Az SMS technológia civil felhasználói köre jócskán megkopott az utóbbi évtizedben. Az okostelefonok és a vezeték nélküli mobilinternet (3g, 4g, LTE) elterjedésével olyan alternatív szöveges üzenetküldési lehetőségek jelentek meg, melyek csorbát ejtettek az SMS régi nagy hírnevén. Ezt a folyamatot mindenki a saját bőrén érezheti: a Facebook Messenger-t, a Viber-t és a Whatsapp-ot napi rendszerességgel használjuk, SMS-t viszont valószínűleg a legtöbben már hetek, hónapok óta nem küldtünk. Az átállás ellenére a globális SMS forgalom évről évre történelmi rekordokat dönt. 

Történelmi kisokos

1992-ben egy 22 éves programozó, Neil Papworth küldte el a világtörténelem első SMS-ét, amit nem egy mobilról, hanem egy számítógépről továbbított egy telefonra. Az üzenetet Papworth főnöke, a Vodafone akkori vezérigazgatója kapta, aki két szobával odébb ült az indítás helyszínétől. Mivel december elején került sor a történelmi pillanatra az üzenet nemes egyszerűséggel annyi volt: "Boldog Karácsonyt!".

A telekommunikációs szempontból korszakalkotó üzenetküldésekor már három éve dolgozott Papworth a Short Message Service, vagyis az SMS létrejöttén. Persze az üzenetküldő szabvány nem egyedül az ő nevéhez köthető, több neves mérnök zsenialitása is kellett az SMS kifejlesztéséhez. A rendszer ötletét például egy 2015-ben elhunyt finn informatikus-mérnök, Matti Makkonen nevéhez kötik. A 160 karakteres maximális terjedelmet pedig egy német telekommunikációs kutató, Friedham Hillebrand találta ki.

Neil Papworth: az ember, aki az első SMS-t küldte

Lassan felpörgő bővülés

1994 elejétől az SMS technológiai háttere lényegében már bárki számára elérhető volt – ha hajlandó volt eleget költeni rá -, az legmodernebbnek számító szöveges üzenetküldési szabvány elterjedése mégis lassan ment végbe. 1995-ben például a telefonelőfizetők átlagosan havi 0,4 darab SMS-t küldtek globális szinten. A lassú népszerűség növekedéshez a telefonszolgáltatók és a készülékgyártók korai bizalmatlansága is hozzájárult.

Az első kereskedelmi forgalomban kapható díjcsomagot, amely támogatta az SMS-szolgáltatást, a finn Radiolinja (ma Elisa) nevű telekommunikációs cég dobta piacra. Ez a húzás pénzügyi öngyilkosságnak tűnt, hisz ekkoriban a készülékek egyáltalán nem támogatták az SMS küldését/fogadását. Az az első erre képes mobilt 1994 vált civil felhasználók számára elérhetővé, a szintén finn Nokia jóvoltából. A korszakteremtő telefon a 2010 kódnevet kapta.

Ezzel párhuzamosan a nagy szolgáltatók nem tudták beárazni az SMS piaci értékét, tekintve, hogy infrastrukturálisan egy rendkívül olcsó technológiáról van szó. Ezért az SMS ingyenesen volt hozzáférhető egy ideig, de csak az ugyanahhoz a hálózathoz tartozó felhasználók tudtak egymással üzenetet váltani. Amikor fizetőssé vált a szolgáltatás, az SMS-küldések száma 40 százalékkal visszaesett, de ismét hamar növekedési pályára állt: 2000-re a korábbi havi ügyfelenkénti 35 üzenet 357-re nőtt. 2007 volt az első év, amikor az amerikaiak már több SMS-t küldtek, mint ahány telefonhívást indítottak.

SMS gyilkos technológia

 2010-ben összesen 6,1 trillió (6.1 × 10¹²) darab SMS-t küldtek el a világon. Ez másodpercre lebontva átlagosan 193 ezer üzenetet jelent. Az SMS forgalom egy 114 milliárd dolláros ($) piac volt ebben az évben, így érthetően sok fejfájást okozott a telekommunikációs óriásoknak az olyan applikációk megjelenése, mint a WhatsApp és a Viber, valamint az olyan alapból elérhető okostelefonos szolgáltatások, mint az iMessage. Ezeknek az alkalmazásoknak a lényege, hogy a felhasználók a mobilinternet előfizetésük segítségével, vagy wifi kapcsolaton keresztül küldhetnek szöveges üzeneteket és más digitális tartalmat egymásnak, megkerülve ezzel a szolgáltatóknak jól jövedelmező SMS üzenetek küldését. Éppen ezért a szolgáltatók kifejezetten fenyegetésnek tekintettek ezekre a szolgáltatásokra. 8 évvel ezelőtt a szakértők azt prognosztizálták, hogy SMS kimúló félben van. 

Mi tartja életben?

Azt minden okostelefontulajdonos tudja, hogy ma a telefonszámlájának már csak elhanyagolható részét teszi ki az adott hónapban elküldött SMS-einek az ára. Talán egyedül a nagyszülőkkel szokás használni ezt az múlt ezredbéli üzenetküldési technológiát, hisz az idősebb generáció egy része internet kapcsolattal nem rendelkező készülékekkel rendelkezik a mai napig. A 65-69 éves korcsoportnak csak a 41%-a használ okostelefont az Egyesült Államokban. Mindennek logikus következménye kellene, hogy legyen a globális SMS forgalom csökkenése, pedig a valóság pont ennek az ellenkezőjét mutatja. A világ SMS piaca – igaz csak tyúklépésben – folyamatosan bővül évről évre.  

Ennek a jelenségnek több oka is van, de mind más súlyozásban járul hozzá a világméretekben tapasztalható növekedéshez. Mind közül a legfontosabb a szolgáltatói SMS-ek (A2P, Application to Person, szoftvertől személynek) piacának folyamatos bővülése, ugyanis a nagyvállalatok csak és kizárólag SMS útján képesek elérni ügyfeleiket. 

Gondoljuk csak egy hatalmas bank SMS küldő szolgáltatására. Jóhiszeműen kijelenthetjük, hogy adott pénzintézet a kliensei 100 százalékának van telefonja, tehát hozzáfér az SMS szolgáltatáshoz. Az üzenetküldő applikációk (Facebook, Whatsapp vagy Viber) valamelyikét már biztos nem használja a teljes ügyfélkör, és ilyen értelemben nem lehet a szolgáltatói SMS-eket ilyen típusú lehetőségekkel helyettesíteni.

Az A2P típusú SMS-ek számának folyamatos növekedése tehát kompenzálni tudja a P2P (person to person, személytől személynek), azaz a két személyes felhasználó között történő üzenetváltás általános csökkenését. Persze a világ szummázott SMS forgalmának a bővüléséhez hozzájárul még, hogy globális szinten rengeteg helyen (például Fekete-Afrikában, vagy a szubszaharai régióban) még a mai napig sincs kiépítve a mobilinternetes infrastruktúra, ezért az itt élők kénytelenek SMS nyújtotta lehetőségekkel élni.

Az SMS napjai nincsenek megszámlálva

Az SMS bő negyedévszázados történetében jelenleg éli a fénykorát, a globális forgalom méretét veszük alapul. Annak ellenére is népszerű a szolgáltatás, hogy a Facebook Messenger, a Viber, a Skype, a közösségi oldalak és egy sor más azonnali üzenetküldésre alkalmas, interneten elérhető szolgáltatást is piacra dobtak. Az SMS-gyilkos lehetőségek ellenére nagyon valószínű, hogy egy darabig még az SMS lesz az egyetlen olyan szövegesüzenet-küldő szolgáltatás, amely minden telefontulajdonos számára elérhető, és amellyel minden mobilkészülék kompatibilis, így biztosan nem kell még temetnünk a technológiát – még ha idejétmúltnak tűnik is.

Képek: Innen, innen, innen és innen.

Már-már klisének számít, de attól még igaz, hogy a technológia változása átalakítja a szokásainkat - és ez alól a karácsonyi, újévi jókívánságok sem jelentenek kivételt. A kör e-mailekhez csatolt karácsonyi prezentációkra, interaktív és zenélős képeslapokra sokan ma már nosztalgiával gondolnak vissza, mások meg a rémálmaikban sem szeretnék viszontlátni ezeket.

Összegyűjtöttünk 10 tipikus ünnepi köszöntést azokból az időkből, amikor még kevesebb “minden kedves ismerősömnek boldog karácsonyt kívánok” típusú üzenetet láttunk az üzenőfalunkon, és valószínűleg csekélyebb mennyiségű karácsonyi matrica, gif, meme és videó üzenet záporozott ránk. A listánkat személyes történetekkel egészítettük ki - azt már most eláruljuk,  nem minden jókívánságtípussal kapcsolatban kerültünk közös nevezőre.

1. Üdvözlőlap

Ebben a témában egy dologban értünk egyet: legyen szó családi, baráti, vagy üzleti lapokról, oda kell figyelni arra, hogy mikor adjuk fel ezeket. Ha vagyunk előrelátóak, a posta leterheltsége miatt előfordulhat, hogy az üzenet csak januárban jut el a címzettekhez. A képeslapok eszmei értékével kapcsolatban azonban megoszlottak a vélemények: “Mi régebben mindig kaptunk majdnem minden ismerősünktől képeslapot - mind megvan a mai napig, gyűjtöm őket. Az elmúlt években csak a mennyiség változott: már csak néhány érkezik a közeli rokonoktól, ismerősöktől, és azoktól, akikkel ez hagyománnyá vált. A legjobb barátnőimnek be szoktam dobni a postaládájukba egy-egy kézzel készített lapot.“

A másik pólus: "Nem vagyok nagy pártolója a hagyományos képeslapoknak: gyűlnek a fiókban, és csak egy-kettő olyan van, amit a szövege miatt többször is elolvasok. A többit csak azért tartom meg, mert erős lelkiismeret furdalásom lenne, ha kidobnám őket, ugyanakkor nem túl valószínű, hogy a jövőben kézbe veszem még egyszer bármelyiket is."

2. Zenélős képeslap

A képeslapok piaca folyamatosan szűkül, sokan ma már csak megszokásból veszik ezeket. A digitális világ kirántotta a talajt képeslapgyártók alól, akik 20 éve szigorúan monotonon csökkenő eladást produkálnak. Persze a talpraesett tulajdonosok nem akarták, hogy az enyészeté legyen a vállalkozásuk, így modernizációval próbálkoztak: ezek a kísérletek hívták életre az olyan termékeket, mint a zenélős képeslap, mely a 2000-es évek közepén jelent meg és valószínűleg sokakban kiváltották a ‘hűha’ élményt.

Általában egy félbehajtott A4-es, vastagabb papírlap formájában érkeztek meg ezek a különleges üdvözlőkártyák, melyeket kívülről színes rajzok vagy fotók borítottak. Belül pedig kedves, kézzel írt üzenet és egy ciklikusan ismétlődő, 30 másodperces, 8 bites zene fogadta a címzettet, melyre kinyitáskor zendített rá a lap. Leginkább születésnapkor, illetve karácsonykor találkozhattunk velük - húsvéti dalok hiányában nem volt alkalmas arra, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén ezzel üzenjünk szeretteinknek. Szellemes találmány volt, a monofón dallamok tényleg növelni tudták a személyes faktort. Kár, hogy elektronika hamar bemondta az unalmast.

“Nagyfater zenélős képeslapja a mai napig élénken él az emlékezetemben. A Jingle Bells-t játszotta, amikor kinyitotta az ember, és teljesen letörtem, mikor lemerült benne az elem - amit nyilván nem lehetett pótolni, így elnémult a képeslap. Ez abban az időben történt (2000-es évek idusán), mikor még csak színes telefonok sem igazán voltak forgalomban. A szó szoros értelemben ámulatba ejtett ez a zenélő papírdarab."

3. Kívánságműsor a rádióban

Ezek a műsorok persze ma is népszerűek, de a dalokat legalább - a legtöbben - már nem ezekből rögzítik. “Sosem felejtem azokat a karácsonyi dalküldős műsorokat, amikor a műsorvezető betette a Wham!-től a Last Christmas introját, és közben beolvasta a hozzá tartozó üzenetet. A családtagok, barátok, osztálytársak mellett a legtöbben maguknak és a műsorvezetőnek küldték a számot, meg persze mindenkinek, aki szereti... A kérés végén pedig ott volt, hogy add le végig, mert fel szeretném venni.”

4. Vezetékes telefon

Működésképtelen vonalak, privát szféra hiány és a legalkalmatlanabb időpontban érkező hívások. “A Matávos telefonálásból az maradt meg, hogy leterheltek voltak a vonalak. Amikor mégis sikerült valakivel elbeszélgetni, azt a családban persze mindenki kifülelhette.”

Bár a korai vezetékes telefon hangját is le lehetett venni, ez akkoriban mégsem volt olyan alap, mint a mobilok esetében. “Sosem feledem, amikor a lakást az éjszaka kellős közepén rázza a telefon ütemes csörgése, mert a külföldi ismerősök a saját időszámításuk szerint hívtak boldog karácsonyt kívánni.”

5. SMS korszak

“Amikor az SMS üzenetek még nagyon mentek, akkor a családban mindenki legalább 10 üzenetet kapott karácsonykor. Ezzel csak az volt a gond, hogy néhány ismerősünk időnként számot cserélt és sok üzenet aláírás nélkül érkezett. Ilyenkor mindenki vakarta a fejét, hogy akkor most a Joli néni vagy a Kovácsék írtak? A legtöbbről soha nem derült ki az igazság, így mentek vissza a sablon válaszok udvariasságból.” A sablonos, aláírás nélküli SMS-ek mellett előfordult, hogy valaki egy egész négysoros versikét pötyögött be a mobiljába, és azt küldte tovább az ismerőseinek. 

Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen készülékekkel fogadtuk ezeket az üzeneteket. “Amikor a 2000-es évek elején az osztályban hirtelen mindenkinek lett mobilja, elég sok üzenetet kaptam karácsonykor. A tartalomnál sokkal emlékezetesebb az egyszólamú csilingelős üzenetjelzőm hangom, amit ünnepi hangulat ide, vagy oda, elég hamar megelégelt a környezetem.”

6. E-mail lánc

Abban sokan egyetértünk, hogy a kör-emailek/SMS-ek nem igazán szólítottak meg egyikünket sem, a dolog kommunikáció technológia “szépségei” viszont annál inkább megmaradtak. A tartalmukban kör SMS-ekre emlékeztető, pár soros sablon e-mailekhez ugyanis sokan képesek voltak több tucat címzettet megadni. A legtöbben persze nem használták a titkos másolat opciót, ezért csak úgy kígyózott a régi, fapados levelező rendszerek címlistájában a nevek-elérhetőségek sora. A helyzet fokozódott, hogyha a címzettek megtalálták a válasz mindenkinek funkciót, ilyenkor záporoztak az ismeretlentől érkező üzenetek.

7. Interaktív e-mail

A 2000-es évek elején email-ben sok interaktív képeslapot szórtak szét. A lényegük az volt, hogy az üzenetben lévő figurákra rá lehetett kattintani, és akkor azok különböző hangon és szólamban énekeltek (akár kánonban is), és volt, hogy mindemellé az üzenet is különböző színekben villogott - ritmusra. De volt fadíszítős verzió is. 

8. Power Point prezentáció - csatolva!

Diasorba összepakolt képek sorozata,  alatta megható/vidám karácsonyi zenével, jól meganimálva, áttűnéses feliratokban közölt jókívánságokkal… Ezek azok az összeállítások, melyek ma már nem csatolmányként, hanem YouTube link formájában érkeznek azoktól, akik szeretnek ilyesmiket összeállítani.

9. IWIW

A “Minden kedves ismerősömnek boldog karácsonyt kívánok :)”  típusú kiírások már az Iwiw-en is ott voltak. Reagálni, keresni nem lehetett rájuk, nem lehetett cifrázni a betűmérettel és a kiírás háttérszínével sem, ráadásul elég hamar hamar el is tűntek a süllyesztőben.

“Már a Facebook elődjének idején leszoktam az online térben történő kívángatásról, mert aki igazán számít, azzal úgyis találkozom személyesen. Bár mindenki mindig elfoglalt, ilyenkor mégis sikerül erre időt szakítanunk.”

10. Személyes jókívánságok

A legmegosztóbb ebben a kérdésben közöttünk az, hogy idegeneknek érdemes-e boldog karácsonyt kívánni.

“Fontosnak tartom, hogy már az adventi időszakban mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülünk, akár a sarki pékségben, akár a postán csekkbefizetéskor, kívánjunk neki békés ünnepet, tapasztalataim szerint ezek a “vadidegenektől” érkező kívánságok jobban megmaradnak, jobban esnek az embereknek, mert személyes. Neki szól, abban a pillanatban, és lehet, hogy rutin, de ez akkor nem számít."

"Egy “boldog ünnepeket” vagy hasonló jókívánság nem árthat a közértben, a patikában, vagy a lépcsőházban a szomszédnak...más kérdés, hogy van, aki még februárban is képes elsütni ezeket."

Van, aki azonban nem csak a rossz időzítésben látja a problémát: “Amikor decemberben elkezdenek a random emberek boldog karácsonyt kívánni (postán, kávézóban), szerintem az nem őszinte, csak egy automatizmus.”

Végül pedig egy kis történet, ami valahol a retrók retrója: “Nagymamámék egy kis faluban laknak, és ott még sok régi szokás él. Van egy idős bácsi, aki  minden évben végig járja a házakat és karácsonyi-újévi verseket szaval - szerintem nagyon aranyos.”

Minden kedves olvasónknak boldog ünnepeket kíván a #Konzervtelefon blog! 

Rövid téli szünetet tartunk, új posztunk a január nyolcadikai héten lesz.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen