A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Jöttek, láttak, maradtak – Interjú három Magyarországon élő külföldivel

2020. október 24. - KomMédia BME

Milyen szinten érdemes megtanulni egy nyelvet? Elsőre furcsának tűnhet ez a kérdés. Anyukám szerint például olyan szintet biztosan kell hozni, hogy ne tudjanak eladni az adott nyelven. Oké, tehát a vásárlás témakör A2-es szint, B1-es szinten már akár egyszerű múltban is tudok alkudozni, tehát utána jöhet a következő nyelv. És mi a helyzet akkor, ha az ember egy olyan kicsi országba téved, mint Magyarország, aminek a nyelve semelyik más nyelvhez nem hasonló? Három külföldi véleményét hallgattam meg ezzel kapcsolatban.

Kenneth Ryan Quiter a Pápai Petőfi Sándor Gimnázium anyanyelvi lektora 2016 szeptembere óta. Amerikából jött, és ugyan állítása szerint mindig is Európában akart élni, a költözésre hirtelen jött a lehetőség. „A nővérem katona, és a pápai NATO-állomásra küldték szolgálatra. Félt, én pedig nem akartam egyedül hagyni őt. Akkor az életemnek egy olyan pontján voltam, hogy nem tudtam, mit akarok kezdeni a jövőmmel, mert utáltam az akkori munkám.” Kenny elkezdett a környéken munkát keresni, és a petőfis kéttannyelvűs diákok legnagyobb örömére, talált is. Ráadásul mivel nyelvészetet tanult, ez viszonylag közel állt a tanulmányaihoz is. Win-win helyzet, ahogy az angol mondaná.

Julia Salamero Sesé 2017 szeptembere óta dolgozik Magyarországon, ő a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem spanyol anyanyelvi lektora. Hispanisztika alapdiplomája van, de itt nem állt meg. „Két mesterdiplomát szereztem, az egyik tanári, a másik kutatói, ami elég volt ahhoz, hogy itt is alkalmazzanak”. Még otthon, Spanyolországban az egyetemén talált egy hirdetést a BME lektori posztjára, és az egyik itteni tanárnő segített neki megpályázni az állást.

(Kép: Krajsek Adrienn)

Erik Pérez López 2018 novemberében érkezett Budapestre. „Puszta szerencse volt. Hívtak és jöttem.” Eredetileg fél évre szólt a szerződése abba a villamosgyárba, ahol jelenleg is gépészmérnökként dolgozik, de kérésére meghosszabbították azt, így jelenleg is a fővárosban él.

„Semmi baj, semmi baj”

Kennynek és Juliának nincs egyszerű dolga, hiszen olykor olyan diákoknak kell elmagyarázniuk valamit, akik nulla nyelvtudással rendelkeznek. Abban mindketten egyetértenek, hogy eleinte sokkal nehezebbnek bizonyult ez a feladat, most már azonban kidolgozott stratégiáik vannak erre. Viszont mivel munkájuk során saját anyanyelvükkel foglalkoznak, többet használják azt napi szinten. Na de mit tesznek akkor, ha segítségre van szükségük, de az illető mégsem érti őket? Kenny nevetve válaszolja, hogy „Mutogatni? Már nem nagyon szoktam. Viszont az emberek izgatottak lesznek, ha megtudják, hogy külföldi vagyok. Pápán az idősebb korosztály nem nagyon beszél angolul, és sokszor előfordul, hogy németül kezdenek el magyarázni, de hiába mondom nekik, hogy nem értem.”

Julia nem spanyolul szólítja meg az embereket az utcán, ha segítségre van szüksége, hanem megkérdezi őket, hogy „Beszélsz angolul?”, amire általában azt a választ kapja, hogy csak kicsit (ezt is magyarul mondja nekem, és közben két ujját résnyire nyitja). De állítása szerint az a kicsi neki bőven elég. Ha valakivel mégsem értik egymást, akkor legyintve annyit mond magyarul: „Semmi baj, semmi baj”. Erik nem tudott nekem példát mondani, mert a hétköznapokon nemigen keveredik olyan helyre vagy helyzetbe, ahol ne boldogulna el magyar nélkül, és a munkahelyén is csak angolul beszél.

Kenny (Forrás: Kenneth Ryan Quiter)

Hármuk közül egyedül Kenny tartja kifejezetten fontosnak, hogy megtanuljon magyarul. „Sok olyan külföldit ismerek, akik már évek óta itt élnek, de azt sem tudják, hogy mondják magyarul, hogy köszönöm. Nekem azért is van rá szükségem, hogy megtanuljak magyarul, mert állampolgárságot szeretnék. De ha nem szeretnék, akkor sem tudnám elképzelni egy napomat sem anélkül, hogy ne beszélném a nyelvet. Nehéz, egyszerűen nehéz idegen nyelvűnek lenni Pápán.” Akkor határozta el, hogy megtanul magyarul, amikor elkezdett tanítani. „Nem tudtam úgy kapcsolatot létesíteni a diákjaimmal, ahogy szerettem volna. Először csak szavak voltak, aztán vettem egy szótárt, később meg jött a nyelvtan. Most pedig ott tartok, hogy nagyon rosszul beszélek magyarul.” Kenny természetesen túloz, nagyon jól beszél magyarul. A nyelvi különbségekkel kapcsolatban azt a példát hozta fel, hogy hiába kérdezte meg tanár kollégáit, mi a különbség kérdezni valakitől és kérdezni valakit között (igen, magyarul), ők sem tudták a választ. Csak megrántották a vállukat, és azt felelték, ez így van és kész. „Ez az, amit próbálok elkerülni lektorként. Igyekszem mindig választ találni.”

Nyelvvizsga, magyarból

Az Oktatási Hivatal Nyelvvizsgáztatási Akkreditációs Osztályának (NYAK) adatai alapján 2018-ban és 2019-ben is több mint kétszázan próbálkoztak magyar nyelvvizsgát tenni (bár ez kevesebb, mint fél százaléka az összes nyelvvizsgázónak), mindkét évben 70%-nál magasabb eredményességgel. Ezzel szemben a NYAK által kiemelt három gyakoribb nyelv (angol, német, francia) sikerrátája 59 és 68% között mozog.

Magyar nyelvvizsgát itthon az ELTE Origó Nyelvi Centrumnál és a Pécsi Tudományegyetem Idegen Nyelvi Központjánál tehet.

Forrás: https://nyak.oh.gov.hu/default.asp

Mielőtt továbbmegyünk, kanyarodjunk vissza egy kicsit a spanyol ajkú beszélgetőpartnereimhez. Az már az elején is kiderült, hogy Julia és Erik nem együtt érkeztek Magyarországra, de ha nem jönnek ide, talán soha nem is találkoztak volna egymással. Ugyan Spanyolországnak nem két ellentétes csücskéből származnak, mindennapjaikat mégis egymástól távol élték. Mennyi esély lett volna rá, hogy többmillió spanyol közül pont egymást szúrják ki? Budapesten legalább nincsenek többmillióan. Julia így mesél a közösségükről és a találkozásról: „Az itteni spanyolok összetartanak. Sokszor összejárunk, és van egy zenekarunk is, amiben a barátnőim is játszanak és Erik is. Így ismertem meg őt, nagyjából másfél évvel ezelőtt”. Arról azonban külön döntöttek, hogy az eredetileg megbeszélteknél tovább maradnak. Azért döntöttek így, mert találkoztak egymással, vagy esetleg mert tetszik nekik itt az élet? „Mindkettő” – hangzik Julia válasza, Erik pedig mosolyogva helyesel mellette.

¡Comida! és a Walmart

Természetesen, ha az ember külföldre költözik, egy idő után a családján és a barátain kívül egyéb dolgok is hiányozni fognak neki. Kíváncsi voltam, Julia és Erik mit hiányol a legjobban, mire egyszerre vágták rá, hogy a kaját (spanyolul: comida). Miután mindannyian jót mulattunk ezen, Erik hozzátette, hogy neki a spanyol zene is nagyon hiányzik, amit a bárokban játszanak, Juliának pedig a spanyol könyvek és olykor-olykor a spanyol nyelvű újságok és tévéadások. A magyar konyha lelkes rajongójaként, hogy megnyugtassam a lelkem, muszáj volt megkérdeznem, van-e azért valami specialitásunk, amit ők is szeretnek, mire Julia felsorolt egypárat, és a lángosról ódákat zengett. (Megnyugodott a lelkem.)

És hogy mi hiányozhat a legjobban Amerikából? Naná, hogy a kaja! De Kenny nemrég költözött új lakásba, és azt mondja, otthon vannak olyan áruházak, ahova bemegy az ember és mindent, de tényleg mindent megvehet egy helyen. Itt pedig volt, hogy egészen Győrig el kellett utaznia egy-két dologért, mert még online sem tudta megrendelni. „A Walmart csodálatos dolog. Össze sem lehet hasonlítani a Tescóval”.

„Ha nem tudod a szabályokat, játszani sem tudsz”

 Mielőtt elbúcsúznék riportalanyaimtól, gyorsan megkérdezem őket, tudnának-e tanácsot adni a hatékony nyelvtanulásra. „Fontos, hogy örömmel csináld. Jó, ha van kivel beszélgetni, érdemes anyanyelvi barátokat gyűjteni, vagy spanyol nyelvterületre utazni és ott gyakorolni. És persze szorgalmasan kell tanulni” – mondja Julia, akinek teljesen igaza van. És az ő óráin tényleg örömmel tanul az ember.

Kenny elgondolkodtató hasonlattal áll elő:

„Én úgy tekintek a nyelvekre, mintha egy társasjáték lenne. Amíg nem érted a szabályokat, nem tudsz játszani.

Nektek, magyaroknak viszont rengeteg szabályotok van”. Valóban, és a magyar C2-es táblán sem sok magyar érne célba, ha kihúzná a Magyarázd el, mi a különbség kérdezni valakitől és kérdezni valakit között! kártyát. Kenny még hozzáteszi, szerinte érdemes igazi motivációt keresni, mert az átlagember, hacsak nincs szükséghelyzetben, nem elég szorgalmas ahhoz, hogy tisztességesen megtanuljon egy nyelvet. Ezenkívül ő is az utazást javasolja.

Kenny tehát úgy tervezi, hogy letelepedik Magyarországon. Lehet, hogy új kihívásokat is keres és nem marad örökké Pápán, de a közelben biztosan, hiszen a legtöbb barátja ott van. Julia 2021 augusztusáig még garantáltan erősíti a Műegyetem Idegen Nyelvi Központjának tanári gárdáját, Erik pedig 2020 novemberéig marad biztosan. Ők egyébként nem zárkóznak el annak lehetőségétől, hogy egy másik országban is szerencsét próbáljanak, de Spanyolországba is szívesen visszatérnének. Vagány, fiatal és kalandvágyó felnőttek, akik nem féltek belevágni valami újba és ismeretlenbe, amit olyannyira megszerettek, hogy végül évekkel hosszabbították meg tartózkodásukat. Tőlük biztosan érdemes tanulni – akár nyelvet, akár életvitelt.

Akit pedig érdekel, milyen feladatok szerepelnek egy magyar nyelvvizsgában, de lusta utánanézni, annak íme egy-egy példa az ELTE Origó Nyelvi Centrumtól B2-es szinten:

és C1-es szinten:

Forrás: https://www.onyc.hu/mintafeladatok

A bejegyzés szerzője Csizmadia Kinga, a BME KomMédia alapszakos hallgatója. 

konzerv.png

Az nem hús, amit nem mészároltak le! - Élesedik a laborhús körüli vita

Az év eleje óta zajlik a vita az Egyesült Államokban a laborban előállított húskészítmények elnevezéséről, amikor is az egyik prominens marhatenyésztéssel foglalkozó szervezet petíciót indít azért, hogy ne lehessen húsnak nevezni azt, ami nem hús. Szerintük hús csak az lehet, ami a felnevelt, aztán lemészárolt állattól származik. De mire fel a definíciós háborúskodás? A laborhús is úgy végzi majd, mint a növényi tejek italok?

“Eh, mi a név?”

Ausztráliában hasonló viaskodásnak lehetünk tanúi, mint az Egyesült Államokban, ahol a jelenlegi jogszabály szerint hús nem lehet az, amit egy magzatból közvetlenül állítanak elő. Fontos tudni, hogy a laborhús márpedig így készül (egészen pontosan magzati borjúsavóból). Ennek ellenére szükségét érzik a definíciós határvonalak élesebbé tételének. A tiltakozók szerint a helyes elnevezés laborban előállított fehérje kellene, hogy legyen.

impossible-burger-01.jpgA Lehetetlen Burger: úgy "vérzik", mint az igazi

Nem meglepő, hogy a haszonállatok tenyésztésével foglalkozó embereket a címkézési háborúban a gazdasági hátrányok visszaszorítása vezérli, tudniillik a növényi étrend (és az ezen túlmutató veganizmus) előretörésével a laborhús gondolata egyre inkább foglalkoztatja az embereket. A laborhús mellett kampányolók úgy érvelnek, hogy élő változatával ellentétben az nem tartalmaz antibiotikumokat vagy különböző kórokozókat, amelyek negatív hatása egyre nagyobb egészségügyi és gazdasági problémává válik. A tiszta hús továbbá fenntarthatósági és környezetvédelmi szempontból is előnyösebb. Az elnevezés pedig azáltal válik jogossá, hogy a késztermékek molekuláris szinten azonosak. Nélküle viszont félő, hogy hamvába holt ötlet marad a tiszta hús koncepciója.

Franciaországban már lemeccselték a címkéket. Náluk nemcsak a laborban előállított készítmények húsnak nevezését tiltották be, már a növényi eredetű "tejtermékeket" sem lehet tejnek hívni, sőt tiltottnak minősül a bacon és a kolbász címkézés is a kizárólag növényi összetevőkből álló termékeken.

Meg kell hagyni, hogy a tiszta hús, ahogyan azt a legtöbbször előállítják, kizárólag izomsejtekből készül, nem pedig zsír- és vérsejtekből. A különböző húsféleségekhez pedig ezek kombinációjára van szükség, továbbá szín- és ízfokozókra, hogy az végül olyan legyen, mint a tradicionális körülmények között lemészárolt verziója (igen, tényleg a slaughtered szót használják). A kutatók reményei szerint a forgalomba kerülésig még inkább valósághű hússzerű készítményt fognak tudni előállítani.

Fehér ital és a kávédba teszed. Mi az? Hát, nem tej.

A harc természetesen nem áll meg a húsok háza táján. Az állati és növényi tejek különbsége egyértelműbbnek tűnik, de a háborúskodás ezen a téren is évtizedek óta zajlik. Végtére hogyan is fejnénk meg egy szójababot vagy egy kókuszt? Esetleg egy mandulát vagy egy kesudiót? A rizst meg a zabot aztán pláne hagyjuk! Az amerikai szabályozó szerveket eddig nem zavarta az elnevezés, ugyanis a használatbeli hasonlóságok magukért beszélnek. Aztán lecsapott a tejipar. A sokmilliárd dolláros tejipar arra hivatkozott, hogy a növényi tejek táplálkozási profilja eltérő, így ne profitáljanak már a tej “brandjéből”, és ne próbálják megtéveszteni a vásárlókat. Válaszul a növényitej-pártiak az állati tejek sokféleségével érveltek (pl. zsírszázalékot vagy ízesítést tekintve), tudniillik a táplálkozási profil egységessége már az állati eredetű termékek esetében sem állja meg a helyét. (Arról nem is beszélve, hogy a tej hivatalos definíciójában egészséges tehenek származékaként nevezik meg az italt…)

butter.jpg

Margarin reklám: "El sem hiszem, hogy nem vaj!"

A legmókásabb talán a karfiol steak esete. Kritika érte, mondván miért is akarnánk egy zöldséget húsfélének titulálni, amikor az a név nélkül is képes csábítóan finom lenni?!

karfiol.jpg

Hogy mennyiben sikerül-e kiszorítania a piacról a laborhúsnak tradicionális verzióját, a jövő zenéje - és talán inkább technológiai, mintsem etikai kérdése.

kep.png

 Képek: innen, innen, innen

Írj 10 mondatot, megmondom, ki vagy! Nyelvészet a bűnüldözés szolgálatában

Ujjlenyomat, DNS, beszédhang, kézírás. Csak néhány példa az emberek egyedi tulajdonságaiból, amelyeket nap mint nap használnak bűnügyek megoldására. De mi történik, ha bizonyítékként csak egy nyomok nélküli, géppel írt levelet találnak a nyomozók? Vajon kideríthető valami a szerzőjéről? A válasz igen: ezzel a területtel foglalkozik a bűnügyi nyelvészet, ami már több alkalommal segített rács mögé juttatni az elkövetőket.

„A Béla meg a Kati merre van?” - nyilván sok embernek eszébe jut erről a mondatról az a ronda, már-már máglyára való pesti szokás, hogy valaki névelőt tesz a személynevek elé. Bár a dologban van némi igazság, könnyen tévedhet, aki ilyen elhamarkodott kijelentést tesz, mert ez a nyelvi rutin sok vidéki közösségben is használatos. Ugyan ezt én csak a példa kedvéért írtam, a szemfüleseknek feltűnhetett valami más is: az első mondatban nem budapesti, hanem pesti szokás szerepel. Ezek alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a fővárosban nőttem fel.

További  jellegzetességek a saját nyelvhasználatomról: ha én ”ésszerű döntésre szeretnék jutni a konkurenciával” (a ma használatos észszerű és a régen használatos konkurrencia helyett), akkor már az is sejthető, hogy valamikor 1984 és 2015 között jártam iskolába és tanultam meg (többé-kevésbé) helyesen írni. Mindezekhez még hozzátehetem azt is, hogy ma este enni fogok egy flutát, így a krumpliból és lisztből készült finomság elnevezéséből már az is kikövetkeztethető, hogy sváb felmenőkkel is rendelkezem. De egy ismerősömnek az általam gyakran használt ajvé és kóser szavak miatt fél évig meggyőződése volt, hogy zsidó vagyok - ebben tévedett, viszont ezeket a szavakat egy az életemet is meghatározó, olyan gyerekkori barátomtól tanultam, aki valóban zsidó származású. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy ez a bejegyzés egy vonaton ülve született, és közben jött a klajzi – ahogy a velem utazó anyukám fogalmazott – ellenőrizni a jegyeket. Mint megtudtam, ezt a szót ő még úttörővasutas korában tanulta.

Beszédünk és írásmódunk képes elárulni, hogy hol nőttünk fel, mikor jártunk iskolába, miket hallottunk a szüleinktől, milyen közösségekben fordultunk meg, miket olvastunk, milyen műsorokat néztünk a tévében, és egy sor más jellegzetességet. Bár ez már önmagában is érdekes, az adott személyre jellemző nyelvhasználat - vagyis az idiolektus - ráadásul úgy működik, akár egy nyelvi ujjlenyomat és már számtalan esetben segített az igazság kiderítésében.

merlin_26216.jpg

 „You can’t eat your cake and have it, too.”

1978. május 25-én az Illinois állambeli Northwestern Egyetem egyik rendőrét megsebesítette egy levélbomba, ami az első támadása volt egy 17 évig tevékenykedő terroristának, a Unabomber-nek. A terrorista elsősorban egyetemeknek és reptereknek küldött levélbombákat (innen az elnevezés: UNiversity and Airport BOMBer), amelyek az elfogásáig összesen 3 ember halálát okozták és másik 23-at megsebesítettek.

A később Ted Kaczynski néven azonosított személy célja az volt, hogy felkeltse a figyelmet a technológia fékezhetetlen uralmára, ami véleménye szerint észrevétlenül kezdte el korlátozni az emberek szabadságát. Elképzeléseinek levelekben adott hangot, amelyek alapján az FBI nyomozói megpróbálták elkészíteni a Unabomber profilját, sokáig teljesen sikertelenül, így személye több évtizedig rejtve maradhatott. Ironikus módon vesztét a tanait leíró, általa főművének tekintett manifesztuma, Az ipari társadalom és jövője okozta, amit kérésének megfelelően 1995-ben jelentetett meg a The Washington Post. Az írás alapján nemcsak sikerült a körözött személy helyes profilját felállítani (50-55 év közötti, fehér bőrű férfi, aki Chicago környékén nőtt fel vagy járt iskolába, fiatalként a Chicago Tribune-t olvasta és doktori fokozatát 1967-1972 között szerezte), de az írás stílusát felismerte Ted Kaczynski testvére is, aki az FBI kérésére több levelet is átadott a bátyjától.

lead_large.jpg

Ted Kaczynski, a Unabomber

A nyelvészek a levelek és a manifesztum összehasonlításai során 160 azonosító jegyet találtak. A tartalmi hasonlóságok mellett megjelentek jellegzetes kifejezések (pl. „Big Government”- ford. „mindenható kormány”) és furcsa betűzések is pl. „wilfully” a willfully helyett. Egy további árulkodó jel volt a „You can’t eat your cake and have it, too.” mondat (ford. nem lehetséges, hogy egyszerre legyen egy tortád, és hogy meg is ettél egy tortát), ami a magyar megfelelője a „Nem lehet, hogy egyszerre a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon" szólásnak. De miért volt ez ennyire érdekes? A mondatot az angol fordított sorrendben használja: "You can’t have your cake and eat it, too", ami sokak szerint logikátlan, hiszen elképzelhető, hogy valakinek van egy tortája, amit aztán pár nappal később megeszik. Ted Kaczynski azonban édesanyjától az 1546-ban született, majd feledésbe merült, logikailag helyes sorrendet tanulta el. Az 1996-ban kiadott letartóztatási parancs volt az első komoly eset, amikor a nyelvészet egy bűnöző elfogását segítette.

A Netflix 2017-ben egy sorozatot is útjára indított Manhunt címmel, amiben – a legtöbb eseményt hitelesen ábrázolták, de – erre a mondatra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetettek, mint az a valóságban történt. Viszont tény, hogy a vádiratban ez a szólás is a nyelvi azonosságok listáját bővítette. 

A bűnügyi nyelvészetről

Az igazságügyi nyelvészet gyakorlatban is alkalmazott területe leginkább arra a kérdésre keresi a választ, hogy „Ki írta az adott szöveget?”. A nyomozások során a nyelvészek két dologban tudnak segíteni: összehasonlíthatják a bizonyítékként lefoglalt szöveget a gyanúsítottak által írt szövegekkel (ahogy a manifesztummal és a levelekkel tették), illetve segíthetnek felállítani a szerző profilját, meghatározni pl. nemét, életkorát, iskolai végzettségét stb. (ez a stilometria, vagyis nyelvi profilalkotás). Ez utóbbi a digitális korban különösen fontosnak bizonyul a névtelen emailek, a bűntények során azonosított blogok, valamint a weboldalakon és chatszobákon történő kommunikáció miatt, amelyek lehetővé teszik, hogy a szerzők teljes névtelenségbe burkolózzanak.

Bűnbakként feláldozva

Nem az Unabomber esete az első, ahol a bűnügyi nyelvészet jelentette a megoldás kulcsát. 1952-ban mindössze három napnyi tárgyalás után a 19 éves, szellemileg súlyosan sérült Derek Bentley-t halálra ítélték egy rendőrgyilkosság elkövetéséért, majd néhány hónappal később felakasztották. Az eset hatalmas port kavart és az egyik legviszontagságosabb ügyként tartják számon Anglia-szerte. Valójában ugyanis a gyilkosságot Derek társa, a 16 éves Christopher Craig követte el, akit fiatal kora miatt nem lehetett halálra ítélni, így Bentley-t tették bűnbakká. Az eset milliók számára kérdőjelezte meg a halálbüntetés intézményét, és a több évtizedig tartó tiltakozás után Bentley 1993-ban posztumusz kegyelmet kapott, 1998-ban pedig az ügy újratárgyalását követően ártatlannak nyilvánították.

derek_bentley.jpg

Derek Bentley

Az újratárgyalásnál nagy szerepet kapott az igazságügyi nyelvészeti elemzés is. A Bentley beismerő vallomásából készült jegyzőkönyvben ugyanis sikerült bizonyos mintákat azonosítani pl. a then szó gyakoriságát, illetve annak furcsa használatát (az „I then” a then I helyett). A dokumentumot összehasonlítva Bentley bíróságon tett vallomásával kiderült, hogy ezek alkalmazása nem az elítéltre, hanem a hangfelvételt írásba átültető rendőr szóhasználatára volt jellemző, aki nagyban módosította ezzel a beismerő vallomást.

craig1.jpg

Christopher Craig

Helyesírási hibák, tipikus kifejezések

Sydneyben az 1980-as évek elején egy férfi bejelentette felesége eltűnését. A férj kezdetben még egy hat oldalas levelet adott át a rendőrségnek, amelyben úgy tűnt, az asszony egy másik férfivel kezdett új életet, hátrahagyva gyermekeit is. Mivel a rendőrség a kutatások során nem találta meg a nőt, a nyomozók gyanakodni kezdtek, így ez a levél vált az egyik legfontosabb bizonyítékká. A levelet azonban írógéppel írták, így nem lehetett a szokásos grafológiai vizsgálatnak alávetni, helyette egy igazságügyi nyelvész segítségét kérték. A szakértő összehasonlította egymással az elköszönő levelet és a házaspár korábbi írásait. Az elemzés végül több jellegzetességet is azonosított a szövegekben, amelyek közé tartoztak a gyakori helyesírási hibák (pl. "carring" a helyes carrying helyett, "treat" a threat helyett), a személynevek olykor hiányzó nagy kezdőbetűi (pl. „pam”), illetve 37 alkalommal az angol múlt idő ragozásában használt -ed elhagyása is. Ezek a hibák nem voltak jellemzőek a feleség korábbi üzeneteire, ellenben a férjéire annál inkább. A férfit végül felesége meggyilkolásának vádjával letartóztatták.

Julie Turner 2005 júliusában leugrott a boltba vásárolni, ám miután már az éjfelet is elütötte az óra, és ő még mindig nem tért haza, partnere, Darren Akers aggódni kezdett. A férfi két nappal később kapott egy üzenetet, melyben ez állt: „Stopping at jills, back later need to sort my head out.” (ford. Megálltam jill-éknél (sic!), ki kell szellőztetnem a fejemet.) A férfi gyanakodni kezdett, hiszen sem Jill-t nem ismert párja baráti köréből, sem a szöveges üzenetek küldése nem volt jellemző a nőre. Nem sokkal később újabb üzenet érkezett: „Tell kids not to worry. sorting my life out. be in touch to get some things.” (ford. Mondd meg a gyerekeknek, hogy ne aggódjanak. rendeznem kell az életemet. maradjunk kapcsolatban, ha valami kell.), ami szintén különös volt, mert párja mindig nagy gondját viselte gyermekeinek. A rendőrség a nő korábbi szeretőjére, Howard Simmerson-ra kezdett gyanakodni, akitől leveleket és szöveges üzeneteket gyűjtöttek be, amelyekben saját maga és Julie Turner meggyilkolásával fenyegetőzött. Egy nyelvész társaságában kihallgatásra vitték, ahol a gyanúsított olyan frázisokat használt, mint a „sorted her life out” vagy „head sorted out”. A nyelvészeti szakember – saját bevallása szerint – majd kiugrott a bőréből, amikor ezeket meghallotta és egy gyakorisági elemzés segítségével sikerült kiderítenie, hogy ezek a kifejezések jóval ritkábbak az átlagnál, az előbbi mindössze 1:100 000 000 gyakorisággal fordul elő a hétköznapi beszédben. Miután a gyanúsítottat szembesítették a tényekkel, beismerő vallomást tett, majd a nő testének megtalálása után, gyilkosság vádjában bűnösnek találták.

Még ugyanebben az évben hasonló eset történt, amikor a 19 éves Jenny Nicholl eltűnt, meggyilkolásával pedig korábbi szeretőjét, a 45 éves családapát, David Hodgson-t vádolták. A férfi kihallgatása után a lány telefonjáról néhány üzenetet írtak, amelyek miatt úgy tűnt, a lány életben van, ám a lány a kutatások ellenére sem került elő. A férfit perbe fogták, a számtalan bizonyíték között pedig egy nyelvészt is felkértek, hogy vizsgálja meg a lány telefonjáról írt üzeneteket. Ezekben feltűnő volt a lány szokásos „my” és „myself” kifejezése helyett a férfi yorkshire-i dialektusára jellemző „me” „meself” szavak használata, aminek segítségével 2009-ben Hodgson-t bűnösnek találták gyilkosság vádjában.

me_meself.jpg

Magyarország még gyerekcipőben

A nemzetközi elismertséghez képest, bár Magyarországon is vannak igazságügyi nyelvészek, számuk alig egy tucat. Ránki Sára, aki nyelvi profilozással foglalkozik a Központi Nyomozó Főügyészségen, egyik interjújában több esetről is beszélt, amelyek közül az egyikben az interneten használt nicknevek gazdáit kellett azonosítani. Az ügyben valaki több levelet is írt, különböző aláírásokkal, amelyek egybevetése után kiderült, hogy a szignók egy filmhős nevét adják ki. A nyomozók megnézték a filmet, majd összevetették a főhős életútját a gyanúsítottak listájával. A harminc lehetséges elkövető közül csak egy volt, aki hasonlított a filmbeli karakterre. Ez a példa is jól mutatja azt, ami a szakértő szerint is igaz: az emberek nem tudják megállni, hogy az interneten használt álneveikben ne legyen legalább egy-egy évszám, egy szótag vagy egy betű, ami ne utalna közvetlenül a nevükre vagy foglalkozásukra. „A szöveg árulkodó. Elárulja szerzője nemét, korát, akár a foglalkozását is. Megtudható belőle, hogy diktálták, vagy az írója találta ki. Nem a kéz ír, hanem az agy.”

A cikk szerzője úgy érzi, írásával már így is éppen eleget árult el magáról, így inkább névtelenségben maradna.

Képek: inneninnen, innen, innen

kep.png

süti beállítások módosítása