Az emberiség 26%-a minden hónapban menstruál, egy nő életében tehát átlagosan 450 hetet tölt ezzel a teljesen természetes biológiai folyamattal együtt élve. És mégis, társadalmunkban még mindig tabunak számít az erről való kommunikáció – részben ez is az oka annak, hogy sokáig bele sem gondoltunk, mennyi hulladékot termelnek a hagyományos intim higiéniai termékek. Nem egyszerű tehát a dolguk az alternatív, fenntartható menstruációs termékekkel megjelenő márkáknak: nemcsak az emberek szemléletmódját kell megváltoztatniuk, de kommunikációs falakat is át kell törniük.

A menstruáció puszta említése sok emberben undort, kínos érzést kelt, és aki nyilvános helyen beszél erről a témáról, pár zavart tekintetet garantáltan bezsebelhet. Ez főleg abból fakad, hogy nem egy természetes folyamatként, hanem teherként, szinte betegségként tekintünk rá, gondoljunk csak a köznyelvben használatos „havi baj” vagy „nehéz napok” kifejezésekre. Sokszor hallhatjuk nőként azt a kérdést is, amikor esetleg a megszokottnál hevesebben szólalunk fel valami ellen, hogy „megjött-e”, ezzel is erősítve a menstruációs ciklusról alkotott negatív közvélekedést.

Utálat vagy luxus tárgya?

Látszik ez egy magyar kutatásból is, mely szerint a válaszolók 48%-a sohasem szeretne többé menstruálni, és a szexuális életben, sportban és munkában is zavarja döntő többségüket. Ez összefügg a női ciklus során jelentkező kellemetlen tünetekkel, a hormonoknak köszönhető hangulatváltozásokkal is, melyekről a legtöbb oktatási intézményben és sokszor otthon sem beszélnek a fiatal lányokkal, így sokan csak felnőttként ismerkednek meg először a háttérben álló okokkal és a gyógyszeren túl létező enyhítő módszerekkel. Persze ez egy olyan világban, ahol 2017-ben láthattunk először olyan reklámot, amiben nem – irreális módon – kék folyadékkal van szemléltetve a hirdetett termék nedvszívó képessége, annak érdekében, hogy ne botránkozzunk meg a vér látványán, sajnos nem is olyan meglepő.

[via]

Ha ez még nem lenne elég, világszerte jellemző, hogy a nőknek magasabb adót kell fizetniük az intim higiéniai termékekért, holott törvényileg az alapvető szükségleteket kielégítő termékekre alacsonyabb adókulcsot lehetne kiszabni. A menstruációs termékeket azonban a legtöbb országban nem sorolják ebbe a kategóriába, sőt néhol egyenesen luxusnak tartják, mint hazánkban is, ahol világviszonylatban is a legmagasabb áfát kell fizetni értük. A menstruációs szegénység ebből kifolyólag modern társadalmunk óriási rétegét érinti, melynek tagjai képtelenek megfizetni a jó minőségű higiéniai termékek árát. Ezzel pedig gyermekeik is meg vannak fosztva a szabad mozgás lehetőségétől menstruációjuk alatt, ami miatt értékes napokat kénytelenek kihagyni az iskolában, akadályozva ezzel az oktatáshoz való joguk teljesülését.

Fenntartható alternatívák

Erre a problémára nyújthatnak megoldást a gazdaságilag és nem mellesleg környezetvédelmi szempontból is fenntarthatóbb, mosható és újrahasználható higiéniai termékek. Nem a nagyszüleink, szüleink idejében elérhető, divatjamúlt megoldásokra kell gondolnunk, hiszen az alternatív termékek egyre növekvő piacán ma már találhatóak intimkelyhek, mosható betétek és fehérneműk is – így mindenki válogathat, mi számára a legkényelmesebb módszer. Egy-egy ilyen környezetbarát eszköz természetesen magasabb árfekvésű, mint az eldobható termékek, már csak az innovatív technológiák és anyagok használata miatt is, de ha hosszú távú befektetésként tekintünk rájuk, valójában igen hamar behozzák az árukat. Emellett pedig évente több tonna menstruációs hulladéktól, nagy részben műanyag szeméttől szabadíthatjuk meg velük a környezetünket, amely a fiatal, klímaváltozás ellen tenni akaró generációk számára ma már fontos vásárlási szempont.

[via]

A szemléletváltozás tehát már megkezdődött, és hazánkba is sikeresen betört, egyes drogériák polcain is találkozhatunk már alternatív termékekkel, de szélesebb kínálat egyelőre főleg webshopokban érhető el. Úttörő magyar márkák is vállalkoztak fenntartható menstruációs eszközök megalkotására: a This is Redy és a hip-hip underwear menstruációs bugyikat gyárt és kínál online, az Emilla Betéti Társaság pedig immár tíz éve varr mosható betéteket, forgalmaz intimkelyheket, és újabban menstruációs fehérneműt is, saját és más környezetbarát boltok webshopjában, illetve nemrég nyílt mintaboltjában.

This is Redy

A három márka közül a legaktívabb és leginkább tabudöntögető kommunikációt folytató This is Redy-t kértük meg, hogy engedjenek betekintést a küldetésükbe és kommunikációjuk sikerének titkaiba. A fenntartható menstruációs termékek a márka alapítóját, Molnár Dórát kérdeztük.

„A menstruációd egy szupererő” a This is Redy szlogenje. Mi még a márka és a termékeitek fő üzenete?

A menstruációs bugyi, mint fenntartható eszköz népszerűsítése a fő célunk. Brutális hulladéktermelést jelentenek a női intim higiéniás termékek, de van már olyan megoldás, ami fenntartható, kényelmes és alkalmas a mindennapi viseletre.

A környezettudatosság egyre fontosabb a fiatalabb generációk számára. Kik tartoznak a márka célcsoportjába? Tesztek különbséget a fiatalabb és az érettebb korosztálynak szánt üzenetekben az egyes kommunikációs platformjaitokon?

Jelenleg a célcsoportunkat a 20-35 évesek közé tenném, a márka főleg őket szólítja meg: edukálunk és tabukat döntögetünk. Ezt főleg Instagramon és a blogunkon tesszük, Facebookon inkább a termékekről adott visszajelzésekről kommunikálunk. Mivel a közösségi felületeink célcsoportja különböző, lehetőségünk van egészen fiatal lányoknak is segíteni a gátlásaik leküzdésében, ahogyan meg tudunk erősíteni egy idősebb korosztályt is abban, hogy jobban hallassák a hangjukat a témában.

Készülnek tesztek a termékeitekről YouTube-on, női blogokon, és ti is rendszeresen kértek visszajelzést a fogyasztóitoktól. Hogyan építitek be ezeket a visszajelzéseket a kommunikációtokba? Mekkora hangsúlyt helyeztek a Word Of Mouth marketingre?

A kommunikációban és a termékfejlesztésben is főként a visszajelzések alapján haladunk. Van véleménykérő online form-unk, melyben a termékről, a kommunikációnkról és az általunk előtérbe hozott témákról is véleményt kérünk. Mivel ebben a vásárlóink a termékről beszélnek, ezt ajándék marketingnek tekintjük – döntően viszont nem erre alapozunk.

[via]

A közösségi médiában különösen erős a jelenlétetek, mi a sikeres kommunikáció titka erről az intim témáról? Milyen kommunikációs kihívásokkal néztek szembe?

Az egyik legfontosabb célunk a hitelesség felépítése volt, igyekszünk ezért olyan közösségi média menedzserekkel együttműködni, akiknek nem esik nehezére együtt lélegezni a márkával, ezáltal pedig hiteles posztokat gyártani.

A Redy tartalomgyártásában egyértelműen a tabudöntögetés a fő feladatunk egy olyan témában, amelynek teljesen hétköznapinak, átlagosnak kellene lennie. A női témákról szégyenérzet nélkül kellene kommunikálnunk, de még mindig sok stigma övezi nemcsak a menstruációt, a betegségeket, az inkontinenciát (vizelet visszatartási képtelenséget), de általánosságban a nők által megélt állapotokat is. A tartalmaink gyártása során ezért fontos számunkra az edukáció és az információ átadás. Emellett persze ugyanúgy szeretünk szórakoztatni is, így azok is megtalálják a számukra izgalmas tartalmakat, akik ezeket a felületeket kikapcsolódás céljából görgetik csak át.

[via]

Hogyan valósul meg ez az edukáló, érzékenyítő küldetésetek a gyakorlatban?

Saját blogunkon és a közösségi média oldalainkon teszünk közzé különböző edukációs tartalmakat, például a vulva formák vagy intim illatok témáiban, ezeket azért egy márka nem gyakran szokta bevállalni. Mi bevállaljuk, és igyekszünk a kellemetlenebb témákról is természetesen beszélni, mert a tabusítás egy csomó információt elzár. De ha egy Instagram profilon többek között az előbb említett témákról van szó, akkor az közelebb visz önmagadhoz, nem titokban kell kutakodnod, utánanézned – hanem eléd van tárva, mint bármi más.

Mit gondolsz, mikor jutunk el oda, hogy a menstruációról teljesen nyílt társadalmi párbeszéd folyhasson?

Én bizakodó vagyok, sokan jó úton járnak, szerintem nincs ez olyan messze. Pár év talán? 10? Remélem, mosolygok majd ezen 10 év múlva, hogy túlbecsültem és már rég nem tabu.

A bejegyzés szerzője Horváth Zita, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

A 21. századi reklámkészítés jellemzője, hogy nem egy terméket kínál a fogyasztónak, hanem egy életérzést. Nem az árucikk, vagy szolgáltatás legfőbb jellemzőit sorolják fel a reklámok, hanem az érzéseinkre hatva próbálnak befolyást gyakorolni ránk, és vásárlásra ösztönözni minket, azaz a célközönségüket. A legtöbb reklámfilm a pozitív érzelmekre apellál, boldogságot, örömöt, nevetést vagy vágyat kíván kelteni bennünk. Ám éppolyan hatásos lehet a negatív érzelmekre ható látvány is, hiszen a szomorúság vagy félelem ugyanolyan erős érzések, mint az öröm. A vágykeltés mellett ugyanúgy célja lehet egy reklámnak a megbotránkoztatás: ennek pedig legjobb eszköze a tabu.

Nagyon keskeny a határ az elfogadás és az elutasítás között, ha tabutémát bemutató reklámról beszélünk. Pont ezért nem meglepő, hogy többet is betiltottak már közülük. Országonként változó lehet, hol húzzák meg a határokat, ahogyan a tabuk is változnak társadalmanként, közösségenként, egyénenként, kortól és helytől függően. Ám van pár olyan téma, amit társadalmi szinten tabuizálnak, majdnem az egész világon: ilyenek például a halál, a meztelenség, vagy a homoszexualitás.

Veszélyes lehet a kimondatlan, elrejtett dolgokat felszínre hozni a reklámokban, hiszen nem tudható, hogy az adott közösség milyen szinten tabuizálja a bemutatott témát, vagy mennyire lesz nyitott a befogadására. Miért nyúl mégis több reklámkészítő a tabu eszközéhez vállalva ezáltal, hogy alkotása nem kap szabad utat? „A tiltott gyümölcs mindig édesebb”, mondhatnánk, látva a betiltott reklámok kedvelőinek számát, ám ennél több van a választás mögött. A mai rohanó, ingerekkel teli világban egyre erősebb és durvább hatást kiváltó eszközökre van szükség ahhoz, hogy az emberek figyelmét megragadják. Így készülhetnek el olykor botrányos tartalmú reklámok is. De lehet olyan motivációja is a készítőnek, hogy egy társadalmi ügyet támogasson az alkotásával, vállalva ezáltal, hogy márkája veszít a népszerűségéből.

Mitől más az autóreklám?

Sok terméktípus bemutatása esetén használnak tabukat a nagyobb hatás elérése érdekében. Az autóreklám azért emelkedhet ki a többi közül, mert habár egy olyan termékről beszélünk, melynél a műszaki paraméterek nagyon is fontosak a vásárlás során, itt mégsem erre fektetik a hangsúlyt a készítők. Az autó az a termék, amit a legtöbben nem a reklámjában elmondottak alapján választunk ki, hanem alapos átgondolás előzi meg a vásárlást. Egy üdítőnél, egy édességnél el lehet érni olyan hatást a fogyasztóban, hogy a következő vásárlásnál azt a terméket vegye le a polcról, ám egy autó ára magasabb annál, minthogy a reklámja ennyire erős befolyást tegyen. Ezért az autóreklámokban nem a terméket kívánják eladni, hanem a márka üzenetét, egy érzést, egy ideológiát. Az ember attitűdjeire, identitására próbálnak hatni, hogy ezeknek megfelelő autót válasszon magának.

Ezek miatt nagyobb jelentőséggel bír egy autóreklám esetében a tabu bemutatása,  hiszen ha a vékony határon az elutasítás felé billen a mérleg, akkor könnyen nemcsak a termékeladás kerülhet veszélybe, hanem maga a márka is veszíthet a presztízséből.

Lássunk néhány példát, ahol nem hozott sikert a tabu eszközének felhasználása!

1. A halál és a lány

A Hyundai Veloster 2011-es reklámjában a készítők egy igen kényes témához nyúltak. A halálról nem igen beszélünk, vagy ha mégis, sokszor eufemizáljuk, vagyis olyan kifejezésekkel helyettesítjük, mint az 'örök álomra szenderül' vagy ’elmegy’. Nincs ez másként a vizualitásban sem. A művészetekben ugyan megjelenik a halál ábrázolása, de a hétköznapi vizuális alkotásokban, mint amilyenek a reklámok is, óvatosan bánnak a tabunak számító témával. A Hyundai viszont másként döntött a reklámfilmjében, aminek meg is lett a következménye. A humorosan figyelemfelhívónak szánt reklámot túl durvának ítélték Hollandiában, így betiltották.

A reklámban látunk egy autót, amelyből egy lány száll ki a vezető oldali hátsó részből. Megjelenik a túloldalon kaszás képében a halál, és elindul a lány felé, akit az autóból kiszállva elütnek. A következő snittben visszatérünk a történet elejére, ahol a lány kénytelen a járda felől kiszállni az autóból, hiszen a márka legújabb fejlesztése a biztonságos 3 ajtós megoldás, vagyis hátul csak egy ajtó van. Így a halál hiába keresi a kilincset, végül őt üti el egy autó.

2. Burlesque az utcán

A Renault 2013-as reklámjában az igazi francia életérzést szerette volna bemutatni, ám egy kissé eltúlozta a hatáskeltést, így Angliában betiltották a reklámot. Egy férfi próbavezetésre visz egy Renault Cliot. Amíg a zebra előtt várakoznak, az autókereskedő arra biztatja, nyomja meg a „Va Va Voom” gombot a műszerfalon, amit a férfi teljesít is. Ekkor elé tárul a párizsi kavalkád. Romantikus zene szól, gyönyörű háttér előtt csókolózó szerelmesek, utcai bagettárus és az elmaradhatatlan félmeztelen táncosnők, akik körbetáncolják az autót.

Sok márka használja a meztelen vagy félmeztelen női testet a vágykeltés eszközeként, mégsem tiltják be ezért a reklámjaikat. Akkor miben hibázott a Renault? Az ASA, vagyis az Egyesült Királyság reklámfelügyelősége szerint abban, hogy a nőket tárgyiasította azáltal, hogy többször ráközelített a kamera a fedetlen testrészeikre, míg az arcukat nem mutatták ezalatt. Habár a lányok nem voltak jobban alulöltözöttek, mint ahogy megszokhattuk a reklámokban, és úgy is tárgyiasítható a nő, ha látható az arca,  mégis érződik az indokláson, hogy ugyan kezdünk immunissá válni a csupasz test látványára, de még mindig tabunak számít a meztelenség. Azonban ennek a reklámfilmnek a betiltásában nem csupán a tabu elutasítása játszik szerepet, sokkal inkább a szexista képsorok bemutatásának megakadályozása.

3. Két nő, egy blúz

A Renault Twingo Miss Sixty 2010-es reklámját Olaszországban mutatták be, ám több tévécsatorna is visszautasította a lejátszását. Hogy miért? Mert a reklám elején egy leszbikus ágyjelenetet láthatunk. Vagy mégsem?

Egy lány érkezik a partira az új rózsaszín autójával. A tömegben szemezni kezd egy másik fiatal nővel, aki nem sokat kéreti magát, és hamar az egyik hálószobába indul, ahol leveti a ruháit. A szőke lány ekkor egy kendőt húz elő, amivel beköti a másik szemét. Majd valamit keresni kezd. És meg is van. A másik lány blúzának ugyanolyan a színe, mint az autónak, így a felsőt elcsenve hajt tovább a buli helyszínéről. A barna hajú lány csodálkozva látja, hogy a másiknak csak a felsője kellett, nem ő maga. Hol is van a leszbikus ágyjelenet?

A homoszexualitás még ma is tabunak számít, habár beszélünk róla, és egyre többször jelenítik meg vizuálisan is a meleg párkapcsolatokat. Tehát nem abszolút taburól beszélünk, de mégis kényes témának számít, amit sokan elutasítanak, vagy előítéletekkel kezelnek. Erre nagyon jó példa a tíz évvel ezelőtti Renault reklám is, hiszen csak nagyon finom utalás van benne a homoszexualitásra, mégis erre hivatkozva utasították vissza a tévécsatornák a bemutatását. A reklámot emellett más támadás is érte: a meleg közösség azért háborodott fel a film láttán, mert sértőnek érezték a reklámban humorként szolgáló váratlan fordulatot.

+1 ellenpélda

A Renault egy újabb reklámja egy leszbikus pár kapcsolatán keresztül mutatja be a 2019-es Renault Cliot, amely emellett a Clio gyártásának 30. évfordulójára készült. Habár ez a reklámfilm is tabut dolgoz fel, mégpedig sokkal explicitebb képekkel, mint a korábbi példák, abban különbözik a többitől, hogy míg azokat betiltották, ezt nem. Azonban ezesetben is megfigyelhető a téma tabuizálása, ugyanis nemcsak a képsorok között jelenik meg az ezzel szembeni előítélet, hanem a kommentelők éles reakcióiból is arra következtethetünk, hogy még mindig sokan elutasítják a melegség vizuális megjelenítését. Akkor vajon miért nem tiltották be ezt is?

Bizonyos országokban már erős törekvések vannak annak irányába, hogy megváltozzon a társadalom melegekhez való hozzáállása, így mondhatjuk, hogy az ok annyi: ezt a reklámot megfelelő helyen és időben készítették.

Természetesen ezt nem csak egyetlen esetben mondhatjuk el, sok példát látunk ma is arra, hogy nem mindegy, egy-egy tabusított témát feldolgozó reklámot melyik országban, és milyen kultúrával, milyen normával és értékekkel rendelkező társadalomban  mutatnak be.

 A bejegyzés szerzője Tamási Zsófia a BME KomMédia alapszakos hallgatója. 

Közéleti személyiségek beszélnek nyíltan a betegségeikről, függőségeikről és szexuális beállítottságukról. Azt gondolhatnánk, hogy az életnek már nincs olyan területe, amit ne lehetne kisebb-nagyobb társaságban megvitatni – különösen fiatalok között, akik már beleszülettek a digitális világba Ha ez így lenne, nem vágnánk rá annyi mindenre, hogy ez tabu: milyen témáktól érzi magát kínosan a ma embere és miért?

Tabu az, amiről nem beszélünk, amit nem kényelmes, vagy kifejezetten kínos felhozni – válaszolta 17 egyetemista egy rövid felmérésben arra a kérdésre, hogy szerintük mit jelent az, hogy tabu. Hozzátették, hogy különböző helyeken és körökben eltérő lehet az, hogy miről nem illik, vagy nem szokás beszélni. Arra is utaltak, hogy a tabukhoz gyakran félelem társul: például az előítéletektől, a kitaszítottságtól, a megbélyegzéstől. 

Vágyak, lehetőségek, meggyőződések

 Vajon mi számít szerintük a legnagyobb tabutémának ma Magyarországon? Mi az oka a tabuk kialakulásának, és hogyan kezeljük ezeket a helyzeteket? Íme, az összesített lista:

• Anyagiak: erős félelem, hogy a fizetés nagysága határozza meg az ember értékét. A válaszadók egy része még a barátainak sem meri elárulni, hogy mennyit keres. Attól félnek, hogy a kevesebb bevétel miatt értéktelenebbé válnak a társaik szemében, rosszabb, kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek a baráti körükben.
• Betegségek: általában kellemetlennek tartják a betegség témát, főleg érintettként. Tudják, hogy a betegeknek a fizikai és lelki panaszokon kívül a környezetük bírálatával is meg kell küzdenie. Különösen feszélyezve érzik magunkat akkor, ha súlyosan beteg személlyel kell beszélnünk az állapotáról, mert félünk, hogy megbántjuk a beszélgetőpartnerüket a kérdéseinkkel.
• Függőségek: az alkoholfogyasztás és a kábítószerek használatát a fiatalabb generáció igyekszik titkolni az idősebbek elől, a függők egy része nem mer a problémájával a családhoz fordulni, mert félnek az elítéléstől, így az otthoni közegből nem kapnak segítséget.

(via)

• Halál: kerülik a témát, hogy hárítsák a fájdalmat, akár a sajátjukat, akár másét, hiszen nem akarják a gyászoló sebeit feltépni. Nehezen tudnak mit kezdeni azzal, ha valaki szerette halálhírét közli, részvétet nyilvánítanak, de aztán elterelik a témát.
• Homoszexualitás: a többségtől eltérő szexuális irányultságukat többen a homofóbiától való félelem miatt nem merik felvállalni. Félnek a megbélyegzéstől, a diszkriminációtól és a társadalmi elítéléstől, de a család és barátok reakciójától is tartanak.
• Politika: a legtöbben a tabuk között emlegették, mivel úgy hiszik, hogy a politikai beállítódás felvállalása utálatot, szánalmat válthat ki másokból, beskatulyázás lehet a következménye és családon belüli konfliktusokat szíthat.
• Szexualitás: ilyen kérdésekről általában nem kommunikálunk a családdal, a barátokkal viszont igen. De ez sem általános: van, aki szerint, ha társaságban felhoz valaki egy ilyen témát, illetlennek, erkölcstelennek fog tűnni, míg mások szerint a szex egyszerűen a magánélet része, ami nem tartozik másokra.

Ezek voltak azok a tabuk, amelyeket a többség megnevezett, de a felsoroltakon kívül szerepelt a listán a nyilvános szoptatás, az intim higiénia, a menstruáció, a gyermekvállalás megtagadása, a bántalmazás, a roma helyzet, a klímakatasztrófa, a szegénység és a szakítás is.

Tabukollekció, nagyító alatt

És hogy miért él ennyi tabu a fiatalok között? A válaszadók a neveltetés szerepét hangsúlyozták: a szülői hatás és a környezet, amelyben felnőttünk, erős hatással van arra, hogy miről merünk beszélni és miről nem. Emellett a média befolyásoló erejét hangsúlyozták: nem mindegy, hogy ezekről a témákról milyen mennyiségű, minőségű információt adnak a különböző sajtótermékek, műsorok.

Érdemes azonban még mélyebbre ásni. "A tabuk kialakulásának egyik legmarkánsabb oka az információhiány, az ok-okozati összefüggések feltárásának elmaradása, amely a rákérdezéstől való félelemből fakad - mondja Dr. Rajkó Andrea Fenya szociológus. Kurzusain hallgatók ezreit vezette már be a társadalmi tabuk témakörébe, és kutatóként is ezzel a területtel foglalkozik. - A vélt vagy valós következményektől, szankcióktól való félelem meghatározó eleme a tabu kialakulásának.

A félelemérzet azonban gyakran nem a tapasztalatra épül, a fiatalok sokkal inkább feltételezett következményekre hivatkoznak: „mérgesek lesznek a szüleim”, „megvernek”, „elutasítanak”, „kiközösítenek”, „elveszítem a bizalmukat”, „nem beszélnek majd hozzám” és hasonlók.”

A félelmek azonban nem csak az otthoni közeghez kapcsolódnak: a szakértő úgy tapasztalta, hogy a hallgatók szerint az egyetemi közegben tilos bármilyen előjelű beszélgetést indítani például politikai kérdéssel, kisebbséggel vagy szexuális orientációval kapcsolatban, mert attól félnek, hogy egy efféle próbálkozást olyan verbális retorzió követne, amelyet nem szeretnének magukra vállalni. “Emiatt nem ismerik egymás véleményét, álláspontját, nem tudják elmondani saját averziójukat, félelmeiket, problémáikat, és kérdéseket sem tudnak nyilvánosan megfogalmazni. Minimális esetben, vagy egyáltalán nem adódik lehetőségük arra, hogy nyíltan vitát kezdjenek, akár egy szeminárium keretein belül, és megismerkedjenek hallgatótársaik véleményével. Ahogy az a mini kutatásból is kiderül, ebben a közegben inkább került témák lesznek például a romákkal kapcsolatos előítéletek és félelmek, vagy a halál helye a mai társadalomban.”

Rajkó Andrea Fenya úgy látja, hogy elmaradnak azok a párbeszédek is, amelyek egy-egy előítéletes magatartás okait tisztáznák, vagy feloldanák egy évtizedeken, generációkon keresztül cipelt, érthetetlen hagyomány röghöz kötő erejét. “Olykor kifejezetten fontos lenne nyíltan beszélni, párbeszédeket indítani és vitákat generálni egy nyilvánosabb felületen, hogy halljuk mások véleményét, tapasztaljuk azt, hogy miként gondolkodnak: kiderülhet, hogy vannak hozzánk hasonló nézetekkel, problémákkal rendelkezők körülöttünk.”

(via)

Tabu a szemnek?

A szakértő azt is kiemeli, hogy a mini kutatásban főleg a verbális tabuk jelentek meg, pedig ezeknél gyakran sokkal erőteljesebbek a vizuálisak. “A szoptatásról például lehet beszélni, rengeteg honlap foglalkozik a témával, vagyis ilyen értelemben nem sorolható a társadalmi tabuk közé. Ugyanakkor a nyilvános helyen végzett szoptatás gondolata, és leginkább látványa azonban sok embert kínos érzéssel tölt el, elfordulnak, felháborodnak. Ugyanígy erőteljesebb vizuális tabunak számítanak a testtel kapcsolatos elváltozások, fogyatékosságok, betegségek, nemváltások, elhízás vagy épp a betegesen vékony test. A szexualitással kapcsolatos mediális túlcsordultság és feltételezett telítettség ellenére ez a korosztály tabuként tekint például a szexualitást reprezentáló műalkotásokra és a velük kapcsolatos verbális megnyilvánulásra is. Ugyanakkor ismeretlen és újszerű számukra annak felismerése, hogy a kultúra történetének egyes szakaszaiban, korai társadalmakban jóval természetesebben viszonyultak a különböző irányultságú és intenzitású szexualitáshoz vagy a haldoklás, halál folyamataihoz.”

A bejegyzés szerzője Hunfalusi Réka, a BME KomMédia alapszakos hallgatója.