A BME Kommunikáció és médiatudomány szak blogja

#Konzervtelefon


Pls help, hogyan tegyem boldoggá a növényemet?

2021. február 19. - KomMédia BME

Sokaknak talán nem kell bemutatni a Fife közösséget, mert vagy ők is a körbe tartoznak, vagy van legalább egy barátjuk, akinek növényszülővé válását figyelemmel kísérték. De honnan jön ez az egész növénygyűjtés és növénynevelési mánia? Milyen szociálpszichológiai okai vannak és hogyan hatnak az érintett generációra? Kit hívnak Plant daddy-nek? És milyen szerepet játszik ebben a Facebook, Instagram és Pinterest? Posztunkban ezeket a kérdéseket járjuk körbe.

Különböző kimutatások alapján 2016-ban az amerikai fiatalok szobanövényvásárlási statisztikái elkezdtek jelentősen megugrani. Ennek szemléltetéséhez két számadatot vegyünk például: a 2016-os National Gardening Survey szerint ebben az évben eladott szobanövények 31%-át az 1980 után született generáció vásárolta meg. De talán még látványosabb az a statisztika, hogy abból a 6 millió amerikaiból, aki ebben az évben kezdett kertészkedéssel foglalkozni, 5 millióan 18-34 év közöttiek voltak. A millenniumi generáció tagjai között tehát hirtelen nagy népszerűségnek kezdett örvendeni a beltéri növénytartás, avagy növénynevelés.

Ahogy az lenni szokott, nem sokkal az amerikai fiatalok után a magyar fiatalok körében is hódítani kezdett az új hobbi. Itthon még ennyire konkrét statisztikák nem elérhetőek, ám ami a trendet igazolja, hogy az utóbbi években elszaporodtak az ezzel a témával foglalkozó közösségi oldalak és csoportok. Számtalan beltéri növényekre specializálódott virágbolt nyílik, külön márkák és különböző vendéglátó üzletek épülnek erre a tematikára és ennek a célcsoportnak a kiszolgálására. Nem meglepő tehát, hogy már van itthon is szakértője a műfajnak, és egyre több növényinfluencert követhetünk be a közösségi platformokon is.

k1.jpeg

(via)

Te kutyás, macskás vagy növényes vagy?

Hangozhatna kicsit erőltetetten a kérdés. Általában minden témát boncolgató szerző két fő gondolattal indokolja a fiatalok hajlandóságát a növénynevelésre; az egyik a kitolódott gyerekvállalás, a másik pedig a lakhatás kérdése. A kitolódott gyerekvállalás okairól és következményeiről a szociálpszichológusok bizonyára órákat tudnának beszélni. Az minden esetre könnyen belátható, hogy mivel ez a generáció, az idősebb korosztályhoz képest általában később vállal csak gyereket, a tudatos vagy tudattalan igény mégis meg lehet bennük arra, hogy valakiről vagy valamiről gondoskodjanak.

„Plant Ladies Are The New Cat Ladies”

Persze a gondoskodási igény kapcsán szóba jöhetne valamilyen háziállat is; kutya, macska, vagy egyéb kisebb szőrmók, esetleg papagáj vagy kétéltű, és sokan bele is vágnak a gazdilétbe. Vannak azonban, akik inkább a növényeket választják, mert az egyszerűbb. Igen, egyszerűbb, mert egyedül lehet őket hagyni egy-egy napra, netán hétvégére, és még talán egy hetet is kibírnak anélkül, hogy az éhezés szélére kerülnének. Egy növényszülő könnyebben tud utazni, bulizni, kimaradni este egy kutyatulaj barátjához képest. A növénynevelés tehát amellett, hogy a felelősségvállalás érzését megadja, mégis sokkal nagyobb szabadságot biztosít. Talán nevezhetnénk egy hibrid megoldásnak is, amiben kell is felelősséget vállalni, de nem érződik olyan végzetesen súlyosnak, amiben ki lehet élni a gondoskodást, de nem veszi el az ember napi 3-4-24 óráját. Megadhatja azt az érzést az egyedül élőknek, hogy van, aki várja otthon, akivel paradox módon úgy beszélgethetünk, hogy közben nem beszél vissza, mint egy idegesítő lakótárs. Végső soron a növénynevelésre tekinthetünk úgy, mint egy a gyerekvállalás felé vezető út első lépcsőfoka, amellyel egyúttal kiválóan tesztelhetjük, mennyire megy nekünk a felelősségvállalás.

A jelenség másik fontos oka a lakhatási kérdésben gyökerezik, hiszen a magas ingatlanárak miatt a legtöbben ebben az életkorban bérleményben laknak, ahova sokszor nem is lehet állatot vinni. Az albérlői viszony továbbá azzal jár, hogy nem alakíthatják, fúrhatják, szabhatják kedvük szerint a lakás falait, az otthonos berendezés és dekoráció limitált lehetőségekben merül ki. Viszont a növény pont egy ilyen praktikus és ideális lehetőség, amivel könnyedén és gyorsan kellemes hangulatú teret teremthetünk, anélkül, hogy nagy költekezésbe vernénk magunkat. Nem mellesleg a Pinteresten, Instagramon és YouTube-on is számos ötletet találunk hozzá.

k2.jpeg

(via)

„Az idő, amit a rózsádra vesztegettél: az teszi olyan fontossá a rózsádat.”

Ahány témával foglalkozó cikk, mindegyik hasonló érveket sorakoztat a növénynevelés jótékony hatásai mellett. Külön-külön talán egyik érv sem különösebben meghökkentő, a mennyiségük mégis meglepő lehet. Akkor lássunk néhányat:

  • szebb lesz tőlük a környezeted, kiváló dekorációs eszközök
  • egészségesebb is lesz tőlük az otthonod, hiszen, ha kis mennyiségben is, de tisztább lesz a levegő
  • nyugalmat árasztanak, feltöltenek, megteremtik az otthonlét hangulatát
  • a velük való foglalkozás jó alkalom a lassításra és elmélyülésre, jó érzés megfigyelni egy növényt, hogy hogyan érzi magát, kell-e neki víz, vagy van-e más szükséglete, esetleg hozott-e egy új hajtást, aminek növekedését napról napra követhetjük
  • gyors sikerélményt is adhatnak: egy-egy új levél vagy hajtás számunkra is pozitív visszajelzés, megerősítés, arra, hogy megfelelően gondozzuk őket.
  • remek dekorálási és személyre szabási lehetőség rejlik bennük, ráadásul gazdaságosan.

Ha még mindez nem lenne elég, kutatások bizonyították, hogy ha növények vesznek körül minket, sokkal kreatívabbak leszünk, javítja a memóriánkat, segítenek koncentrálni, emiatt hatékonyabbak leszünk. A szobanövényekkel való érintkezés csökkenti a fizikai és lelki stresszt, műtött betegeknél még a gyógyulást is elősegíti. Sokkal empatikusabbak és segítőkészebbek leszünk, valamint tudatosságra és türelemre nevelnek minket. Végül, de egyáltalán nem utolsó sorban az azonos érdeklődéssel rendelkező egyénekből közösséget épít.

Növény-szülői közösségek

Bár a szobanövény-nevelés otthon történik, és általában „magányos” tevékenység, a téma iránti érdeklődés és gyűjtőszenvedély mentén létrejöttek online közösségek, Facebook-csoportok, melyeknek tagjai egymást segítik. Megosztják tapasztalataikat a különböző növényfajták gondozásával, esetleges meggyógyításával kapcsolatban, valamint tanácsokat és tippeket adnak egymásnak a növényvásárlási lehetőségeket, leárazásokat illetően. Talán a legnagyobb és legaktívabb ilyen csoport itthon a Fiatal felnőttek növényt nevelnek névre hallgat Facebookon. Innen származik a Fife (=fiatal felnőtt) kifejezés is. A meghívásos alapon működő csoport jelenleg már közel 7 ezer tagot számol, és a napi posztokat és kommenteket olvasgatni, a fotókat nézegetni valódi szívmelengető élmény, süt belőlük a szeretet, a növények felé és így egymás felé is, erre jó példa a címben is olvasható, gyakran ismételt kérdésforma.

k3.jpeg

(via)

Kinőtt tehát egy egymás segítő növénygyűjtő-nevelő közösség, aminek tagjai magukat egyébként csak növényszülőnek nevezik. Ennek legnépszerűbb angol megfelelői a #plantparent, #plantmom vagy #plantdaddy. Ez utóbbi kifejezés nem olyan rég már az Urban dictionarybe is bekerült az alábbi definícióval: „plant lover, plant buyer, plant supporter, urban jungle enthusiast, green thumb - man or woman!”. És ezt fontos megjegyezni, hogy tehát a növénynevelés nem csak a lányok szenvedélye lehet, a férfi nem egyre több képviselője kap rá a növénynevelgetés ízére, mint például Molnár Dávid, aki dzsungelesítési indíttatásáról a 24.hu-n vallott.

Hova tovább?

Ez az egész urban jungle és szobanővény mánia tehát már pár éve hódít itthon is, az új piaci szereplők pedig gomba módjára szaporodnak, a jelenség fókuszáltabb kutatása még várat magára. A növény nevelő közösségek tagjai milyen közös vonásokkal bírnak? Mennyire szélsőséges tud lenni a növények iránti megszállottság, és hogyan kell elképzelni a növényaddikciót? Milyen anyagi vonatkozása van egy-egy otthoni növénykollekció beszerzésének és gondozásának? És így tovább. 

A bejegyzés szerzője Tóth Klára Fanni, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

konzerv_1.png

Ha már a riogatás is hatástalan - a klímaváltozás kommunikációjának lehetőségei

Az idei nyár a klímatüntetésektől hangos – nemrég élőlánccal zárták körbe diákok a német parlamentet – naponta érkeznek a riasztó szalagcímek klíma-témában, és másról sem beszélünk, csak a sorra dőlő melegrekordokról. Mit lehet még elmondani klímaváltozás vagy környezetvédelem témában úgy, hogy annak hatása is legyen? 

Nem csak az óceáni szemétről készült megdöbbentő képekkel lehet megszólítani az embereket, hanem halkabb határozottsággal is: a Messzelátó Egyesület közösségben képzeli el az élhető jövőt, alternatív programokon, támogató hangvétellel adják át a tudást, hogy hogyan lehetnek zöldebbek és boldogabbak a hétköznapok. Az idén húsz éves szervezet tavaly saját szervezésű fesztiválján, a SimpliCity-n bizonyította, hogy a környezetvédelem offline is sokakat érdekel, és egy nagyobb esemény is lehet zero waste. Arról, hogy milyen üzeneteket lehet átadni az esőerdőirtáson kívül, hogyan formálódik a közösség, és honnan hová tart a fesztivál, Kocsis Dórával, a Messzelátó Egyesület szakmai programvezetőjével beszélgettem.

64210491_10156477807848763_4333854359394713600_o.jpg

(via)

Mit kell tudni a Messzelátóról? Mi az a néhány üzenet, amit szeretnétek kiemelni az egyesülettel kapcsolatban?

Sok változáson ment keresztül a szervezet a 20 év alatt. Körülbelül a 18. év végén arra jutottunk, hogy minden, amit képviseltünk, az önként vállalt egyszerűbb életmóddal, önkéntes egyszerűséggel foglalható össze. Azért szeretjük ezt a szemléletmódot, mert nem azt mondja, hogy konkrétan így és így csináld, mert ez az egyetlen jó megoldás, és ha te például nem biciklivel jársz, hanem autóval, akkor rossz ember vagy. Ez egy olyan átfogó, tudatosságon alapuló életszemlélet, aminek az eredménye az, hogy, tudatosabban fogyasztasz, a helyi termékeket részesíted előnyben, és így például kevesebb hulladékot termelsz. Tehát mindenféle olyan környezettudatos döntést hozol meg, amiről lehet, hogy előtte nem is tudtad, hogy fontos. A szemlélet abból indul ki, hogy ismerd az egyéni szükségleteidet, térképezd fel a vásárlási, fogyasztási szokásaidat, egyénileg legyél jól magaddal. Ehhez próbál a Messzelátó a közösségi támogató közeg lenni, mert azt gondoljuk, hogy egyedül egy idő után nem megy.

_mg_5663k_2.jpg

Kocsis Dóra, a Messzelátó Egyesület szakmai programvezetője

A zöld szervezetek sokszor a sokkolással próbálnak hatni. Nálatok mennyire volt tudatosan felépített stratégia, hogy inkább egy szemléletmódot adtok át és ösztönző, közösségépítő tevékenységet folytattok?

Azt vettük észre, hogy azért szeretnek idejönni az emberek, mert pozitív a megközelítésünk és jól érzik magukat. Kirándulásokat szervezünk, van mindenféle workshopunk, sütöttünk kenyeret, beszélgettünk filmekről és komolyabb társadalmi témákról.

A riogatással azért nem operálunk, mert nem hiszünk abban, hogy az emberek ingerküszöbét ezekkel még át lehet törni. Már mindenki tud az esőerdőkről, pálmaolajról, az orángutánokról és minden egyébről, és közben mégis megveszi a nutellát.

Átgondoltuk, hogy lehet változtatni azon, amikor az emberek tudnak ezekről a problémákról, és mégsem lépnek. Arra jutottunk, hogy szemléletmód váltás kell, és nem csak a praktikus így csináld, úgy csináld dolgok. Ehhez jó keretet ad a minimalizmus, mert az életed minden területéről tudsz belevinni, és az a fontos, hogy te tudd azt, hogy például milyen tárgyakra van szükséged. Azt a fajta transzparenciát, ami szerintünk kell a környezettudatos életmódhoz, előmozdítja ez a szemlélet.

Hogy épült fel az önkéntesbázis és a kicsivel több, mint tízezres Facebookos követői táborotok? Fokozatosan nőttek, vagy volt egy nagy bumm?

Amikor 20 évvel ezelőtt elindult a szervezet, még nem volt sem Facebook, sem honlap. Mindig csatlakoztak új emberek, ilyen szempontból organikus volt a növekedés. Amikor elindult a Facebook oldal, ott is elkezdtek követni. Az is organikusan nő, nincs benne tudatos social media építkezés. Ez egy olyan közösség, akik a posztjainkon és eseményeinken keresztül valahogy, valamikor kapcsolódnak a Messzelátóhoz.

Viszont egy nagy bumm biztosan volt a Messzelátó életében. Viszonylag alvó szervezet voltunk addig, amíg az előző elnökünk, Varga Judit, meg nem szervezte a klímafürdőt. Ez a 350.org klímavédelmi kampánya volt, amit Amerikában ismert meg és onnan hozott haza. Akkor nagyon sokan csatlakoztak az eseményhez és a Messzelátóhoz is, mert sok önkéntes kellett. Általában a nagyobb eseményeknél kapcsolódnak be sokan. 

Fürdőzés az éghajlatvédelemért

A 350.org klímavédelmi mozgalomként indult 2008-ban, egy évvel később már egy globális akció keretében kapcsolták össze a világ 180 országának környezetvédőit. Az Éghajlatvédelmi Világnap alkalmából Budapesten a Messzelátó Egyesülettel közösen szervezték meg közel ezer ember figyelemfelkeltő éjszakai „klímafürdőzését” a Széchenyi Gyógyfürdőben.

Mondhatjuk, hogy úgy épül a közösség, hogy van egy nagyobb esemény, becsatlakozik sok ember, és utána eldől, hogy ki marad?

Az is, hogy ki marad, és az is, hogy ki az, aki csak bizonyos eseményekhez csatlakozik. A nagyobb események mindig többeket mozgatnak meg, mert egészen pici feladatokat is lehet benne vállalni, nem akkora elköteleződés, nem évekre szól. Inkább lazán kapcsolódó emberek vannak itt, ami szerintem egyre nehezebb a digitális világban. Mindenki sok mindent csinál, mindenki benne van tíz másik dologban. Az elején, amíg kevesebb szervezet, kevesebb esemény volt, és nem a Facebookon kommunikáltunk addig sokkal élőbb volt a közösség. Most már inkább azt mondom, hogy ez egy online közösség, melynek tagjai ritkán, valamilyen módon, egy-egy eseményhez kapcsolódóan élőben is találkoznak.

Már említetted, hogy sokféle programotok van. Úgy látom, hogy egészen alternatív csatornákat találtatok az emberekhez a fenntartható szemléletmód átadására, mint például az imprós estek. Honnan jönnek ezek az ötletek?

Szerintem mindig attól függ, hogy éppen kik vannak a szervezetben, és ők mivel szeretnek kísérletezni. Én nagyon szeretem a művészeteket. Az impró színház például onnan jött, hogy a férjem unokatestvére ennek a társulatnak az egyik vezetője, így családon belül merült fel, hogy működjünk együtt. Nyitott szemmel járunk, kitaláljuk, hogy mi legyen, keressük az újabb megszólítási módokat. A filmvetítések is azért születtek, hogy újabb közönséget szólítsunk meg másfajta ingerrel. Egy impró színházban elővenni a túlfogyasztást, és arról például együtt nevetni, abban egészen más érzelmek jönnek föl, mintha csak meghallgatnánk egy erről szóló előadást. Próbálunk élmény alapú dolgokat behozni.

De együttműködünk például egy-egy olyan bloggerrel vagy szakértővel is, akik nem a környezetvédelemben dolgoznak. Például a divat témából két partnerrel közösen megszületett a kapszularuhatár workshop, amiből az ötödiket csináljuk most. 

És ez nem tolja a nemek arányát egy kicsit?

Az utóbbi időben sokkal több férfit vonzottunk be. Régen tényleg az volt jellemző, hogy 98%-ban nők voltak a Messzelátós programokon, de szerintem ezen az is változtat, hogy most már a környezettudatosság, vagy a háztartás nem csak női téma. Persze a divat főként nőket vonz, de például a minimalizmus filmvetítés, vagy a fogyasztás kérdése nem. Mindig több nő van az ilyen eseményeken, de például a tavaly először megrendezett SimpliCity Fesztiválon egész arányos volt, az jóval több férfit szólított meg. Igyekszünk több ilyen programot is behozni, de alapvetően inkább nőkből álló szervezet vagyunk. Szóval igen, el van egy kicsit tolódva a nemek aránya, de szerintem ez sok civil szervezetnél így van.

41279353_10155891672983763_7380395398273171456_o.jpg

(via)

Honnan jött az ötlet, hogy legyen egy ilyen fesztivál?

Amikor elkezdtünk az önkéntes egyszerűséggel foglalkozni 2 és fél, 3 éve, még senki nem hallott róla. Mindenki azt hitte, hogy ez valami önkéntes program, és gondolkodtunk, hogy mi legyen. Eredetileg egy egyéves programsorozatot akartunk csinálni, aztán valahogy eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha inkább szerveznénk egy egynapos fesztivált. A neve is így született: sétáltam az utcán és eszembe jutott, hogy milyen jó név a SimpliCity, „egyszerűen a városban”.

A másik ok pedig az volt, hogy szerettünk volna valami olyan eseményt csinálni, ami megszólítja azokat az embereket is, akik nem klasszikusan zöld gondolkodásúak. Azért lett a brand is kicsit trendibb, életmód irányú, direkt nem zöld, hogy olyan embereket is behívjon, akik egyébként kicsit tartanának attól, hogy egy kifejezetten környezettudatosságról szóló rendezvényen vegyenek részt. A fő célunk pedig az, hogy összehozzuk azokat az embereket, akik ma Magyarországon tudatosan törekszenek az egyszerűségre, akik máshogy szeretnének élni, mint amit a fogyasztói társadalom megkövetel és őket inspiráljuk azzal, hogy nincsenek egyedül.

(via)

Mennyire sikerült azokat megszólítani, akiket szerettetek volna?

Szerintem abszolút sikerült, sokakkal akkor találkoztunk először és ők sem ismerték a Messzelátót előtte. Azért jó ez, mert a zöldeknek is újat mondhat a környezetvédelem belső oldaláról, például az időgazdálkodásról, vagy a pénzügyi tudatosságról.

Hogy tudjátok elérni őket? Gondolom, hogy sok anyagi forrást nem szántok rá.

Nem, és idén is törekszünk arra, hogy ne használjunk fizetett hirdetést, hanem organikusan próbáljuk azokat az embereket elérni, akiket érdekelhet. Ez egyre nehezebb. Már idén is tapasztaljuk, hogy változtak az algoritmusok. Az előadókon, bloggereken keresztül őket is el tudjuk érni, és lesznek sajtómegjelenések, rádió, tv, stb., ahol erről mesélünk. Illetve együttműködünk olyan helyekkel, szolgáltatókkal, csomagolásmentes bolttal, akik hasonló szellemben működnek. Igazából mindenki, aki részt vesz benne kommunikálja, mert ez egy közös alkotás. Szinte mindenki, mindent önkéntesen csinál, és az eredményt mindenki magáénak érzi.

Mire számítotok, a tavalyi évhez képest nőni fog a látogatói létszám?

Reméljük, hogy egy kicsit igen. Soha nem akarjuk, hogy ez egy nagy fesztivál legyen, a minimalista szemlélet miatt sem, de most az egy nap helyett már két napos lesz. Ez azért is van, hogy több ember tudjon részt venni rajta és kicsit lazább lehessen a program, több hely maradjon a művészeti elemeknek és több időt adjunk a kapcsolódásra. Tavaly 300-an voltak, most maximum 500 fő fér be a két napra.

Milyen programokat terveztek?

Most a fő téma a digitális világ és a közösségek, a digitális minimalizmus és minden, ami ehhez kapcsolódik. Hogy milyen hatása van ennek a párkapcsolatunkra, a gyerekek életmódjára, és hogy egyáltalán hogyan létezünk a digitális térben. Lesz minimalista otthonrendezés is és előkerül a hulladékmentesség, de arra fókuszálunk, hogy hogyan tudunk újra valódi közösségekben élni. Olyan része is lesz a fesztiválnak, amikor nem előadás van vagy workshop, hanem ismerkedés azokkal, akikkel akkor, ott körül vagy véve.

(via)

Ez ma már szinte elvadult ötletnek hangzik.

Igen, az. Elmész egy fesztiválra, ahol egy órát csak azzal töltesz, hogy ismerkedsz az emberekkel. Tavaly sok pozitív visszajelzést kaptunk, hogy milyen jó volt olyan emberekkel együtt lenni, akik hasonlóan gondolkoznak, úgyhogy most szeretnénk erre több lehetőséget adni. Hogy legyen dedikálva idő ezekre, ne csak egyik workshopról a másikra rohanva beszélgess valakivel, hanem érezzük meg azt, hogy de jó, hogy ilyen emberek vannak körülöttünk.

Milyen más visszajelzések voltak, amiket idén már beépítettetek?

Másfajta teret választottunk a fesztiválhoz, ami lehetőséget ad arra, hogy inkább nagy előadások legyenek. Kevesebb programból kell majd választani, mert az volt a tavalyi visszajelzés, hogy sok minden volt egyszerre, és mindenki mindenre akart menni. Ami persze mindig így van és nehéz úgy szervezni eseményt, hogy valamiről ne maradjon le valaki. De ez is jól leképezi a körülöttünk lévő világot. Folyamatos választások elé vagyunk állítva.

Több művészi programot hozunk, olyat, ami nem előadás, nem klasszikus kerekasztal. Szeretnénk, ha idén is lenne impró színház, de például új elemként behozzuk a slam poetryt és lesz kortárs írók workshopja is.

Elképzelhető, hogy ahogy tovább romlik a környezetünk állapota, egy kicsit élesebben fog megszólalni az egyesület? A The Guardian mostantól a climate change helyett a climate crisist fogja használni, és vannak tendenciák, hogy felcserélik a kifejezéseket a komolyabb hatás érdekében.

Szerintem nem, mert egyesületként és nem magánszemélyekként döntünk arról, hogy mit hogy fogalmazunk meg. Az egyesület tagjai és önkéntesei, természetesen magánszemélyként van, hogy sokkal élesebben fogalmaznak, vagy életmódjukkal valami radikálisabbat képviselnek, én is ezt teszem a saját blogomon. Szervezetileg, viszont nem írunk sokat globális témákról, inkább az életmóddal foglalkozunk, ezzel kapcsolatban viszont még több témával fogjuk megjeleníteni.

A Messzelátót szeretnénk egy kicsit megtartani ebben a burokban. Talán már ez is radikális szemlélet, szembefordulás a fogyasztói társadalommal. Akár az, hogy a fesztivál is zero waste. Nem használunk olyan klasszikus marketinges, eladói eszközöket, például a fesztivál árazásánál, mint a 990-es végű összeg, vagy nem lesz early bird jegy sem, próbálunk ezekből kilépni. Ami persze nagyon nehéz és nem mindig sikerül. Illetve a megkeresett támogatóinkat is gondos előkészítés és döntés előzi meg. Ezekkel persze megnehezítjük a dolgunkat, de önazonosak tudunk maradni.

A növekedés igazolja azért, hogy szépen, lépésről lépésre, emberről emberre tud terjedni mind az életmód, mind az egyesület híre is.

Lehet csatlakozni olyan aktivista szervezetekhez is, akik radikálisabb nézetet vallanak, más nyelvezetet használnak. Érdemes több közösség eseményeihez csatlakozni, aztán egyszer csak kialakul, hogy melyik a mi közösségünk. Mi most azzal kísérletezünk, hogy mi van, ha olyan életmódról beszélünk, ami önismereten alapul, ami felszabadító, harmonikus és egyúttal a környezetünknek is jó. Kicsit más irányt próbálunk tartani, aztán hogy vagy bejön, vagy nem, majd kiderül.

süti beállítások módosítása