A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


A történet, amely saját életre kel: mégis mi az a fanfiction?

2020. október 16. - KomMédia BME

Gondolkodtál valaha azon, hogy mi lett volna, ha Harry Potternek végül mégsem sikerül legyőznie Voldemortot? Elmerengtél már valaha azon, hogy milyen lett volna, ha a világ legismertebb detektívje, Sherlock Holmes feltárja Hasfelmetsző Jack rejtélyét? Na és azon, hogy megváltozott volna-e a világ sorsa, ha Amerika Kapitány nem Peggy Carterbe, hanem Bucky Barnesba szeret bele?

Egy könyv olvasása vagy film nézése közben az ember fejében újra és újra felvetődik az a kérdés: mi lett volna, ha? Mi lett volna a sorsa kedvenc hőseinknek, ha Ned Stark már a kezdetekkor megússza a lefejezést? Mi minden történt volna másképp?

A rajongók – mármint a legelvetemültebbek – nem csak elmerengenek ezeken a kérdéseken, hanem papírra is vetik gondolataikat. Manapság a technika és az internet fénykorát éljük, a fanfiction műfaja egyre nagyobb babérokra tör. Kétségkívül jót tett neki az internet széles körű elterjedése; lassan nincs olyan ember, aki ne futott volna bele legalább egyszer a fanfiction kifejezésbe. Még rosszabb: alig találunk olyan embert, akinek ne lenne már meg a véleménye a műfajról – legyen ez nagyon jó, vagy borzalmasan rossz.

fanfiction.png

(via)

De álljunk meg csak egy pillanatra: miről is beszélünk tulajdonképpen? A fanfiction – avagy fanfic, fic – olyan írások összessége, mely a rajongók munkája. E történetek írója tehát mások karaktereit, világát és cselekményszálait felhasználva alkotja meg saját történetét. Általában könyvekből, filmekből vagy sorozatokból „vesz kölcsön”, ám az sem ritka, hogy hús-vér emberek jelennek meg az alkotásokban. A határ a csillagos ég, a könnyed, rajongói történet folytatások mellett egészen abszurd fanfictionökbe is botolhatunk (ilyen Putyin és Trump szerelmi kalandja).

„Többet vissza nem adom”

Az a szokás, hogy az írók mások történeteit saját munkájukban felhasználják, messzire nyúlik vissza a történelemben. Gondoljunk csak például Shakespeare igencsak ismert Rómeó és Júliájára: a szerelmesek története eredetileg Arthur Brooke 1562-es The Tragical History of Romeus and Juliet című versében jelent meg. A gyermekek kedvence, a Disney filmek sokasága is többnyire feldolgozás: ugye nem gondolta senki sem azt, hogy Csipkerózsika vagy Hófehérke története Walt Disney fejéből pattant ki? Sőt, kis túlzással ugyan, de az Oroszlánkirály is csak a Hamlet újramesélése – állatokkal.

Tehát, ugyan a mások írásaiból való merítés egy régi hagyománynak számít, a fanfiction fogalma csupán az 1960-as években jelent meg. A legtöbb tősgyökeres fanfiction rajongó legalábbis ezt az időszakot jelöli meg kezdetként: ekkor bukkantak fel az első rajongói történetek. Főként a Star Trek mozgatta meg az olvasók fantáziáját: több írás is előkerült, amelyek Spock és Kirk kapitány kalandjait taglalták.

Fanfiction kisokos – avagy fontos kifejezések a teljesség igénye nélkül

  • A/A (Action/Adventure) – Akció és kaland történetek.
  • Angst – Sötét hangulatú történetek, gyakori eleme a depresszió, a kínzás és az erőszak.
  • AU (Alternate Universe) – Alternatív univerzum. Minden olyan történet, melyben a karaktereken kívül minden eltér az eredeti műtől. (pl.: Harry Potter élete egy nem mágikus világban)
  • Canon – Minden olyan információ, ami szerepel a forrásanyagban.
  • Crack - Humoros, már-már nevetségesen abszurd történetek.
  • Crossover – Kettő vagy több univerzum találkozása. (pl.: Harry Potter és barátai a Bosszúállókkal együtt száll szembe Thanossal.)
  • Drabble – 100 szavas történetek.
  • Fandom – Rajongótábor.
  • Fanon – Minden olyan információ, mely általánosságban elfogadott a rajongók körében, de nincs megerősítve az eredeti szerző által. (pl.: Egy olyan szereplőnek a vezetékneve, akinek csak a keresztnevét ismerjük meg a filmben.)
  • Fluff – Rövid, könnyed és cukormázas történetek.
  • Slash / Femslash – Homoszexuális kapcsolat ábrázolása.
  • OC (Original Character) – Eredeti karakter.
  • Oneshot – Novella.
  • OOC (Out Of Character) – Karakteren kívüli ábrázolás. Az író a karaktert az eredeti személyiségétől eltérően ábrázolja.
  • Pairing / Ship – Minden olyan történet, melyben két karaktert romantikus kapcsolatban ábrázol az író.
  • PWP (Plot, What Plot?/Porn Without Plot) – Pornó cselekmény nélkül, vagy másnéven cselekmény, milyen cselekmény?  Erotikus tartalmú történetek, melyek – ahogyan a név is mutatja – szinte teljesen figyelmen kívül hagyják a cselekményt. Fókuszukban a lepedőakrobatika minél zavarba ejtően részletes, minél behatóbb leírása.
  • RPF (Real Person Fiction) – Valódi személyeket ábrázoló történetek.
  • Smut – A PWP-vel ellentétben – bár központjában a szex áll – a cselekményre is helyez figyelmet.
  • WIP (Work In Progress) – Folyamatban lévő írás.

Az internet elterjedésével a fanfiction business is felvirágzott: a századforduló környékén már egyre több fanfic oldal tűnt fel. Ezek először csak amatőr, saját készítésű blogok voltak, ám az évek során hivatalos oldalak is megjelentek. Ma a két legismertebb fanfiction lelőhely a fanfiction.net és az Archive of Our Own (Ao3)– míg az előbbi közel 12 millió felhasználóval rendelkezik, addig az utóbbi több mint 2 millió regisztrált olvasóval büszkélkedhet. 

„Nerd” hobbi?

Habár már évtizedek óta jelen van a fanfiction műfaja, megítélése nem sokat változott az idők során. Lehet imádni, lehet utálni – középút általában nincsen. Sokan megvető szemmel néznek ezekre az alkotásokra, főként azért, mert úgy gondolják, hogy a fanfictionök nem más, mint rosszul megírt, töméntelen erotikát tartalmazó írások (Malfoy és Harry? Egy almával?! Végül is…ahány ház, annyi szokás.). Az összképen persze az a tény sem javít, hogy az írók 80%-a nő, s a legtöbb ember ezt meghallva egy nagy sóhajjal be is zárja a böngészőt, és el is könyveli a fanfictiont amolyan női szoftpornónak.

46580f3000000578-5081705-image-m-2_1510682471847.jpg

(via)

Az igazságtól persze messzebb nem is állhatnának: bár való igaz, hogy léteznek igénytelenül megírt történetek, ezek csupán a fanficek kis százalékát teszik ki. Az írások minőségét tekintve az olvashatatlantól kezdve az áll-leejtően fantasztikus alkotásokig tartó skálán mindent megtalálhatunk – ha elég türelemmel rendelkezünk. Az utóbbi kategóriába tartozik például a rajongók által írt Tűz és Jég dala folytatások: az egyik legismertebb ezek közül a The North Remembers, mely 113 fejezeten át követi az utolsó megjelent könyv, a Sárkányok tánca után a Stark ház tagjainak sorsát. A 2010-es évek végén íródott James Potter széria is hasonlóan felkapott: a Harry Potter széria nem hivatalos folytatásának is tartják.

Terjedelmüket tekintve is több fajtából válogathatunk – egyaránt megtalálhatóak a gyors, pár perces kis szösszenetek, mint a 800 ezer szavas művek. (A leghíresebb magyar Harry Potter folytatás, Juhász Roland: Nurmengard trilógiája 931,674 szóra rúg.)

Összehasonlításképp:

  • A leghosszabb Harry Potter kötet, a Főnix rendje kb. 260 ezer szavas.
  • A leghosszabb Trónok harca könyv, a Sárkányok tánca kb. 420 ezer szavas.
  • Tolsztoj hírhedten hosszú Háború és békéje is „csak” mindössze 580 ezer szót tartalmaz.

Az utóbbi években azonban meglepő módon csökkent a negatív vélemények aránya. Az egyre híresebbé és ismertebbé váló fanfictionöknek hála a műfaj népszerűbb, mint valaha, és naponta több ezer alkotás keletkezik. Több platformon is elérhetőek ezek – az Ao3 és a fanfiction.neten kívül még a Wattpad, Tumblr, vagy deviantArt is ismert felületek. Magyarországon a Merengő rendelkezik a legnagyobb fanfiction gyűjteménnyel.

batman-joker-start-new-friendship-24-960x540.jpg

(via)

Az egyik legismertebb – és talán legmegosztóbb – ma ismert fanfiction E.L. James hírhedt Szürke 50 Árnyalata trilógiája, mely köztudottan egy Twilight fanfiction. Hasonló a helyzet Anna Todd Miután szériájával, mely 2019-ben saját filmet is kapott: az öt részes alkotás eredetileg Harry Styles fanfictionként vált híressé, ám kiadása után az írónő a szerzői jogok miatt a főszereplő nevét – nem túl kreatívan – Hardin Scottra változtatta.

A fanfiction tehát bár nem a szépirodalom magasiskolája, nem írható le igénytelen alkotások halmazaként. Ezek a történetek kielégíthetik kíváncsiságunkat és betekintést nyújthat olyan történetekbe, melyek eredetileg meg sem íródtak volna. Választ ad „mi lett volna, ha?” kérdéseinkre, s nem ismer lehetetlent. A fanfictionök világában tehát Joker és Batman ugyanúgy lehetnek világra szóló barátok, mint ahogyan Hagrid és Charlie Weasley beülhet a moziba megnézni az Így neveld a sárkányod utolsó részét. 

A bejegyzés szerzője Bui Adri, a BME KomMédia alapszakos hallgatója. 

konzerv.png

Hol kezdődik az írói önmenedzselés? Megsúgjuk: nem a könyvnél

A kreativitás mindig a legalkalmatlanabb pillanatban tör utat magának, és követeli, hogy elfoglalja tisztes helyét a nagyvilágban. Talán ezért van tömésig tele az írópalánták fiókja szakadt blokkokkal és parkolójegyekkel, melyek hátulján ott éktelenkednek a legújabb bestseller első sorai. A gépük sem szégyenkezhet, azok is hűségesen tárolja a toplistás agyszüleményeket. Valamiért mégsem sikerül felkelteniük a szunnyadó írói identitásukat, és bár a kreativitásuk papírt ér, folyton beleüti a kislábujját a siker kapujának küszöbébe. A majdnem-kész-kézirat cím nélkül marad, az Instagram fiók biojában pedig kimarad a bűvös szó: author.

Sokak életcélja, hogy így vagy úgy - de inkább így, könyv formában -, nyomot hagyjon maga után a világban: egy kis darabkát a tökéletesnek hitt életéből, vagy azokból a papírra vetett fantáziafoszlányokból, amelyek túllendítették a nehéz napokon. A keserűség mocsara is húzóerő az íróasztal székre, komoly ösztönző egy tragikus történet, vagy idealizált, beteljesületlen életkép megosztására.

Az író címkézze fel magát

Háborút lehetne indítani azzal a kérdéssel, hogy „Mi teszi íróvá az írót?”. A tollforgatók közül mindenki más állomáson venné fel ezt a címkét, vagy ruházná rá azt másokra, éppen ezért meddő vitát fog szülni a kérdés. Egy könyv nem feltétlen teszi íróvá az írót, de kevesebb sem lesz azért, mert még egyik írásának sem tudott „gerincet venni”. Ebből kifolyólag máshogy lehetne megközelíteni meg a témát:

Ki határozza meg, hogy ki az író?

Van egy réteg, aki szerint az író az, aki ír, függetlenül attól, hogy jól, vagy sem. Talán ez az, amiért annyi önjelölt író sétál közöttünk, és amiért ez a séta csak a sarki boltig juttatja el őket. Ugyanis egy történet akkor válik igazivá, ha közönség elé kerül. Az olvasóközönség a könyvipar legmeghatározóbb szegmense, ők a rendszer mozgatórugói, azok, akik védőfalat képezve visszapattintják a kortárs irodalmat megcsúfító alkotásokat.

writer.jpg

(via)

Gondolja végig,  mit képvisel

A szerzők elsődleges feladata, hogy meghatározzák, mely szegmensét képviselik a hazai kortárs irodalomnak. Bár gyakori a különböző zsánerek ötvözése, mégis fontos a stabil műfaj- és korosztály-megjelölés. Tudni kell megfogalmazni, hogy mit képviselnek. Ahogy az olvasóközönség is elköteleződött egy-egy, akár több zsáner mellett, úgy a szerzők feladata, hogy kiválasszák azt az írói köntöst, amit hosszútávon viselnének.

Egy kiadó sem fog a szárnyai alá venni egy olyan írópalántát, aki még nem találta meg a hangját. Még ezután is nehéz megnyerni egy kiadót: a mezőny hatalmas, a költségvetésük pedig véges. Rengeteg e-mail fog válasz nélkül maradni vagy elutasításra kerülni, legyen szó akár szerzői kiadásról. (Persze nem a pénznyelő „kinyomókra” - kiadó+nyomda, ahol nem a minőség, hanem a zsebed mélysége számít, - kell gondolni.) Ez nem a tehetségüket kérdőjelezi meg, a kitartást viszont próbára teszi.

Éljen közösségi életet

Tegyük fel, hogy megszületett a könyv: ezt bármennyire is a gyermeküknek tekintik, nem rendelkezik emberi tulajdonságokkal. Azaz nem fogja eladni magát. De bele tudnak-e állni a tollforgató szerepébe, és készek ennek megfelelően menedzselni magukat? Ha igen, akkor milyen eszköz áll ehhez a rendelkezésükre? 

Az internet, videómegosztó- és közösségi oldalak, szerzői csoportok, értékesítési platformok, mind megreformálták a könyvkiadást. Online irodalmi közösségek (Imádom a könyveket, Imádok olvasni), bloggerek (Anarchia könyvblog, Édeskiskönyvkritikák, Niitaabell világa), bétázó csoportok (Világ BÉTÁI egyesüljetek!) várják, hogy csatlakozzanak hozzájuk. Számos kiadótól független webshop (shop.konyvmogul.hu, olvasnimeno.hu) van, ahol (jutalék ellenében) értékesíteni lehet a könyveket. A feladat, hogy olyan kapcsolatokat építsenek ki és ápoljanak, amelyek segítik a karrierjük fejlődését. Minden platform nyakát meg kell szorongatni és aktívan a tagjává válni, hogy megismerjék őket és a munkásságukat. Aki sokat próbálkozik, az előbb-utóbb válaszra talál: megéri csábítani! 

iros2.jpg

 

Hagyja el a komfortzónát

Térjünk vissza arra a kérdésre, hogy bele tudnak-e állni az író szerepbe. Mert bár a technológiai fejlődés számos eszközt adott a kezükbe, mégis sokan ódzkodnak ezektől. Ismerősek az alábbi mondatok? 

„Szeretném, ha felkarolna egy kiadó, mégsem teszem láthatóvá az e-mail címemet.”
„Szeretném, ha bővülne az olvasóközönségem, még sincs szerzői oldalam, csoportom.”
„Szeretném, ha megvennék a könyvemet, mégsem értékesítem egyetlen webshopban sem.”

És még lehet folytatni azon mondatok sorát, ami mentén a szerzők egy része egyengeti írói karrierjét. Mi rejtőzhet e mögött? A komfortzóna? Tudáshiány? Az ismeretlentől való félelem? Pedig mindenki kezében ott vannak a szükséges eszközök: önmaguk és a technika. De ahhoz, hogy ezekből profitáljanak, elengedhetetlen a bátorság és a kreativitás. Jelenleg a közösségi média az egyetlen olyan ingyenesen is használható felület, ahol minimális erőfeszítéssel ezrekhez el lehet jutni.

Gondolkodjon az olvasó fejével

Nézzünk meg egy szituációt: fizetés másnapján az első utad a könyvesboltba vezet. Néhány perc után fel is figyelsz jó pár gyönyörű borítóba csomagolt könyvre, de a szerzője ismeretlen számodra. Nincs fent semmilyen könyves oldalon, vagy ha fent is van, 0 értékeléssel rendelkezik a könyve. Facebook szerzői oldala ugyan van, de 26 kedveléssel nem sok bizalmat szavazol neki. A fülszöveg nem túl közlékeny, te pedig tanácstalanul állsz a könyvesbolt közepén, mert nem szívesen pazarolnád el azt a három-négyezer forintot. Így tovább keresel, és végül egy olyan szerző könyve mellett teszed le a voksod, akiről már hallottál, olvastál tőle korábban. A bloggerek értékelése is egész jó, így lelkesen a kasszához rohansz...

Alapvetően kétféle szerző létezik: aki komolyan gondolja írói létezését, és időt, energiát nem sajnálva, mindent megtesz azért, hogy megismerjék a nevét. És ott a másik tábor, aki nem fektet bele semmit az írói karrierében, de azért „tök jó lenne”, ha mindenki megvenné a könyvét, és kiadók ezrei kopogtatnának az ajtaján. Ez utóbbi attitűd a viszonyok felmérésének a hiányából fakad: azt hiszik, hogy a könyv majd eladja magát, csakúgy, mint a filmekben és a fantáziájukban.

Ne feledje a könyves bloggereket

Miért is fontosak azok, akik saját blogjukon publikálják a könyvértékeléseiket? Az online sajtó kult rovatát végigpörgetve pár másodperc alatt konstatálható, hogy jóformán alig található könyvértékelés (külföldi bestsellerről vagy polgárpukkasztó művekről még csak-csak, de hazai elsőkönyves szerzőtől aligha). Nyilván nem várható el, hogy a Netflix sorozatkínálatáról szóló cikkeket sutba vágják, és odaállítsanak egy középkorú újságírót, hogy írjon recenziót a legújabb young adult regényről, amelyben egy újabb tini küzd a halállal. Mégis vannak, akik vágynak egy-egy könyvértékelés elolvasására a reggeli kávé mellé - ezekkel nem csak az olvasás népszerűsítését lehetne szolgálni, hanem kiemelhetnénk az irodalom sokszínűségét is. 

Épkézláb recenziókért cserébe sok író, sőt kiadó keresi meg a bloggereket - gyakran az sem számít, ha viszonylag kicsi az olvasótábor, csak legyen reflexió az újdonságra. A nagyobb kiadók általában felajánlanak egy dedikált példányt, esetleg beszélgetési lehetőséget a szerzővel, a kisebb kiadók csak „reci példánnyal” - kölcsön könyvvel - tudnak szolgálni. A blogger örül, mert még megjelenés előtt ingyen elolvashatja  a könyvet, közben pedig fontosnak érezheti a véleményét. Cserében annyit kérnek tőle, hogy írjon értékelést. Korrektül hangzik, kivéve, ha kötelezően ajánlott jó véleményt írni a további együttműködésért cserébe. Nem szerencsés, ha azért vannak nyomás alá helyezve, hogy vásárlásra ösztönözzék a könyvimádókat, és hűséges katonaként szolgálják a hazai kortárs irodalom népszerűsítését.

Mi ebből a tanulság?

Az íróknak előbb magukat kell felépíteniük, mert a könyv nem fogja eladni magát, - legyen bármilyen jó a történet, de a borítón szereplő név már annál inkább. Könyvet megírni nehéz. Könyvet eladni még nehezebb. Tehát, mielőtt bárki írásra adná a fejét, egyetlen kérdést tegyen fel magadnak: Író vagyok?

A bejegyzés szerzője a BME Kommédia alapszakos hallgatója. 

süti beállítások módosítása