A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


„Te sem a 73-as Skodáddal jársz” – Segíthetnek az analógiák a technológiai és politikai döntések megértésében?

2020. szeptember 18. - Egres Dorottya

Az analógiák hasznosak, hiszen ismeretlen dolgokat úgy tesznek érthetővé számunkra, hogy azokat a már ismerős dolgokhoz társítják - legyen szó hosszú évtizedekre szóló politikai döntések felméréséről, vagy éppen műszaki kérdések megértéséről. A posztban néhány példán keresztül azt mutatjuk be, hogyan próbálják politikusok és szakértők analógiák segítségével megértetni a lakossággal, jó ötlet-e a paksi atomerőmű immáron 30-40 éves reaktorblokkjainak működtetése további 40 évig, valamint a beruházás az orosz technológiával épülő új blokkokba. 

Gondolkodásunknak és nyelvünknek fontos építőkockái az analógiák. Az analógiás érvelés egy hasonlóság kiemelése két dolog között, amiből egy további hasonló tulajdonságra következtetünk. Az analógiás érveléseknek fontos szerep jut abban, hogy a laikusok megértsék a technológiai innovációkat, továbbá, a politikai döntések szavazók felé való kommunikációjában, sőt, a jogban is, a precedens gyakorlata által. 

Példul, a számítógép is barátságos analógiák és metaforák (a két fogalom rokonítható egymással) együttesével lett része az életünknek – mappa, dokumentum, asztal, tálca stb. Ezek mind olyan dolgok, amelyeket gond nélkül használatunk digitálissá válásukat megelőzően is. Obama a 2010-es időközi választások során az egyik beszédében az amerikai gazdaságot egy árokba futott autóhoz hasonlította, amit a demokraták izzadva próbáltak kihúzni a sárból, miközben a republikánusok jégkását szürcsölve utasították el a segítségnyújtást. Obama a republikánusok érvelését az időközi választásokban ahhoz hasonlította, mintha a demokraták kihúzták volna a lestrapált furgont a sárból, mire a republikánusok visszakérték volna a kulcsot. A jogalkotásban például a „három csapás” néven elhíresült intézkedés a baseballban az ütőjátékosok három dobására utal, melyek elhibázása után kispadra ülnek, ahogyan a visszaeső bűnözők három törvénysértés után börtönbe kerülnek (a magyarban a félrefordítás miatt a kifejezésnek inkább vallásos felhangja van).

paks1k.jpg

(via)

Az analógiák azonban félreértést okozhatnak, amennyiben komplex kérdéseket túlságosan leegyszerűsítenek általuk. Persze a leegyszerűsítés elkerülhetetlen, hiszen az analógiák az ismerthez kapcsolják a számunkra ismeretlen koncepciókat, mégis túlzásba lehet esni. A következőkben a paksi atomerőmű reaktorblokkjainak üzemidő-hosszabbítása, illetve az új reaktorok beszerzése kapcsán nézzük meg, mennyire helytállóak a politikusok és a szakértők által alkalmazott analógiák. Tényleg könnyebb lehet ezt a műszaki és egyben politikai döntést nekünk, laikusoknak értelmezni, ha a következő összehasonlításokat halljuk?

Öregapám kisbaltája és a ‘73-as Skoda

A paksi atomerőmű jelenleg is működő négy blokkja az 1980-as években került üzembe. A 2010-es évek elején már egyszer megkapták az engedélyt az üzemidejük meghosszabbítására, de a kérdés ismételten felmerült, amikor az amerikai hatóságok megállapították, a világon működő atomerőművek akár 80 évig is képesek futni. Vita alakult ki a szakértők és a politikusok között arról, hogy ez a paksi blokkok esetében is engedélyezhető lenne-e. 

Mártha Imre, az MVM egykori vezérigazgatója kiált az üzemidő-hosszabbítás mellet, mondván az erőmű “olyan, mint az öregapám kisbaltája - kétszer a nyelét, háromszor a fejét”. Kijelentésével arra utalt, hogy Pakson már egy csavar sem a régi, az évek során minden felújításra került (kivéve persze a reaktortartályokat), tehát gond nélkül elfutnak még pár évtizedig Paks 1 blokkjai. Csepreghy Nándor volt államtitkár a következővel kontrázott rá a volt MVM-vezér analógiájára: “Te sem a ‘73-as Skodáddal jársz!” Csepreghy az újdonság felsőbbrendűségére apellált, azzal érvelt, hogy az új dolgok minőségüket tekintve egyértelműen jobbak a régieknél. 

skoda.jpg

(via)

Mindkét analógiás érvelésre igaz, hogy könnyen felfogható a laikus számára, hiszen mindannyian ismerjük, milyen érzés az új dolgok vásárlása helyett a régiek felújítása, vagy éppen az öreg autónkkal járó műszaki problémák elszenvedése. A kérdés sokkal inkább az, a laikusok képesek-e felmérni az analógiákon keresztül az üzemidő-hosszabbítás előnyeit és vele járó kockázatokat. Ugyanis felmerül annak a veszélye, hogy ha az atomerőművet mint komplex berendezést és technológiai vívmányt összehasonlítunk egy kisbalta-jellegű egyszerű eszközzel vagy egy közel 40 éves cseh autóval, elvész az üzemidő-hosszabbítás kérdésének összetettsége és tétje.

Paks 2 egy mosógép?

A politikusokat és a szakértőket egyaránt megosztja, hogy Paks 2 műszaki vagy politikai kérdés, tehát milyen szempontokat fontos figyelembe venni a döntésnél. Ilinyi János, Gábor Dénes-díjas gépészmérnök egy szakértői vitában így nyilatkozott a projekt döntően orosz hitelből történő finanszírozásáról és oroszok általi kivitelezéséről:  

"Oroszoktól vagy nem az oroszoktól? Ez nem egy politikai kérdés, ez egy üzleti kérdés. Ha én akarok venni egy mosógépet, akkor elmegyek és megnézem, hol a legjobb a mosógép, kik gyártják a legjobb mosógépet. Ha megnézitek azokat a... nem egy mosógépről van szó, ez így igaz, de a stratégiája ugyanez."

Az új paksi blokkok kivitelezését egy mosógépvásárláshoz hasonlítani vélhetőleg megint csak azzal a céllal történt, hogy egy, a lakosság nagy része számára nehezen megérthető és felmérhető döntési szituációt a már meglévő tapasztalatainkkal kapcsoljuk össze. Kinek ne lenne ismerős az a helyzet, amikor különböző boltok kínálatai alapján választjuk ki a legjobb ár-érték arányú terméket? 

Sz. Bíró Zoltán, az MTA BTK Történettudományi Intézetének munkatársa azonban nem értett egyet ezzel az egyszerűsítéssel. Szerinte a Paks 2 beruházás nem olyan, mint egy háztartási cikk megvásárlása, ugyanis annak nincsenek politikai következményei: “ennek olyan komoly és nyilvánvaló politikai vonatkozásai vannak, hogy naivitás ezt a kérdést…

putyin-pakson.png

(via)

Hét lakat alatt őrzött biciklitároló

Áder János így indokolta Paks 2 dokumentációjának harminc évre szóló  titkosítását:Egy atomerőmű nem biciklitároló, ezért terrorizmussal fenyegetett világunkban nemcsak indokolt, hanem egyenesen szükséges egy atomerőmű építésével és működésével kapcsolatos adatok védelme, titkosítása.

Az LMP a következőképpen reagált Kövér László megjegyzésére: "Magyarországon mostantól egy biciklitároló felépítésénél is komolyabb átláthatósági és ellenőrizhetőségi garanciák érvényesülnek". A bővítés kritikusai azzal cáfolták meg Kövér Lászlót, hogy az állampolgároknak igenis joguk van az adatokhoz való hozzáféréshez, hiszen  a projektet közpénzből finanszírozzák. Arról nem is beszélve, hogy kizárólag az információk birtokában lehetnek képesek megalapozottan döntést hozni a kérdésben - amire viszont nincs szükség, ha műszaki kérdésnek tekintjük Paks 2-t…

392725_paks.jpg

(via)

Melyik nagyhatalomnál tankolhatjuk meg a reaktorainkat?

A Paks 2-ről szóló vita egyik sarkalatos pontja Oroszország részvétele a projektben. Kiszolgáltatja-e Magyarországot az oroszoknak, hogy ők a kivitelezők? Csepreghy Nándor az energiafüggetlenséget megérvelve így fogalmazott: “ha vesz egy diesel autót, akkor mindenki, aki tud gázolajat szállítani, attól vehet gázolajat, értelemszerűen nem fog benzint tankolni a gázolajos autójába.”

A kritikusok szerint a diesel autó megtankolása és az atomerőmű fűtőanyagának beszerzése között azonban van egy releváns különbség: amíg a több helyen van lehetőségünk gázolajat tankolni, addig a reaktorspecifikus üzemanyagot kizárólag Oroszországból tudjuk beszállítani. Ha a diesel autó több helyen megtankolható, akkor nem vagyunk korlátozva a döntéshozatalban. Az orosz-magyar megállapodás is lehetővé teszi, hogy más országból érkezzen az üzemanyag, de mi történik, ha jelenleg mégis csak Oroszország tudja azt a rendelkezésünkre bocsátani? Benzinnel valóban nem tölthetők meg az atomreaktorok...

Szeretnénk vagy sem, mi is rendszeresen analógiás érveléseket használunk. Intuitív módon kiszűrünk minden különbséget a két tárgy között, hogy a releváns hasonlóságokra fókuszáljunk. Vajon megfelelőek ezek az analógiák, és tényleg képesek segíteni nekünk a döntéshozatalban?

konzerv.png

Káröröm és kreatív inzultusok - miről szól manapság a politika?

Milyen szavak, gondolatok határozzák meg mostanság a politikai diskurzust és a közbeszédet hazánktól nyugatra? Legyen szó a mainstreamről vagy kisebb szubkultúrákról, a bal- és a jobboldalon egyaránt találunk trendi kifejezéseket és ötletes sértéseket, amelyek frappánsan összefoglalják, hogy mit kell tudnunk a politikai kultúráról.

Nézzük, melyek voltak az utóbbi idők sokatmondó szófordulatai!

insults.jpg

Legszebb öröm a Schadenfreude

Még ha nehezen is valljuk be magunknak, sokan örömünket leljük mások szenvedésében. Nem kell persze súlyos vagy sorsfordító dologra gondolni, egy apróság is elegendő ahhoz, hogy áthasson bennünket a káröröm érzése. A német Schadenfreude (a schaden, azaz kár és a freude öröm szavak összetétele) annyira kifejező, hogy még az angol is a német szókapcsolatot használja a káröröm leírására. Ez ad magyarázatot arra, miért élvezzük a bakivideókat, és miért lelkesedünk, amikor az a focicsapat kap ki, akiknek köszönhetően kiestek a kedvenceink a vb egy korábbi meccsében.  A káröröm érzése annál intenzívebb, minél erősebben kötődünk bizonyos csoportokhoz - minél eltökéltebb németdrukkerek vagyunk, annál inkább ujjongunk a dél-koreaiak vereségén, illetve minél lojálisabb egy politikai oldalhoz való elköteleződésünk, annál jobban várjuk a másik oldal vereségét. Érdekes módon még akkor is átéljük ezt az érzést, ha nincs is közvetlen hasznunk mások szenvedéséből.

Check Your Privilege Schadenfreude

A jelenlegi amerikai politikai színtéren pedig tökéletesen megfigyelhető a káröröm jelensége, a kék és a piros táborban egyaránt, és nemcsak azért, mert sokak szerint mókás fickó az üzletemberből elnökké avanzsált Trump. Politikusok, szakértők, hírességek ismételgették hónapokon át, hogy belőle aztán sosem lesz elnök. A választás éjszakájától kezdve azonban feléledt a “na, ugye megmondtam” érzése a republikánus oldalon. Persze a demokraták is találtak maguknak alkalmat a kárörvendésre, például amikor az új kormány egészségügyet érintő döntései éppen a pirosan szavazó államokat érték a leginkább hátrányosan. A Trumpgrets nevű Tumblr oldal a Trump megválasztását megbánók (Trump+regrets) hozzászólásait gyűjti össze (ráadásul olyan zseniális alcímmel, mint a "les déplorables misérables").

Beleremeg a föld a fiatalokba

A fiatalok egy részére persze igaz, hogy kiábrándultak a pártpolitikából, ugyanakkor az ifjabb generációk politikai erejével egyre inkább számolni kell. Éppen ezért választották a youth, azaz fiatalság és az earthquake, vagyis földrengés szavak egyesüléséből létrejött youthquake kifejezést 2017 végén az év szavának Oxfordban. A szerkesztők ugyan bevallották, hogy a szó az év elején még relatíve ismeretlen volt, de a a júniusi brit parlamenti választásokon elképesztő népszerűségre tett szert. A statisztikák szerint 25 éve nem volt ilyen magas a 18-24 éves szavazók száma. A Jeremy Corbyn által vezetett Labour, azaz Munkáspártot a II. világháború óta nem támogatta szavazatával ennyi fiatal, ami nem kis részben a mémeknek és a digitális média jelenlétnek volt köszönhető.

grime4corbyn-920x584.jpg

Sőt, érdekes trend figyelhető meg a briteknél, miszerint a fiatalok elköteleződése a Munkáspárt mellett azt eredményezte, hogy a generáció konzervatívjai sokszor félnek nyilvánosan felvállalni politikai elköteleződésüket. Torynak lenni, azaz a konzervatívokra szavazni ugyanis sokak szerint szégyen, ahogy arra egy népszerű brit Youtuber is utalt bocsánatkérő videójában, miután vicces kihívást csinált a szegénységből az “1 fontból élni 1 napig” című videójával.

alfie_tory.JPG

Így trollkodik a jobb

A youthquake gondolatához kapcsolódva, az amerikai “jobboldal” legutóbbi átrendeződése nem a szokásosan idősnek gondolt konzervatívok által történt, hanem a baloldalt is meghazudtoló lázadó fiatalok hatására, olyan névvel ellátott csoportoknak köszönhetően, mint az alt-right és alt-light, neonácik és fasiszták, PUA és incel férfiak tábora. Ezek a csoportok ugyan részben eltérő ideológiákat képviselnek, számtalan tagjukat mégis összeköti a rasszizmus és az anti-feminizmus. A nők kigúnyolásától a halálos megfenyegetésükig minden elképzelhető a lázadó jobb online fórumain.

The Manosphere: azoknak a szerteágazó ideológiájú blogoknak és egyéb internetes oldalaknak a gyűjtőneve, amelyek kifejezetten a férfiak jogaival és a férfiassággal foglalkoznak. Ezek közé tartoznak a PUA, azaz pick-up artist oldalak, ahol férfiaknak oktatják a nők elcsábítását (a legtöbbször nőgyűlölő felhanggal) és az incel csoportok, akik akaratuk ellenére vállalnak cölibátust, miután a nők "megfosztották" őket a szextől... Ennek nem egyszer lett gyilkos őrjöngés a vége.

Viszont nézzük meg, milyen kreatív sértésekkel szokták illetni a csoportjaikon kívül állókat!

A jobboldal és a Manosphere előszeretettel használja a Mátrixból ismert kék tabletta metaforáját, miszerint az emberek alukáljanak csak tovább a kényelmes fantáziavilágukban, míg a piros tabletta hatására ráébredhetnének a világ kemény igazságaira.donkey_vs_elephant.jpg

A social justice warrior, azaz a társadalmi igazság harcosa megnevezéssel azokat illetik, akik sokszor már egyéni szintre vonatkoztatott identitáspolitikájukat képviselve, biztonságos terekről (safe space) ordítozva bizonygatják, melyikük van jobban elnyomva és bántalmazva (trigger warning!), miközben még a hasonlóan demokrata elköteleződésűekre is ráuszítják a Tumblr hiperézékeny hadát (a Tumblrinákat). Ők “Különleges Hópehely Szindrómában” szenvednek (a Harcosok klubja alapján), mert éppoly érzékenyek és sérülékenyek, mint egy hópihe.

patriarchy.gif

A jobb nemcsak a balt szereti sértegetni, saját táboruk is kellően szerteágazó ahhoz, hogy maguk között is osztogathassák az észt. A cuckservative kifejezés a cuckold (megcsalt férj) és a conservative szavak összekapcsolásából született, amivel az alt-right becézi a maradinak tartott konzervatívokat, akik beadták a derekukat a kékeknek. A cuckservative szónak van egy rasszista, pornós felfogása is. Ehhez képest szinte fantáziátlan a libtard (liberális+retardált) kifejezés.


A bal is próbálkozik

Amikor magukat hazafinak tituláló fegyveres amerikai férfiak egy csoportja még 2016-ban elfoglalta egy oregoni vadrezervátum főépületét, a Twitter nem hagyta annyiban az esetet. Olyan zseniálisan gúnyos hashtagekkel álltak elő, mint a #VanillaISIS vagy a #YallQaeda (ez utóbbi a Y’all miatt nem igazán korrekt, mert nagyrészt nem déliek voltak a fegyveresek). Ezek a kifejezések arra utalnak, hogy nemcsak a jobb által démonizált muzulmán világtól kell tartanunk, hanem a radikalizálódott amerikaiaktól is. 

Aztán ott vannak a klasszikusok (náci, fasiszta etc.), illetve olyan jól csengő szavak, mint a Trumpkin és a Trumpster, amelyeknek, nem meglepő módon, megint csak van egy perverz felhangja.

Még akkor is, ha a jobb jobb a trollkodásban, néha a balnak is vannak frappáns ötletei: miután a Twitter letiltotta Milo Yiannopoulost, amikor hírek repülnek fel a férfiról, a balosok a helyes link helyett a deaktivált Twitter-fiók URL-jére irányítják a forgalmat. Ismerős?  

reddit.JPG

Egyre erőszakosabb a kultúrharc, ami a bal és a jobb között folyik, és előszeretettel azonosítják a másik oldalt annak lehető legszélsőségesebb válfajával: neonácik kontra hiper-polkorrektek. A szubkultúrákon kívüli mainstream talán még egy kicsit civilebb… talán… még...

Udvariasság - mégis mi az és mire jó?

Az udvariasság (civility), pontosabban annak hiánya az amerikai politikai diskurzusban a legújabb beszédtéma. A sztori júniusban indult, amikor is a Trumphoz közel álló republikánus politikusoknak újfajta inzultusokkal kellett szembenézniük. Sarah Sanders államtitkár elmaradt vacsoráján napokig csámcsogott a sajtó, ugyanis egy virginiai étterem tulajdonosa visszautasította a politikus kiszolgálását pár órával azután, hogy többezer bevándorló gyermeket választottak el szüleiktől az amerikai határon.

Nemcsak pirosak és kékek, de még a demokrata politikusok között is vita alakult ki a vacsora megtagadásának helyességéről. Kétségkívül a legnagyobb elutasító visszhangott, még párttársai között is, Maxine Waters demokrata képviselő nyilatkozata váltotta ki, aki a republikánus tisztviselők zaklatására szólította fel az amerikaiakat.

handshake.jpg

A vita a vacsorával indult, de odáig fajult, hogy mit tekintünk az udvariasság és az udvariatlanság elvárható és elfogadható szintjének, hogy mit kötelesek kiállni a Trump-kormány tisztviselői, és hogy miként bánjanak egymással az eltérő politikai nézeteket vallók. Egymásnak estek a az udvariasság mint politikai norma önjelölt védelmezői és a feldühödött progresszívek, akik úgy érezték, az udvariasságra hivatkozás mindössze az ellentmondók elhallgattatására szolgál.

A Washington Post szerkesztőségi írásában a következő kérdéssel védte a republikánus politikusok békés étkezéshez való jogát: “Milyen lenne elképzelni, például, hogy akik az abortuszt gyilkosságnak tartják, úgy döntenek, hogy abortusz-párti bírák vagy más tisztviselők ne élhessenek nyugalomban családjukkal?” Az étterem döntése mellett kiállók rácáfoltak az újság által festett rémképre, miszerint az már valóság, hiszen számtalanszor érte már támadás a terhesség megszakítását pártolókat. Szóval, hogy az elmaradt vacsora okozta volna az amerikai udvariasság megrendülését az Egyesült Államokban? Az amerikai politikai kultúra ki tudja, mióta udvariatlan, de egy kevés talán nem is árt belőle.

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

kep.png

Így válhatsz sikeresebb érvelővé 2018-ban

Szeretjük azt képzelni magunkról, hogy igazán logikus gondolkodók és szónokok vagyunk, de gyakrabban vétünk az érvelés szabályai ellen, mint hinnénk. Újévi fogadalomnak azt ajánljuk, hogy határozzuk el, 2018-ban sikeresebb érvelők leszünk! Az egyik első lépés a megvalósítás felé az, ha nem esünk bele a szokásos hibákba, mert ezek gyengítik a következtetéseink erősségét, azaz aláássák mondanivalónk megalapozottságát. 

Nézzük most tíz példát a leggyakoribb, legérdekesebb és legmegtévesztőbb érvelési problémára, és fejtsük meg, hol van bennük a buktató!

1. Hagyományra hivatkozás

„A házasság mindig is férfi és nő között köttetett, ezért nem tehetjük törvényessé a melegházasságot!”

Érvelési hibát követünk el akkor, amikor arra hivatkozunk, hogy egy álláspont azért igaz, mert korábban is az volt. Persze a hagyomány nagy úr, de ennek megidézése még nem teszi erőssé az érvelésünket.

o-funny-prop-8-sign-facebook.jpg

2. Cum hoc 

„Az utóbbi húsz évben jelentősen több agydaganatot diagnosztizáltak. Ez nem véletlen, hiszen az utóbbi húsz évben terjedtek el a mobiltelefonok.”

A „cum hoc ergo propter hoc" latin kifejezés azt jelenti, hogy „vele, tehát miatta”. Ezt az érvelési hibát akkor követjük el, amikor feltételezzük, hogy két együttjáró esemény között ok-okozati kapcsolat van, és elfelejtjük, hogy a puszta korreláció még nem bizonyítja azt, hogy az egyik dolog a másikból következik. Tehát: az, hogy az agydaganatok diagnózisa és a mobiltelefonok száma egyaránt nőtt, nem feltétlenül vezethető le egymásból. Lehet, hogy valójában nincs is több agydaganatos megbetegedés, mint korábban, csak - ahogy az a példamondatból is kiderül - az orvostudománynak mára jobb eszközei vannak a betegség felismerésére, mint 20 évvel ezelőtt, és ezáltal valóban több a regisztrált eset. 

Rengeteg más jelenség gyakoriságának növekedése között lehet nem létező összefüggést felállítani: ilyen például az egy főre jutó sajtfogyasztás növekedése és a lepedőbe gabalyodás által okozott halálesetek sűrűbbé válása. Még több furcsa korreláció itt. 

2010-05-29-cell-phone-dange.gif

3. Egyoldalú szakértőre hivatkozás

„A mai napon publikált független szakértői elemzés szerint az infláció éves szinten 2,9%- ra várható. Ez megerősíti előrejelzésünket.”

Szakértők kutatásaira hivatkozni egy vitában erős érvelést eredményezhet, ráadásul kézenfekvő, hogy utánajárjunk, egy adott kérdésről mit mondanak a hozzáértők, hiszen nem tudhatunk mindent (pláne tudományos kérdésekben). Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk azt, hogy vannak olyan  kérdések, melyekben a kutatók sem értenek egyet. Az egyoldalú szakértőre hivatkozás hibáját követi el az az érvelő, aki csak arra a szakértőre alapozza az álláspontját, akinek eredményei alátámasztják a saját véleményét, azokat az eredményeket pedig figyelmen kívül hagyja, amelyek cáfolják.

Ha a példa háttérét megkapargatjuk, előfordulhat, hogy azzal szembesülünk, hogy négy független és mértékadó gazdaságkutató műhely közül csak egy adott az érvelő szempontjából kedvező adatot, a másik három előrejelzésében viszont a „kelleténél" magasabb vagy alacsonyabb érték szerepelt.

4. Megerősítési torzítás

„Egyértelmű, hogy a szeptember 11-ei terrortámadás az amerikai kormány mesterkedése volt. Minden bizonyíték ezt támasztja alá.”

tinfoil_hat.jpg

Még akkor is, ha nem szándékosan követjük el az egyoldalú szakértőre hivatkozás hibáját, alapvetően hajlamosak vagyunk csak azokat a bizonyítékokat figyelembe venni, amelyek alátámasztják álláspontunkat, és figyelmen kívül hagyni az azzal ellentmondókat. Tehát nem arról van szó, hogy kiselejtezzük, hanem hogy észre sem vesszük az ellentmondó álláspontokat. Ez sokszor annak a jele, hogy nem vagyunk hajlandóak változtatni berögzült gondolkodásmódunkon. Az összeesküvés-elméletek is részben a megerősítési torzítás alapján működnek, hiszen bármilyen meggyőző cáfolat kerülhet napvilágra, a legprofibb összeesküvés-elméletet hívőt ez sem tántoríthatja el az igazától.

 

5. Kompozíciós hiba

„A baloldal már megmutatta, hogy mi vár ránk, ha ők kerülnek kormányra.”

A kompozíciós hiba egyfajta általánosítás. Ez azt jelentheti, hogy:

  • az egyes részek, alkotóelemek tulajdonságai alapján következtetünk az egész tulajdonságaira.
  • vagy az egész tulajdonságai alapján következtetünk a részekre.

Lefordítva ezt a példa magyarázatára: igazából csak konkrét pártok teljesítményét tudjuk helytállóan jellemezni, nem pedig teljes politikai oldalakét. 

6. A szerencsejátékos tévedése

„- Melyik számokat jelölted be a lottón?

- 1, 2, 3, 4, 5.

- De hiszen ezeket sosem fogják kihúzni!”

A szerencsejátékos tévedése nevű érvelési hiba ismerős lehet azon a néven, hogy a „nagy számok törvénye". Az alapja az, hogy hajlamosak vagyunk azt feltételezni, hogy egy esemény valószínűségére hatással vannak a korábbi, de tőle független események kimenetelei. De végtére is: a példában látott számokat ugyanolyan valószínűséggel húzhatják ki, még ilyen sorrendben is, mint bármelyik másikat - attól függetlenül, hogy volt-e erre valaha példa, vagy sem. 

1200-609855-gamblers-fallacy.jpg

A kép egy másik tipikus példát mutat erre az érveléstípusra: bizonyos helyzetekben  a sorozatos balszerencse sajnos egyáltalán nem biztosíték a sorsunk jobbra fordulására - a változatosság nem törvényszerű. 

7. Relativista érvelés

„Lehet, hogy szerinted Obama nem muszlim vallású, de szerintem meg igen. Nem kell ezen vitáznunk.”

Ilyenkor egy álláspontot azon az alapon utasítunk vissza, hogy az csak egy ember, vagy egy csoport véleménye, és így nem tekinthető ténynek. Erre az érvelési hibára épül tulajdonképpen a „post-truth”-nak nevezett kor, amiről egy korábbi bejegyzésünkben írtunk.

8. Középutas érvelés

„Az egyik ismerősöm szerint az oltások autizmust okoznak, viszont egy orvos ismerősöm szerint ez nem igaz. Szóval egyezzünk ki abban, hogy autizmust részben az oltások okozzák!”editorialcartoon.gifEbben az esetben abból kiindulva, hogy a vita mindkét szereplőjének lehet igaza, azt a következtetést vonjuk le, hogy az igazság az aranyközépúton rejlik. Bár a legtöbb esetben a helyes megoldás valóban két extrém álláspont között helyezkedik el, tehát igaz az aranyközépút bölcsessége, de ugye, hogy milyen kompromisszumkészek tudunk lenni mindenféle erőfeszítés nélkül?!

9. Lényegtelen konklúzió (Red herring)

"Ha Chewbacca az Endoron él, ítéljenek bűnöst!"

Bármilyen furcsán is hangzik a példamondat, nem elírásról van szó - ezt az fajta érvelést gyakran direkt alkalmazzák figyelemelterelés céljából. Mielőtt tovább magyaráznánk, nézzük meg a konkrét esetet, Chewbacca-védeleméről: 

A vörös hering névre hallgató érvelési hiba arról szól, amikor a vitapartner egy igaz érvet mond ki, de az nem támasztja alá az álláspontját. A metafora hátterében elvileg az áll, hogy a börtönből szabadult foglyok egy heringgel (pontosabban annak szagával) próbálták félrevezetni az őket üldöző kutyákat. 

10. Nem igazi skót

 „Ha nem tetszik a Zöld Íjász legújabb évadja, nem is vagy igazi képregényrajongó.”

A nem igazi skót érvelési hibája arról szól, hogy általánosító kijelentésünket azzal próbáljuk megvédeni, hogy a cáfoló ellenpéldát csak úgy kizárjuk az állítás alanyai közül. Az érvelési hiba elnevezése Anthony Flew nevéhez fűződik, aki a következő példát hozza: egy skót a reggeli skót napilapjában azt olvassa, hogy egy brightoni (angol város) gyilkos újra támadott, mire azt mondja, "egy skót sosem tenne ilyet". Másnap ugyanabban a lapban arról olvas, hogy egy aberdeeni (skót város) gyilkos mennyivel kegyetlenebb tetteket vitt véghez, mint a brightoni, amire úgy reagál, "egy igazi skót sosem tenne ilyet". A lényege a példának nem más, mint a skót becsület védelme.

Persze vannak olyan rutinos érvelők, akik szándékosan követnek el érvelési hibákat, mert tudják, hogy azok bizonyos helyzetekben hihetetlenül meggyőzőek tudnak lenni - de ez már egy következő téma, haladó érvelőknek. 

További érvelési hibákról és bővebben az érvelés mesterségéről magyarul itt. Rengeteg érvelési hiba angolul itt.

Képek: inneninneninneninneninnen

 

 

kep_1.png

süti beállítások módosítása