A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


A disztópikus szolgálólányok már az amerikai törvényhozóknál tiltakoznak

2017. június 27. - Egres Dorottya

A szolgálólány meséje című sorozat áprilisi premierje óta tartja lázban a nyugati világot. A sorozat Margaret Atwood 1984-es regényének legújabb feldolgozása, mely egy disztópikus amerikai teokrácia történetét meséli el. Az írónő szerint a műben leírtak mind megestek már valamelyik országban, kultúrában: a fikciót tehát az élet inspirálta. Mostanában azonban a fikció ad ihletet valós eseményekhez: az USA-ban szolgálólányoknak öltözött nők tiltakoznak a nők jogait érintő törvényi megszorítások ellen. 

A vörösköpenyes szolgálólányoknak öltözött nők felbukkanása Amerika utcáin egy ötletes marketingkampánnyal kezdődött még márciusban: a sorozatot gyártó Hulu így reklámozta a következő hónapban debütáló televíziós produkcióját, A szolgálólány meséjét (The Handmaid's Tale). Talán nem is gondolták, hogy az öltözet hamarosan a női elnyomás elleni küzdelem szimbólumává válik majd. 

tht0.jpg

A sorozat, illetve a regény a főszereplő, Offred (Elizabeth Moss) szemén keresztül mutatja be az Egyesült Államokból létrejött Gilead működését. Nevének szó szerinti jelentése "Fredé" - ami arra utal, hogy a szolgálólányként ő gazdája, Frederick Waterford (Joseph Fiennes) tulajdona. A történet szerint a női termékenységi ráta aggasztó mértékű csökkenése miatt egy szélsőséges vallási nézeteket képviselő csoport tör hatalomra az ország megmentése érdekében. Az új társadalmi berendezkedésben a termékeny nőket brutális testi fenyítésekkel kényszerítik rá arra, hogy a tehetős családokat szolgálják, és mint egy tenyészállat, essenek teherbe a férj havi szexuális erőszaktételének hatására. A nők elnyomása és a patriarchátus azonban közel sem ennyire egyértelmű, hiszen a férfiak között is kasztok vannak: ennek következtében a tehetős családok nő tagjai magasabb rangban vannak, mint a ház körüli szolgálatot teljesítő férfiak. 

tht01.jpg

A sorozat nem könnyen emészthető, testi csonkításokból és durva pszichológiai megaláztatásokból mindegyik epizódba jut. A széria példátlan népszerűségnek örvend Amerikában, a történet alapjául szolgáló könyv ismét az eladási listák élén áll. Viszont ne gondoljuk, hogy a sorozat elkészítésének a női egyenjogúságot kritizálható módon felfogó Trump győzelme adta meg a kezdő lökést, az adaptáció ötlete ugyanis már Barack Obama elnökségének idején felmerült. Sokan azt mondják, a sorozat elképesztően aktuális a jelenlegi amerikai politika ismeretében, ezzel is hangot adva Trump elleni tiltakozásuknak. Sokan azonban túlzónak tartják, hogy a szolgálólány meséjének vádjával illessük a szabadság földjét, a bátrak hazáját, és helyette vigyázó szemünket Keletre vessük.

tht02.jpg

Érdekes azonban, hogy a regény és a sorozat nem egy elmaradott vagy kizsákmányoló ország képét festi le -  legalábbis a főszereplők visszaemlékezéseiben nem. Gilead és a szolgálólányok életének történéseit ugyanis visszaemlékezések szakítják meg, amikben a jelenlegi amerikai politikára fölöttébb hasonlító társadalmi berendezkedést láthatunk. A nők dolgoznak, buliznak, a reggeli futás után kávét vásárolnak a pékségben. És amúgy egymással is házasodhatnak. Egyik napról a másikra azonban kirúgják őket munkahelyükről, bankkártyáikat letiltják, az utcán megjelenő fegyveresek figyelik minden lépésüket. A szolgálólány meséjének ez az egyik tanulsága: ne gondoljuk, hogy megszerzett jogaink garantáltak, azokat soha nem vehetik vissza tőlünk.

tht03.jpg

A nők jogaival kapcsolatos törvények megszigorítása több államban is a felszólalásra késztette a történetet ismerő nőket. Először márciusban, a texasi törvényalkotás termében vörösbe öltözött szolgálólányok egy csoportja nézte végig némán, ahogy a többségében férfi törvényhozók arról szavaztak, hogy a nőknek nehezebb legyen abortuszt elvégeztetni. A 415-ös számú törvény megakadályozta volna, hogy a nők biztonságos és rutinszerű abortuszban részesülhessenek a terhesség második trimeszterében (4-6. hónapig). A 25-ös számú törvény pedig engedélyt adott volna az orvosoknak, hogy hazudjanak a szülőknek, amennyiben a magzatnál olyan betegséget észlelnek, amely miatt esetleg az abortuszt választanák. A szolgálólányok némán hallgatták végig, ahogy a 415-ös törvény elfogadják, a 25-ös megszavazására pedig egy későbbi időpontot tűznek ki.

tht2.jpg

Májusban már Missouri államban jelentek meg a jellegzetes vörös köpenyt és fehér szemellenzőt viselő nők, akik az ellen tiltakoztak, hogy a családi tanácsadást végző szervezetektől megvonják az állami támogatást. Természetesen olyan szervezetekről volt szó, akik az abortuszról mint opcióról is tájékoztatták a hozzájuk segítéségért fordulókat. A törvényhozók elleni demonstráció itt már kevésbé zajlott gördülékenyen, a nőkkel ugyanis levetették arcukat takaró kalapjukat.

tht1.PNG

Júniusban Ohio államban tiltakoztak. Aztán Texasban az események nem várt fordulatot vettek. A szolgálólányok viselkedése ugyanis a sorozatban nagyrészt szótlan és szervilis tűrésből áll. Csoportos jelenlétük erejét nemcsak a sorozatban, de a korábbi hónapok tüntetésein is hangtalanságuk adta. Júniusban azonban a texasi törvényhozók elleni küzdelemben a szolgálólányok együtt kezdték kántálni a szégyen szót. Majd nyolc percen keresztül folytatták.

A nők gyermekvállalási jogai azonban nem az egyetlen olyan pont a történetben, amelyhez társadalmi mozgalmak kapcsolódnak. Margaret Atwood regényében a homoszexualitást halállal büntetik. A mű egyik szereplőjéről, a szolgálólány Ofglenről (Alexis Bledel) megtudjuk, hogy Gilead létrejötte előtt akadémikusként dolgozott, otthon pedig felesége és fia várta. A sorozatban láthatjuk, amint a szolgálólányok szexualitásukért halált érdemlő felkötött emberek hullái mellett sétálnak el. A kivégzetteken a náci koncentrációs táborokra emlékeztető rózsaszín háromszögeket vehetünk észre. A homoszexuálisok "átnevelése" a mai napig legális a világ liberálisnak nevezhető részein is. A sorozatban Ofglent szexuális irányultságáért olyan horrorisztikus módon büntetik, amely úgyszintén szokás a világ bizonyos részein. "Így nem akarhatja majd azt, amit nem kaphat meg" - szólt a magyarázat, amit nemcsak a szexuális vágyakra érthetünk, hanem bármilyen szabadságjogunk iránti vágyakozásra.

tht05.jpg

A sorozat második évadja már készülőben van, és érdekes lesz látni, hogy az alkotók mihez kezdenek a könyv útmutatása nélkül. Offred története ugyanis a regényben ott zárult le, ahol az első évad véget ért. Addig is szórakoztathatjuk magunkat ezzel a játékkal, ahol idézetekről kell megállapítanunk, hogy azokat a könyvben olvashatjuk vagy amerikai politikusok nyilatkozataiban.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Illatok, ajándékutak, váratlan fordulatok: turisztikai reklámok, melyek többet adnak a tájképeknél

2017. június 20. - B. Barbara

Itt a nyár, az utazós reklámok csúcsszezonja. Ha már unod azokat a hirdetéseket, amikben tökéletes családok játszanak a tengerparton, álompárok túráznak nevetve a naplemenetében, vagy éppen csinos barátnők koccintanak valami túlságosan is exkluzív helyen, akkor ezt a válogatást neked találták ki. 

Vannak olyan turisztikai reklámok, amik többet adnak, mint a szokásos, szemet gyönyörködtető képeket és elcsépelt hangzatos szlogeneket: kreatív megoldásokat, elgondolkodtató üzeneteket, és bizonyítékokat arra, hogy egy-egy utazás valóban nagy hatással tud lenni az ember életére.

A város illatai

Gondolnád, hogy ez a reklám a vonatozásról szól?

A Thalys vasúti cég Franciaország, Németország és Belgium területén üzemeltet nagysebességű vonatokat - új, "Scents of the City" című hirdetésükkel az orrukon keresztül szeretnék megfogni a közönséget. Az utazások hangulatát az egyes városokhoz társított jellegzetes illatokon keresztül idézik meg: arra játszanak, hogy sokan Amszterdamhoz a tulipánok, Brüsszelhez a csokoládé, Párizshoz pedig a meleg croissant illatát kötik 

rosapark-thalys-scents-of-the-city-5.png

A reklámhoz a Rosa Park Agency egy installációt is készített, melyet Brüsszelben, Párizsban, Amszterdamban és Kölnben lehetett kipróbálni: képek nem voltak, csak illatot, melyek emléke sokunk emlékezetében mélyen ott gyökerezik. 

 

thalys7-1.jpg

 

Egy ingyen út Dubajba?

Képzeld el, hogy egy szörnyű nap után fáradtan beülsz egy taxiba, a sofőr végighallgatja a sztoridat, majd azt mondja: nyertél egy utat Dubajba... Az Atlantis the Palm Hotel jóvoltából pontosan ez történt néhány gyanútlan londoni lakossal. 

A szerencsés utasok boldogságát látva szinte el is felejtünk figyelni arra, hogy a nyaralásukat bemutató boldog képsorok valójában az ötcsillagos szálloda szolgáltatásait mutatják be, boldog történeten keresztül. 

atlantis_palm.png

Ehhez hasonló szolgáltatás népszerűsítést már láthattunk az Easyjet reklámjában is: ők olyan gyerekeket ajándékoztak meg egy-egy úttal, akik korábban még sosem ültek repülőn. 

Ha félsz a repüléstől...

Az első pillanatokban úgy tűnik, hogy ezt a hirdetést tényleg azoknak szánták, akik a szokásos dolgoktól félnek repülés közben, de hamar kiderül, hogy másról lesz szó: azokról az emberekről, akiktől az utasok közül sokan rettegnek. 

A Royal Jordanian Airlines hirdetése a légiközlekedés során történő diszkriminációra hívja fel a figyelmet, mely gyakran szavak nélkül történik, és szinte észrevehetetlen azok számára, akiket nem érint. Egy részlet a főszereplő monológjából, és egy azok közül a tekintetek közül, amelyeket a reklám arab származású férfi főszereplője kap: 

3.gif

A diszkriminációnak erre a fajtájára még sürgetőbbé vált felhívni a figyelmet Trump utazási tilalmának bevezetése óta: ennek értelmében az USA-ba tartó repülőgépeken laptoptilalmat vezettek be a Közel-keletről és Észak-Afrikából érkező járatokon. Válaszként a légitársaság ilyen üzenetekkel próbálta meg oldani a feszültséget utasaiban: 

4_1.jpg

Egy utazás, ami megváltoztat

A hosszú vonatozásról nem mindenkinek a sorsfordító beszélgetések jutnak eszébe, ez a reklám viszont eljátszik a gondolattal, hogy milyen lehetőségeket és inspirációt kapnak azok, akik nyitott szemmel és füllel járnak:  

Az Expedia reklámja a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet. A főszereplő a Transzszibériai vasútvonalon találkozik egy idős úrral, akinek a gondolatai megváltoztatják a lány további életét. 

5.png

A verbális tartalom mellett nem érdemes kiemelni a reklám erős képi világát: az egyik legemlékezetesebb ezek közül a háború elől menekülő, gyermekét mentő apa. 

10_1.png

A reklámspotot bemutatásának időpontja is beszédes: Trump beiktatásának napján, a ceremónia közvetítése közben volt először látható a képernyőn. Ebben a kontextusban a reklám azt az üzenetet is közvetítette, hogy fontos a nyitottság, és az elnökkel ellentétben arra buzdította a nézőket, hogy nézzék meg a kerítés másik oldalát is - utalva ezzel az amerikai-mexikói határ megépülésére. 

6.png

Mindezek az üzenetek talán túlmutatnak a cég népszerűsítésére irányuló törekvéseken. 

És te milyen jó utazási reklámokat láttál? 

Képek: innen, innen, inneninnen, innen és innen  

 

 

Egy radikális béka miatt bukott el Le Pen?

Az amerikai elnökválasztást követően az alt-right aktivizálta magát Európában is, hogy a Nagy Mémháború második ütközetében Franciaországban is diadalmaskodjanak. Egyik harcieszközük a tengerentúlon is elhíresült Pepe, a rajzolt béka, aki Trumppal sikert aratott, Le Pennek viszont nem hozott győzelmet. A radikális szimbólummá vált béka tündöklésének és temetésének sztorija.

Miért is gondolták az amerikai mémharcosok, hogy a franciáknál be fog válni egy békáról szóló mém?! Na, de kezdjük az elejéről, és ismerkedjünk meg Pepével, a békával!

pepeoffice.png

Pepe 2005-ben született meg Matt Furie tollából (és színes ceruzáiból), hogy aztán a Boy’s Club képregény hasábjain tündökölhessen. Furie elmondása szerint Pepe egy laza béka, aki szeret semmit tenni, a haverjaival lógni, dumálni a telefonon, néhanapján füvet szívni… Pepe vonzerejét a mémkészítők számára az adhatja, hogy a békát szinte minden üzenet kommunikálására fel lehet használni. Nem meglepő tehát, hogy Pepéből az elmúlt évtizedben világsztár lett az interneten.

pepe1.pngA tavalyi amerikai elnökválasztásban kiemelt szerepet kaptak a mémek, ahogyan Trump kampányában újszerű kommunikációs stratégiákkal és felületeken próbálták megszólítani a fiatalabb generációkat. Jóllehet nem egyszerű azt mérni, hogy a mémek mennyiben segítenek egy elnök megválasztásában, mégis sokan vélekednek úgy, hogy azok kétségkívül hozzájárultak Trump győzelméhez.

pep1_5.jpg

pepe3.jpg

pepe2.jpg

Az elnökválasztás után pár nappal egy felhasználó egy Le Pent támogató Reddit fórumon a következőt posztolta: „Ha jól értem, mémekre van szükségetek. Elhoztam nektek Pepe Le Pent. Ritkaság a tengerentúlról.”

pepe4.jpg

pepewar.jpg

A franciák nem utasították vissza az amerikai segítséget (annak ellenére, hogy nacionalista politikai irányvonalakról beszélünk). Az alt-right egyik megszokott kommunikációs csatornáján, a Redditen, még egy fórumot is létrehoztak a stratégia megtárgyalására a Nagy Mémháború második csatájában. Sőt, Nyugat-Európában is megpróbálták elterjeszteni Trump elhíresült jelmondatának egy verzióját, a „Make France Great Again” szlogent.

pepetwitter.PNG

pepe_border.jpg

Csakhogy az erőfeszítések a francia fronton nem mutatkoztak hasonlóképpen sikeresnek. A terjesztésre szánt mémek sokszor angol nyelven íródtak, ami a nyelvükre igencsak büszke franciáknál nem vette ki jól magát. Emellett úgy tűnt, hogy a szélsőséges képek kevésbé rezonáltak a francia választópolgárokkal, továbbá az álhírek és egyéb digitális félretájékoztató próbálkozások sem érték el a kívánt hatást. Sőt, egy francia akadémikus, David Chavalaris a #MFGA (Make France Great Again) hashtaget vizsgálva a Twitteren kimutatta, hogy azok majdnem kétharmada Amerikából származott.

Amikor Pepe adaptálásának sikertelenségére keressük a magyarázatot, ne felejtsük el, hogy ő bizony egy béka. És a béka a franciák szemében pedig a népük elleni sértést is jelentheti. Szóval nemcsak arról lehet szó, hogy a franciák (még) nem érettek meg az amerikaiak kiforrott mémkultúrájára, de maga a szimbólum is rosszul lett megválasztva.

pepefrench.png

Ennek ellenére a nemzetközi támogatók továbbra is lelkesen használták Pepét, aki immáron az antiszemitizmus és a rasszizmus szimbólumává vált. Kitartóan küzdöttek a csatában, de Le Pennek mégsem sikerült Trumphoz hasonlóan trónra kerülnie.

pepenazi.jpg

És mit gondol Pepe szülőatyja, Matt Furie, a béka radikalizálódásáról? Látva, mit tett az amerikai alt-rigth szeretett képregényhősével, elindította a #savepepe kampányt, hogy a gyűlölet szimbólumából visszaváltoztassa őt a béke békájává. Elárasztotta az internetet több száz vidám Pepe-rajzzal, de amikor ez sem volt elég, a francia elnökválasztás közepette eltemette békáját. #neverforgetpepe

pepehalott.png

Képek: inneninnen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Tudósok kontra Trump – a háború elkezdődött

2017. február 28. - Egres Dorottya

A tudósok az utcán tüntetnek kutatási eredményeik szabadságának védelmében, miközben Trump a Fehér Házban és a médiában vívja a tudomány elleni háborút. A klímaváltozás tagadása mint egy összeesküvés-elmélet jelenik meg, mire a tudósok csípős humorú Twitter fiókokkal támadnak vissza. Élesedik az alternatív tények vitája.

trump_vs_science.png

Bostonban február 19-én az utcára vonult a tömeg. Egyesek a pár héttel korábban megrendezett Women’s March, a női egyenjogúság mozgalmának rózsaszín sapkáit viselték, sokan pedig fehér köpenyt öltöttek magukra. A demonstrációt tudósok vettek részt, azzal a céllal, hogy felhívják az emberek figyelmet Trump tudomány-ellenes politikai intézkedéseire.

altfacts.jpg

smart_again.jpg



 

 

 

 

További vicces transzparensek a tüntetésről - itt

A tudományos tevékenységet végzők amellett érveltek, hogy Donald Trump beiktatása óta számos olyan intézkedést hozott, amelyek ellentmondanak a tudományos tények szabadságának. Az amerikai elnök egyik első politikai intézkedése az volt, hogy törölte a Fehér Ház honlapjáról a környezetvédelemre vonatkozó elnöki utasításokat. Továbbá kijelentette, hogy nem írja alá a klímaváltozás elleni küzdelemről szóló Párizsi Egyezményt, és az amerikai környezetvédő ügynökség, az Environmental Protection Agency (EPA) vezetőségének élére a klímaváltozást tagadó Scott Pruittot nevezte ki.

Emellett a média beszámolt az úgynevezett „gag order”-ekről, amelyek érintették a tudományos kutatásban résztvevő kormányzati intézmények internetes oldalairól eltávolított információkat. Éppen ezért, a tudás szabad áramlását féltve, a környezetvédelemmel foglalkozó amerikai állami szervezetek alkalmazottjai alternatív Twitter fiókokat hoztak létre, hogy biztosítsák az állampolgárok hozzáférését tudományos eredményeikhez – olyan adatokhoz, amelyek rácáfolnak a kormány álláspontjára. Rogue Nasa, AltForestService és Bad-Hombre-Lands National Park a Twitteren.   

rogue_nasa.PNG

Hogy meddig is terjed Trump tudományellenessége? Az Egyesült Államok 45. elnöke nyíltan tagadja, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza, sőt, szerinte azt a kínaiak találták ki.

trumpscience.png

Az alábbi videóban (2. perctől) pedig arról beszél, hogy abszurdnak tartja a kijelentést, miszerint az otthonában, zárt ablakok mellett permetezett hajlakk hatással lenne az ózonrétegre.

A tudomány elleni háborúnak nevezni a politika és a tudomány álláspontjainak eltérését sok veszélyt rejt magában. Amerika előszeretettel keretezi háborúként politikai irányvonalait, gondoljunk csak a drog vagy a terror elleni háborúra. Retorikai erejüknek köszönhetően mindkettő mögött rengetegen sorakoztak fel. A háborús politikai retorika azonban félő, hogy megváltoztatja nemcsak a politikai, de a jogi eljárásrendet is a tudománnyal szemben. Természetesen a tudomány elleni háború nem tárgya a nemzetközi humanitárius jognak, mégis felruházhatja további extra jogkörökkel a kormányt és az elnököt.  Azt pedig a tudomány még ennyire sem fogja megköszönni.

Annak ellenére, hogy a bostoni demonstráción pár kósza hang olyan frázisokat skandált, mint a „tartsa távol az aprócska kezeit a tudománytól”, a tüntetők arra törekedtek, hogy a demonstrációt pro-tudományként keretezzék, nem pedig Trump-ellenes megmozdulásként. A tudósok magukat a természet és a közösségek megőrzőinek nevezték. A demonstráció egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy ideális esetben a tudósnak nem feladata, hogy a laborból az utcára vonuljon tüntetni, de azt érezték, nem volt választásuk.

Ugyanakkor nem feltétlenül jó ötlet a tudósok részéről a kutatóintézetekből kimerészkedve tüntetésekbe kezdeni. Előfordulhat, hogy kéretlen ellenségképet alkotnak magukról. Egyesek amellett érvelnek, hogy a tudományos munkát végzők előnyösebb pozícióba hozhatnák magukat, ha a demonstráció helyett lobbiznának és kapcsolatokat építenének. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a láthatóság, valamint az emberek informálása a tudományos eredmények szelektálásáról ne lenne fontos. A tudósok a Women’s March sikerén felbuzdulva hasonló kaliberű tüntetésre készülnek. A jövő majd eldönti, mi lesz a sikeres háborús tudományos stratégia.

Képek: inneninnen, inneninnen, innen.

Az igazság korának leáldozott - az év szava a post-truth

2017. február 10. - Egres Dorottya

Az Oxford Dictionaries minden évben megválasztja az év szavát - ezt a címet 2016-ban a ‘post-truth’ nyerte el. Az inspirációt a Brexit és az amerikai elnökválasztás hatására felgyülemlett érzelmek adták. A 'post' latin előtag ebben az esetben nem arra utal, hogy világban már nincs igazság, hanem arra, hogy az igazság kifejezés egyszerűen értelmét vesztette.

trumpbrexit3.jpg

A díjjal azt a kifejezést illetik, amely legjobban tükrözi a kultúránkról és társadalmi miliőnkről alkotott elképzeléseinket egy adott éven belül. A definíció szerint a post-truth azt jelenti, hogy az objektív tények kevésbé alkalmasak a közvélemény meggyőzésére, mint az érzelmekre való apellálás és a személyes hit befolyása. A szótár szerkesztői szerint kb. 2000%-kal növekedett meg a szó használata a 2015-ös évhez képest. Olyan szavakat előzött meg, mint a felnőttkor nehézségeit leíró adulting vagy a britek által felkapott hygge, ami a dánok meghitt otthonosságra utaló lefordíthatatlan kifejezése.

post-truth.PNG

odo_woty_742px_pictographic_nov16_5.png

Ha érdekel a kommunikációtudomány és a média világa, illetve szeretnél ehhez hasonló témákkal foglalkozni, jelentkezz a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem KomMédia képzésére!

A post-truh népszerűségének az első lökést a júniusi népszavazás hozta az Egyesült Királyság kilépéséről az Európai Unióból, amire már csak Brexitként utalunk. A szó használatának gyakorisága aztán a tengerentúlon is megugrott, amikor Trumpot nevezték ki a Republikánus Párt elnökjelöltjének. Egy efféle szélsőséges politikai vélemények által fűtött időszakban, ahol a közösségi média erősen kivette a részét a politikai hírszolgáltatásból, a tények mondhatni már nem magukért beszéltek.

economist.PNG

Az amerikai elnökválasztás, amelyet talán alternatív valóságok ütközéseként is leírhatunk, sajtóorgánumok és szakértők szerint tényeknek álcázott vélemények végtelenül bizarr előadásáról szólt. Sorra születtek írások neves újságírók tollából, beszédek híres színészektől (kinek nagyobb a presztízse az amerikai választók szemében?), akik Donald Trumpot hazugsággal vádolták. Eközben pedig az amerikai választópolgárok döntő többsége mégis őszinte képet alkotott a vállalkozó-politikusról. Annak ellenére hagyta hidegen őket Trump szavahihetősége, hogy a Pinokkió-értéknek nevezett mennyisége a tények meghazudtolásának nála volt a legmagasabb.

independent.PNG

Sokan vitatják, hogy a post-truth életérzés nem újkeletű. Ugyanis miben tér el a jelenlegi politikai diskurzus az ezredfordulós manipulációtól vagy a hidegháború retorikájától? A post-truth jellegzetességei közé tartozik az érzelmekre apellálás, a tények figyelmen kívül hagyása, a kirekesztő retorika, de ezek egyike sem számít újdonságnak. A sajtó szerepe azonban megváltozott: egyre nagyobb befolyása van a közösségi médiának, az alternatív hírszolgáltatóknak, így egyre többször futunk bele hamis hírekbe és ellenőrizetlen tényállításokba. A válasz arra a kérdésre, hogy miért hangoztatja a világ az igazság korának leáldozását, talán és részben az, hogy a Brexit és Trump már más rétegek érdekeit is sérti.

Ráadásul minek is higgyünk annak, hogy az Oxford Dictionaries szerint a világot tavaly a post-truth kifejezés írta le a legkifejezőbben? Tény, hogy a tényekkel azt kezdünk, amit akarunk.

Képek: innen, innen, innen.

A Trump vs. Clinton verseny egyik fő tanulsága: nem a jobb jelölt nyert, hanem a jobb marketinges

2016. november 09. - Pethő Dóri

Az amerikai elnökválasztás eredményétől függetlenül a mostani kampányidőszak úgy vonul be a történelembe, mint a marketing erejének monumentális bizonyítéka. Mivel érte el egy politikailag tapasztalatlan üzletember, hogy sarokba szorítson egy igazi, tapasztalt politikust?

A válasz a marketingben rejlik.

A marketing legfontosabb szabálya, hogy olyan egyedi üzenettel rendelkezz, ami megkülönböztet mindenki mástól. Trump a kezdetektől fogva tudta, és élt azzal, hogy a vitatható kijelentések generálják a híreket és építik a márkát. A különböző médiumok így nem csak közvetítették a véleményét, hanem vitába is szálltak a kijelentésekkel, ezzel erősítették tovább ezeket. De Trump használt emellett egy másik régi marketing-alapvetést: ne vitatkozz a versenytársakkal. Abban a pillanatban, hogy vitába szállsz valamelyik ellenfeleddel, azt a benyomást kelted, hogy érvényesek, relevánsak az érvei. Clinton eközben elkövetett egy klasszikus hibát: nem koncentrált egy fajsúlyos, akár megosztó témára. Mindenkinek próbált csepegtetni valamit, ezzel figyelmen kívül hagyta azt a közhelyet, hogy ha mindenkinek próbálsz kedvezni, fennáll a veszély, hogy a végén senkinek sem tudsz igazán - írja a vezető amerikai reklámszakmai lap, az Advertising Age elemzése.

trumpa.jpg

Clinton jelmondata sem sikerült különösebben ütősre ("Stronger together", azaz "Együtt erősek vagyunk"), hiszen nagyjából mindenki egyetét vele, nem generál vitát. Ezzel ellentétben Trump szlogenjével ("Make America great again", azaz "Tegyük Amerikát újra naggyá") könnyen vitába tudnak szállni mindazok, akik úgy látják, hogy most is jól megy Amerikának.

Így generált Trumpnak még nagyobb nyilvánosságot Obama is, amikor azt mondta, Amerika már most is nagy és erős, viszont úgy tűnik, mindössze a választók 30%-a ért egyet a mostani elnök kijelentésével. Egy elnökjelölt gyakran már a kampány első napján biztosíthatja a győzelmet egy erős jelmondattal, jó példa erre Obama, aki 2008-ban a "Change we can beleive in" (A változás, amiben hihetünk) mondattal az emberek fejébe verte a változás ideáját. Aztán végig erre fókuszált a kampányában, és meg is nyerte a választást. Clinton ebben is hibázott: legalább háromszor váltott szlogent, míg Trump végig következetesen képviselte sajátját.

Felmerül a kérdés: Trump akkor egy egyszerű, egyjelszavas jelölt lenne? Nem foglalt állást különböző kérdésekben? Dehogynem, de ez is a politikai kampányok egyik jellemzője. A média arra kényszeríti a jelölteket, hogy rengeteg kérdésben foglaljanak állást, ezért is fontos, hogy a kampány legelső napjától kezdve nagyon erős véleményeket képviseljenek, Trump ezért is csinálta jól, hogy sokak által vitatható kijelentéseket tett. Ez egy újabb párhuzam a reklámpiaccal: a reklámokkal gyakran a biztonságra játszanak, sok mostani kampány ezért inkább unalmas, ez is okozza, hogy több erős márka piacot veszít a feltörekvő cégekkel szemben.

A jobb termék nem feltétlenül nyer nagyobb piacot. A jobb ember pedig nem feltétlenül nyer a politikai küzdőtéren. De ami nyer, és gyakrabban, mint ahányszor nem, az a jó marketingstratégia.

forrás: AdAge, kép innen