A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon

Lenin, vodka, cigaretta: A valóság és a fikció keveredése a Csernobilban

2021. április 23. - KomMédia BME

35 évvel ezelőtt, április 26-án következett be az emberiség által okozott egyik legnagyobb műszaki katasztrófa. A csernobili atomerőmű-balesetet számos könyv, regény, dokumentumfilm és fikciós alkotás dolgozta fel, mégis az amerikai – brit koprodukcióban készült, Johan Renck által rendezett Chernobyl (2019) című  sorozat lett az az alkotás, amely nézők sokaságát kötötte a kanapéhoz. Sokakat foglalkoztat, hogy mi az elsöprő siker oka. Hiteles alkotás a történet feldolgozása és a mondanivaló szempontjából? 

A siker nem csupán a baleset bemutatásából, hanem a körülmények és a mikéntek ábrázolásából adódik: de milyen képet állít fel a a sorozat az egykori Szovjetunióról és az ottani intézkedésekről? Megkérdőjelezhető a hitelesség akkor, ha olyan képkockákat látunk, mint az alagsori termekben összegyűlt tanács, akik folyamatosan ideológiai jelmondatokkal dobálóznának, ahelyett, hogy megoldanák a problémát? Mi helyzet a vodkával színig telt poharakkal, amelyeket a helyiek rezzenéstelen arccal kortyolgatnak? Vagy a katonák herevédőivel és a meztelen bányászok történetével. 

Korhű korhangulat?

A Csernobil minisorozatban öt részen keresztül láthatjuk, ahogyan a fikció és a valóság összekeveredik, témája miatt a filmkritikusok történelmi- és katasztrófasorozatként is számontartják. A sorozat megpróbálta nyíltan a robbanás okozta káros sugárzás hatásait: feszültséget, félelmet és izgalmat kelt a diegetikusés a nem diegetikus (fiktív világon kívüli) hangokkal is, melyek telítve vannak a horror és a thriller elemeivel. Mivel a Csernobil nem dokumentumfilmként van kategorizálva – tehát nem ismeretterjesztő sorozat – ezért joggal használhatta a fikciós műalkotások elemeit: tehát, a valóságot szabadon eltúlozhatja dramaturgiailag. A televíziós sorozat esetében mindez kiegészült a szovjet világot felcimkéző, sztereotipikus vonások használatával.

A sorozat sikeresen adta át a kor hangulatát: ezt a helyszínek és a díszletek megválasztásával, valamint a karakterek ábrázolásával értek el a készítők. Az első képsorokban premier plánban mutatják Legaszov lakását, ahol ott van egy cirill betűs irattartó, amely a mai napig megtalálható minden szláv papír-írószer üzletben. Az óra, a gáztűzhely, a hűtő, a lakás előtt parkoló autó mind arra a korra utal, amelyben a sorozat játszódik. 

cs1.jpg

(via)

Mindezek ellenére Legaszov lakása több olyan kritikusnak is szemet szúrt, akik a sorozat történelmi hitelességét bírálták: a férfi a felső tízezerhez tartozik, így a sorozatban ábrázolt lakása nem felel meg a valóságnak. 

A csernobili atomerőműben és a kórházakban dolgozó szereplők munkaruhája pontosan megfelel azoknak a munkaruháknak, melyeket a '80-as években hordtak az ott dolgozók. A vodka és a cigaretta gyakori megjelenésére pedig úgy tekinthetünk, mint a szovjet társadalommal kapcsolatos, régről meghonosult sztereotípiákra.

cs2_1.jpg

(via)

A stáblistában több ukrán, orosz, lett, baltikumi és litván név szerepel: közülök többen pontosan tudták, hogy hogyan nézett ki 1986 Szovjetuniója. Az időszak egyik jellemzője a Hruscsov ideje alatt tervezett panellakások sokasága, melyek pontos megjelenítése annak köszönhető, hogy több jelenetet egy posztszovjet baltikumi városban forgattak. A hitelesség szempontjából fontos kiemelni azokat a kék-fehér buszokat, melyeket a lakosság kitelepítése során használtak, mivel a mai napig is használatban vannak a hasonló stílusban gyártott közlekedési eszközök. 

cs3.jpg

(via)

Ideológia vs. kárelhárítás

A minisorozat előtérbe helyezi az emberi felelősséget és a hanyagságot, mellyel a szovjet ideológiát illeti. Az 1. rész (1:23:45) a robbanás előtti pillanatot, majd az azt következő néhány órát szemlélteti. Turányi József abszurd ábrázolásnak tekinti a városi végrehajtó bizottság értekezleteit, mivel nem a kárelhárítással foglalkoztak, ahogy az a valóságban megtörtént, hanem sokkal inkább ideológiai jelmondatokat hangoztattak.

A 2. részben (Please Remain Calm) kulcsfontosságú jelenet Borisz Scserbina miniszterelnök-helyettes, és Valerij Legaszov akadémikus párbeszéde a helikopterben. Úton a felrobbant atomerőmű felé Scserbina megkéri a tudóst, hogy magyarázza el az RBMK típusú reaktorok működését – ha Legaszov nem engedelmeskedik, akkor kidobatja a helikopterből. A jelenet dramatizált és sztereotipikus elemei is rámutattak arra, hogy a sorozatnak milyen a katasztrófa tényeihez, és a szovejet világhoz való hozzáállása. A jelenet fő dramatizált eleme Scserbina és Legaszov kapcsolata, melyet a közöttük zajló párbeszéd nyomatékosít. A jelenetben látható, hogy Legaszov az a kétkedő és tudatos hős, aki nem vezető egyéniség, annak ellenére sem, hogy megvan a megfelelő tudása ehhez. Scserbina azt a szovjet miniszterelnök-helyettest típust testesíti meg, amelyet a nyugatiak elképzelnek: tudatlan, néhol felelőtlen, másokat elnyomó, fölényeskedő alak, akit csak a szovjet állami érdekek vezérelnek. A jelenet olyan képet fest a Szovjetunióról, amelyet a Nyugat képvisel és képviselt

cs4_1.jpg

(via)

A párbeszédről Turányi József újságíró négy tényt ír le:

  1. Mivel az atomreaktorok működése, felépítése iskolai tananyag, ezért ha valaki e tudás hiányában van, az nemhogy miniszterelnök-helyettes, de még mérnök sem lehetne a Szovjetunióban.
  2. Scserbina három hagyományos erőmű építését vezényelte le, még mielőtt miniszterelnök-helyettes lett.
  3. A szovjet vezetésben Borisz Scserbina értett legjobban az atomenergetikához.
  4. Turányi kiemeli egy viselkedési normát, mely szerint egy többdiplomás akadémikus, vagy miniszter sem engedte meg magának az ehhez hasonló magatartást.

Annak ellenére, hogy a felsoroltak megkérdőjelezik a sorozat valóságtartalmát, figyelembe kell venni azt is, hogy maga a párbeszéd annak érdekében valósult így meg, hogy a néző megértse, miről is van szó a továbbiakban.

Fokozott dráma

A sorozat több perspektívából közelíti meg a történteket: a likvidátorok, tűzoltók, orvosok, párttagok és a búvárok szemszöge mellett a tulai bányászok nézőpontja is helyet kap. Egy látványos jelenetben a bányászok meztelenül dolgoztak, miközben az atomerőmű alatt földalatti alagutat építenek, hogy lassítsák annak olvadását. Mivel a munkások nem kaptak ventilátort, ezért az elviselhetetlen meleg miatt úgy döntöttek, hogy megszabadulnak minden ruhájuktól. A valóságban viszont nincs írásos nyoma ennek, csak annyi, hogy védőruházat és kesztyű nélkül dolgoztak. A bányászok sorozatbeli meztelenségével viszont szemléltetni lehet azt az emberfeletti munkát, amelyet a likvidátorok végeztek, továbbá a drámaiság fokozása is a készítők célja lehetett.

cs5.jpg

(via)

A 3-4. rész (Open Wide, O Earth; The Happiness of All Mankind) rávilágít arra, hogy a kárelhárításhoz besorozott katonákra volt szükség. Pavelt (Barry Keoghan) a frissen sorozat fiatalt a vadászokhoz osztották be, Garo (Alexej Manvelov) és Bacso (Fares Fares) mellé. Turányi rendezői fogásként ítélte meg azt az eszközt, amelyet a katonák herevédőjeként alkalmaztak.Szöllősy Tibor orvosként volt Csernobilban, elmondása szerint ő nem találkozott ilyen védőfelszerelésekkel és nem is hallott róla, de attól még létezhetett. A fiktív herevédő a meztelen bányászokhoz hasonlóan hatáskeltő elemekként funkcionáltak

cs6.jpg

(via)

Aszódi Attilaa bejegyzésében az 5. részt (Vichnaya Pamyat) kulcsfontosságúnak tartja a történetmesélés szempontjából, annak ellenére, hogy ez a rész tartalmazza a legtöbb fiktív elemet. Ilyen például Legaszov prezentációja a tárgyaláson: a valóságban nem használta a piros és kék szemléltetőket, mivel nem is tartózkodott a helyszínen. Aszódi szerint a rendezőknek sikerült úgy ábrázolniuk a bonyolult műszaki folyamatokat, hogy azok közérthetővé váljanak a nézők számára: a minisorozat részletesen leírta az RBMK reaktor működését, a robbanás folyamatát, következményét és okait. Mindezek ellenére a Csernobil olyan képet alkotott a Szovjetunióról, amelyet a Nyugat képvisel és ezt az olyan a sztereotípiák is alátámasztják, mint az ideológiai beszédek, melyekben Leninre, a kommunizmusra, a szociális és hatalmi viszonyokra hivatkoznak.

cs7.jpg

(via)

Hogy hitelesen tudjuk értelmezni a minisorozatot és a benne felbukkanó hatáskeltő eszközöket, elengedhetetlen, hogy ismerjük annak valós történelmi, politikai és irodalmi hátterét. Tisztában kell lenni azzal, hogy ez nem dokumentumsorozat, hanem fikciós alkotás, mely lehetővé teszi azt, hogy a rendezők szabadon használják a különböző fikciós elemeket, annak érdekében, hogy drámai hatást keltsenek, miközben kockára teszik a sorozatban ábrázolt események történelmi hitelességét.

Ha érdekel, hogy mitől rémisztő a Csernobil című sorozat, kattins erre a blogposztunkra.

További olvasmányok:

  • Abagjan, A. A. (1986): Авария на Чернобылской АЭС и ее последствия. Atomnaja Energija, 61. évf. 5.sz. 301–320.
  • Benke Attila (2019): Apokalipszis 1986 – Craig Mazin: Csernobil. Jelenkor 62. évf. 7-8.sz.
  • Dudko, Sergey (2001): Chernobyl – Without KGB’s censrship. Tigina, Köszeg.
  • Grossman, Elena (2019): Припять. Петля времени. Litres.
  • Gyatlov, Anatolij (1995): Чернобыль. Как это было. Forrás: http://lib.ru/MEMUARY/CHERNOBYL/dyatlow.txt
  • Legaszov, V. A. (1988): Мой долг рассказать об этом... Pravda, 141.sz. 3–4.
  • Szatmáry Zoltán – Aszódi Attila (2005): Csernobil tények, okok, hiedelmek. Typotex, Budapest.

A bejegyzés szerzője Szántó Györgyi. a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 
konzerv_1.png

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://konzervtelefon.blog.hu/api/trackback/id/tr2316491538

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Online Távmunkás · http://onlinetavmunka.blog.hu 2021.04.24. 15:43:58

Borisz Scserbina nem értett az atomreaktorok működéséhez, hülyeség azt állítani, hogy ehhez minden iskolát végzett ember ért... Ő a vasúti szállításhoz értett és gázvezetékek építését felügyelte. Ő a valóságban is vízzel akart oltani homok helyett. m.mult-kor.hu/ki-volt-valojaban-a-csernobili-evakualast-elrendelo-borisz-scserbina-20190618

Joe69 2021.04.24. 15:50:55

A film nagy részét Litvániában, a már leállított ignalinai atomerőmű és a mellette lévő lakótelep területén forgatták, ami a csernobili erőmű és Pripjaty város másolatának tekinthető. Ennek köszönhető a rendkívül hiteles tárgyi háttér. Mindazonáltal nem volt egyszerű az autók, buszok, stb. beszerzése, mert gyakorlatilag oldtimerként maradt belőlük pár db. De például nem maradt egy "alapsárga" Ikarus 200-as buszuk sem, holott a pripjatyi kitelepítés azokkal történt. (Az orosz "Elválaszthatatlanok"-ban és a várható HBO-ra "válasz" sorozatban viszont ott vannak a magyar buszok, ahogy kell, ott még járnak a régi járgányokkal) . Kétségkívül a rendkívül hiteles tárgyi háttér , légkörteremtés a HBO film legnagyobb értéke. Érdekes, hogy a várható orosz opuszok sokkal sterilebb, "amerikanizáltabbak" lesznek - az "Elválaszthatatlanok" gyakorlatilag "Titanic style love story Csernobilban", a várható sorozat meg egy CIA-kémsztori lesz állítólag..

Joe69 2021.04.24. 16:10:19

A Scserbina és Legaszov kapcsolata abban a formában, ahogy a film bemutatja, nem létezett. A szakmai főember Scserbina mellett Anatolij Alekszandrov akadémikus volt, ő jelentett még Gorbacsovnak, a KB-nek. A fiktív belarusz fizikusnő aligha hajthatta végre azt a tényfeltáró munkát, amit a filmben láttunk. Szovjet-Belorussziában nem volt atomerőmű, és így nem volt atomenergiakutató intézet sem. A hölgy ilyen szakmai funkcióval lehetett volna a helyi hadseregcsoport vegyvédelmise vagy esetleg röntgenosztályokat ellenőrző közegészségügyi ellenőr. (Bezzeg Lukasenkó épít atomerőművet Belarusznak) A moszkvai Biofizikai Intézet klinikájának főnökasszonya Guszkova profnő volt, a heroikus csontvelőátültetésekkel - valamiért egy feldolgozás sem képes arra, hogy a valóságot akár csak megközelítő módon foglalkozzanak vele, az "Elválaszthatatlanok"-béli figura katasztrófa...stb..

eßemfaßom meg áll · http://tahobloggerek.blog.hu 2021.04.24. 20:28:51

"Csernobil olyan képet alkotott a Szovjetunióról, amelyet a Nyugat képvisel és ezt az olyan a sztereotípiák is alátámasztják, mint az ideológiai beszédek, melyekben Leninre, a kommunizmusra, a szociális és hatalmi viszonyokra hivatkoznak."

Gondolom a szerző elég fiatal, szóval jelezném neki, hogy ezek nem nyugati sztereotipiák a szocializmusról, a létező szocializmusban tényleg ez az ideológiai maszlag ment.

Billy Hill 2021.04.24. 21:08:20

@eßemfaßom meg áll: Még az irodalomérettségi feleletet is úgy illett felépíteni, hogy a tétel elején elmondja az ember, Lenin mit gondolt a verselemzésről / akármiről... :-)

Sir Gombóc 2021.04.24. 22:54:08

@eßemfaßom meg áll: a 80-as években? Ugyan már, ne túlozzunk!

Kisamotors 2021.04.25. 00:57:17

@Sir Gombóc: Simán! Néz meg egy akkori Ablak c. műsort, vagy egy politikai vitaműsort. Azzak kezdődik, hogy körbekínálják egymást cigivel és végigpöfékelik a 10-20 percet a csikkel púposra tömött hamutál mellett. teljesen hétköznapi dolog volt. Az akkori körzeti orvosunk, gyerekkoromban úgy dolgozott a vizsgálóban is, hogy állandóan ott lógott a cigi a szájában. Mikor már vágni lehetett a füstöt nyitottak ablakot.

Walter_Dornberger · www.jagger.hu 2021.04.25. 07:01:19

Köszönet a posztért!
Amit hiányoltam belőle:
Az RBMK konstrukció és annak az energiatermelésben való alkalmazásának okait nem nagyon bontották ki.
Gondolok itt arra, hogy ez a fajta reaktor megy természetes dúsítatlan uránnal (olcsó üzemanyag) és konstrukciója okán tenyésztésre, és besugárzásra is alkalmas, ahogy azt tették, vagy tehették volna ha akarták az üzemeltetők.
Továbbá gyártástechnológiája lényegesen egyszerűbb mint a nagy tartályos reaktoroké. (Beton kád - grafit tömbök bennük 160 mmes csövek) Ezt lényegesen egyszerűbb olcsóbb megcsinálni mint egy kontémentes erőművet nyomottvizes reaktortartállyal.
Ezeknek a kérdéseknek a kibontásával adós maradt a film: A nyugati világ már az 50es években felismerte, hogy ez az út nem a legszerencsésebb (korábbi grafitos reaktorok balasetei) Sőt maguk az oroszok is tudták, (utalás a Roszatom filmjére, 6 részes minisorozat, A bomba, ott erről sokáig megy a vita és kisebb baleset is kerekedik belőle).
A pénzhiány és a biztonságosabb (VVER) reaktorok fejlesztésének anyagi igényei miatt szükségszerű volt szerintem az RBMK konstrukció használata. Én itt felelősséget látok a nyugati világnak: A fegyverkezési verseny gyakorlatilag gazdaságilag tönkretette a szovjetúniót, és ennek a legatyásodásnak bőszen szerepe lehetett a csernobili események ok-okozati láncában, különösen az RBMK szerephez jutását az energiatermelésben illetően. (mivel nem jutott pénz a VVER fejlesztésére és tömeges előállítására, energia viszont kellett maradt az RBMK mint kiút összes gyászos tulajdonságával)

Fortress 2021.04.25. 09:29:44

A történeti hűség kritizálásában is van azért, ami nem igaz: például az, hogy a felső vezetők olyan nagyon nagy tudású, művelt és kulturált vezetők lettek volna, akik helyből ismerik egy RBMK reaktor működését. Mint Scserbina. Baromság!

"Mivel az atomreaktorok működése, felépítése iskolai tananyag, ezért ha valaki e tudás hiányában van, az nemhogy miniszterelnök-helyettes, de még mérnök sem lehetne a Szovjetunióban."

Apám vízügyi mérnökként vezetett egy komplett üzemfőmérnökséget a 80-as években, miközben a felettese egy hentes és mészáros végzettségű szakmunkás volt. CSAK A PÁRTHŰSÉG dominált a felsőbb vezetők kinevezésekor a kommunista országokban. Ami meg a kulturáltságot illeti: inkább hagyjuk. A nagy párt-vadászatokon állat módjára részegedtek le az országos vezetők is. Scserbina zokszó nélkül kidobatott volna bárki alatta lévőt egy éles helyzetben mint az atomreaktor robbanása is volt,

68nyara 2021.04.25. 10:40:48

Két nagyon fontos szereplő volt minden szinten abban az időben, itthon is és a SZU-ban is, az egyik a párttitkár ez üzemtől felfelé minden szinten megvolt, a "Párt" főtitkáráig. Ezek a titkárok nagyobb hatáskörrel rendelkeztek mint bárki más az adott területen. Sokszor nyúltak át az adott terület vezetője (igazgató, tanácselnök, stb.) feje felett is. A másik pedig az agit prop vezető volt. Ez jellemzően picit magsabb szintről indult, de ugyan úgy megvolt a maga nagyon is komoly hatásköre. Senki sem szállhatott vitába az ő kettősükkel, maximum a magasabb szinten lévő hasonló beosztású elvtársak.

A fentiek miatt alakult úgy, hogy az ideológia sokkal fontosabb lett mint a szakmaiság. Ha elolvassuk az akkori kor, mondjuk csak a 70-es, 80-as évek párt és agitporp anyagait - már ha el nem alszunk az első oldal közben - akkor láthatjuk, hogy sokszor több száz oldalt is képesek voltak összehordani, mindenféle valós tartalom nélkül, pusztán ideológiai rizsával. Az egy terv gazdaság volt, ahol a központi tervhivatal (a SZU-ban is) meghatározta, hogy mi lesz. Nem stratégiai terveket készített, hanem konkrétan darabra lebontva hozta a következő öt évi (és évi) számokat.

Ezek az emberek és ez a rednszer határozták meg a keleti blokk országainak nem csak a gazdaságát, hanem a mindennapjait is. Volt egy ideológia, amitől eltérni nem lehetett - és életveszélyes is lett volna - és volt egy minden alapot nélkülöző gazdasági rendszer. Ettől omlott össze. Ettől nem volt pénz a VVER reaktorokra, ettől nem volt pénz az EÜ korszerűsítésére, ettől nem maradt helye semmiféle kritikának a rendszerrel szemben. Mert ezek az emberek, a pártvonalon semmiféle valós képesítéssel nem rendelkeztek. Kádártól Brezsnyeven át, bárkit fel lehet sorolni ebből a körből. A Foxi-Maxi létezése is egy vicc volt. kb, mint ha ma egy párt felállítana egy egyetemet ahol a tananyag az ő saját ideológiája, és abból lehet vizsgázni és még doktorálni is. Ez egy nagyon morbid vicc kategóriája, és mégis így volt.

Fredddy 2021.04.25. 12:27:27

Az evakuálásnál rengetegféle buszt használtak. A KGST-ben Magyarország feladata volt a buszgyártás, ezért a Szovjetunióban is sok Ikarus volt, de a belső piacra az oroszok maguknak is gyártottak buszokat. A képen ilyen LAZ-695-ösök láthatóak.

Bányában meztelenül dolgozni régi hagyomány 1.) meleg van 2.) úgyse lát senki 3.) a por miatt kínszenvedés a ruha, szétdörzsöli az ember bőrét

Én úgy emlékszem, hogy a sorozat végén meg is említették, hogy a fehérorosz tudósnő egy fiktív karakter, több tudósból összegyúrva.

Vodka és cigi? Ne vicceljünk már. A bent cigizés még a 90-es években is alap volt nálunk is, azért furcsa nekünk, mert nagyon hirtelen tiltották be aztán. Az ital meg minden irodában ott van, járkáltak át egymáshoz az emberek névnapot köszönteni meg pofavizitre, akkor illett megkínálni egymást. Sok helyen ma is így van nálunk is, persze nem a versenyszférában :)

68nyara 2021.04.25. 12:31:44

@Fredddy: Teljesen igaz.

A vodka és a cigi abszolut hétköznapi volt. Csak Magyarországon nem vodka, hanem konyak(nak nevezett lötty) vagy hubi volt, az alján meg valahol a vegyi gyümi állt. A vodka inkább azért, mert nem volt annyira árulkodó szaga. De a sűrű füst az gyakorlatilag leltári tartozéka volt minden irodának.

gombakomba 2021.04.25. 14:07:08

@Fredddy: Úgy bizony. A szerző elég fiatal lehet, legalábbis annyira, hogy ezeket már nem kellett megtapasztalnia.
Az a borzasztó, hogy a film nagyon hiteles. Nyugati (típusú) demokráciákban felnövőknek elképzelhetetlen, hogy ez nem lódítás, nem dramatizálás. Az ember rettentő dolgokra képes.

Talán a pripjatyi lakótelep állapota nem olyan, mint a valóságban akkor volt, mert Pripjaty akkor egy új mintalakótelep volt, egészen biztosan nem pergő festékű ablakkeretek stb. jellemezték. Látszik, hogy a forgatási helyszín már nem új :).

A fehérorosz tudósnő fiktív karakter, ezt a film végén írják. Mutatnak vagy egy busznyi tudóst, többek között őket gyúrták össze ebbe a karakterbe.

gigabursch 2021.04.25. 15:46:12

Biztos jó a sorozat és biztos vitatható is.

Ami viszont vitathatatlan:
A szockomm rendszer csúcsvezetői alatti vezetői réteg csak(!) ideológiailag volt képzett, egyébként segghülye volt.
(a kivétel erősíti a szabályt).
Szerencsésebb vállalatoknál a helyi vezető szerzett be magának szakembereket. De inkább féltékeny volt.

68nyara 2021.04.25. 15:49:49

@gigabursch: Miért a csúcsvezetői réteg képzett volt más vonalon is?

Fredddy 2021.04.25. 16:13:58

@68nyara: @gombakomba: hogy mikor mit, az a piadivattól függ, a 90-es években minden majom viszkizett :) Ma meg általában pálinkát, bort raknak az asztalra, de felkerül a házi is, meg a különféle ajándékpiák is. Borzalmas szokás, a munkahelyi alkoholizmus egy dolog, de ezeknek az embereknek ráadásul komoly smúzolási és seggnyalási lehetőséget is biztosít. (jó, kicsiben máshol is megvan ez, az óránként tartok egy félórás cigiszünetet típusú embereket jól ismerjük)

Mindezek ellenére én is tartok az íróasztalfiókomban legalább egy üveg pálinkát, pedig aztán nagyon nem egy szoci hivatalban dolgozom. Munkaidőben senki nem jár rá, a névnapi köszöntések is elektronikusan jönnek, de ha pl partnercégek képviselői jönnek tárgyalni, azokat úgyis megvendégeljük, nap végén meg szoktam őket kínálni vele. Nem mindig kérnek (kocsival vannak stb)l, de a gesztus láthatóan mindig jól esik nekik.

Kopfrkingl 2021.04.25. 23:12:25

1. Anno dacu, a '80-as évek első felében az MMG-AM-ben dolgoztam. Kollégák jártak ki a SZU-ba, emlékeim szerint egy Lubni nevű városba is (Lubny-ként meg is találtam a Google Mapsen). Furcsa rémtörténeteket meséltek, többek között azt is, hogy akkoriban az utcák uszkve 60+ százaléka nem rendelkezett szilárd burkolattal.
Ennek okán az egyik kolléga, akinek a szállása ablaka egy iskolára nézett, ahol kb. napi rendszerességgel álltak katonás rendben a sportpályán a nebulók, hallgatva a hangosbeszélőt, amelyből kollégám leginkább a "Lenyin", illetve "Lenyina" kifejezéseket vélte kihallani, egy idő után ki is ordított nekik, hogy "A K. anyátokat, inkább aszfaltoznátok!!!".

2. Amikor a csernobili baleset volt, már a KFKI-ban dolgoztam. Szakszervezetben komolyan érdekelt, igen csinos Zsuzsanna kolléganőm mesélte, hogy összehívtak valami aktívát, amin egy illetékes és igen komoly pártfunkcionárius elvtárs, magából a Pártközpontból jött megnyugtatni mindenkit, hogy nem kell félni, alig valamilyen aprócska értékeket mértek. Mire felállt valaki, hogy ugyan már, ő a saját kezével mérte annak a nagyon sokszorosát (bocs, ennyi év távlatából nem tudom, hogy 10* vagy 100* annyit, de mindenképpen EÜ határérték fölött, ha jól emlékszem). Nyilván nem a saját szakállára cselekedett, hanem küldték. Plusz komplett iskolákat hoztak mérni az egész országból, de természetesen, semmi baj nem történt.
Ennyit arról, hogy mennyire "nyugatias sztereotípia" ami a filmben megjelenik. Lehet, hogy adott esetben valamelyest az, de a napi tapasztalatok alapján tökéletesen mutatja az akkori való életet.

Kedves Hölgyem, a bejegyzés előtt kicsit több információ beszerzése nem ártott volna, bár érdekes volt.

68nyara 2021.04.26. 08:24:12

@Fredddy: @Kopfrkingl: A SZU beli piálási meg más szokásokhoz még pár gondolat.

Aki volt a SZU-ban, a 70-es, 80-as években hivatalos, vagy kvázi hivatalos úton, az tudja, hogy 1. nem lehetett a SZU-ban kisérő nélkül mászkálni. A kisérő(k) volt(ak) azok akik felügyelték, hogy ne menj olyan helyre ahova nem lehet, ne beszélgess olyan emberekkel akikkel nem kellene. Aztán minden este vacsora volt, étteremben, főleg a szálloda éttermében, és ott mértéktelen mennyiségű vodka. Vizespohárból. Legalább is nekünk vizespohár, nekik vodkás. (Az orosz 100 gramm vodkát kér, nem 3 centet, meg fél decit) Na ilyen vizespohárból kellett meginni végtelen mennyiséget, (uborka hozzá...) és minden alkalommal jött a tószt is. És minden alkalommal seggrészegre itta magát mindenki. Ha nem ittál megsértődtek.
2. A vodkán, halkonzerven meg kenyéren kívül nem sok mindent lehetett kapni a boltban. Legalább is az átlagos boltban. Ha jött valami akkor rohant mindenki, nehogy elfogyjon mielőtt odaér. Sokszor elfogyott. Ma ebből profitálnak, mert nem jönnek zavarba, ha elfogy a boltból a wc papír a nagy coivd rohamban, van otthon újság.
3. A szállodában volt szobaasszony minden emeleten, meg lehallgató csoport a legfellsőn. A szobád meg garantáltan be volt poloskázva. Szállodában nem szídtuk a rendszert.
4. Sokan azt hiszik, hogy Sztálin halálával az összes rossz végetért és jött a munkás menyország. Hát nem. Maximum sokkal inkább a színfalak mögé szorult az erőszak, de ott volt a hétköznapokban. Ugyan úgy elküldték a politikailag megbízhatatlan embereket szibériába. És nem csak a SZU-ban működött így. A párt elintézett sok mindent. Még gyilkosságokat is elsikált. Magyarországon is. Ha megbízható elvtárs voltál akkor kaptál előnyöket, ha nem, akkor a családod is kiszorult ezekből. Ahogy pl. egy rockkoncert után a rendőrök teljesen random módon gumibotoztak fiatalokat. Nem kellett csinálnod semmit, egyszerűen ott voltál.
5. Az, hogy nem a kárelhárítással foglalkoznak, hanem ideológiai frázisokat puffogtatnak, meg azért volt, mert egyrészt mindenhez kellett ideológia. Ezt ma már nem értik akik nem abban nőttek fel, de mindenhez ideológiát kellett passzítani. Másrészt, ők mindenhez IS értettek. Harmadrészt, a legnagyobb félelmük az volt, hogy az emberek a párt ellen fordulnak. Ezért kellett minden ilyen balesetet eltitkolni, megmásítani. Mert olyan nincs, hogy a fejlett szocialista rendszerben valami rosszul működjön, vagy ne adj isten rosszabbul, mint a hanyatló nyugaton. Ezt nem lehetett beismerni, mert az a rendszer hibájának a beismerése lett volna. Ha meg elismerem, hogy a rendszer hibás, akkor azzal a párt érdekeit sértem, akkor az emberek még végén megkérdezik, hogy akkor mit csinál az a rengeteg párt funkionárius? Ez egy "szerződés" volt a párt és a társadalom közt. Mi hagyunk élni és adunk munkát (most hagyjuk milyen munka volt, meg mennyibe került ez az államnak, de tény 100% volt a foglalkoztatottság), adunk élelmiszert (többnyire azért volt mit enni, olyan amilyen de kaja), inni (na az volt), adunk lakást (panel, de erre fussa), te meg nem kérdezel, elfogadod a rendszert.
süti beállítások módosítása