, hogy esténként hosszabb ideig végezzenek pénzkereső tevékenységet, de biztonságérzetüket is növelheti. Az IKEA akcióban minden eladott LED izzó után egy dollárt adományozott az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, amivel több mint 30 millió eurót sikerült gyűjteniük.

ikea-brighter-lives-for-refugees.jpg

De ami még ennél is nagyobb dobás volt, a mobilotthonok megtervezéseKifejlesztettek egy olyan acélvázas, műanyag átmeneti szállást, ami 1000 dollárból előállítható, és akár egy ötfős család elszállásolását is megoldhatja. A cég összes termékéhez hasonlóan, a zárható, napelemekkel ellátott mobilotthonok összeszereléséhez sincs szükség szerszámokra, csak 4-8 óra szabadidőre. Habár megkérdőjelezhető, hogy valóban otthonnak tekinthető-e egy ilyen ház, de tény, hogy a természet viszontagságaitól véd, és kétségtelenül nagy változást jelent a tömött sátrakban vagy a szabad ég alatt való alváshoz képest.

atnf4o.jpgikea_refugee_02.jpg

A hazai leányvállalat sem képvisel más álláspontot, mint a skandináv anyacég. A magyar nyelvű Ikea-katalógusban leírják, hogy a menekültek is ugyanolyan emberek, mint azok, akik a katalógust lapozgatják. És bár nem céljuk beszállni a politikai harcokba, de állításuk szerint fejlesztéseikkel és üzeneteikkel változatlanul ki fognak állni az arra rászorulók mellett, és ez alatt nem csak a kollégistákat, baba várókat, nagycsaládosokat értik, hanem azokat is, akik éppen a háború elől menekülnek. 

 

 

Képek: innen és innen.

Eugenia Cooney az anorexia „reklámarca”, avagy tiltsuk le a túl sovány videobloggereket?

2016. december 01. - Pethő Dóri

Közel egymillió feliratkozója van a 22 éves New York-i videoblogger, Eugenia Cooney, csatornájának, néhány youtuber viszont a change.org oldalon petíciót tett közzé a lány által megosztott tartalmak ideiglenes letiltásáért. A tiltakozás oka, hogy egyesek szerint az „ijesztően sovány” Eugenia az anorexiát népszerűsíti fiatal követői körében. Az indítványt 18.000. ember írta alá, de a Charge.org végül eltávolította azt.

Eugenia 2013-ban töltötte fel első videóját a YouTube-ra, ruhákról és sminkekről szóló posztjait ma már több százezren, vagy akár több millióan is megnézik. Idén októberben aggódó nézők egy csoportja a Change.org oldalon aláírásgyűjtést indított a lány ideiglenes letiltásáért.

eugeniacooney.jpg

Petíciójuk szerint Eugenia egészsége veszélyben van extrém soványsága miatt, miközben megjelenésével azt közvetíti– különösen a fiatal lányok felé-, hogy ez a testfelépítés teljesen normális, sőt kívánatos. Bár a tiltakozók elismerik, hogy Eugenia nyíltan nem ösztönzi utánzásra nézőit, mégis kifogásolják, hogy videóiban gyakran sokat megmutat a testéből, és ezzel szerintük nem tesz jót azoknak, akik anorexiával, vagy más étkezési zavarral küzdenek.   

eugenia_chance_org.jpg

Válaszul Eugenia több Twitter bejegyzést és egy bocsánatkérő videót is megosztott, melyben világossá tette, hogy soha nem akart másokat befolyásolni, és nem bíztatott senkit arra, hogy utánozza megjelenését. Bár megköszönte az aggodalmat, de az anorexiával kapcsolatos vádakat elutasította és elmondta, hogy mindig is sovány volt.

Az indítványt már több mint 18.000 aláírója volt akkor, amikor a Change.org eltávolította azt. A téma egy valóságos petíció lavinát indított el: egyesek azt kérték, hogy ne tiltsák le a videobloggert, míg mások az eredeti petíciót követelték vissza. De születtek „Segítsünk Eugenia Cooneynak” témájú lapok és egy népszerű hashtag, a #helpeugeniacooney is. A felhasználók a YouTube-on is sorra teszik közzé a támogató vagy éppen gúnyos videókat és kommenteket. Az évekkel ezelőtti Leave Britney Alone videók mintájára már több Leave Eugenia Alone videó is született.

Az eset olyan kérdéseket is felvet, amik túlmutatnak a konkrét történeten, például: lehetséges az anorexiát – vagy más betegségeket- YouTube videókban népszerűsíteni? Ha Eugenia csatornáját letiltják az étkezési rendellenességek propagálása miatt, akkor ugyanezen az alapon a túlsúlyos youtuberek is korlátozhatóak? Beavatkozhat ezeknek a kérdéseknek az eldöntésébe a közönség, vagy a YouTube, és ha igen, mikor?

képek: innen és innen

 

Fenyvesi Zoli, a Tiszta szívvel sztárja egyetemi vendégelőadóként próbálta ki magát

2016. november 25. - konzervtelefon

Arról is beszélt, hogy mozgássérültként nem elhanyagolható kérdés például az, hogy ki vezeti a buszt, és hogy kik utaznak rajta: ugyanis ezektől függhet, hogy el tud-e jutni A-ból B-be konfliktusok és szemrehányó tekintetek nélkül. Vajon, jobb a helyzet, ha az autózást választja?

A Wheelchairguyként is ismert mozgássérült blogger, sportoló, filmszereplő másfél órán át beszélgetett a BME KomMédia képzés hallgatóival. A meghívás apropója egy olyan kurzus volt, ahol a hallgatók társadalmi problémákat bemutató művészeti alkotásokat elemeznek. Zoli a tőle megszokott kedvességgel és nyitottsággal beszélt az életéről, és azokról az akadályokról, amikkel mozgássérültként nap, mint nap meg kell küzdenie.

zoli1.jpg

Itt van például a vezetés: bár az elindulást és fékezést karok, vagy gombok segítségével meg tudja oldani, a vezetőülés elfoglalása segítség nélkül nem egyszerű feladat. Ilyenkor a kerekesszékből először át kell jutnia a kormány mögé, majd a széket hajtogatja maga mellé, visszafelé pedig ugyanez játszódik le, csak fordítva. Előfordul, hogy akár ismeretlenek is próbálnak segíteni neki, de volt már olyan, hogy a helyzet az átszállás időigényessége miatt végül konfliktusba torkollott.

zoli2.jpg

A képen az előadás szervezője, Törzsök Márk és a főszereplő, Fenyvesi Zoli

És ha már konfliktusok: nemrégiben esett meg Zolival az a buszos incidens, ami azóta bejárta a közösségi médiát. Történt ugyanis, hogy az egyik fővárosi buszvonalon a sofőr a megállóban nem akarta felengedni Zolit az egyébként alacsonypadlós járatra, pedig a protokoll szerint ilyenkor a sofőrnek kellene kezelni rámpát és felsegíteni a mozgássérült utast. De ez nem történt meg, és csak a többi utas nyomására sikerült a közlekedési társaság dolgozóját rávenni feladata ellátására. Ezt az esetet Zoli közzétette a több ezrek által követett Facebook oldalán, a cég ennek hatására bocsánatot kért tőle. Hozzá kell tenni, hogy Zoli nem mindig olyan szerencsés az utasokkal, mint aznap, mert gyakran éreztetik türelmetlenségüket a körülbelül két perc fennakadást okozó folyamattal kapcsolatban.

Wheelchairguy elmesélte, hogy Till Attila egy castingon figyelt fel rá, így kapta meg a Tiszta szívvel főszerepét. Élvezte az új kihívást, de voltak olyan helyzetek, amikor megrémült: az egyik jelenetben például az ágyban feküdt, és attól félt, hogy a feje feletti kamera rá fog zuhanni. Az ilyen helyzeteket leszámítva csak pozitív emlékei vannak, és bár nem tervez színészi karriert, de könnyen lehet, hogy igent mondana a következő filmes felkérésre is.

Leszóltak Pitonnak, a Mardekárt vinné a Durmstrang - Ennél jobb összefoglalót nem fogsz találni az egész BME vs GTK-ügyről

2016. november 14. - konzervtelefon

Nem világos, mi folyik most a BME GTK-n? Ki mit akar, mi miért történik? J.K. Rowling pillanatok alatt rendet rak a fejedben. Andor György dékán szerepében: Piton professzor, Roxfort: BME, Durmstrang: ELTE, Dumbledore meg...úgyis kitaláljátok. Jó szórakozást!

A Mágiaügyi Minisztériumból leszóltak Pitonnak, hogy: Mit szólnál, ha átkerülnétek a Durmstrangba?

Piton elgondolkozott ezen, főleg azért mert ha a minisztérium úgy dönt, hogy átkerülnek akkor az megtörténik, mert a Roxfort nem független, hanem a Minisztérium tulajdona.
potter-face.jpg
Piton azért is gondolkodott, mert úgy érezte, hogy az utóbbi időben a mágikus roxforti pénzelosztás során a másik három házra több jutott a minisztériumi pénzből mint ha a Minisztérium egyszerűen házanként kiosztaná. Meg aztán úgy is érzi, hogy egy Mardekáros profnak sokkal nehezebb elérni, hogy itt kinevezzék a sötét varázslatok kivédése tanárnak miközben a Durmstrangban nem lenne ezzel ekkora gond. Illetve az is zavarja, hogy Dumbledore sokszor nem emeli ki a Mardekár érdemeit sőt néha úgy nyilatkozik mint ha a Mardekár a gonoszok háza lenne. Szóval azért elgondolkodott.

Aztán bagoly jött a Durmstrangból, hogy ők is elgondolkodtak és ha úgy alakulnak a dolgok örülnének a Mardekárnak.

Ekkor jött be Dumbledore a képbe, aki már megitta azt a borzasztó löttyöt ami legyengítette és elveszítette józan ítélőképességét. Piton szólt neki, hogy ő és a Durmstrang gondolkodnak, és neki igazából az a fontos, hogy a fenti problémák orvosolva legyenek és nincs kedve menni. Erre Dumbledore egy kábítóátokkal (stupor!) kiütötte Pitont, amivel elérte, hogy ne gondolkodjon többet az elmenetelen, de leginkább azt, hogy semmit ne tudjon csinálni. Majd felhívta a Durmstrang-ot, hogy "Nektek már van bájitaltanárotok, mit csinálnátok még eggyel? Naugye. Akkor Piton marad."

És most Dumbledore azt hiszi, hogy ettől minden rendben lett.

(A bejegyzést Soltész Dániel, a BME Egyetemi Doktorandusz Képviselet volt elnökének Facebookon talált kommentjéből szerkesztettük, és beleegyezésével közöljük)

A Trump vs. Clinton verseny egyik fő tanulsága: nem a jobb jelölt nyert, hanem a jobb marketinges

2016. november 09. - Pethő Dóri

Az amerikai elnökválasztás eredményétől függetlenül a mostani kampányidőszak úgy vonul be a történelembe, mint a marketing erejének monumentális bizonyítéka. Mivel érte el egy politikailag tapasztalatlan üzletember, hogy sarokba szorítson egy igazi, tapasztalt politikust?

A válasz a marketingben rejlik.

A marketing legfontosabb szabálya, hogy olyan egyedi üzenettel rendelkezz, ami megkülönböztet mindenki mástól. Trump a kezdetektől fogva tudta, és élt azzal, hogy a vitatható kijelentések generálják a híreket és építik a márkát. A különböző médiumok így nem csak közvetítették a véleményét, hanem vitába is szálltak a kijelentésekkel, ezzel erősítették tovább ezeket. De Trump használt emellett egy másik régi marketing-alapvetést: ne vitatkozz a versenytársakkal. Abban a pillanatban, hogy vitába szállsz valamelyik ellenfeleddel, azt a benyomást kelted, hogy érvényesek, relevánsak az érvei. Clinton eközben elkövetett egy klasszikus hibát: nem koncentrált egy fajsúlyos, akár megosztó témára. Mindenkinek próbált csepegtetni valamit, ezzel figyelmen kívül hagyta azt a közhelyet, hogy ha mindenkinek próbálsz kedvezni, fennáll a veszély, hogy a végén senkinek sem tudsz igazán - írja a vezető amerikai reklámszakmai lap, az Advertising Age elemzése.

trumpa.jpg

Clinton jelmondata sem sikerült különösebben ütősre ("Stronger together", azaz "Együtt erősek vagyunk"), hiszen nagyjából mindenki egyetét vele, nem generál vitát. Ezzel ellentétben Trump szlogenjével ("Make America great again", azaz "Tegyük Amerikát újra naggyá") könnyen vitába tudnak szállni mindazok, akik úgy látják, hogy most is jól megy Amerikának.

Így generált Trumpnak még nagyobb nyilvánosságot Obama is, amikor azt mondta, Amerika már most is nagy és erős, viszont úgy tűnik, mindössze a választók 30%-a ért egyet a mostani elnök kijelentésével. Egy elnökjelölt gyakran már a kampány első napján biztosíthatja a győzelmet egy erős jelmondattal, jó példa erre Obama, aki 2008-ban a "Change we can beleive in" (A változás, amiben hihetünk) mondattal az emberek fejébe verte a változás ideáját. Aztán végig erre fókuszált a kampányában, és meg is nyerte a választást. Clinton ebben is hibázott: legalább háromszor váltott szlogent, míg Trump végig következetesen képviselte sajátját.

Felmerül a kérdés: Trump akkor egy egyszerű, egyjelszavas jelölt lenne? Nem foglalt állást különböző kérdésekben? Dehogynem, de ez is a politikai kampányok egyik jellemzője. A média arra kényszeríti a jelölteket, hogy rengeteg kérdésben foglaljanak állást, ezért is fontos, hogy a kampány legelső napjától kezdve nagyon erős véleményeket képviseljenek, Trump ezért is csinálta jól, hogy sokak által vitatható kijelentéseket tett. Ez egy újabb párhuzam a reklámpiaccal: a reklámokkal gyakran a biztonságra játszanak, sok mostani kampány ezért inkább unalmas, ez is okozza, hogy több erős márka piacot veszít a feltörekvő cégekkel szemben.

A jobb termék nem feltétlenül nyer nagyobb piacot. A jobb ember pedig nem feltétlenül nyer a politikai küzdőtéren. De ami nyer, és gyakrabban, mint ahányszor nem, az a jó marketingstratégia.

forrás: AdAge, kép innen

5+1 reklám, amik trágárabbak egy kocsisnál, mégsem lehet rájuk haragudni

2016. november 09. - Egres Dorottya

Egy kisípolt káromkodás vagy egy trágár szóra való utalás a reklámok kiélezett versenyében hihetetlen előnyt hozhat a merészebb vállalatoknak. Kockázatos üzlet ugyan, mert megsértheti és így akár el is idegenítheti az érzékenyebb fogyasztókat, viszont azok, akik vevők a káromkodásra, vevők lehetnek a reklámozott termékre, márkára is. CUitNT, Phukit, F’n’L - színes válogatás pár betiltott és még játékban maradt reklámból.

Minden országban törvények és jogszabályok határozzák meg, hogy mi szerepelhet egy reklámban és mi nem. Szexuális utalások, kivillanó meztelen testrészek, bármilyen deviáns magatartás miatt a hirdetések fennakadhatnak a szabályozó testületek szűrőjén, ezek alól pedig a csúnya szavak sem képeznek kivételt. A vállalatoknak azonban nem feltétlenül jelent hátrányt, ha reklámjaikat betiltják, hiszen ez akár növelheti is vonzerejüket, és mint tudjuk, az internet sosem felejt, így a tiltott reklámok visszakereshetők. Legyen szó televíziós reklámokról, óriásplakátokról vagy magukról a márkanevekről, a külföldi reklámpiac időről-időre produkál nem kis felháborodást keltő hirdetéseket, amik kifejezetten a felnőtt korosztálynak szólnak. Bár érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a reklámoknak az előnye sokszor éppen abban rejlik, hogy a gyereknek le sem esik a poén.

Az ausztrálok legújabb dobása az Északi Terület népszerűsítésére (ami az ország egyik territóriuma) a nem kicsit egyértelmű CUitNT szlogen, ami a „See You in the Northern Territory” rövidítése akart lenni. Ezzel a jelmondattal buzdítja az ausztrál turisztika központ az érdeklődőket, hogy látogassanak el az Északi Területre.

cunt.jpg

Úgy tűnik, a cunt szó az angol nyelvterületen elég népszerű, ugyanis a Newcastle University a 2013-as rebrandingje során, nem vicc,  a következő nevekkel szerette volna bejegyezni magát: Central University of Newcastle upon Tyne, valamint Civic University of Newcastle upon Tyne. És ki ne szeretné, ha a diplomája CUNT-ként lenne megnevezve?!

Klasszikusnak számít a káromkodó reklámok körében az Air Asia légitársaság plakátja, amivel a Phuket nevű thai város látogatására ösztönzik a turistákat. „Cheap enough to say, Phuket I’ll go! – ami nem véletlenül plakát formátumban jelent meg, ugyanis ha kimondjuk vagy mástól halljuk a mondatot, az bizony úgy hangzik, mint a „F*ck it” kedves angol felkiáltás. A csel benne az, hogy a helyes kiejtés Poo-ket, ezért nem is büntették a hirdetést. Az előzőhöz hasonlóan ez a reklám is ausztrál találmány.

airasiaphuket.jpg

A Garnier Fructis Full & Luscious nevű termékvonalával azonban már határsértőnek bizonyult, így a reklámot betiltották. Arra hivatkoztak, hogy az F’n’L szlogen úgy hangzik, mintha azt mondanák, „effin’ hell”. A reklámban a kérdéses káromkodást egy srác mondja ki, amikor meglátja az irodába (természetesen lassított felvételben) belépő (szélgépekkel feltunningolt) dús és érzéki hajú hölgyet.

 

sofa-king.jpg

„Our Prices are Sofa King Low!” – hangzik a kanapékat reklámozó cég hirdetése, ami nem meglepő  módon betiltásra került. Ezek a típusú reklámok, ugyan primitívnek tűnhetnek, mégis megadják az elégtételt a fogyasztónak, amikor rájön a poénra. Az ötletgazdák védelmében viszont fel lehetne hozni azt, hogy a szlogen káromkodássá alakítása ugyanannyira köszönhető a néző  képzelőerejének, mint magának a reklámnak.

A Bud Light-nak nem egyszer sikerült betiltott sörreklámot készítenie. A több videóban is megjelenő irodai társaság egyszer Bud Light-ért cserébe adományozta el ruháit, itt éppen a káromkodásért büntetésként fizetendő pénzből vesznek közösen sört, így nem meglepő, kicsit eldurvul az irodai hangulat.

A magyar terepen jóval szerényebb a felhozatal káromkodós reklámokból. A Szegedi Borfesztivált évről-évre promótáló Mucsi Zoltán viszont ebben a 2014-es videóban „mentálisan padlót fog”, ezért úgy dönt, hogy lemegy lazítani a Szegedi Borfesztiválra. Jóllehet, ebben a reklámban a csúnya szavak nem kapcsolódnak szervesen a termékhez vagy a márkához, mégis passzolnak a hangulathoz, és miközben a promóció egy alkohollal kapcsolatos rendezvénynek szól, a felelősségteljes üzenet sem marad el – „csak egy pohárkával”.

képek: innen, innen és innen.