A közösségi média berobbanásával új értelmet nyert a „stalking” ige (magyarul: titokban követ, kukkol). De mit is jelent ez a Facebook és az Instagram világában? 

Az olyan népszerű közösségi média oldalak megjelenésével, mint a MySpace, IWIW, később pedig a Facebook vagy az Instagram, a felhasználók rengeteg személyes információt tettek elérhetővé magukról az interneten. Ha valakit követünk valamelyik platformon, könnyen megtudhatjuk, hogy kivel töltötte az idejét, hol nyaralt a családjával/barátaival, mit evett, vagy milyen filmet nézett meg – a lista végtelen. A közösségi oldalakkal a kapcsolattartás is átalakult a 2000-es évek elejétől. Ma már nem kell felhívni valakit, vagy véletlenül összefutni vele a metrón ahhoz, hogy megtudjuk, hol tart éppen az életében. De ezzel könnyű visszaélni.

(via)

Mit jelent a stalking?

Az online stalking vagy cyberstalking az internet szerint két különböző dolgot jelenthet. Az egyik megközelítés a zaklatás oldaláról fogja meg a fogalmat, azaz a „cyberstalking zaklatás, ami az interneten keresztül történik. Célpontjai lehetnek egyének, csoportok vagy akár szervezetek, és megnyilvánulhat rágalmazás vagy fenyegetés formájában.”

Ugyanakkor egy „könnyedebb” hétköznapi jelentése is kering a világhálón, ami sok mindenkinek lehet ismerős tevékenység. Az Urban Dictionary szerint a stalking nem más, mint a

„kényszer, hogy minden lehetséges tudást megszerezzünk egy emberről a Facebook, Instagram, Twitter, Tumblr, és néha akár Pinterest oldalain keresztül”.

Manapság sokan az internetet hívjuk segítségül, ha érdeklődünk valaki iránt. Igyekszünk minél többet megtudni róla, keresni a közös pontokat az internetes profilok alapján. Kíváncsiak vagyunk, vajon ő is tagja-e a Harry Potter fanclubnak Facebookon, vagy esetleg ő is követi a kedvenceinket Instagramon vagy Youtube-on. De az is ismert jelenség, amikor azért keressük fel a közösségi oldalakat, hogy megtudjuk, hogyan boldogul az exünk a szakításunk óta. A Mindset Pszichológia cikke szerint minden harmadik ember volt már abban a helyzetben, hogy korábbi partnerének az online profilját rendszeresen ellenőrizte a szakítás után. A cikk azt is kiemeli, hogy az online stalking negatívabb hatást gyakorolhat az emberekre, mint az offline találkozás, hiszen a közösségi oldalakon olyan információval szembesülhetnek, ami egy találkozás során nem merül fel (például új kapcsolat). Ezen kívül a stalking izgalma a vágyódást is növelheti az expartner iránt, így is megnehezítve a továbblépést.

Mikor lehet veszélyes?

A stalking lehet teljesen ártalmatlan cselekedet, de veszélyes eszközzé is válhat. Nézhetjük ezt a stalking művelőjének és az elszenvedőjének is a szemszögéből, lehet a kérdést jogilag és érzelmileg is megközelíteni. Hiszen nagyon más érzelmeket vált ki belőlünk, ha arra gondolunk, ahogyan a nagymamánk mindent lenyomoz rólunk és a barátainkról a Facebook-on, vagy ha azt latolgatjuk, hogy hány adatbányászattal foglalkozó cég és ember mennyi információt tud kideríteni rólunk az online profiljaink alapján.

(via)

Dr. Emma Short, a University of Bedfordshire pszichológusa a BBC Newsbeat oldalának adott nyilatkozatában arról beszélt, hogy az egyén online aktivitása akkor lép át egy határt mások online megfigyelésével, ha az félelmet és szorongást idéz elő a másik személyben. Sokszor ott dől el, hogy zaklatásnak lehet-e minősíteni az online stalkolást, hogy az áldozat hogyan éli meg a helyzetet. Dr. Short szerint ugyanakkor a mások életéről való kényszeres információszerzés kontaktus nélkül is lehet káros és veszélyes – a külső világra és önmagára – hiszen a távolból való megfigyelés az első vészjósló jele lehet egy későbbi ragadozó viselkedésmintázatnak, ahol már több határt is átléphet az illető.  Illetve, Dr. Short kiemeli, hogy nemcsak a megfigyeltekre, hanem a megfigyelőre saját magára és az életminőségére is veszélyes lehet az, ha online stalkolással tölti az idejét. Abban a pillanatban problémává válhat, amikor az ember elkezd hazudni azzal kapcsolatban, hogy mivel foglalkozik. Ugyanis, ami el van rejtve mások elől, azt sokkal nehezebb kontrollálni.

A stalkingról érdemes a mentális egészség és a közösségimédia-függőség kontextusában is beszélni. A témában végzett kutatás eredménye szerint a passzív közösségi média fogyasztás, azaz a feltöltött tartalmak közötti böngészés, a negatív mentális egészséggel függ össze, míg az irányított kommunikáció (például a posztok kedvelése) és a tartalomfeltöltés a közösségi média oldalakon, pozitív hatáshoz vezethetnek. Tehát, ha valaki arra a használja az Instagramját, hogy modellek és influencerek tökéletesre retusált képeit vagy az exe által posztolt fotókat stalkolja, annak valószínűleg nagyobb eséllyel lesz negatív hatása a mentális egészségére, mintha arra használná a platformot, hogy kommunikáljon, és/vagy saját tartalmat, képeket, bejegyzéseket töltsön fel.

Ha valaki stalkolással és az online világban tölti el az ideje nagy részét, akkor nagy valószínűséggel annak a kárát az offline, „valódi” kapcsolatai is meg fogják sínyleni. És mivel így az egyén támogatói hálója szépen lassan elhervad, ismét az internetes tartalmak felé fog fordulni, így megteremtve egy ördögi kört.

Beteges, ha minden nap megnézem a profilját?

A stalkolással kapcsolatban mindenképp felmerül az, hogy mennyire „egészséges” vagy „normális” viselkedés, akármelyik formájáról beszélünk. Ha tényleges online zaklatás történik, akkor az áldozat negatív érzelmei alapján egyértelmű, hogy a tett problémás, és tenni kell ellene. Ugyanakkor az, ha valaki egyedül otthon, kontaktus keresése nélkül merül el újra és újra más emberek internetes profiljaiban, az kevésbé tűnik negatívnak kívülről. Azonban sokszor ilyenkor maga a stalker az, aki szenved, kívülállóként betekintve mások tökéletesnek beállított online életébe. Sőt, az is lehet, hogy ez a viselkedés valami nagyobb problémát takar. Ezért fontos, hogy felismerjük magunkon és a körülöttünk lévőkön, családtagjainkon, barátainkon, ha valami nincs rendben.

(via)

A közösségi média rengeteg előnyt hozott az életünkbe, ugyanakkor meg kell tanulnunk tudatosan használni. Vigyáznunk kell, hogy a sok pozitívum ne tántorítson el minket a negatívumok észrevételétől. Magyarországon jelenleg több mint 6 millióan használják a Facebookot és több mint 2 millióan az Instagramot. Ezeknek az embereknek ma már szinte elképzelhetetlenek a mindennapjaik a közösségi oldalak nélkül, ezért is nehéz észrevenni, ha problémássá válik a kapcsolatuk ezekkel az platformokkal. Függőnek az számít, aki szabadidejének nagy részét ezeken az oldalakon tölti, arra használja fel a közösségi platformokat, hogy elfeledkezzen a problémáiról, feszültséget érez, amikor nem éri el a közösségi oldalakat, illetve akinek személyes kapcsolatai romlottak meg a túlzott használat miatt – írja a Mindsetpszichologia.hu.

A bejegyzés szerzője Murvai Katalin, a BME KomMédia alapszakos hallgatója. 

Életünk egyre nagyobb részét online éljük. A közösségi média profiljainkra is kiterjesztjük mindazt, akik és amik életünk során vagyunk – és akarva-akaratlanul ez halálunk után is így maradhat. Ahogy egyre több felhasználója van a Facebooknak és egyre idősödnek az online is aktív generációk, növekszik azoknak a profiloknak a száma, amik tulajdonosa már nincs köztünk. Miért van ez, milyen lehetőségek vannak és mit jelent mindez hosszútávon?

Akár már 2060-ra, de 2100 körülre minden bizonnyal több hátrahagyott profil kering majd a Facebookon, mint ahány élő felhasználó lesz a közösségi platformon, jósolja az Oxford Internet Institute két kutatója. A tavaly publikált tanulmány szerint, ha nem növekszik tovább a Facebook felhasználóinak száma, akkor már 50 év múlva bekövetkezik, hogy minden második fiók egy elhunyt felhasználóhoz tartozik majd. A jelenlegi, a kutatás óta is beigazolódott növekedési trendet figyelembe véve azonban nyerünk egy kis időt, és a mérleg csak a következő évszázadban billen a holtak felé.

A közösségi oligopólium 2020 első negyedéves jelentése alapján 2,6 milliárd havi szinten aktív felhasználó van jelen az oldalon, szemben a fenti kutatás idejében aktuális, 2018 eleji 2,2 milliárddal. A két év alatti 18%-os növekedés mutatja, hogy a kutatás jósolta éves 13%-os növekedés nem is olyan elrugaszkodott, a valós adatok pedig alátámasztják, hogy a mostani trendek mellett valóban valahova az évszázad második felére tehető az a pont, amikor több hátrahagyott profil lesz a közösségi oldalon, mint ahány aktív felhasználó, és inkább nevezhető majd digitális temetőnek a platform, mint élő közösségi hálónak.

via France24

Mindez sokkolóan hangzik, de az esemény közelsége mellett mindezek jelentősége sem elhanyagolható. Látszólag ártalmatlannak tűnhet, ha már nem élő személyek Facebook profiljába botlunk, de a teljes kép itt is összetett, már-már kiismerhetetlen.

Inaktív profiloktól az emlékoldalakig

De tekintsünk el a következményektől egy kicsit. Tény, hogy sokakat jó érzéssel tölt el, ha ellátogathat egy emlékoldalra, hogy ott megemlékezzen az elhunyt ismerőséről, rokonáról, ezért jött létre az emlékoldallá alakítás lehetősége. Egy, a Fast Company tech rovatában egy évvel ezelőtt megjelent cikk alapján akkor egy 20 fős csapat dolgozott a Facebook Emlékoldal divíziójában. 2007 óta létezik az elmékoldallá alakítás opció, korábban csak a profil töröltetése volt lehetséges, akkor még kizárólag kérvény benyújtása alapján, igazolások mellett. Ma is számos oldal halotti anyakönyvi kivonat és rokoni kapcsolat igazolása mellett töröl csak kérésre felhasználói fiókot halál esetén.

Az emlékoldal lényege, hogy érintetlenül hagyja a profilt, beleértve a megosztott képeket, megjelölt fotókat, az idővonal bejegyzéseit. Az elhunyt neve mellett megjelenik az emlékoldal, angolul remembering felirat. Így az elhunyt már nem jelenik meg az ismerősnek ajánlás alatt, az ismerősök nem kapnak értesítést a születésnapjáról. Ezek az intézkedések azt segítik elő, hogy a gyászolókat ne érje hidegzuhanyként egy-egy olyan értesítés, ami azt sugallja, az ismerősük még ott ül a képernyő másik oldalán, miközben épp próbálják túltenni magukat szerettük elvesztésén.

via Adrian Swancar

Digitális végrendelkezés

2015-ben került be a hagyatéki kapcsolattartó funkció. Azóta bármelyik felhasználó kiválaszthatja, kinek ad felhatalmazást arra, hogy a profilja ügyében lépéseket tegyen a halála után. A kapcsolattartó megváltoztathatja az elhunyt profil- és borítóképét, közleményt adhat ki az oldalon a saját neve alatt. A Facebook friss újítása a témában, hogy a megemlékezési bejegyzések a korábbi, aktív oldal egy külön fülén jelennek meg, így biztosítva helyet az emlékeknek, gondolatoknak. A kapcsolattartó dönthet a megemlékező bejegyzések megjelentetéséről és ismerősnek jelöléseket fogadhat el. A profil végleges törlését is kérheti, ami így lényegesen egyszerűbb, mint a halál tényének körülményes igazolásán keresztül. Ha nem jelölünk ki senkit a fiókunk kezelésére, akkor ehelyett kérhetjük, hogy halálunk után a Facebook oldalunk törlésre kerüljön. Amennyiben azonban nem jelölünk ki senkit, és a törlést sem kérjük, akkor a profilunk emlékoldallá alakul, de nem lesz felhatalmazott kezelője. Mindenképpen érdemes tehát időt szánni a döntésre, és arra, hogy azt pár kattintáson keresztül beállítsuk.

A hagyatéki kapcsolattartó megbízása érzékeny téma lehet sokak számára. A Facebook is javasolja, hogy személyesen beszéljük meg a kiválasztott ismerőssel, hogy mik a szándékaink. Fontos szem előtt tartani, hogy még a hagyatéki kapcsolattartó sem jelentkezhet be a profilunkba, a privát üzenetekhez nem férhet hozzá, csak azokhoz a bejegyzésekhez, amiket korlátozott nyilvánosság számára tettünk közzé – így viszont azokhoz is, amiket korábban a megosztási beállítások miatt nem láthatott.

Dönthetünk persze úgy, hogy valamennyi bejelentkezési adatunkat, jelszavainkat megosztjuk egy baráttal, vagy akár végrendelkezési szolgáltatóval, hogy részletes utasításaink alapján járjanak el digitális létünk kérdéseiben, ami túlmutat a közösségi média fiókok kezelésén. Ez alapos átgondolást igényel, de ha figyelembe vesszük, hogy mennyi időt töltünk a különböző online felületeken, szolgáltatásokon, akkor érdemes lehet ezt az opciót is mérlegelni, hiszen lassan nagyobb digitális lábnyom marad utánunk, mint kézzel fogható hagyaték.

Mindenesetre segítséget jelent a döntésbe, hogy a Facebook például többféle lehetőség közül enged választani.

via Facebook

Akkor ez így jó, nem?

A rövid válasz: nem, vagy nem biztos. Számos kérdést felvet, hogy mégis hogyan, miért érdemes ennyi inaktív fiókot őrizgetni, hiszen még digitális adatok esetében is jelentős tárolási költségek merülnek fel. Bizonyos platformok, például a Twitter és a LinkedIn csak a profil törlésére adnak lehetőséget, emlékoldal funkció nincs. A Facebook a hozzá tartozó Instagrammal együtt felajánlja ezt az opciót, miközben az emlékoldalon már nem jelenítenek meg hirdetést etikai megfontolásból – és ezt nagyon jól teszik. Mégis, a szempontjukból megéri fenntartani az oldalakat, amiket a magunk mögött hagyott szeretteink időről-időre felkeresnek, ezzel is növelve az oldalon eltöltött időt, a megosztott tartalom mennyiségét. Ez nem elhanyagolható, mert a Facebook szerint havi 30 millió felhasználó látogat el valamelyik emlékoldalra.

Ugyanezen az alapon megéri tárolni a képeket, legfőképpen az adatokat. Az online tevékenységünk megosztásaink, de akár magánbeszélgetésink is rengeteg információt rejtenek, és ez nem csak életünk során lehet hasznos a hirdetők, politikai résztvevők, egyéb szereplők számára, hanem halálunk után is. Bár még a hagyatéki kapcsolattartó sem olvashat bele privát üzeneteinkbe, a háttérben futó algoritmusok finomításához megfizethetetlen értéke van az ilyesfajta adatoknak. Az adatvédelmi nyilatkozatok jelentős része pedig nem tér ki a személyes adatok halálunk utáni kezelésére.

Arról nem is beszélve, hogy hosszútávon egyre nagyobb és nagyobb adathalmaz birtokába kerül a Facebook. Az adatok összessége pedig rengeteg információval szolgálhat a társadalmunkról most és a jövőben is. Ahogy az Oxford Internet Institute kutatásának szerzői a helyzet súlyát érzékeltetve egy Orwell idézetet választottak a tanulmány felütésének: „Mi, a Párt uralunk minden feljegyzést, s mi uraljuk az emberek emlékezetét is. Tehát uraljuk a múltat. Igaz?”. A sötét jövőképet valamennyire árnyalja, hogy a jelenlegi szabályozások még alakulhatnak, egy nyílt, többszereplős párbeszéd még bőven alakíthatja a kimeneteleket.