A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Designerek az élhetőbb városokért

2021. június 04. - KomMédia BME

Folyamatosan növekvő városainkban számos problémával találjuk szemben magunkat: nagy a légszennyezettség, zsúfoltak a metrók, órákig állhatunk a dugóban mire eljutunk valahova, ahol aztán nem találunk parkolóhelyet. Mégis, életünk fontos színteréről van szó, járunk-kelünk, sétálunk, autózunk, eltévedünk benne. Az utóbbi években a tágabb értelemben vett design egyre több területen kap teret, többek között a városok tervezésében is. Mit tehet egy grafikus vagy egy formatervező a városok fejlesztéséért? Hogyan járulhat hozzá egy város élhetőbbé tételéhez egy kommunikációs cég?

A városok építészek, várostervezők, mérnökök keze által fejlődnek, formálódnak, és elsősorban a politikai vezetők vannak abban a pozícióban, hogy döntéseket hozzanak a jövőjükről. Gyakran gondos tervezés által, máskor csak organikusan, „maguktól” változnak a városok, és sok folyamatot nem is tudunk kontrollálni: ilyen például a robbanásszerű népességnövekedést – ebben az esetben már csak a problémát tudjuk orvosolni. A design szó szerinti fordításban tervezést, formatervezést jelent, de mára ennél egy sokkal tágabb értelemben alkalmazzák. A design központú gondolkozás már az élet szinte minden területén jelen van: a grafikai tervezéstől kezdve, a felhasználói élmény tervezésen át a service, azaz szolgáltatás designig.

A designerek számos olyan tulajdonsággal rendelkeznek, amelyekkel a városokkal foglalkozó mérnökök vagy politikusok nem minden esetben – gyakran több területen is dolgoznak karrierjük során, így hamar alkalmazkodnak új helyzetekhez és rendkívül jók az emberek megértésében. Hiszen a design az emberről szól. A város egy érdekes szint, mert nagyobb, mint az egyén közvetlen környezete, de kisebb, mint az állami szint – más, mint egy vállalkozás, hiszen sok különféle szereplő formálja. Akármilyen sok kis részből áll össze, a város mégis egységet alkot, amely nem túl nagy ahhoz, hogy akár egy designer vagy egy alulról induló kezdeményezés valóban nagy hatással lehessen rá.

A továbbiakban lássunk két példát külföldről és egyet itthonról arra, hogy milyen sokféleképpen tudnak a designerek hozzájárulni egy város fejlődéséhez.

  1. Egy példa külföldről, melyet a városvezetés kezdeményezett

A Brazíliában található Curitiba városában a polgármester létrehozott egy városfejlesztésért felelős kutatóintézetet azzal a céllal, hogy a különböző területeken dolgozó designerek megoldásokat találhassanak a város problémaira. A város zsúfolt és hektikus forgalmára megoldásként innovatív buszmegállókat és egy új buszközlekedési rendszert fejlesztettek ki. A buszmegállókat cső alakúra tervezték és úgy alakították ki őket, hogy kellemetlen időjárásban is megvédje a várakozókat, abba beszállva már megváltsák jegyüket és ezzel egyenesen a csőből, egyszerűen tudjanak az utasok felszállni a buszra.

kep8.jpg

Curitiba város innovatív buszmegállói és buszrendszere (via)

    A buszok különböző típusait színkódokkal látták el, de nem csak a térképen, hanem magukat a buszokat is átfestették– így egy könnyen értelmezhető és hatékony szisztéma alakult ki. Elkülönített sávokat kaptak egyes buszok, extra hosszú buszokat indítottak a hosszabb, forgalmasabb vonalakon. Színekkel kódolt vonalakkal tették egyszerűen értelmezhetővé a rendszert: például a zöld buszok az agglomerációba szállítják az utasokat míg a kicsi fehérek csak a városközpontban köröznek.

    kep9.jpg

    A cső alakú buszmegállóba már a belépésnél szükséges a jegy, így felszállásnál nem kell már ellenőrizni (via)

    1. Egy kisebb léptékű kezdeményezés Dániából

    A Copenhagenize csapatának célja, hogy Koppenhágához hasonlóan a többi városban is népszerű és széles körben használt közlekedési forma legyen a bringázás. Ennek érdekében kommunikációs kampányokat indítottak a városi vezetéssel együttműködve. Ezzel összhangban többek között kis biciklifogantyúkat helyeztek el Koppenhága forgalmas biciklis csomópontjainál, ahol az oszlop helyett a fogantyúba tudnak megkapaszkodni a biciklisek, amíg várakoznak  a zöld lámpára. Céljuk a biciklizés, mint hétköznapi közlekedési forma népszerűsítése, ezzel pedig a város élhetőbbé tétele – hiszen a bringa semmilyen káros anyagot nem bocsájt ki, nem áll a dugóban, testmozgást biztosít és még a parkolással sem kell bajlódni.

    kep10.jpg

    A Copenhagenize kampánya a biciklizés népszerűsítésére (via)

    1. És egy hazai példa

    A Valyo egy önkéntesekből álló, különböző háttérrel rendelkező csapat. Céljuk a Duna közelebb hozása az emberhez, a folyó, mint helyszín jobb kihasználása. 2011-ben egy Duna menti sétára hívták a városlakókat, amelynek különböző állomásain egy-egy művész installációját tekinthették meg a résztvevők. De rendszeresen szerveznek kacsakő dobáló bajnokságokat, és elintézték, hogy nyaranta le legyen zárva a Szabadság híd és legújabban a rakpart egy része is – ezzel hozva közelebb az egyént a folyóhoz. A projektjeik nem csupán arról szólnak, hogy például szabadon biciklizhetünk, futhatunk, sétálhatunk vagy rajzolhatunk krétával hétvégenként a rakparton, hanem egyben figyelemfelhívás is arra, hogy a város a városlakóké, hogy a Duna partja másképpen is kinézhetne egy élhetőbb város részeként. 

    kep11.jpg

    A lezárt rakpartot magukévá tették a budapestiek (via)

    A fenti három példából láthatjuk, hogy a világ különböző részein, különböző léptékben a design, az ötletek és az emberi tényező komoly elem, alakító erő tud lenni egy város életében. Hatása már egy ötletnek, kommunikációs kampánynak, programsorozatnak is lehet, mert ezek közelebb hozhatják a városlakókat ahhoz a térhez, amelyben élnek.  

    A bejegyzés szerzője Sebes Lilla, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

    konzerv_1.png

    A költészet nem vész el, csak átalakul

    2018. április 10. - Born Réka

    Költészet: megmagyarázhatatlan varázslat, megfejthetetlen titok. Gondolatok és érzelmek tartósítószere, az örökkévalóság eszköze. Annak idején valahogy így tanították: “A líra ézelmeket fejez ki, művei verses formában íródnak”. Na de ki olvas ma manapság költeményeket? Ki vesz a kezébe verseskötetet? Ha a rég letűnt korok nagy lírikusaira gondolunk, úgy érezhetjük: a versek ideje lejárt. Hol vannak már a hős költők, a váteszi szerepkör, a poéták kultusza? Pedig a költészet igenis élő műfaj, sőt: talán jobban az életünk része, mint valaha. Csak éppen lehet, hogy nem könyvek vagy újságok lapjain, hanem Youtube-videókon és a közösségi oldalakon keresztül szivárognak be a rímek a mindennapjainkba.

    „Költő vagyok - mit érdekelne
    engem a költészet maga?”
                             (József Attila)

    1200x628-1024x536.jpg

    Versünnep – minden téren

    Ha máskor nem is, van egy nap az évben, amikor lépten-nyomon versekbe botlunk: április 11-e, a Magyar Költészet Napja. És nem csak az interneten. Habár ilyenkor szívesen tesznek ki az emberek (akár saját) szerzeményeket a facebook-üzenőfalukra, Instagram oldalukra, már nem csak a virtuális tér sajátja a költészet napi-versözön: 2013 óta él a Gittegylet által életre hívott kezdeményezés, a Posztolj verset az utcára!, mely kiterjesztette a költészet szeretetét a mindennapi környezetünkre is. Lámpaoszloptól a lépcsőig, járdától a villamosig, évről évre egyre többen árasztják el a lakóhelyüket kedvenc műveikkel. A “költészeti gerillaakció” mára szó szerint is világraszóló lett: az elmúlt 5 évben a világ több mint 20 országában élő magyarok posztoltak verset az utcára. A szervezők szerint a költészetnek ez a rendhagyó ünneplése összeköti az embereket, és segít. hogy kicsit megálljunk rohanó világunkban. Az egyik főszervező szerint:

     "Azzal, ahogy készülnek rá az emberek (köteteket forgatnak, keresgélnek, verseket olvasnak) és azzal, hogy maguk is felfedezik az utcán vagy az interneten a mások által posztolt verseket - előfordul, hogy először hallanak egy-egy szerzőről - az ünneplés személyessé és egyben valódi közösségi élménnyé válik.” 

    csoszgergely130321_1.jpg

    csoszgergely130321_2.jpgÁm a facebookon is akadt már példa költészettel kapcsolatos megmozdulásra a személyes rím-megosztások mellett. A közösségi oldalakon terjedő kihívások (amik gyakorlatilag az egykori kéretlen láncemail-ek utódai) bizonyára senki számára nem ismeretlenek: ezek között vannak kevésbé értelmes, de előremutató ötletek is, és a költészet népszerűsítése érdekében életre hívott törekvések mindenképpen az utóbbi kategóriába tartoznak. Ezek közül a legismertebb valószínűleg az a 2014-es “kulturális miniforradalom” volt, melyet Szabó Balázs irodalmár indított el a facebookon.

     “Azt akartam, hogy az emberekben realizálódjon, hogy a magyar vers mekkora csoda. Nem feltétlenül az a célom, hogy hónapokon keresztül tomboljon a Facebookon a "11 vers". De ha van néhány ember, aki emiatt előveszi Vörösmartyt vagy Kosztolányit, már megérte az egész.” [forrás]

    Tovább

    Frusztráció a köbön - hogyan éljük túl a napot open office-ban?

    Kooperáció, produktivitás, kreativitás vs. hangzavar, zsúfoltság, stressz. Van, aki odáig van érte, van, aki kifejezetten rosszul viseli az egyterű irodától. Tény, hogy személyiségfüggő, ki, mennyire szeret teljes munkaidejében egy levegőt szívni kollégáival, azonban van pár szempont, melyet objektívan értékelhetünk az ideális munkakörnyezet kialakításánál. Az egyterű irodákban jelentkező kommunikációs nehézségek mellett olyan potenciális konfliktusforrásokat gyűjtöttünk össze, melyek néhány kommunikációs fogással sikeresen kezelhetőek. 

    Az egyterű irodák koncepciója megközelíthető esztétikai és működési oldalról is. Utóbbinak fontos összetevője a kommunikáció: milyen előnyei és hátrányai vannak a közös térnek ebből a szempontból? A szabadabb légkör, az erősödő szociális kapcsolatok kialakításának lehetősége, vagy a privát zóna hiánya és a zavaró tényezők vannak nagyobb hatással a munkahelyi kommunikációra, melynek sok esetben nem csak a kollégák között kell olajozottan működnie?

    Mielőtt rátérnénk ezekre és a környezeti kommunikációs aspektusokra, ugorjunk kicsit vissza az időben.

    Honnan jött az ötlet?

    A Németországból származó egyterű irodák az ’50-es években terjedtek el, helytakarékossági és motivációs okokból: a cél a munkatársak közötti hatékonyabb, közvetlenebb kommunikáció lehetőségének megteremtése volt. A Calgary Egyetem kutatása az egyterű irodákban dolgozók elégedettségét vizsgálta. Kiderült, ahelyett, hogy közelebb kerültek volna egymáshoz, a kollégák zaja megnehezítette a munkájukat, ami a stressz és a betegszabadságok növekedéséhez, valamint a produktivitás és a jó közérzet csökkenéséhez vezetett.

    ke_p1_4.png

    Az egy légterű munkahelyeken sok a zavaró tényező. Nézzük, mik a legjellemzőbb problémák.

    Zaj, zaj, zaj...

    A szomszéd telefonbeszélgetése, a kolléganő műkörmeinek kopogása a billentyűzeten, a nyomtató csipogása a beragadt papír miatt, a torkát folyamatosan köszörülő munkatárs, az éktelen hangon nevető titkárnő, a háttérben recsegő rádió... – a sort a végtelenségig lehetne folytatni, egy biztos: a nyugodt, fókuszált munkavégzés szinte lehetetlen az állandó hangzavarban, hacsak nem vagyunk képesek varázsütésre száműzni a külvilágot, és figyelmi kapacitásunk 100 százalékával a munkánkra összpontosítani.

    A Nagytestvér figyel

    Egyterű irodában kulcsfontosságú a munkaállomás helyzete. Például minél távolabb ülünk a bejárattól, annál kevesebb stressz ér minket az íróasztalunk elhelyezkedéséből adódóan. Ugyanis, ha minden érkező pont mellettünk halad el, ráadásul háttal vagyunk a bejáratnak, az hosszú távon elviselhetetlen. Egy open office-ban, ahol gyakorlatilag megszűnik a privát szféra, még inkább igyekszünk egy talpalatnyi védett zugot kialakítani, mely törekvésünket nagyban nehezíti, ha rálátnak a monitorunkra kollégáink (ne adj’ Isten a főnökünk). Nem azért, mintha mással (is) foglalkoznánk a munkaidőben :). Ha folyamatosan úgy érezzük, figyelnek minket, az állandó stresszt eredményez.

    És a vírus csak terjed...

    Nem csak a stressz betegíthet meg: influenzaszezonban az egyterű iroda valóságos melegágya a megbetegedéseknek, mely a cégeknek is komoly gondokat okozhat. Ezért, ha bujkál bennünk egy vírus, kíméljük meg a munkatársainkat a jelenlétünktől, és maradjunk inkább otthon.

    Izzadságcseppek és vacogó fogak

    A klímabeállítás az egy térben dolgozók örök konfliktusforrása. Bizony, komoly kihívást jelent a hőhullámokkal küzdőnek és jégcsap lábú kollégának is kedvére tenni. A klímával kapcsolatos ellenérzések nem alaptalanok: számos légúti fertőzés köszönhető a légkondinak, amit előszeretettel üzemeltetünk télen is, fűtés gyanánt. A ventillátor már őskori megoldásnak számít – nincs is szebb annál, mikor a papírjainkat és frizuránkat egyaránt ütemesen lebegtető, kedvesen zúgó berendezéstől várhatjuk csak a megváltó fuvallatot a negyvenfokos nyári hőségben.

    ke_p2_4.png

    A kínai csípős csirke és a kopogó szemű kollégák

    Az íróasztalnál történő étkezés nem tartozik az illendő viselkedés körébe, főként nem az olyan jellegzetes illatú (szagú) ételek fogyasztása, amit aztán még órákig szimatolunk a levegőben.

    ke_p3_4.png

    Megoldásért kiáltó kommunikációs nehézségek

    • Mindenki kommunikál. Hangosan, telefonon, pötyögve, magában morogva stb. A lényeg: másokat zavarva.
    • Nem tiszteljük egymás privát zónáját. Úgy tűnhet, mintha nem is lenne az egyterű irodában ilyen privilégium, azonban a fülhallgatós munkavégzés, a jelzésértékű barikád mind arra utal: a virtuális „Ne zavarj!” tábla a nemlétező ajtón lóg.
    • Bár az egyterű irodák egyik eredeti célja a közvetlenebb kommunikáció megteremtése volt, a folyton csacsogó munkatársak segítségével a pletykák is könnyebben terjednek, melyek egymás után szedik áldozataikat az open office-ban.

    Túlélőkészlet, ha nincs más megoldás

    Zenével a hatékonyságért

    Vannak, akik zenehallgatás mellett képesek a figyelemösszpontosítás csodaképességét aktiválni, azonban általánosságban elmondható, hogy a szöveges dalok csökkentik a figyelmi kapacitást. Ellenben az is igaz, hogy a jól megválasztott zene élénkítően hat, arról nem is beszélve, hogy képes kiszűrni zavaró zajokat. Mindazonáltal fontos megjegyezni, hogy az irodai zenehallgatás formájáról (nyilvános vagy fülhallgatós) ajánlott egyeztetni a kollégákkal, mert konfliktusforrás lehet.

    ke_p4_3.png

    Rend a lelke mindennek

    Bár a zsenik átlátnak a káoszon, vannak napok, mikor még a zsenik is szeretnék egyszerűen és gyorsan megtalálni azt a bizonyos feljegyzést az asztalukon... A zsúfolt, rendetlen íróasztal amellett, hogy rossz benyomást kelt, egy egyterű irodában kifejezetten kerülendő, hiszen az nem csak „a mi birodalmunk”.

    Koncentráció, ha törik, ha szakad

    Sokszor nagy a kísértés, hogy a Facebook görgetésével vezessük le a környezeti hatások miatti feszültséget. Ilyenkor próbáljunk erős kontrollt gyakorolni magunkon és nem állandóan megszakítani a munkavégzést a különböző kommunikációs csatornák csekkolásával.

    ke_p5_3.png

    Alternatív „dolgozóhelyek”

    Coworking irodák

    A rugalmas munkavégzési lehetőségek kiszolgálására a közösségi irodák minden igényt kielégítő infrastruktúrával, barátságos, változatos és inspiráló környezetben várják a startupokat, szabadúszókat, akik nem kedvelik a magányos munkavégzést, de nem is egy multi zsúfolt irodájában szeretnének napi 8 órát robotolni. A coworking irodák sikere abban rejlik, hogy számos különböző teret vehetünk igénybe: bérelhetünk tárgyalót, építhetünk kapcsolatot a konyhában, lekucorodhatunk egy csendes sarokba, ha épp arra vágyunk, de közösségi programokon is részt vehetünk. Vagyis megvan a lehetőségünk személyes teret kialakítani, de a közös, nyitott tér előnyeit is élvezhetjük.

    ke_p6_2.png

    Hibrid irodák

    Még mielőtt a csocsóasztalra és a műpázsitra asszociálnánk, a hibrid irodák sok fajta munkatér előnyeit ötvözik: klasszikus magánirodák, nagy közösségi terek, paravánnal elválasztott kis ketrecek, telefonfülkék, vagy épp süketszobák között válogathatnak egész nap a dolgozók, attól függően, hogy aktuális munkavégzésük milyen környezetet kíván.

    ke_p7_1.png


    Konfliktuskezelési kisokos

    Mivel az open office (és alapvetően minden munkahely) egy sokszereplős társasjáték, bizony, nem elég, ha csak mi tartjuk be a szabályokat. Ha valamilyen problémád van, nem mindegy, hogy azt hogyan tálalod: tartalmilag és stílus szempontjából is meg kell fontolni a mondandódat, mert ezen múlhat az, hogy lesz-e változás az ügyben, vagy sem. Hasznos lehet, ha követed ezeket a lépéseket:

    1. Határozd meg minél konkrétabban a problémát!
    2. Gyűjts megoldási alternatívákat, majd értékeld őket, de ne csak a saját szempontjaid szerint!
    3. Ne kompromisszumot keress, hanem minden érintett fél számára a legjobb megoldást!
    4. Határozzátok meg, ki mit tesz ennek érdekében!
    5. És végül: mutass példát!

    Az irodai etikett alkalmazása mindenkitől elvárható. Tisztázzuk hát ezeket a közös tér hátrányainak kiküszöbölésére, hogy mindannyiunk számára kellemesebb legyen az „együttélés”. 

    Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen és innen

    kep.png

    süti beállítások módosítása