A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Netes büszkélkedés: Így adj hírt a sikereidről

2018. október 26. - Király Olívia

„Ha nem posztolod, meg sem történt...” – mondják sokan. Most nem ennek a kijelentésnek az igazságtartalmát fogjuk vizsgálni, hanem azzal foglalkozunk, hogy hogyan érdemes hírt adni a munkahelyi eredményeinkről a közösségi médiában, mert a siker tálalása számos hibalehetőséget rejt. 

A közösségi média világában elkönyvelhető-e az a siker, amit nem osztunk meg az Instagramon vagy a Facebookon? Sokak számára teljes abszurditásnak tűnhet már a kérdés feltevése is. Azonban ott van az is, hogy ha a sikereinkről nem adunk hírt az online térben, akkor az ismerőseink nem tudnak majd róla (vagy kevesen lesznek azok, akik igen), így nem kapunk majd annyi elismerést... Bár a lényeg az lenne, hogy magunknak bizonyítsunk - de a folyamat ennél bonyolultabb, megérne egy külön bejegyzést. 

Vannak, akik nehezen beszélnek a sikereikről élőben és online egyaránt. Ebben benne lehet az is, hogy ehhez a tetthez sokakban szorosan kapcsolódik a dicsekvés kifejezés: a szó pejoratív felhangjának már önmagában visszatartó ereje lehet. Nem kevesen érzik úgy, hogy szerénytelenség az érdemeikről beszélni: ahelyett, hogy büszkék lennének ezekre, negatív érzéseik lesznek, mikor ezek előtérbe kerülnek. Számos kutatás mutatott ki összefüggést a passzív Facebook-jelenlét és az önbizalomcsökkenés, önértékelés megingása között.  

e67ea84864130cbad51630b75cfaa641.gif

(via)

Az online énreprezentáció, a ’hangerő’ és a valódi érdemek között persze fordított arányosság is fennállhat: van, aki ha kell, ha nem, dicsekszik (a szó negatív értelmében is akár). Mások idealizált énreprezentációi nem feltétlenül fedik a valóságot, mégis hatást gyakorolnak ránk: a teljesítmény illúzióját könnyedén meg lehet teremteni egy poszttal, függetlenül attól, hogy valójában mennyi munka áll mögötte. Ezek a híradások nehezen áttörhető falakat építenek a szerényebb személyiségek számára az önreklámozás képességét tekintve: vannak, akik ezekhez képest (pláne, ha egy-egy ilyen bejegyzés sok száz lájkot kap) kevésnek érzik saját eredményeiket. Ha rá is szánják magukat a posztolásra, kevés önbizalommal teszik azt. 

Ne feledjük, hogy önmagunk helyes definiálása egyre fontosabbá válik a digitális világban! Ez a poszt azoknak szól, akik nem tudják, hogy vágjanak bele az eredményeik megosztásába, vagy tökéletesítenék módszereiket: következzen számukra néhány megszívlelendő tanács. 

1) Kerülendő „siker-posztok”

Szerénykedés közben szorongás keletkezik bennünk, és ez óhatatlanul átragadhat a befogadóra is, ez pedig ellehetetleníti a kommunikációs cél megvalósulását: az információ keretezése miatt nem tudunk pozitív benyomásokat kelteni érdemeink megosztásával. Ha érződik rajtunk a szorongás, miközben saját érdemeinkről beszélünk, a hallgató két ellentétes üzenetet kap: hiába értünk el valamit, ha arról nem magabiztosan, büszkén számolunk be, hanem próbáljuk eltussolni a „nem mintha számítana, de azért elmondom...”, és „bocsánat az önreklámért...” típusú frázisokkal.

Ennél már csak a vicceskedő vagy a motiváló idézetekkel ékesített büszkélkedés válthat ki több negatív érzelmet az emberekben:

  • míg előbbi a szerénykedéshez hasonlóan eltussolni kívánja a dicsekvést,
  • utóbbi arról árulkodik, hogy nem tudjuk felvállalni a siker okozta pozitív érzelmeinket, ezért "A Nagy Okosokhoz" fordulunk pár hangzatos gondolatért.

Ehelyett fogalmazzuk meg úgy az üzenetet, hogy az önmagunk számára is komfortos legyen – ügyeljünk rá, hogy az önreklámozás miatt bennünk keletkező feszültség ne váljon érezhetővé a kommunikációban. Anélkül, hogy az nagyképűségnek vagy önfényezésnek tűnne: mert míg a büszkeség pozitív, hiszen egészséges önbecsülésről árulkodik, az önteltség (mások érdemeit semmibe vevő, lekicsinylő, önmagunkat az egekbe emelő poszt) éppen az ellenkezőjét sugározza. 

3736.jpg

(via)

2) Ha megoldják helyettünk...

Abban az esetben, amikor például az egyetem vagy a cég, ahol dolgozunk, posztolja az elért eredményünket, sikerünket, előfordulhat, hogy csak a megosztás gombra kattintunk, és minden egyéb kommentár nélkül tesszük azt közzé saját oldalunkon. Személyesebbé válhat a poszt, ha kiegészítjük egy-két gondolattal, melyben azt emeljük ki, miért vagyunk büszkék erre a dologra, és másokat inspirálandó, a célig vezető útról is szólhatunk pár szót.

3) Egy poszt vagy több poszt?

Mivel számos platform áll rendelkezésünkre életünk fontos pillanatainak megosztására az online térben, és nagyjából fedik egymást a különböző követői táboraink, nem ajánlott minden felületen ugyanazt, ugyanúgy közzétenni egy sikerünkről. Ha például egy oklevélátvételről posztolunk, biztosan készül több felvétel az eseményről. Még ha hivatalos fotóból csak egy áll rendelkezésünkre, készítünk pár szelfit hozzátartozóinkkal. Válogassuk ki, milyen felületre, milyen tartalomtípus kerül, hiszen így követőink sem ugyanazokkal a fotókkal találkoznak a hírfolyamokban.

233109-p2aqqj-444.jpg

(via)

4) Mutatkozzunk be hatásosan!

Az önmagunkról kialakított kép nem csupán a személyes találkozások során sorsdöntő, de a digitális világban sem utolsó szempont. Nézzük meg, mi szerepel rólunk a közösségi média felületeinken: felsoroltuk-e az összes olyan tevékenységet, tanulmányt, munkahelyet, amely referenciaként szolgálhat, amelyekre büszkék vagyunk? A LinkedIn profil manapság már alapelvárásnak számít a munkaerőpiacon, ezért kiemelten fontos, hogy mindig friss és hiteles legyen.

5) Üdv, puszi, pá – Az email-aláírás kiaknázatlan lehetőségei

Nyilvánvalóan fontos, hogyan köszönünk el elektronikus leveleink végén, azonban sokszor elfelejtjük, hogy milyen nagy jelentőséggel bír, mi áll az „Üdvözlettel” után: az alapadataink, úgy, mint a név, telefonszám, email cím, adott esetben cégnév és a cég adatai, valamint mindezek esztétikus és professzionális tálalása az online levélváltás elengedhetetlen összetevője. Ha magánszemélyként a LinkedIn profilunk linkje, vagy ha rendelkezünk vele, a nyilvános blogunk, közösségi média felületeink elérhetősége szerepel a leveleink végén, máris teljesebb képet adhatunk a másiknak önmagunkról, eredményeinkről, kvalitásainkról.

13786.jpg

(via)

Ha elértünk valamit, legyünk rá büszkék, és osszuk meg azt, hiszen – mint sok minden más – az eredmények valamihez, valakikhez, de legfőképp önmagunkhoz mérten értékelhetők. Ne az elismerésért dolgozzunk, hanem saját céljainkért, és ha sikerrel koronázzuk a törekvéseinket, mutassunk vele példát. A legnagyobb erő az önbecsülés!

A bejegyzés szerzője a kulturális szférában dolgozó kommunikációs szakember, digitális média munkatapasztalattal. 

konzerv.png

 

10 retró karácsonyi jókívánság típus

2017. december 21. - konzervtelefon

Már-már klisének számít, de attól még igaz, hogy a technológia változása átalakítja a szokásainkat - és ez alól a karácsonyi, újévi jókívánságok sem jelentenek kivételt. A kör e-mailekhez csatolt karácsonyi prezentációkra, interaktív és zenélős képeslapokra sokan ma már nosztalgiával gondolnak vissza, mások meg a rémálmaikban sem szeretnék viszontlátni ezeket.

Összegyűjtöttünk 10 tipikus ünnepi köszöntést azokból az időkből, amikor még kevesebb “minden kedves ismerősömnek boldog karácsonyt kívánok” típusú üzenetet láttunk az üzenőfalunkon, és valószínűleg csekélyebb mennyiségű karácsonyi matrica, gif, meme és videó üzenet záporozott ránk. A listánkat személyes történetekkel egészítettük ki - azt már most eláruljuk,  nem minden jókívánságtípussal kapcsolatban kerültünk közös nevezőre.

  1. Üdvözlőlap

Ebben a témában egy dologban értünk egyet: legyen szó családi, baráti, vagy üzleti lapokról, oda kell figyelni arra, hogy mikor adjuk fel ezeket. Ha vagyunk előrelátóak, a posta leterheltsége miatt előfordulhat, hogy az üzenet csak januárban jut el a címzettekhez. A képeslapok eszmei értékével kapcsolatban azonban megoszlottak a vélemények: “Mi régebben mindig kaptunk majdnem minden ismerősünktől képeslapot - mind megvan a mai napig, gyűjtöm őket. Az elmúlt években csak a mennyiség változott: már csak néhány érkezik a közeli rokonoktól, ismerősöktől, és azoktól, akikkel ez hagyománnyá vált. A legjobb barátnőimnek be szoktam dobni a postaládájukba egy-egy kézzel készített lapot.

postoffice.jpgA másik pólus: "Nem vagyok nagy pártolója a hagyományos képeslapoknak: gyűlnek a fiókban, és csak egy-kettő olyan van, amit a szövege miatt többször is elolvasok. A többit csak azért tartom meg, mert erős lelkiismeret furdalásom lenne, ha kidobnám őket, ugyanakkor nem túl valószínű, hogy a jövőben kézbe veszem még egyszer bármelyiket is."

  1. Zenélős képeslap

A képeslapok piaca folyamatosan szűkül, sokan ma már csak megszokásból veszik ezeket. A digitális világ kirántotta a talajt képeslapgyártók alól, akik 20 éve szigorúan monotonon csökkenő eladást produkálnak. Persze a talpraesett tulajdonosok nem akarták, hogy az enyészeté legyen a vállalkozásuk, így modernizációval próbálkoztak: ezek a kísérletek hívták életre az olyan termékeket, mint a zenélős képeslap, mely a 2000-es évek közepén jelent meg és valószínűleg sokakban kiváltották a ‘hűha’ élményt.

tumblr_mmle3jvi1l1rfhmsqo1_500.gif

Általában egy félbehajtott A4-es, vastagabb papírlap formájában érkeztek meg ezek a különleges üdvözlőkártyák, melyeket kívülről színes rajzok vagy fotók borítottak. Belül pedig kedves, kézzel írt üzenet és egy ciklikusan ismétlődő, 30 másodperces, 8 bites zene fogadta a címzettet, melyre kinyitáskor zendített rá a lap. Leginkább születésnapkor, illetve karácsonykor találkozhattunk velük - húsvéti dalok hiányában nem volt alkalmas arra, hogy a kereszténység legnagyobb ünnepén ezzel üzenjünk szeretteinknek. Szellemes találmány volt, a monofón dallamok tényleg növelni tudták a személyes faktort. Kár, hogy elektronika hamar bemondta az unalmast.

“Nagyfater zenélős képeslapja a mai napig élénken él az emlékezetemben. A Jingle Bells-t játszotta, amikor kinyitotta az ember, és teljesen letörtem, mikor lemerült benne az elem - amit nyilván nem lehetett pótolni, így elnémult a képeslap. Ez abban az időben történt (2000-es évek idusán), mikor még csak színes telefonok sem igazán voltak forgalomban. A szó szoros értelemben ámulatba ejtett ez a zenélő papírdarab."

  1. Kívánságműsor a rádióban

Ezek a műsorok persze ma is népszerűek, de a dalokat legalább - a legtöbben - már nem ezekből rögzítik. “Sosem felejtem azokat a karácsonyi dalküldős műsorokat, amikor a műsorvezető betette a Wham!-től a Last Christmas introját, és közben beolvasta a hozzá tartozó üzenetet. A családtagok, barátok, osztálytársak mellett a legtöbben maguknak és a műsorvezetőnek küldték a számot, meg persze mindenkinek, aki szereti... A kérés végén pedig ott volt, hogy add le végig, mert fel szeretném venni.”

giphy_1.gif

  1. Vezetékes telefon

Működésképtelen vonalak, privát szféra hiány és a legalkalmatlanabb időpontban érkező hívások. “A Matávos telefonálásból az maradt meg, hogy leterheltek voltak a vonalak. Amikor mégis sikerült valakivel elbeszélgetni, azt a családban persze mindenki kifülelhette.”

vezetekestelo.gif

Bár a korai vezetékes telefon hangját is le lehetett venni, ez akkoriban mégsem volt olyan alap, mint a mobilok esetében. “Sosem feledem, amikor a lakást az éjszaka kellős közepén rázza a telefon ütemes csörgése, mert a külföldi ismerősök a saját időszámításuk szerint hívtak boldog karácsonyt kívánni.”

  1. SMS korszak

“Amikor az SMS üzenetek még nagyon mentek, akkor a családban mindenki legalább 10 üzenetet kapott karácsonykor. Ezzel csak az volt a gond, hogy néhány ismerősünk időnként számot cserélt és sok üzenet aláírás nélkül érkezett. Ilyenkor mindenki vakarta a fejét, hogy akkor most a Joli néni vagy a Kovácsék írtak? A legtöbbről soha nem derült ki az igazság, így mentek vissza a sablon válaszok udvariasságból.” A sablonos, aláírás nélküli SMS-ek mellett előfordult, hogy valaki egy egész négysoros versikét pötyögött be a mobiljába, és azt küldte tovább az ismerőseinek. 

aad59c361b7b2305_1354557776_9j-4aaqsk.jpeg

Nem elhanyagolható kérdés az sem, hogy milyen készülékekkel fogadtuk ezeket az üzeneteket. “Amikor a 2000-es évek elején az osztályban hirtelen mindenkinek lett mobilja, elég sok üzenetet kaptam karácsonykor. A tartalomnál sokkal emlékezetesebb az egyszólamú csilingelős üzenetjelzőm hangom, amit ünnepi hangulat ide, vagy oda, elég hamar megelégelt a környezetem.”

  1. E-mail lánc

Abban sokan egyetértünk, hogy a kör-emailek/SMS-ek nem igazán szólítottak meg egyikünket sem, a dolog kommunikáció technológia “szépségei” viszont annál inkább megmaradtak. A tartalmukban kör SMS-ekre emlékeztető, pár soros sablon e-mailekhez ugyanis sokan képesek voltak több tucat címzettet megadni. A legtöbben persze nem használták a titkos másolat opciót, ezért csak úgy kígyózott a régi, fapados levelező rendszerek címlistájában a nevek-elérhetőségek sora. A helyzet fokozódott, hogyha a címzettek megtalálták a válasz mindenkinek funkciót, ilyenkor záporoztak az ismeretlentől érkező üzenetek.

  1. Interaktív e-mail

A 2000-es évek elején email-ben sok interaktív képeslapot szórtak szét. A lényegük az volt, hogy az üzenetben lévő figurákra rá lehetett kattintani, és akkor azok különböző hangon és szólamban énekeltek (akár kánonban is), és volt, hogy mindemellé az üzenet is különböző színekben villogott - ritmusra. De volt fadíszítős verzió is. 

tree_interactive.gif

  1. Power Point prezentáció - csatolva!

Diasorba összepakolt képek sorozata,  alatta megható/vidám karácsonyi zenével, jól meganimálva, áttűnéses feliratokban közölt jókívánságokkal… Ezek azok az összeállítások, melyek ma már nem csatolmányként, hanem YouTube link formájában érkeznek azoktól, akik szeretnek ilyesmiket összeállítani.

ppt_xmas.jpg

  1. IWIW

A “Minden kedves ismerősömnek boldog karácsonyt kívánok :)”  típusú kiírások már az Iwiw-en is ott voltak. Reagálni, keresni nem lehetett rájuk, nem lehetett cifrázni a betűmérettel és a kiírás háttérszínével sem, ráadásul elég hamar hamar el is tűntek a süllyesztőben.

iwiw.JPG

“Már a Facebook elődjének idején leszoktam az online térben történő kívángatásról, mert aki igazán számít, azzal úgyis találkozom személyesen. Bár mindenki mindig elfoglalt, ilyenkor mégis sikerül erre időt szakítanunk.”

  1. Személyes jókívánságok

A legmegosztóbb ebben a kérdésben közöttünk az, hogy idegeneknek érdemes-e boldog karácsonyt kívánni.

“Fontosnak tartom, hogy már az adventi időszakban mindenkinek, akivel kapcsolatba kerülünk, akár a sarki pékségben, akár a postán csekkbefizetéskor, kívánjunk neki békés ünnepet, tapasztalataim szerint ezek a “vadidegenektől” érkező kívánságok jobban megmaradnak, jobban esnek az embereknek, mert személyes. Neki szól, abban a pillanatban, és lehet, hogy rutin, de ez akkor nem számít."

disneys-christmas-carol-di.jpg

"Egy “boldog ünnepeket” vagy hasonló jókívánság nem árthat a közértben, a patikában, vagy a lépcsőházban a szomszédnak...más kérdés, hogy van, aki még februárban is képes elsütni ezeket."

Van, aki azonban nem csak a rossz időzítésben látja a problémát: “Amikor decemberben elkezdenek a random emberek boldog karácsonyt kívánni (postán, kávézóban), szerintem az nem őszinte, csak egy automatizmus.”

home-alone-ya-filthy-animal-gif.gif 

Végül pedig egy kis történet, ami valahol a retrók retrója: “Nagymamámék egy kis faluban laknak, és ott még sok régi szokás él. Van egy idős bácsi, aki  minden évben végig járja a házakat és karácsonyi-újévi verseket szaval - szerintem nagyon aranyos.”

kep.png

Minden kedves olvasónknak boldog ünnepeket kíván a #Konzervtelefon blog! 

Rövid téli szünetet tartunk, új posztunk a január nyolcadikai héten lesz.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, inneninneninnen, innen, innen