A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Designerek az élhetőbb városokért

2021. június 04. - KomMédia BME

Folyamatosan növekvő városainkban számos problémával találjuk szemben magunkat: nagy a légszennyezettség, zsúfoltak a metrók, órákig állhatunk a dugóban mire eljutunk valahova, ahol aztán nem találunk parkolóhelyet. Mégis, életünk fontos színteréről van szó, járunk-kelünk, sétálunk, autózunk, eltévedünk benne. Az utóbbi években a tágabb értelemben vett design egyre több területen kap teret, többek között a városok tervezésében is. Mit tehet egy grafikus vagy egy formatervező a városok fejlesztéséért? Hogyan járulhat hozzá egy város élhetőbbé tételéhez egy kommunikációs cég?

A városok építészek, várostervezők, mérnökök keze által fejlődnek, formálódnak, és elsősorban a politikai vezetők vannak abban a pozícióban, hogy döntéseket hozzanak a jövőjükről. Gyakran gondos tervezés által, máskor csak organikusan, „maguktól” változnak a városok, és sok folyamatot nem is tudunk kontrollálni: ilyen például a robbanásszerű népességnövekedést – ebben az esetben már csak a problémát tudjuk orvosolni. A design szó szerinti fordításban tervezést, formatervezést jelent, de mára ennél egy sokkal tágabb értelemben alkalmazzák. A design központú gondolkozás már az élet szinte minden területén jelen van: a grafikai tervezéstől kezdve, a felhasználói élmény tervezésen át a service, azaz szolgáltatás designig.

A designerek számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyekkel a városokkal foglalkozó mérnökök vagy politikusok nem minden esetben – gyakran több területen is dolgoznak karrierjük során, így hamar alkalmazkodnak új helyzetekhez és rendkívül jók az emberek megértésében. Hiszen a design az emberről szól. A város egy érdekes szint, mert nagyobb, mint az egyén közvetlen környezete, de kisebb, mint az állami szint – más, mint egy vállalkozás, hiszen sok különféle szereplő formálja. Akármilyen sok kis részből áll össze, a város mégis egységet alkot, amely nem túl nagy ahhoz, hogy akár egy designer vagy egy alulról induló kezdeményezés valóban nagy hatással lehessen rá.

A továbbiakban lássunk két példát külföldről és egyet itthonról arra, hogy milyen sokféleképpen tudnak a designerek hozzájárulni egy város fejlődéséhez.

  1. Egy példa külföldről, melyet a városvezetés kezdeményezett

A Brazíliában található Curitiba városában a polgármester létrehozott egy városfejlesztésért felelős kutatóintézetet azzal a céllal, hogy a különböző területeken dolgozó designerek megoldásokat találhassanak a város problémaira. A város zsúfolt és hektikus forgalmára megoldásként innovatív buszmegállókat és egy új buszközlekedési rendszert fejlesztettek ki. A buszmegállókat cső alakúra tervezték és úgy alakították ki őket, hogy kellemetlen időjárásban is megvédje a várakozókat, abba beszállva már megváltsák jegyüket és ezzel egyenesen a csőből, egyszerűen tudjanak az utasok felszállni a buszra.

kep8.jpg

Curitiba város innovatív buszmegállói és buszrendszere (via)

    A buszok különböző típusait színkódokkal látták el, de nem csak a térképen, hanem magukat a buszokat is átfestették– így egy könnyen értelmezhető és hatékony szisztéma alakult ki. Elkülönített sávokat kaptak egyes buszok, extra hosszú buszokat indítottak a hosszabb, forgalmasabb vonalakon. Színekkel kódolt vonalakkal tették egyszerűen értelmezhetővé a rendszert: például a zöld buszok az agglomerációba szállítják az utasokat míg a kicsi fehérek csak a városközpontban köröznek.

    kep9.jpg

    A cső alakú buszmegállóba már a belépésnél szükséges a jegy, így felszállásnál nem kell már ellenőrizni (via)

    1. Egy kisebb léptékű kezdeményezés Dániából

    A Copenhagenize csapatának célja, hogy Koppenhágához hasonlóan a többi városban is népszerű és széles körben használt közlekedési forma legyen a bringázás. Ennek érdekében kommunikációs kampányokat indítottak a városi vezetéssel együttműködve. Ezzel összhangban többek között kis biciklifogantyúkat helyeztek el Koppenhága forgalmas biciklis csomópontjainál, ahol az oszlop helyett a fogantyúba tudnak megkapaszkodni a biciklisek, amíg várakoznak  a zöld lámpára. Céljuk a biciklizés, mint hétköznapi közlekedési forma népszerűsítése, ezzel pedig a város élhetőbbé tétele – hiszen a bringa semmilyen káros anyagot nem bocsájt ki, nem áll a dugóban, testmozgást biztosít és még a parkolással sem kell bajlódni.

    kep10.jpg

    A Copenhagenize kampánya a biciklizés népszerűsítésére (via)

    1. És egy hazai példa

    A Valyo egy önkéntesekből álló, különböző háttérrel rendelkező csapat. Céljuk a Duna közelebb hozása az emberhez, a folyó, mint helyszín jobb kihasználása. 2011-ben egy Duna menti sétára hívták a városlakókat, amelynek különböző állomásain egy-egy művész installációját tekinthették meg a résztvevők. De rendszeresen szerveznek kacsakő dobáló bajnokságokat, és elintézték, hogy nyaranta le legyen zárva a Szabadság híd és legújabban a rakpart egy része is – ezzel hozva közelebb az egyént a folyóhoz. A projektjeik nem csupán arról szólnak, hogy például szabadon biciklizhetünk, futhatunk, sétálhatunk vagy rajzolhatunk krétával hétvégenként a rakparton, hanem egyben figyelemfelhívás is arra, hogy a város a városlakóké, hogy a Duna partja másképpen is kinézhetne egy élhetőbb város részeként. 

    kep11.jpg

    A lezárt rakpartot magukévá tették a budapestiek (via)

    A fenti három példából láthatjuk, hogy a világ különböző részein, különböző léptékben a design, az ötletek és az emberi tényező komoly elem, alakító erő tud lenni egy város életében. Hatása már egy ötletnek, kommunikációs kampánynak, programsorozatnak is lehet, mert ezek közelebb hozhatják a városlakókat ahhoz a térhez, amelyben élnek.  

    A bejegyzés szerzője Sebes Lilla, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

    konzerv_1.png

    Hogyan segíthet egy mobilapplikáció a tudatos ruhatár építésében? Avagy megoldás a vásárlásfüggőségre és a "nincs egy göncöm se" érzésre

    Lehet, már a könyökünkön jön ki az, hogy a divatipar mennyire szennyező, és hogy ennek ellenére mi mégis mennyire sokat vásárolunk fölöslegesen. Ismerjük a bosszantó érzést, amikor nincs mit felvennünk, főleg, ha az időjárás hirtelen megváltozik vagy egy fontos eseményen kell megjelennünk. Némi szégyennel válogatjuk át a ruhásszekrényünket, mikor már egy szalmaszálat nem lehetne betenni, és rácsodálkozunk, hogy mennyi egykor imádott darabról feledkeztünk meg teljesen. Aztán ismét megveszünk egy újabb ruhadarabot hirtelen felindulásból, amit aztán nem is tudunk mivel felvenni... ezekre a problémákra szolgálhat megoldásként egy applikáció.

    Sokunknak ismerősek ezek a körök. Az egyik legjobb tanács eddig az volt, hogy fordítsuk meg a vállfáját azoknak a ruháknak, amiket már felvettünk - ez segíthet a szelektálásban. A vásárlás előtt pedig gondoljuk át, hogy fog-e bármihez is illeni az adott darab, hogy fogjuk-e elégszer viselni, hogy valóban hiányzik-e. De van elég dolog így is, amit észben kell tartanunk, nem csoda, hogy újra és újra kudarcot vallunk.

    Ha azonban tényleg szeretnénk változtatni, megkönnyíteni a saját életünket, tenni egy szívességet a környezetünknek és a pénztárcánknak, akkor használhatunk mobil applikációkat, amelyek segítenek a ruhatárunk rendszerezésében.

    Korábban létezett a Polyvore, ahol ruhaszetteket válogathattunk össze. Ez az oldal egyik napról a másikra megszűnt, az összes lementett képpel együtt, amit sokan évek alatt raktak össze. Aki átélte ezt, nem csoda, ha ódzkodik újra nekivágni, de bízhatunk benne, hogy az újabb mobilapplikációk megbízhatóbbak, vagy ha nem is, a legtöbb lehetőséget ad a ruháink és összeállításaink exportálására.

    De lássuk, hogy hogyan is néznek ki ezek! Az egyik a Smart Closet, de sok hasonló applikációt találhatunk Androidra és iPhone-ra egyaránt, a „Closet” kulcsszóra rákeresve.

    ruhatar1.jpg

    Hogyan működik?

    1. A ruhák feltöltése

    Három módszer van arra, hogy terméket adjunk az online gardróbunkhoz.

    Az egyik, ha a ruháinkról befotózott képeket töltünk fel, amelyek körül a program segítségével egyszerűen levágjuk a hátteret, hogy csak a ruha maradjon.

    Másik opció, hogy keresünk valami hasonlót az alkalmazáson belül a shopban. Androidon nincsenek külön Google reklámok, és ingyenes az applikáció. Az üzleti modell arra épít, hogy ezen keresés során találunk valamit, amelynek az online boltjára átlépve megvásároljuk az adott terméket.

    A három közül legegyszerűbb módszer az, hogy amikor új ruhát vásárolunk, keresünk róla egy képet a márka honlapján, és feltöltjük az alkalmazásba a saját képeink közé. Még egyszerűbb a helyzet, ha online rendeltük, mert akkor már meg is van a kép a termékről.

    Több paramétert is megadhatunk a ruhához, az alkalmazásban ezt a részt is testre szabhatjuk, ha valami hiányzik. Az évszak a kereséskor jól jöhet, ha rá akarunk szűrni, hogy miből gazdálkodhatunk. Az ár a statisztikáknál mutathat meg nekünk hasznos információkat, de erről majd később. A szín mind szűréskor, mind egy összesítő statisztikánál segíthet megmutatni, hogy melyek azok a színek, amelyeket legtöbbször és legszívesebben viselünk. Talán kevésbé fontos a márka és a méret lejegyzése, hiszen a méret a ruha megléte után már nem sok információt nyújt, ahogy a márka se, azt leszámítva, hogy megnézhetjük, honnan van a legtöbb holmink.

    ruhatar2.jpg

    Kezdetben igen fáradtságos lesz a rengeteg ruhához hasonló képet keresni, fotózni, feltölteni egyesével. Jó taktika lehet, ha először a mostanában legtöbbet hordott darabokat töltjük fel, utána pedig reggelente munkába menet a tömegközlekedésen adjuk hozzá az újakat, amiket épp aznap viselünk. Az első meglepetés már itt érhet minket, hogy mennyire gyakran nyúlunk ugyanazok az imádott darabok után, miközben a szekrényünk roskadozik.

    1. A lookbook, avagy a szettek összeállítása

    Miután bekerültek divatcikkeink az online gardróbszekrényünkbe, itt az idő, hogy összekombináljuk ezeket. A szórakozás itt kezdődik. Annak, aki nem élvezi ruhái dajkálását, nézegetését, azok variálását, könnyen lehet, hogy az alkalmazás hamar unalmassá válik, és nem lesz vele elég kitartó. De azok számára, akik örömüket lelik ebben, ahelyett, hogy folyton újabb és újabb dolgok után néznének, itt a lehetőség, hogy kiéljék a kreativitásukat, anélkül, hogy egy forintot is költenének. Szabad perceinkben olyan dolgokat tehetünk egymás mellé, amikért reggel álmosan a szekrény előtt sose nyúlnánk egyszerre, legfeljebb tévedésből.

    Az aznapi szettünket összeválogathatjuk egy képre, majd elmenthetjük és hozzá tudjuk adni a naptárunkhoz. Annak, aki szeretne változatosan öltözni, ez nagy segítség, hiszen visszanézheti, hogy egy adott alkalommal mi volt rajta, és ehelyett választhat mást. Azonban amiért még ennél is hasznosabb az, ha már jó ideje jegyzetelünk, az az, hogy vissza tudjuk nézni, hogy hasonló időjárásban és évszakban miket-mivel hordtunk, inspirációt merítve ebből.

    Természetesen nem feltétlenül kell mindent felírni. Ha valamelyik nap említésre se méltó, hogy mit vettünk fel, mert magunkra húztuk, ami kiesett a szekrényből, akkor nem vesztünk sokat, ha erről nem készítünk mementót. Olyan ez, akár egy napló, ahol nem a napi rendszeresség a lényeg, hanem a fontosabb dolgokról megemlékezés.

    Statisztika, a rideg valóság

    Ha megugrottuk az első nehézséget és időt nem sajnálva feltöltöttük a dolgainkat, majd szorgalmasan felírtuk mikor-mit viselünk, akkor jön a dolog legfájdalmasabb rész: a szembenézés. A statisztika nem kímél, nem mondhatjuk neki, hogy ugyan hát rossz napom volt, meg amúgy se vásárolok olyan sokat, és tényleg szükségem volt arra a sosem hordott sokadik magassarkú szandálra.

    A statisztikákba belépve az első sorban láthatjuk, hogy hány darab holmink van. Itt még lehet, hogy nem töltöttünk fel mindent, ékszerekből és kiegészítőkből is csak néhány kedvencet, de a teljes összeg már így is megdöbbentő lehet. Tovább haladva olyan összesítések vannak, hány darab van adott színű, kategóriájú, márkájú, évszakra való ruhából.

    A következő részben az összeállított szetteket vizsgáljuk. Megnézhetjük, hogy mi az, amit sosem vettünk még fel, és mi az, amit már rengetegszer. Melyik évszakban van a legtöbb szettünk, milyen eseményre, és mi az, amit a legtöbbet használunk, azaz a legjobban kombinálható. Ez jó eséllyel a kedvenc táskánk, cipőnk, óránk lesz.

    A naptár részlegnél pedig a naptárhoz hozzáadás alapján mutatja, hogy mit hordtunk a legtöbbet, és itt következik a személyes kedvencem, az ár/hordás arány. Itt az történik, hogy a termék árát elosztja az app azon alkalmak számával, ahányszor viseltük. Lehet a télikabátunkat borsos áron vettük, de annyit hordjuk, hogy száz forintra jön ki egy alkalom, miközben egy nagyszerűnek tűnő vételről, egy leárazott blézerről kiderül, hogy pénzkidobás volt. Ha elképzeljük, hogy reggelente egy perselybe annyi pénzt kell bedobni, amennyi az adott ruhák itt szereplő ára, kérdezzük meg magunktól, hogy bedobnánk-e szívesen. Megfontolhatjuk, hogy vajon tényleg megérte-e arra az 1-2 alkalomra egy leárazott pulóver, és nem érte volna meg inkább néhány jobb minőségű darab, amiket mindig örömmel veszünk fel.

    A statisztikán túl az alkalmazások sok kis hasznos dolgot rejtenek még. Segítenek egy képzeletbeli bőröndbe válogatni ruhákat és abból összeállítani minél több szettet, vagy ruha kategóriákat kiválasztva véletlenszerűen mixelni nekünk valamit, amit látva lehet megjön a kedvünk valami nem megszokotthoz. Az alkalmazást mindenki úgy és arra tudja használni, amire neki kényelmes. Ha leszokni vágyó vásárlásfüggők, kényszeres impulzusvásárlók vagyunk, akiknek sosincs egy göncük se, nagy lépés, ha tudatosítjuk magunkban ezeket a dolgokat. A felismerés az első lépés! Utána pedig legközelebb kicsit előrelátóbbak tudunk lenni, hogy mi az, amire valójában szükségünk van.

    A bejegyzés szerzője Bálint Sára Anna, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 
    konzerv_1.png

     

     

    A vér nem válik vízzé? Avagy hogyan kommunikáljunk a fenntartható menstruációs termékekről

    Az emberiség 26%-a minden hónapban menstruál, egy nő életében tehát átlagosan 450 hetet tölt ezzel a teljesen természetes biológiai folyamattal együtt élve. És mégis, társadalmunkban még mindig tabunak számít az erről való kommunikáció – részben ez is az oka annak, hogy sokáig bele sem gondoltunk, mennyi hulladékot termelnek a hagyományos intim higiéniai termékek. Nem egyszerű tehát a dolguk az alternatív, fenntartható menstruációs termékekkel megjelenő márkáknak: nemcsak az emberek szemléletmódját kell megváltoztatniuk, de kommunikációs falakat is át kell törniük.

    A menstruáció puszta említése sok emberben undort, kínos érzést kelt, és aki nyilvános helyen beszél erről a témáról, pár zavart tekintetet garantáltan bezsebelhet. Ez főleg abból fakad, hogy nem egy természetes folyamatként, hanem teherként, szinte betegségként tekintünk rá, gondoljunk csak a köznyelvben használatos „havi baj” vagy „nehéz napok” kifejezésekre. Sokszor hallhatjuk nőként azt a kérdést is, amikor esetleg a megszokottnál hevesebben szólalunk fel valami ellen, hogy „megjött-e”, ezzel is erősítve a menstruációs ciklusról alkotott negatív közvélekedést.

    Utálat vagy luxus tárgya?

    Látszik ez egy magyar kutatásból is, mely szerint a válaszolók 48%-a sohasem szeretne többé menstruálni, és a szexuális életben, sportban és munkában is zavarja döntő többségüket. Ez összefügg a női ciklus során jelentkező kellemetlen tünetekkel, a hormonoknak köszönhető hangulatváltozásokkal is, melyekről a legtöbb oktatási intézményben és sokszor otthon sem beszélnek a fiatal lányokkal, így sokan csak felnőttként ismerkednek meg először a háttérben álló okokkal és a gyógyszeren túl létező enyhítő módszerekkel. Persze ez egy olyan világban, ahol 2017-ben láthattunk először olyan reklámot, amiben nem – irreális módon – kék folyadékkal van szemléltetve a hirdetett termék nedvszívó képessége, annak érdekében, hogy ne botránkozzunk meg a vér látványán, sajnos nem is olyan meglepő.

    Feminist Tee Anything You Can Do I Can Do Bleeding Shirt. | Etsy

    [via]

    Ha ez még nem lenne elég, világszerte jellemző, hogy a nőknek magasabb adót kell fizetniük az intim higiéniai termékekért, holott törvényileg az alapvető szükségleteket kielégítő termékekre alacsonyabb adókulcsot lehetne kiszabni. A menstruációs termékeket azonban a legtöbb országban nem sorolják ebbe a kategóriába, sőt néhol egyenesen luxusnak tartják, mint hazánkban is, ahol világviszonylatban is a legmagasabb áfát kell fizetni értük. A menstruációs szegénység ebből kifolyólag modern társadalmunk óriási rétegét érinti, melynek tagjai képtelenek megfizetni a jó minőségű higiéniai termékek árát. Ezzel pedig gyermekeik is meg vannak fosztva a szabad mozgás lehetőségétől menstruációjuk alatt, ami miatt értékes napokat kénytelenek kihagyni az iskolában, akadályozva ezzel az oktatáshoz való joguk teljesülését.

    Fenntartható alternatívák

    Erre a problémára nyújthatnak megoldást a gazdaságilag és nem mellesleg környezetvédelmi szempontból is fenntarthatóbb, mosható és újrahasználható higiéniai termékek. Nem a nagyszüleink, szüleink idejében elérhető, divatjamúlt megoldásokra kell gondolnunk, hiszen az alternatív termékek egyre növekvő piacán ma már találhatóak intimkelyhek, mosható betétek és fehérneműk is – így mindenki válogathat, mi számára a legkényelmesebb módszer. Egy-egy ilyen környezetbarát eszköz természetesen magasabb árfekvésű, mint az eldobható termékek, már csak az innovatív technológiák és anyagok használata miatt is, de ha hosszú távú befektetésként tekintünk rájuk, valójában igen hamar behozzák az árukat. Emellett pedig évente több tonna menstruációs hulladéktól, nagy részben műanyag szeméttől szabadíthatjuk meg velük a környezetünket, amely a fiatal, klímaváltozás ellen tenni akaró generációk számára ma már fontos vásárlási szempont.

    kep2_1.jpg

    [via]

    A szemléletváltozás tehát már megkezdődött, és hazánkba is sikeresen betört, egyes drogériák polcain is találkozhatunk már alternatív termékekkel, de szélesebb kínálat egyelőre főleg webshopokban érhető el. Úttörő magyar márkák is vállalkoztak fenntartható menstruációs eszközök megalkotására: a This is Redy és a hip-hip underwear menstruációs bugyikat gyárt és kínál online, az Emilla Betéti Társaság pedig immár tíz éve varr mosható betéteket, forgalmaz intimkelyheket, és újabban menstruációs fehérneműt is, saját és más környezetbarát boltok webshopjában, illetve nemrég nyílt mintaboltjában.

    This is Redy

    A három márka közül a legaktívabb és leginkább tabudöntögető kommunikációt folytató This is Redy-t kértük meg, hogy engedjenek betekintést a küldetésükbe és kommunikációjuk sikerének titkaiba. A fenntartható menstruációs termékek a márka alapítóját, Molnár Dórát kérdeztük.

    „A menstruációd egy szupererő” a This is Redy szlogenje. Mi még a márka és a termékeitek fő üzenete?

    A menstruációs bugyi, mint fenntartható eszköz népszerűsítése a fő célunk. Brutális hulladéktermelést jelentenek a női intim higiéniás termékek, de van már olyan megoldás, ami fenntartható, kényelmes és alkalmas a mindennapi viseletre.

    A környezettudatosság egyre fontosabb a fiatalabb generációk számára. Kik tartoznak a márka célcsoportjába? Tesztek különbséget a fiatalabb és az érettebb korosztálynak szánt üzenetekben az egyes kommunikációs platformjaitokon?

    Jelenleg a célcsoportunkat a 20-35 évesek közé tenném, a márka főleg őket szólítja meg: edukálunk és tabukat döntögetünk. Ezt főleg Instagramon és a blogunkon tesszük, Facebookon inkább a termékekről adott visszajelzésekről kommunikálunk. Mivel a közösségi felületeink célcsoportja különböző, lehetőségünk van egészen fiatal lányoknak is segíteni a gátlásaik leküzdésében, ahogyan meg tudunk erősíteni egy idősebb korosztályt is abban, hogy jobban hallassák a hangjukat a témában.

    This is Redy

    A márka alapítója, Molnár Dóra mindenféle ruhatervezői tapasztalat nélkül alkotta meg a „redybugyi”-t 2019-ben, miután két évvel korábban megszületett benne az igény egy olyan magyar gyártású fehérneműre, ami nem ázik át, magabiztosságot ad, ráadásul az eldobható termékek használatát is kiválthatná. A családi műhelyből egy mára már több mint húsz fős varrodává fejlődő This is Redy csapata Oeko-Tex minősítéssel rendelkező anyagokból, a lehető legnagyobb biztonságérzetet szem előtt tartva gyártja termékeit egyre növekvő vásárlói körének – már a tízezres eladott darabszámot is meghaladva. A magyar márka kommunikációjában nagy hangsúlyt helyez az aktív jelenlétre az online térben: tavaly év végén Instagram oldalán már több mint 4 000 követővel rendelkezik, és Facebook oldala is meghaladja a 3 000 követőt. 

    Készülnek tesztek a termékeitekről YouTube-on, női blogokon, és ti is rendszeresen kértek visszajelzést a fogyasztóitoktól. Hogyan építitek be ezeket a visszajelzéseket a kommunikációtokba? Mekkora hangsúlyt helyeztek a Word Of Mouth marketingre?

    A kommunikációban és a termékfejlesztésben is főként a visszajelzések alapján haladunk. Van véleménykérő online form-unk, melyben a termékről, a kommunikációnkról és az általunk előtérbe hozott témákról is véleményt kérünk. Mivel ebben a vásárlóink a termékről beszélnek, ezt ajándék marketingnek tekintjük – döntően viszont nem erre alapozunk.

    kep3.png

    [via]

    A közösségi médiában különösen erős a jelenlétetek, mi a sikeres kommunikáció titka erről az intim témáról? Milyen kommunikációs kihívásokkal néztek szembe?

    Az egyik legfontosabb célunk a hitelesség felépítése volt, igyekszünk ezért olyan közösségi média menedzserekkel együttműködni, akiknek nem esik nehezére együtt lélegezni a márkával, ezáltal pedig hiteles posztokat gyártani.

    A Redy tartalomgyártásában egyértelműen a tabudöntögetés a fő feladatunk egy olyan témában, amelynek teljesen hétköznapinak, átlagosnak kellene lennie. A női témákról szégyenérzet nélkül kellene kommunikálnunk, de még mindig sok stigma övezi nemcsak a menstruációt, a betegségeket, az inkontinenciát (vizelet visszatartási képtelenséget), de általánosságban a nők által megélt állapotokat is. A tartalmaink gyártása során ezért fontos számunkra az edukáció és az információ átadás. Emellett persze ugyanúgy szeretünk szórakoztatni is, így azok is megtalálják a számukra izgalmas tartalmakat, akik ezeket a felületeket kikapcsolódás céljából görgetik csak át.

    kep4.png

    [via]

    Hogyan valósul meg ez az edukáló, érzékenyítő küldetésetek a gyakorlatban?

    Saját blogunkon és a közösségi média oldalainkon teszünk közzé különböző edukációs tartalmakat, például a vulva formák vagy intim illatok témáiban, ezeket azért egy márka nem gyakran szokta bevállalni. Mi bevállaljuk, és igyekszünk a kellemetlenebb témákról is természetesen beszélni, mert a tabusítás egy csomó információt elzár. De ha egy Instagram profilon többek között az előbb említett témákról van szó, akkor az közelebb visz önmagadhoz, nem titokban kell kutakodnod, utánanézned – hanem eléd van tárva, mint bármi más.

    Mit gondolsz, mikor jutunk el oda, hogy a menstruációról teljesen nyílt társadalmi párbeszéd folyhasson?

    Én bizakodó vagyok, sokan jó úton járnak, szerintem nincs ez olyan messze. Pár év talán? 10? Remélem, mosolygok majd ezen 10 év múlva, hogy túlbecsültem és már rég nem tabu.

    A bejegyzés szerzője Horváth Zita, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

    konzerv_1.png

    A divatipar és a greenwashing: Avagy nem minden zöld, amire azt írják

    Fast Fashion - fenntarhatóság; Biopamut – 1295 Ft; Alapvető emberi jogok – nem megfelelő munkahelyi körülmények. Nem, ez nem egy olyan játék, ahol az ellentétpárokat kell megtalálni, hanem a nagy divatcégek alternatív világa, ahol ezek a fogalmak vígan megférnek egymás mellett. Hogyan közelítik egymáshoz a nagyvállalatok az etikusságot a távol keleten gyártott ruhákhoz? Tiszta lelkiismerettel emelhetjük le a ruhákat a boltokban, ha zöld címke van rajtuk? Hogyan lesz valami zöld, miközben tömeggyártásban készül?

    A klímaváltozás egyre égetőbb problémákat hoz a felszínre és egyre nagyobb trend környezetvédőnek lenni: természetesen a cégek sem voltak restek meglovagolni ezt a hullámot. Nem véletlenül botlunk lépten-nyomon, bio, fair trade, organikus, zöld, innovatív, a fenntartható életmódunkhoz egyszerűen elengedhetetlen termékekbe. A médiában egyre gyakrabban találkozhatunk az új csodatermékekkel párhuzamosan a greenwashing kifejezéssel is. A greenwashing (zöldre mosás) kitalálója, Jay Westerveld először olyan hotelekre utalt a kifejezéssel, amelyek azzal hirdették környezettudatosságukat, hogy ők a törülközőket kimossák, és többször is felhasználják. Manapság a zöldre mosás kifejezés arra a marketingstratégiára utal, amikor egy cég azt sugallja az ügyfeleinek, hogy környezettudatosak - de gyakran valójában a környezettudatosságukról szóló kampányukra többet költenek, mint a tényleges környezetvédelemre.

     

    (via)

    A séf ajánlata: lazac műanyag bundában

    Ahogy egyre frusztráltabban ássuk bele magunkat abba, hogy mégis mennyi mindenen kellene változtatunk egy jobb jövő reményében, hamarosan szembesülünk azzal, hogy a ruhavásárlással töltött időnk az egyik legkörnyezetszennyezőbb szokásunk. A divatiparban leggyakrabban használt poliészter mosásakor például mikroműanyagok kerülnek a csatornákon keresztül az élővizeinkbe. Az apró műanyagdarabkákat a planktonok megeszik, és így a kedvenc pulóverünk bekerül az élelmiszerláncba, végül pedig a tányérunkra. Ezzel szemben a pamut első ránézésre egy sokkal jobb megoldásnak tűnhet, hiszen a poliészterrel ellentétben ez egy lebomló anyag. Valójában a pamut termesztése hatalmas mennyiségű vizet emészt fel, és ezen kívül számtalan vegyszerrel kezelik a növényeket, hogy megelőzzék az ültetvények kipusztulásával járó hatalmas veszteséget. Azonban a történet itt még nem ér véget, hiszen az is köztudott, hogy a divatipar az esetek nagy részében embertelen, kizsákmányoló körülmények között gyártja le a túltermelést kiszolgáló ruháit a harmadik világbeli országokban.  

    (via)

    De most kanyarodjunk egy kicsit vissza oda, hogy ennek tudatában egy átlag vásárló mit tud csinálni, amikor vásárolni szeretne. Például eszébe jut, esetleg a plázában sétálva meglátja, hogy a nagy divatcégeknek is vannak fenntartható termékei. Nyugodt szívvel megveszi 2.500 forintért a kedvenc fazonú pólóját, és természetesen zacskót nem kérve, kisétál az üzletből. Amikor pedig szembesül vele (már ha szembesül), hogy az etikus körülmények között gyártott organikus pamut póló máshol 16.000 forintba kerül, a fellépő kognitív disszonancia* hatására legyint egyet, hogy ez biztosan valamilyen hipszter dolog. Vagy tudatos vásárló lévén félve ugyan, de még jobban beleássa magát a fast fashion bugyraiba.

    Kognitív disszonancia: az állapot, amikor valamilyen új információ ellentmond a korábbi elképzeléseinknek, és emiatt belső feszültséget élünk át. 

    Elveszve a címkék világában

    Az áruházak polcain gyakran találkozhatunk „organikus”, „biopamut” és egyéb általában zöld címkével ellátott ruhadarabokkal, érdemes ezekkel egy kicsit közelebbről is megismerkedni. A Fair Wear címkével ellátott termékeknél például az emberi jogok védelmét vizsgálják meg, a megfelelő munkabérek kifizetését, az ésszerű munkaidőt, a diszkrimináció mentes munkakörnyezetet, de a ruha gyártási körülményeit nem. Az Oeko-Tex minősítéssel rendelkező termékeknél azt határozzák meg, hogy a kész ruhadarabban lévő vegyszerek nem haladhatják meg az emberi szervezetre ártalmas szintet. Viszont itt sincs szó organikus pamutról, a termesztési, feldolgozási körülményekről, de emberi jogokról sem. A GOTS minősítés az előző kettővel szemben egy teljesen átfogó rendszer, megmutatja, hogy a pamutot ökológiai módon termesztették, a feldolgozás során nem szennyezik a környezetet, a munkások méltányos körülmények között dolgoznak. A „gond” csupán annyi, hogy ezt a minősítést nem egyszerű megszerezni, hiszen az ellátási lánc minden egyes szakaszában meg kell felelni a szigorú előírásoknak, így ilyen címkével ellátott termékekkel nem fogunk a fast fashion üzletek polcain találkozni.

    GOTS minősítéssel tehát nem, viszont az üzletek saját jelölési rendszerével biztosan találkozhatunk. A H&M nem volt rest, és saját fenntarthatónak mondott vonalat indított el, így született meg a H&M Conscious (jelelentése: tudatos) 2010-ben, Svédországban. Persze sokkal egyszerűbb egy saját koncepciót kitalálni a fenntarthatóságra, mint a már létező GOTS minősítést megszerezni, főleg, hogy jogszabályok sincsenek arra, mit nevezhetnek fenntarthatónak. Azonban meg kell említeni azt is, hogy a pamutot tekintve nem áll olyan rosszul a vállalat, mint más versenytársai. A tavalyi fenntarthatósági jelentésük szerint a cég 95%-ban organikus, újrahasznosított, vagy a Better Cotton Inititaive-en keresztül beszerzett pamutot használ, de arról, hogy ez milyen arányban jelent valóban fenntartható körülményeket, nem sokat tudunk. Nem véletlen tehát az sem, hogy nemrég a Norvég Fogyasztóvédelem (Norwegian Consumer Authority) is kritizálta a céget, amiért megtéveszti a vásárlóit a fenntarthatóságukkal kapcsolatban. Szerintük a H&M nem fogalmaz világosan arról, hogy valójában mit jelent az egyes termékeiknél a fenntarthatóság, és így a vásárló sem lehet biztos benne, hogy a cég valójában törekszik erre, vagy csak ezt a képet szeretné sugározni magáról. Egy gyors mini kutatást végezve, legalább arra biztos rálátásunk lehet, hogy a cég egész kollekciójából mennyi ruha tartozik ködösen megfogalmazott conscious kategóriába. A magyar webshopukban jelenleg 34.183 db különböző terméket lehet vásárolni, ebből csupán 3032 a conscious, tehát körülbelül a termékek 8,87 %-a.

    Szög a zsákból

    A szemfüles laikus is észreveheti, hogy milyen finoman tudnak fogalmazni a nagyvállalatok a fenntarthatóságot illetően. A H&M például azt állítja a fenntarthatósági jelentésükben, hogy céljuk 2030-ra, hogy 100%-ban újrahasznosított, vagy egyéb fenntartható forrásból származó anyagokat használjanak. Itt a hangsúly a „vagy” szócskán van, hiszen ha megnézzük a tavalyi adatokat, akkor láthatjuk, hogy 57%-ban teljesítették ezt a célt, de ebből az újrahasznosított anyag valójában csak 1,4%. Igazából a kevert típusú anyagok – pamut és műszál keveréke – újrahasznosítása hatalmas kihívást jelent a cégeknek, hiszen a szálakat szétválasztó gépekből még viszonylag kevés található a világon, éppen ezért megtévesztő lehet, hogy a kampányaikban nagy hangsúlyt fektetnek az újrahasznosításra.

    A H&M fenntarthatósági jelentésében 2018-ban, a ruhák csupán 1,4%-át hasznosították újra (via)

    Egy másik példa lehet a Zara legújabb kampánya, amelynek keretein belül az óceánból kihalászott, majd újrahasznosított műanyagból készítenek kabátokat, legalábbis a kampány ezt sugallja. Valójában a kabátban csak a tömőanyag újrahasznosított poliészter. Tehát megint azzal kell szembesülnünk, hogy finoman a szánkba adják a fenntarthatóságukat, azt pedig felejtsük el, hogy egyes gyáraikban stopperórával mérik, hogy a dolgozók mennyi idő alatt készítik el a ruhákat. Egy póló elkészítéséhez például 38 perc áll rendelkezésükre az egyik tunéziai gyárban dolgozóknak, hogy a folyamatosan új kollekciók legyártásához szükséges tempót tartani tudják. Ezt a pólót 9500-ért megvásárolhatjuk, ami körülbelül a háromszorosa a gyártási árnak, de ne aggódjunk, a leggyorsabban dolgozók az év végén 15.000 forint bónuszt kapnak kemény munkájuk elismeréseként. Persze sokkal jobban érezhetjük magunkat, ha inkább arra gondolunk, mennyi műanyagot újrahasznosítottak az óceánból, hiszen a Gangeszből kihalászott műanyaghulladék, vagy a Duna mentén összeszedett szemétből készült kabát amúgy sem lenne annyira trendi.

    (via)

    Felmerül a kérdés, hogy akkor ezek a kampányok valójában érnek-e valamit. Ezt nehéz lenne megválaszolni, hiszen az utóbbi években legalább elkezdtek szembesülni a problémával a nagyvállalatok, és hosszútávon komoly célkitűzéseik vannak, a H&M például 2040-re klíma semleges szeretne lenni. Viszont az óriásvállalatok még mindig a gyorsan és olcsón előállítható, ezért hamar elhasználódó ruhákban gondolkodnak, ez a nézet pedig minden hangzatos cselekvésre rá tudja nyomni a bélyegét. Nem véletlen az sem, hogy a H&M viszonylag híres ruhagyűjtő akciójában kuponokat adnak a résztvevőknek, ezzel is további vásárlásra ösztönözve őket.

    Amíg minden héten kijön a nagy márkáknál egy mini kollekció, addig nagyon nehéz fenntarthatóságról beszélni. Az ígért változások pedig mindenképpen jobbak a jelenlegi helyzetnél, de hogy ezek mennyire fognak megvalósulni, azt csak az idő döntheti el, 2040 pedig még nagyon messze van.

    A bejegyzés szerzője Tóth Borbála Ilona, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

    konzerv.png

    süti beállítások módosítása