A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Az amerikaiak elmenekültek a marslakók elől? Utánajártunk az egyik legnagyobb rádiós mítosznak

2017. december 01. - Born Réka

1938-ban Halloween előestéjén a CBS rádió tudósítói meghökkentő eseményekről számoltak be: egy New Jersey államben fekvő farm területére cilinder alakú tárgy csapódott be. Hamarosan kiderült, hogy ez egy jármű, amivel marslakók érkeztek a Földre, akik landolásuk után nem sokkal mérges gázokkal és halálos sugarakat kibocsátó fegyverekkel kezdtek pusztításba. A hír hatására az USA-ban állítólag kitört a pánik.

"Hölgyeim és uraim, súlyos bejelentést kell tennem. Bármily hihetetlennek tűnhet is, de mind a tudomány megfigyeléseiből, mind saját szemünk tanúbizonyságából arra az elkerülhetetlen feltevésre kell jutnunk, hogy azok a furcsa lények, akik Jersey mezein leszálltak ma éjjel, egy, a Marsról kiinduló támadó hadsereg előőrse. A csata, amely ma éjjel zajlott le Grovers Millnél, olyan megdöbbentő vereséggel végződött, amilyet csak hadsereg valaha elszenvedett modern korunkban: hétezer karabéllyal és géppuskával felszerelt férfi mérte össze erejét a Marsról jött támadók egyetlen harci gépével. Százhúsz túlélőről tudunk. A többieket szétszórva a csatatéren, Grovers Milltől Plainsboróig, halálra zúzta és tiporta a szörny fémlába, vagy hamuvá égtek hősugár-fegyverétől. A szörny most ura New Jersey középső felének, és már átvágott az állam középpontján. [...]"

war_of_the_worlds_page_279.png

Az idézet egy rádióadás részlete, a valóságban persze szó sem volt földönkívüli invázióról. Csupán a kivételes drámai érzékkel megáldott Orson Welles rádiójátékát hallhatta a korabeli közönség, aki színész csapatával rendszeresen interpretált regényeket a CBS frekvenciáján. Welles Halloween alkalmából egy sci-fivel szerette volna ráhangolni a borzongásra a közönséget - ez azonban túl jól sikeredett. Legalábbis a sokak számára valószínűleg ismerős történet a következő: az amerikai hallgatók komolyan veszik az elhangzottakat (annak ellenére, hogy az egyórás műsor során háromszor is bemondják, hogy egy regényadaptációt hallgatnak), és a marsi lényektől rettegve pánikszerűen elmenekülnek otthonaikból. Azonban nem csupán az űrlények, hanem a tömeghisztéria története is pusztán fikció - ennek néztünk utána

A 30-as évek internete: a rádió

Ha a közösségi oldalak és a végtelen számú megosztások előtti korban bármire is rá lehetett volna húzni a “gone viral” kifejezést, akkor Orson Welles hajdani rádiójátékára, a Világok harcára, és az azzal kapcsolatos események híreire biztosan. Az H. G. Wells azonos című regényén alapuló műsor által kiváltott tömeghisztéria története, a modern popkultúra és az amerikai “néphagyomány” részévé vált - de hogyan?

A rádió hatalmas szerepet játszott a huszadik század történelmében, gondoljunk csak Hitler propagandájában betöltött sikeres szerepére, vagy Roosevelt elnök “kandalló előtti beszélgetéseire”. Az 1930-as évek volt a rádiózás aranykora: ebben az évtizedben az amerikai háztartásokban lévő készülékek száma több mint duplájára nőtt, 1939-ben már meghaladta a 28 milliót. Az egyre modernebbé (és olcsóbbá) váló készülékek a nappalik központi "bútordarabjává" váltak, és összehozták a családokat. A helyszínről beszélő tudósítók újdonsága az emberek aktuális hírekhez való viszonyát is megváltoztatta. És ami a legfontosabb: az új médium a kommunikáció egy eddig ismeretlen formáját  is biztosította: korlátlan számú embert lehetett közvetlenül megszólítani ezen keresztül.

42-49370907_1024x1024.jpeg

Ilyen előzmények után vált a rádiózás legelhíresültebb átverésévé a 23 éves fiatalember által rendezett (és narrált) hangjáték, mely 1938. október 30-án, vasárnap este nyolc órakor került adásba. A marslakók inváziójának tudósításokon keresztül bemutatott, élethűen előadott sztoriját komolyan vevő, bepánikolt lakosság által okozott káosz a médiatörténet egyik sokat emlegetett mozzanatává vált. Sőt, az eset a mai napig a média hatalmának egyik tankönyvi példája - elemzése rendre feltűnik pszichológiai, szociológiai, valamint kommunikációs szakirodalmakban is. Pedig valójában meg sem történt.

Egy legenda születése

Az ügy olyannyira mélyen gyökerezett a kollektív tudatban, hogy 75 évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a történteket, illetve az azokról közölt állításokat megkérdőjelezzék. A kutatások végül több olyan tényező megismeréséhez vezettek, melyek segítségével sikerült rekonstruálni az eseményeket. Történetesen azt, hogy a több ezres rémült tömeg meneküléséről és páni rettegéséről szóló mítoszt valójában a sajtó kreálta.

A médiakutatók szerint a nyomtatott lapok voltak elsődlegesen felelősek a legenda elterjesztésében. Merthogy a rádióadás másnapján megjelenő újságok néhány betelefonáló eltúlzott anekdotái, és egyéb ellenőrizetlen jelentések alapján írták meg cikkeiket. A szalagcímek nem finomkodtak; országos pánikról, terrorról, a városok tömeges elhagyásáról és sokkos állapotban lévő emberekről szóltak.

cv8l47ywaaahf6m.jpg

Ráadásul a Világok harca körüli botrány a rádió, mint konkurens médium lejáratásához is jól jött az újságoknak. A rádió a nagy gazdasági világválság idején egyre inkább elszívta a lapkiadók hirdetési bevételeit és közönségét, hatalmas károkat okozva ezzel a print médiának. A műsor hatásának szenzációvá tétele azonban kiváló lehetőséget adott arra, hogy hiteltelenítsék a rádiót, és bebizonyítsák a hirdetőknek, a befektetőknek és a szabályozó szerveknek afelelőtlenségét és megbízhatatlanságát: a The New York Times például egy Terror by Radio című publicisztikát mellékelt a hisztériáról szóló hírekhez. 

A kezdeti újsághírek után aztán nem volt megállás, és a sosem volt apokalipszis egyre nagyobb méreteket öltött a lapok hasábjain. Egy különös, ám nem meglepő jelenség ütötte fel a fejét: ahogy telt az idő és Welles show-ja egyre hírhedtebb/híresebb lett, egyre többen és többen állították, hogy hallgatták aznap este, sőt, hogy részesei voltak a (meg sem történt) eseményeknek. Ma már tudjuk hogy ez aligha volt így. Mindemellett ezen a ponton érdemes észrevennünk az ügy igazi érdekességét: annak ellenére, hogy a műsor nem váltott ki valódi káoszt, a hozzá kapcsolódó jelenségek mégis kiváló példamesék a média befolyásáról és hatalmáról. 

3366426.jpg

Abban, hogy a Világok harca rádiós adaptációja a médiatörténet részévé vált, egy egyébként elismert kutatónak is nagy szerepe volt: Hadley Cantril pszichológus egy egész könyvet szánt a jelenségnek, melyen keresztül a média (tömeg)manipulációs erejét vizsgálta, és ezzel érvényesítette a mítoszt a közös emlékezet számára, sőt tudományos referenciát is adott neki. Ennek köszönhetően pedig a sztori belekerült a tankönyvekbe - valószínűleg minden bölcsész és társadalomtudós hallgató belefut egy bizonyos ponton.

Cantril azonban hamis adatokra építette fel az elemzését, és a probléma az, hogy ez már csak utólag derült ki. Természetesen a legenda fennmaradásához a későbbi Világok harca adaptációk, illetve a hisztériáról szóló művek, tanulmányok, sőt az Orson Welles alakját övező érdeklődés is mind hozzájárultak, de az alapot nagymértékben Cantril műve szolgáltatta.

Welles karrierjére egyébként semmilyen negatív hatást nem gyakorolt az ügy, sőt, előrelendítette azt. A média hatásmechanizmusait ismerő alkotó Hollywoodban is remekelt: 1941-ben pedig megrendezte az Aranypolgárt, melyet máig a filmtörténet egyik mérföldköveként tartanak számon.

52374991.jpg

Hatalmi érdekek és szimbolika - a történelmet mi magunk írjuk

De miért volt annyira csábító ez a mítosz, és miért él még ma is? A válasz bonyolult, és sok mindent érinthet a kereskedelmi műsorszórás rendszerétől kezdve, a kultúránk szkepticizmusán át, a félelemmel vegyes izgatottságig, mely egy-egy új médiumot övez. A műsorszolgáltatóknak még ma is biztosítaniuk kell hirdetőiket arról, hogy megőrzik a hatalmat és nyomásgyakorlást közönségük felett, a rádióhullámokat birtokolása körüli időről-időre konfliktusok alakulnak ki, melyek arra mutatnak rá, hogy ez még ma is egy fontos médium. A Világok harca példája több érintett csoport számára is lehetővé teszi, hogy igazolják saját állításaikat a média hatalmára vonatkozóan.

slide_423298_5438748_free.jpg

Ezenkívül a történet tökéletesen ragadja meg azt a nyugtalanságot, mely a média életünk felett gyakorolt hatásával kapcsolatban él bennünk. Welles műsora és az ahhoz kötődő hoax szimbólumként is működhet: nem attól félünk, hogy az idegenek elfoglalják a Földet, sokkal inkább attól, hogy a média teljesen meghódítja a tudatunkat. Újramondjuk a történetet, mert szükségünk van egy figyelmeztető mesére a média hatalmáról. És az ez iránti igény nem csökken: ahogyan a rádió új, izgalmas kommunikációs csatornákat megnyitva az 1930-as évek vadonatúj médiumává vált, úgy ma az Internet, és főleg a közösségi oldalak biztosítják a dinamikus kommunikáció ígéretét. De ezzel együtt egy újfajta kontrolltól való félelmet is - például a személyes adataink elvesztésétől a titokzatos, ijesztő, ismeretlen erők támadásáig. Ez a szorongás táplálja a riadt embertömegek fantáziáját - akkor és ma is.

kep_1.png

A Világok harca eredeti rádiójáték itt meghallgatható, az eredeti szövegkönyv pedig itt elérhető.

Képek innen, innen, innen, innen, és innen

A kommunikáció rejtett dimenziói - avagy hogyan titkolózzunk nyilvánosan

Azt gondolnánk, hogy a 21. századra már minden régi, titkosított levelet megfejtettünk. Pedig ez tévedés. Ebben a bejegyzésben egy kis történeti felvezetést követően rövid módszertani ízelítőt adunk olyan kora újkori titkosítási módszerekből, melyek egyes esetekben még ma is rendületlenül őrzik a velük kódolt régi üzenetek tartalmát.

A ma emberével gyakran megesik, hogy titkosított, kódolt üzenetekbe vagy adatcsomagokba botlik. Legyen szó egy bináris adatsorról vagy egy egyszerű vonalkódról, ezek a dolgok mára átszövik a hétköznapi ember mindennapjait.

Természetesen nem új keletű dolog titkolózni, információt titkosítva továbbítani. A titkosírások egyszerűbb változatait már a 16. századi Európában is gyakran használták. Számtalan titkosított üzenet, feljegyzés maradt ránk szerelmesek levélváltásaiból, katonai, diplomáciai ügyek folyományaként, találmányok, kutatások elrejtése kapcsán.

A 21. század kódolási módszerei már nagyon mély matematikai, informatikai felkészültséget kívánnak, de ezek mellett számos korábbi, még klasszikus módszerekkel titkosított forrásanyag várakozik különböző levéltárak, múzeumok, gyűjtemények polcain máig megfejtetlenül arra, hogy titkát valaki felfedje.

Hogyan kódolt Wesselényi és Rákóczi?

Nem is kell messzire mennünk, elég, ha a kora újkori magyar levéltári anyagokba belenézünk, és számos kódolt levélre bukkanunk a Wesselényi szervezkedés, a Rákóczi szabadságharc idejéből. Ekkor még jellemzően monoalfabetikus és homofonikus titkosítási módszereket alkalmaztak a kódolók, amelyek használata a gyakorlatban pusztán egy kódábécé ismeretéhez kötődött. A monoalfabetikus és az egyszerűbb típusú homofón titkosírások feltöréséhez - egy kis szerencsén túl - elegendő lehet, ha az ember papírt és ceruzát ragad.

A monoalfabetikus titkosírások ugyanis minden nyílt ábécébeli betűhöz egyetlen kódkaraktert (másik betűt, számot, szimbólumot) rendelnek, így például egy 26 karakteres nyílt ábécét egy 26 karakteres kódábácével helyettesítenek be. Egy így előálló szöveg megfejtéséhez (ha a szöveg elég hosszú) elegendő lehet a karakterek gyakoriságát megvizsgálni, ez ugyanis szépen kirajzolhatja a leggyakrabban használt karakterektől a legritkábbakig a kódábécé karaktereinek eloszlását. A kódfejtő pedig, ha ismeri a titkosított szöveg eredeti nyelvét, az adott nyelv betűgyakoriságai alapján jó eséllyel megfeleltetheti a nyílt- és kódkaraktereket egymásnak.

Ez így nézett ki a gyakorlatban:

monoalfabetikus_kulcs.png

Aki szívesen kipróbálná, meg tud-e fejteni egy ilyen titkosított üzenetet, nézze meg ezt az egyszerű példát:

kepeslap_karoly.png 

Persze ennél nehezebb feladványok is elérhetők a lelkes próbálkozni vágyók számára. A kripto.blog.hu egy egész rejtvénysorozattal szórakoztatta olvasóit a közelmúltban, amihez a megoldások is elérhetők a blog későbbi bejegyzéseiben.

A monoalfabetikus titkosírás újragondolása

A régi idők kódolói idővel felismerték a monoalfabetikus titkosírás sebezhetőségét. A módszert úgy próbálták meg tökéletesíteni, hogy a gyakrabban előforduló nyílt betűkhöz több kódkaraktert rendeltek, vagy akár minden nyílt karakter több kódkaraktert kapott. 

Íme egy példa: 

homofon_kulcs.png

 

A leggyakoribb betűknél a többféle kódkaraktert felváltva használva a gyakoriságelemzés már nem hozott kiugróan gyakori karaktereket, hanem szép egyenletes eloszlást mutatott. Ezt nevezzük homofonikus, vagyis ugyanazt a hangot több kódkarakterrel behelyettesítő titkosírásnak. Ennek létezik egyszerűbb (lusta) és összetettebb (fejlett) változata is. Hogy ki melyiket alkalmazta, függött az illető személytől, a téma komolyságától, a keletkezés időpontjától is. E rejtjelezési módszer igen megbízhatónak bizonyult, számos homofón titkosírást ugyanis a mai napig nem tudtak feltörni, de akad megfejtetetlen üzenet a monoalfabetikus módszerrel kódoltak között is szép számmal.

Akit érdekelnek további titkosítási módszerek, rejtélyes megfejtetlen múltbéli üzenetek, látogasson el a kripto.blog.hu oldalra!

A bejegyzés szerzője történész, titkosírás kutató, a BME Tudományfilozófia és Tudománytörténet Doktori iskola doktorandusza.

 

 

süti beállítások módosítása