A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


A regény, ami szájba vág – Totth Benedek: Holtverseny

2021. május 21. - KomMédia BME

Totth Benedek Holtverseny című regénye 2014-ben jelent meg és azóta is a kortárs magyar alkotások egyik legjobbjaként tartják számon. Elszabadult fiatalok, sport, buli, bántalmazás és a következmények hiánya - így foglalnám össze. A könyv megterhelő, kíméletlen és néha embertelen, mégis magával ragad a történet és a nyelvezet már az első oldalon. Dragomán György szerint „Trainspotting az uszodában. Úgy vág szájba, hogy beleszédülsz.” Egyszerűen nem lehet letenni.

A cikk spoilert tartalmaz!

b1.png

(via)

A bántalmazás (bullying, cyber bullying) manapság egy általános probléma. Legyen szó apró piszkálódásról vagy akár szexuális zaklatásról, minden közösségben (iskola, sport stb.) jelen van és sajnos egyetlen fiatal sem marad ki belőle, különösen mióta az internet vált a szociális kapcsolatok és ismeretségek új színterévé, és mióta a social media határozza meg az emberek mindennapját. A jelenség gyakorisága és komolysága miatt nem meglepő, hogy egyre több irodalmi mű dolgozza fel a bántalmazás témát, gyakran figyelemfelkeltő, edukatív szándékkal. Fontos, hogy beszéljünk róla, hiszen olyan komoly sebeket okozhat, melyek terhét sokan felnőttként is cipelik. A bullying sokszor csak akkor kap kellő figyelmet és csak akkor jönnek az intézkedések, amikor már túlságosan súlyos a helyzet. De mi történik akkor, ha nem kap figyelmet a probléma? Mi van akkor, ha valódi következmények nélkül bármit meg lehet tenni?

Következmények nélkül

Fontos kérdésekre kaphatunk választ Totth Benedek döbbenetes regényéből, melynek energikussága és őszintesége néha szórakoztat, néha elborzaszt, de az biztos, hogy nem hagy nyugodni az utolsó betűig – és még azután sem… A bántalmazás legkülönbözőbb formái lelhetők fel a Holtversenyben: a baráti társaságon belül is zajlik a folyamatos szemétkedés, társaságon kívüli embereket is zaklatnak, illetve lányok esetében nagyon komolyan előkerül a szexuális zaklatás témaköre. A Holtverseny pontosan olyan világot ábrázol, amiben bárki bármit megtehet, következmények nélkül. Az azonban nyilvánvaló, hogy mindennek van következménye, így hát a mű végén az sem marad el.

„A kamaszregény, a krimi, a lélektani thriller és a fejlődési regény elemei keverednek ebben a különös, nyomasztó és olykor mégis humoros, kegyetlen, de nem öncélú prózában.” Műfaját tehát nehéz meghatározni: Totth Benedek műve egy olyan problémakönyv, melyben egyaránt keverednek a klasszikus regényműfajok, mint a krimi, a kamaszregény, lélektani thriller vagy fejlődésregény, de közben ugyanúgy sorolható a manapság nagyon divatos, sokszor használt, de még képlékeny „Young Adult irodalom” műfajához is.

b2.jpg

(via)

A regény egy olyan világba kalauzolja az olvasókat, mely a többség számára minden bizonnyal kevéssé ismert ilyen formában. A cselekmény egy név nélküli, vidéki városban – a paneldzsungel és az újgazdag környék között – játszódik és a helyi középiskolások néhány tagjára összpontosít. A szereplők élsportolók: úszók és vízilabdázók, akiken nehéz rendesen kiigazodni. A problémás banda tagjai: Kacsa, a bandavezér, az elkényeztetett, folyamatosan szemétkedő gazdag fiú; Bója, a vízilabdás srác; Zolika, a legcsöndesebb tag, a lúzer, akit Kacsa folyamatosan szekál; illetve a negyedik tag a névtelen elbeszélő. A lányok – Niki és Viki – szintén úszók, erősen tárgyiasítva jellennek meg a műben, akikkel bármit megtehet bármelyik fiú, ők igazából be vannak dobva a „közösbe”.

A szereplők karaktere nem túlzottan árnyalt, nyers erejük és elemi megnyilvánulásaik teszik őket egyszerre hitelessé és parodisztikussá. A baráti társaságon keresztül betekintést nyerünk az uszoda történéseibe, az élsport izgalmas és sokszor nagyon barátságtalan világába. Egy olyan világba, ahol nemcsak az ellenfelek, hanem barátok között is megy a versengés, folyamatos a rivalizálás, hiszen a sport számukra nem csupán egy hobbi, hanem maga az élet. A kamaszoknak minimális a kapcsolata szüleikkel és más felnőttekkel, isznak, drogoznak, aktív és legkevésbé sem felelősségteljes szexuális életet élnek, mindezt pedig fokozza agresszív, bántalmazó viselkedésük. Amikor nem edzésen, versenyen vagy iskolában vannak, akkor kocsmáznak vagy betépnek és pornót néznek Kacsánál, ahol bármit lehet – de természetesen mindent csak Kacsa játékszabályai szerint.

b3.jpg

(via)

Ami a sorok között van…

A nyitójelenet olyan, mint egy vad road movie és ettől a pillanattól kezdve beindul a regény, mely az olvasót végig feszültségben tartva vált ki érzelmi hatásokat, mígnem eljut a történet végéig, a csattanóhoz, ami egy teljesen értelmetlen gyilkosság. Nem kellett volna így történnie, ez egy döntés volt, egy olyan döntés, amivel Totth Benedeknek sikerült szemléltetnie, hogy igenis van következménye a szabályok nélküli életnek. Arról viszont már nem kapunk több információt, hogy mit kezdenek ezzel a szereplők. Itt ugyanis bármiféle lezárás nélkül véget ér a történet. Ez a lezáratlanság viszont kulcsfontosságú, hiszen azt sugallja, hogy ez az egész – a korábbi cselekedetek és a tragédia – egy olyan valami, aminek sosem lehet és sosem lesz vége, amiből nem lehet kitörni, amin nem lehet változtatni és amit nem lehet visszafordítani. Hogy miért? Mert mindez annak a következménye, hogy nincsenek következmények a szereplők életében, nem törődnek semmivel, valóságtól elrugaszkodó, saját szabályok szerint élnek, folyamatos körülöttük a lelki és fizikai terror, nem léteznek számukra értékek.

És ezen a ponton döbben rá az olvasó, hogy nem feltétlenül a megtörtént események teszik sokkolóan nyomasztóvá a regényt, hanem a sorok között megbúvó jelenségek. A valódi emberi kapcsolatok kialakításának elutasítása, barátok és lányok tárgyiasítása, a következmények figyelmen kívül hagyása, összességében tehát a szereplők üres jelleme és életfelfogása teszi az olvasó számára nehezen emészthetővé a történetet, ugyanakkor ettől válik hitelessé is. Ez a Holtverseny kulcsa és értelme. Remek alkotás, őszinte szöveg, ami olvastatja magát és ami hihetetlenül fontos témákat dolgoz fel. Valóban nem véletlen, hogy a mai napig az egyik legjobb hazai kortárs regénynek tartják.

Ráadás – A Niki novella

A Holtverseny 2018-as, bővített kiadásának végén van egy Niki című novella, amelyből egy kicsit részletesebben megismerhetjük Kacsa, vagyis a bandavezér barátnőjét és azt, hogy ő hogyan élte meg a történéseket. A novella leírja a regény egyik kifejezetten durva részét Niki szemszögéből. Erről készült Totth Benedekkel egy interjú „Zavart, hogy a lányok tárgyiasítva jelennek meg a Holtversenyben” címmel.

Hasonlóan durva és nyomasztó módon mutatja be a kallódó fiatalok útkeresését, az erőszak különböző formáit, illetve az internet és a social média káros hatásait Németh Eszter Kötéltánc (2015) című blogregénye és Pacskovszky Zsolt Szabadesés (2013) című regénye, melyek szintén a magyar kortárs irodalom kevésbé ismert, ám annál kiemelkedőbb alkotásai. Mindezek mellett pedig érdemes megemlíteni Hartung Attila FOMO – Megosztod, és uralkodsz (2019) című filmjét, mely ugyancsak sokkolóan jeleníti meg a szexuális erőszak problémáját.

A bejegyzés szerzője Mihalek Nóra, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

konzerv_1.png

A költészet nem vész el, csak átalakul

2018. április 10. - Born Réka

Költészet: megmagyarázhatatlan varázslat, megfejthetetlen titok. Gondolatok és érzelmek tartósítószere, az örökkévalóság eszköze. Annak idején valahogy így tanították: “A líra ézelmeket fejez ki, művei verses formában íródnak”. Na de ki olvas ma manapság költeményeket? Ki vesz a kezébe verseskötetet? Ha a rég letűnt korok nagy lírikusaira gondolunk, úgy érezhetjük: a versek ideje lejárt. Hol vannak már a hős költők, a váteszi szerepkör, a poéták kultusza? Pedig a költészet igenis élő műfaj, sőt: talán jobban az életünk része, mint valaha. Csak éppen lehet, hogy nem könyvek vagy újságok lapjain, hanem Youtube-videókon és a közösségi oldalakon keresztül szivárognak be a rímek a mindennapjainkba.

„Költő vagyok - mit érdekelne
engem a költészet maga?”
                         (József Attila)

1200x628-1024x536.jpg

Versünnep – minden téren

Ha máskor nem is, van egy nap az évben, amikor lépten-nyomon versekbe botlunk: április 11-e, a Magyar Költészet Napja. És nem csak az interneten. Habár ilyenkor szívesen tesznek ki az emberek (akár saját) szerzeményeket a facebook-üzenőfalukra, Instagram oldalukra, már nem csak a virtuális tér sajátja a költészet napi-versözön: 2013 óta él a Gittegylet által életre hívott kezdeményezés, a Posztolj verset az utcára!, mely kiterjesztette a költészet szeretetét a mindennapi környezetünkre is. Lámpaoszloptól a lépcsőig, járdától a villamosig, évről évre egyre többen árasztják el a lakóhelyüket kedvenc műveikkel. A “költészeti gerillaakció” mára szó szerint is világraszóló lett: az elmúlt 5 évben a világ több mint 20 országában élő magyarok posztoltak verset az utcára. A szervezők szerint a költészetnek ez a rendhagyó ünneplése összeköti az embereket, és segít. hogy kicsit megálljunk rohanó világunkban. Az egyik főszervező szerint:

 "Azzal, ahogy készülnek rá az emberek (köteteket forgatnak, keresgélnek, verseket olvasnak) és azzal, hogy maguk is felfedezik az utcán vagy az interneten a mások által posztolt verseket - előfordul, hogy először hallanak egy-egy szerzőről - az ünneplés személyessé és egyben valódi közösségi élménnyé válik.” 

csoszgergely130321_1.jpg

csoszgergely130321_2.jpgÁm a facebookon is akadt már példa költészettel kapcsolatos megmozdulásra a személyes rím-megosztások mellett. A közösségi oldalakon terjedő kihívások (amik gyakorlatilag az egykori kéretlen láncemail-ek utódai) bizonyára senki számára nem ismeretlenek: ezek között vannak kevésbé értelmes, de előremutató ötletek is, és a költészet népszerűsítése érdekében életre hívott törekvések mindenképpen az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezek közül a legismertebb valószínűleg az a 2014-es “kulturális miniforradalom” volt, melyet Szabó Balázs irodalmár indított el a facebookon.

 “Azt akartam, hogy az emberekben realizálódjon, hogy a magyar vers mekkora csoda. Nem feltétlenül az a célom, hogy hónapokon keresztül tomboljon a Facebookon a "11 vers". De ha van néhány ember, aki emiatt előveszi Vörösmartyt vagy Kosztolányit, már megérte az egész.” [forrás]

Tovább
süti beállítások módosítása