2020. szeptember 6-án kikerült a YouTube-ra egy kampányvideó, amely egy hazai indie (független) filmes alkotásra hívja fel a figyelmet. A Karantén Zóna című ötrészes szkeccsfilm sorozat az elmúlt hónapok bezártságát és néhol szürreális eseményeit hivatott bemutatni. A sorozat íróit Vida Orsolyát és Zsótér Indi Dánielt, valamint narrátorát Muchichka Lászlót kérdeztem a sorozatról és a munkájukról egy promófotózás után.
A sorozatról több cikk is megjelent mind online, mind nyomtatott sajtóban, illetve Orsolya és Dániel az ATV-n is adtak interjút. Azt, hogy mekkora érdeklődést keltett a sorozat, tökéletesen mutatja, hogy a StageHive-on indított kampány célját a közösség 220%-ot elérve teljesítette túl, ezzel több mint 1 200 000 forint gyűlt össze. A sorozat első hivatalos előzetese itt érthető el:
Az ATV-s interjúban Dani említette, hogy számított a jó fogadtatásra a közönség felől. Mi volt szerintetek ennek a hirtelen népszerűségnek a kulcsa?
Muchichka László: Nagyon kevés olyan zsáner jellegű film készül Magyarországon, ami kicsit közelít a mainstreamhez. Ha ehhez valaki kreatívan tud hozzányúlni, és képes kicsit magyar szájízre igazítani, az könnyen meg tudja találni a közönségét, pont azért, mert ez amolyan hiátus. Hasonló példa a „Nyugat vs zombik” sikere. A zombizsáner amúgy is népszerű, ezt beletesszük egy 20. századi környezetbe és kész egy jó ötlet, amire sokan harapnak. Daniék ötlete az volt, hogy ezt a társadalom számára közös karantén-élményt tegyük bele egy kicsit abszurd, kicsit mainstream és kicsit misztikus közegbe. Behívták még ezeket a hívószavakat, hogy „Black Mirror”, „Alkonyzóna” és társai. Meg persze az összes vizuális anyag, amivel elkezdtünk promózni, az jól megmutatja, hogy ezek az arcok, akik ezt csinálják, végül nem egy összecsapott valamit adnak majd ki a kezükből, hanem akár valami jó is lehet belőle.
Vida Orsolya: Elég jól sikerült eladnunk azt, amink van. Jól sikerült felhasználnunk a tanácsokat, amiket kaptunk. Elég jól kihasználtuk a Facebookot, talán az Instagramot annyira nem, mert az a hétköznapokban is távol áll tőlünk Ki kellett tenni minden fórumra, mi írtuk a sajtóközleményeket is, szükség volt erre az egészséges nyomulásra. Iszonyatosan nagy munka volt, de végeredményében azt gondolom meg lett a gyümölcse.
Zsótér Indi Dániel: Már a StageHive-os kampányvideónál is fontos volt, hogy leszögezzük, hogy mi nem fogunk félkész, általunk nem vállalható tartalmat megosztani. Nem fogjuk egy mobiltelefonnal felvenni, hogy pénzt kérünk, már az elejétől profin akartunk hozzáállni a munkához. Megnéztünk sok kampányvideót, a legtöbb tényleg annyi, hogy emberek egy telefon előtt elmondanak egy szöveget, ami valahogy meg van vágva, meg valahogy alá van zenélve. Mi azt akartuk, hogy az első pillanattól kezdve értse a néző, hogy mi az A Karantén Zóna.
(Zsótér Indi Dániel, író és rendező)
Azt írtátok, hogy a 600 000 forintos cél elérése lehetővé teszi, hogy egy kompromisszummentes profi terméket nyújthassatok. Az, hogy ennek több mint duplája gyűlt össze, miben fog megnyilvánulni?
D: Ezt így nehéz megválaszolni, mert ez olyanokban jelenik meg, mit az eggyel jobb lámpa-statív (állvány) vagy eggyel több objektív, amit beemelünk a forgatásba. Alapvetően mindenki ingyen dolgozik, vagy nagyon-nagyon áron alul. De vannak olyan dolgok, amik egyszerűen pénzbe kerülnek, például egy ruhát legyártani vagy egy jó berendezést megcsinálni. A kezdetektől tudtuk, hogy egy olyan takaró alatt nyújtózkodunk, ami eleve a térdünkig ér. Pontosan tudtuk, hogy egy low budget filmnél minden egyes forintot meg kell fogni, mert megvan mindegyiknek a helye. Nem lehet csak úgy szórni a pénzt, és az, hogy több, mint a duplája összejött 10 centivel lejjebb húzta azt a takarót a lábunkon.
L: Hogy egy kicsit számszerűsítsük: ha ez egy olyan produkció lenne, amin mindenki piaci áron dolgozik, ami kompromisszummentes, amihez olyan látványvilágot tervezünk, amilyet elképzeltünk, akkor ez az 50 perces alkotás 100 millió forintnál kezdődne. Kicsivel több mint egymillió forint jött össze, de Dani és Orsi sokat tettek még hozzá saját zsebből. Az ötödik részben lesz egyébként egy kifejezetten komoly és költségigényes maszk, amit például így már könnyebb lesz megvalósítani.
O: Így a forgatókönyvnek nem kell sérülnie, úgy mutathatjuk meg, ahogy elképzeltük. Nehéz ezekről még spoilerek nélkül beszélni, de a lényeg, hogy 600 ezer forintból is bizonyára létrehoztunk volna valamit, de így szinte úgy mutathatjuk meg A Karantén Zónát, ahogy azt fejben megálmodtuk.
D: Eddig körülbelül 2-3 millió forint került bele a filmbe, ennyiből általában reklámokat szoktak forgatni, amik 40 másodpercesek. Mi egy ötvenperces anyagot és hozzá a marketinget hozzuk létre a rendelkezésre álló keretből.
(Muchichka László, narrátor)
Az első rész leforgatása után változott-e bármi a sorozattal vagy a stábbal való viszonyotokban?
D: Részemről az, hogy bebizonyítottuk magunknak, hogy állati jó úton haladunk, ez pedig még több energiát adott. Az ember hall ismerősöktől dolgokat, hogy milyen negatív élmények történnek velük egy átlagos pénzes forgatáson, hozzám ezzel szemben semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett, ami miatt úgy éreznénk, hogy valamit rosszul csinálunk. És ez állati nagyképűen hangozhat, de mégis csak profitáltunk ebből a dologból, legyen szó emberi kapcsolatokról, ismeretségekről vagy érzelmi tapasztalatokról. Ezek az élmények miatt mondhatom, hogy életem legjobb éve ez még a Covid és a bezártság ellenére is.
O: Nem csak annyi történt, hogy le lett forgatva egy rész. Közben benézett például a következő rész gyártásvezetője, jöttek olyanok is, akik még nem ezen az epizódon dolgoznak, de kíváncsiak voltak, hogy mi történik, volt, aki csak hozott nekünk fagyit. Így már olyan emberekkel is sikerült összeszoknunk, akikkel még egy percet nem dolgoztunk. Hatalmas lendületet adott az egésznek az, hogy amiről eddig csak beszéltünk az most meg is valósult.
(Vida Orsolya, író)
D: Nyálasan hangzik, de olyan ez, mint amikor kinézed a csajt a buliban, hogy ő lesz életed nagy szerelme, és tényleg ő lesz az!
O: És még főzni is tud!
D: És még a szülei is jófejek és az apjánál tudsz munkát vállalni.
L: Amikor olvas az ember egy interjút ilyen filmes kulisszatitkokról, akkor mindenki elmondja, hogy „milyen jó volt együtt dolgozni”. Én a saját jelenetemhez csak a nap végén jöttem ide, és abszolút barátságos közegbe érkeztem meg. Előtte az volt a gondolatom, hogy ez a projekt fontos Daninak, Orsinak, Dimeth Balázsnak (a vezetőoperatőrnek), meg fontos nekem. Ezzel szemben itt kiderült, hogy mindenkit sikerült fanatizálni és Dani kb. olyan volt, mint egy szektavezér, aki mindenkit jól megtérített, hogy „ez nagyon jó lesz neked!”.
Milyen élmény lesz nézőként leülni az 5x10 perc A Karantén Zóna elé?
D: Azt nem tudom, hogy milyen élmény lesz, de remélem, hogy aki megnézi úgy kel majd fel, hogy „Úristen ezek az arcok, akik ezt csinálták teljesen elmebetegek és most azonnal látni akarom a következő filmjüket!”.
O: Öt különböző rész öt különböző sorsot mutat be. Nekem az a vágyam, hogy mindenki találjon egy olyat, ami gyomron vágja. Azt gondolom, hogy nem csak a vizualitás lesz, ami (jó értelemben) kellemetlen, hanem olyan dolgokról beszélünk, amik közül egyik vagy másik a valamit majd megcsikiz mindenkinél ott hátul.
L: Jézusom! Kitaláltam egy ilyen keretes poént, ezt majd elmondom utána…
D: Egyébként ez tök jó példa arra, hogy hogy születnek ötletek. Pár embernek van jogosítványa arra, hogy a forgatás közben változtasson. Alapvetően úgy gondoltuk, hogy mi csináltunk egy keretet, amit feltöltöttünk a magunk 100%-ával és most jöjjön mindenki, aki gondol erről valamit. Nekem ez a baromi izgalmas ebben a projektben, hogy nem Zsótér Dániel maszturbál a tükör előtt, hogy „úristen, milyen jó, amit én kitaláltam!”, hanem ez a közösségi élmény az, ami bennem ilyen iszonyatosan nagy energiákat tud előhozni, mert azt látom, hogy másnak is ugyanolyan fontos ez a történet, mint nekem.
A forgatás menetéről és további információkról folyamatosan tudtok tájékozódni A Karantén Zóna Facebook oldalon.
A bejegyzés szerzője Volár Gergő, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója.
Ám a facebookon is akadt már példa költészettel kapcsolatos megmozdulásra a személyes rím-megosztások mellett. A közösségi oldalakon terjedő kihívások (amik gyakorlatilag az egykori kéretlen láncemail-ek utódai) bizonyára senki számára nem ismeretlenek: ezek között vannak kevésbé értelmes, de előremutató ötletek is, és a költészet népszerűsítése érdekében életre hívott törekvések mindenképpen az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezek közül a 
