A színház egy olyan művészeti ág, amely végigkísérte az emberiség történetét. Úgy, mint az emberek életében, a színházban is komoly változások következtek be a digitalizációnak köszönhetően. Azonban Magyarországon az online terjesztett színházi előadásoknak még nem jött el a forradalma. Mit változtatott ezen a koronavírus-járvány?

A járványügyi korlátozások 2020 tavaszán nehéz helyzetbe hozták a színházakat. Sorra kellett elhalasztaniuk, később lemondaniuk a tervezett előadásokat, így súlyos bevételektől estek el. Az újranyitás lehetőségét is bizonytalanság övezte, így a helyzet orvoslására olyan megoldásokat kellett találni, melyek egyrészt kielégíthetik a nézői igényeket, másrészt bevételi forrást biztosíthatnak a színházi szakma szereplőinek - bármilyen csekély is ez a bevétel. Így alakultak meg a karanténszínházak, egyre több lett az interneten közvetített felolvasóest és nyílt próba, valamint sok intézmény megosztotta archív előadásainak felvételeit. A kultúrafogyasztás hirtelen áttevődött az online térbe, amelyhez átmenet nélkül, minél hamarabb kellett alkalmazkodni fogyasztói és előállítói oldalról is. Bár a felvételről visszanézhető színdarabok nem számítottak teljesen újdonságnak, hiszen a járvány előtt is elérhető volt néhány felvétel az interneten, DVD-n vagy esetleg a moziban, de a kialakult helyzet miatt nagyobb hangsúly került ezekre az előadásokra.

 (via)

Színházi darab a kanapéról

Amellett, hogy kárpótolják a nézőket az elmaradt előadásokért, az otthonról megtekinthető darabok élvezeti értéke csökken azáltal, hogy elveszik a közeg, az itt és most hatás. Egy előadásnak a nézők nem csak passzív élvezői, hanem aktív résztvevői is, reakcióik beleépülnek a darabba, ezzel tud minden előadás sajátos élményt nyújtani közönsége számára. A nézőtéren ülők könnyebben átélhetik az előadást, ha tömegben vannak, ahol a belőlük kiváltott érzelmek a körülöttük lévőkre is hatnak. Így válik egy-egy előadás megismételhetetlenné, hiszen az, ami a következő alaklommal létrejön, mozzanataiban valami más lesz, még ha tartalom nem is változik. A közönség és a színjáték kapcsolata elengedhetetlen: nincs előadás közönség nélkül. Ezt erősíti a színházi tér, ahol a színjáték tere sokszor egybeolvad a közönség helyével. 

Otthon megszűnik a közösség élménye: a néző már nem közvetlen tanúja a történéseknek, reakciói nem lépnek kapcsolatba az előadással, így ez a fajta sajátos élmény elveszik. Az elé táruló látványt az operatőr szemén keresztül élheti meg, az ő fókuszát kell követnie. A színészi játékot kiegészíti a színpadi kép, viszont attól függetlenül, hogy a díszlet nem látszik teljes egészében, a drámai élmény megmarad, mert játék önmagában is megállja a helyét. A színjátékot otthonról szemlélő néző pedig ugyanúgy részesülhet a színdarabból származó érzelmi- és gondolatvilágból, amelyet feldolgozhat és a saját gondolatvilágához adhat, így a színjáték befogadójává válhat.A színházi élmény helyébe nem léphet az előadások filmfelvétele, azonban más szempontból hasznos lehet, ha a színházak elkezdik az ilyen típusú tartalmaik megosztását és népszerűsítését. 

 (via)

Csak karantén idején van értelme otthon színdarabot nézni?

Az online elérhetővé tett előadások megnyithatnak egy újfajta kultúrafogyasztási módot, ami a járványhelyzet nélkül lehet, hogy csak évekkel később alakult volna ki Magyarországon. Egy 2016-ban készített angliai tanulmány a digitálisan elérhető darabokhoz fűződő magatartási mintákat vizsgálta: a válaszadók szerint a színházi élmény egy új  formája jön létre, amely nem helyettesíti, hanem sokkal inkább kiegészíti a színházakhoz fűződő kapcsolatukat. Az online elérhető és az élőben közvetített előadások sokszor olcsóbbak, ráadásul akkor is lesz rá "helye" a nézőnek, ha a színházteremben teltház van. Azzal, hogy otthonról elérhető a színdarab, a fogyasztó időbeosztása is rugalmasabbá válhat, nem beszélve arról, hogy a színház megközelítése nem okoz problémát, így a földrajzi távolság sem akadály. Technikai szempontból viszont az előadás élvezetéhez elengedhetetlen a jó internetkapcsolat. 

 (via)

Joggal merülhet fel az aggodalom, hogyha elérhetővé válnak a színdarabok, akkor a teátrumokba egyre kevesebben fognak ellátogatni. A már említett tanulmány ezzel a kérdéssel is foglalkozott, és a megkérdezett színházak közül csupán a kisebb intézmények tapasztalták ezt a negatív hatást. A nagyobb színházak vagy nem érzékeltek változást, vagy növekvő érdeklődésről számoltak be, ami a jegyértékesítésben is mérhető volt.

Hogyan tovább?

A magyarországi színházak november óta nem tarthatnak előadásokat közönség előtt. Olyan digitális újítások jelentek meg és lettek népszerűek, amelyek ezt a nehéz helyzetet próbálták áthidalni. Bizonyos színházakban lehetőség nyílt online jegyeket vásárolni, a nézők otthonukból követhetik a streamelt előadásokat. Az élő előadások mellett folyamatosan váltak elérhetővé archív felvételek is: a lehetőségekről egy, a teátrumok által közösen létrehozott eSzinház nevű platformon átfogó képet kaphattak az érdeklődők - az előadások jegyvásárlás után megtekinthetők innen. Még az első hullám alatt készültek cikkek, amelyek az online elérhető darabokat szemlézték, illetve beszámoltak az Élő közvetítések a koronavírus idején nevű Facebook csoport létrejöttéről és működéséről, amely még most is szervezetten, aktívan működik. 

A kezdeti élénk érdeklődés a digitálisan elérhető darabok iránt remélhetőleg nem kezd el fogyatkozni, és így szélesebb körben is elterjedhet majd a színház fogyasztásának és értelmezésének ez az új módja. 

A bejegyzés szerzője Kovácsy Mara, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója. 

2020. szeptember 6-án kikerült a YouTube-ra egy kampányvideó, amely egy hazai indie (független) filmes alkotásra hívja fel a figyelmet. A Karantén Zóna című ötrészes szkeccsfilm sorozat az elmúlt hónapok bezártságát és néhol szürreális eseményeit hivatott bemutatni. A sorozat íróit Vida Orsolyát és Zsótér Indi Dánielt, valamint narrátorát Muchichka Lászlót kérdeztem a sorozatról és a munkájukról egy promófotózás után.

A sorozatról több cikk is megjelent mind online, mind nyomtatott sajtóban, illetve Orsolya és Dániel az ATV-n is adtak interjút. Azt, hogy mekkora érdeklődést keltett a sorozat, tökéletesen mutatja, hogy a StageHive-on indított kampány célját a közösség 220%-ot elérve teljesítette túl, ezzel több mint 1 200 000 forint gyűlt össze. A sorozat első hivatalos előzetese itt érthető el:

Az ATV-s interjúban Dani említette, hogy számított a jó fogadtatásra a közönség felől. Mi volt szerintetek ennek a hirtelen népszerűségnek a kulcsa?

Muchichka László: Nagyon kevés olyan zsáner jellegű film készül Magyarországon, ami kicsit közelít a mainstreamhez. Ha ehhez valaki kreatívan tud hozzányúlni, és képes kicsit magyar szájízre igazítani, az könnyen meg tudja találni a közönségét, pont azért, mert ez amolyan hiátus. Hasonló példa a „Nyugat vs zombik” sikere. A zombizsáner amúgy is népszerű, ezt beletesszük egy 20. századi környezetbe és kész egy jó ötlet, amire sokan harapnak. Daniék ötlete az volt, hogy ezt a társadalom számára közös karantén-élményt tegyük bele egy kicsit abszurd, kicsit mainstream és kicsit misztikus közegbe. Behívták még ezeket a hívószavakat, hogy „Black Mirror”, „Alkonyzóna” és társai. Meg persze az összes vizuális anyag, amivel elkezdtünk promózni, az jól megmutatja, hogy ezek az arcok, akik ezt csinálják, végül nem egy összecsapott valamit adnak majd ki a kezükből, hanem akár valami jó is lehet belőle.

Vida Orsolya: Elég jól sikerült eladnunk azt, amink van. Jól sikerült felhasználnunk a tanácsokat, amiket kaptunk. Elég jól kihasználtuk a Facebookot, talán az Instagramot annyira nem, mert az a hétköznapokban is távol áll tőlünk Ki kellett tenni minden fórumra, mi írtuk a sajtóközleményeket is, szükség volt erre az egészséges nyomulásra. Iszonyatosan nagy munka volt, de végeredményében azt gondolom meg lett a gyümölcse.

Zsótér Indi Dániel: Már a StageHive-os kampányvideónál is fontos volt, hogy leszögezzük, hogy mi nem fogunk félkész, általunk nem vállalható tartalmat megosztani. Nem fogjuk egy mobiltelefonnal felvenni, hogy pénzt kérünk, már az elejétől profin akartunk hozzáállni a munkához. Megnéztünk sok kampányvideót, a legtöbb tényleg annyi, hogy emberek egy telefon előtt elmondanak egy szöveget, ami valahogy meg van vágva, meg valahogy alá van zenélve. Mi azt akartuk, hogy az első pillanattól kezdve értse a néző, hogy mi az A Karantén Zóna.

(Zsótér Indi Dániel, író és rendező)

Azt írtátok, hogy a 600 000 forintos cél elérése lehetővé teszi, hogy egy kompromisszummentes profi terméket nyújthassatok. Az, hogy ennek több mint duplája gyűlt össze, miben fog megnyilvánulni?

D: Ezt így nehéz megválaszolni, mert ez olyanokban jelenik meg, mit az eggyel jobb lámpa-statív (állvány) vagy eggyel több objektív, amit beemelünk a forgatásba. Alapvetően mindenki ingyen dolgozik, vagy nagyon-nagyon áron alul. De vannak olyan dolgok, amik egyszerűen pénzbe kerülnek, például egy ruhát legyártani vagy egy jó berendezést megcsinálni. A kezdetektől tudtuk, hogy egy olyan takaró alatt nyújtózkodunk, ami eleve a térdünkig ér. Pontosan tudtuk, hogy egy low budget filmnél minden egyes forintot meg kell fogni, mert megvan mindegyiknek a helye. Nem lehet csak úgy szórni a pénzt, és az, hogy több, mint a duplája összejött 10 centivel lejjebb húzta azt a takarót a lábunkon.

L: Hogy egy kicsit számszerűsítsük: ha ez egy olyan produkció lenne, amin mindenki piaci áron dolgozik, ami kompromisszummentes, amihez olyan látványvilágot tervezünk, amilyet elképzeltünk, akkor ez az 50 perces alkotás 100 millió forintnál kezdődne. Kicsivel több mint egymillió forint jött össze, de Dani és Orsi sokat tettek még hozzá saját zsebből. Az ötödik részben lesz egyébként egy kifejezetten komoly és költségigényes maszk, amit például így már könnyebb lesz megvalósítani.

O: Így a forgatókönyvnek nem kell sérülnie, úgy mutathatjuk meg, ahogy elképzeltük. Nehéz ezekről még spoilerek nélkül beszélni, de a lényeg, hogy 600 ezer forintból is bizonyára létrehoztunk volna valamit, de így szinte úgy mutathatjuk meg A Karantén Zónát, ahogy azt fejben megálmodtuk.

D: Eddig körülbelül 2-3 millió forint került bele a filmbe, ennyiből általában reklámokat szoktak forgatni, amik 40 másodpercesek. Mi egy ötvenperces anyagot és hozzá a marketinget hozzuk létre a rendelkezésre álló keretből.

(Muchichka László, narrátor)

Az első rész leforgatása után változott-e bármi a sorozattal vagy a stábbal való viszonyotokban?

D: Részemről az, hogy bebizonyítottuk magunknak, hogy állati jó úton haladunk, ez pedig még több energiát adott. Az ember hall ismerősöktől dolgokat, hogy milyen negatív élmények történnek velük egy átlagos pénzes forgatáson, hozzám ezzel szemben semmilyen negatív visszajelzés nem érkezett, ami miatt úgy éreznénk, hogy valamit rosszul csinálunk. És ez állati nagyképűen hangozhat, de mégis csak profitáltunk ebből a dologból, legyen szó emberi kapcsolatokról, ismeretségekről vagy érzelmi tapasztalatokról. Ezek az élmények miatt mondhatom, hogy életem legjobb éve ez még a Covid és a bezártság ellenére is.

O: Nem csak annyi történt, hogy le lett forgatva egy rész. Közben benézett például a következő rész gyártásvezetője, jöttek olyanok is, akik még nem ezen az epizódon dolgoznak, de kíváncsiak voltak, hogy mi történik, volt, aki csak hozott nekünk fagyit. Így már olyan emberekkel is sikerült összeszoknunk, akikkel még egy percet nem dolgoztunk. Hatalmas lendületet adott az egésznek az, hogy amiről eddig csak beszéltünk az most meg is valósult.

(Vida Orsolya, író)

D: Nyálasan hangzik, de olyan ez, mint amikor kinézed a csajt a buliban, hogy ő lesz életed nagy szerelme, és tényleg ő lesz az!

O: És még főzni is tud!

D: És még a szülei is jófejek és az apjánál tudsz munkát vállalni.

L: Amikor olvas az ember egy interjút ilyen filmes kulisszatitkokról, akkor mindenki elmondja, hogy „milyen jó volt együtt dolgozni”. Én a saját jelenetemhez csak a nap végén jöttem ide, és abszolút barátságos közegbe érkeztem meg. Előtte az volt a gondolatom, hogy ez a projekt fontos Daninak, Orsinak, Dimeth Balázsnak (a vezetőoperatőrnek), meg fontos nekem. Ezzel szemben itt kiderült, hogy mindenkit sikerült fanatizálni és Dani kb. olyan volt, mint egy szektavezér, aki mindenkit jól megtérített, hogy „ez nagyon jó lesz neked!”.

Milyen élmény lesz nézőként leülni az 5x10 perc A Karantén Zóna elé?

D: Azt nem tudom, hogy milyen élmény lesz, de remélem, hogy aki megnézi úgy kel majd fel, hogy „Úristen ezek az arcok, akik ezt csinálták teljesen elmebetegek és most azonnal látni akarom a következő filmjüket!”.

O: Öt különböző rész öt különböző sorsot mutat be. Nekem az a vágyam, hogy mindenki találjon egy olyat, ami gyomron vágja. Azt gondolom, hogy nem csak a vizualitás lesz, ami (jó értelemben) kellemetlen, hanem olyan dolgokról beszélünk, amik közül egyik vagy másik a valamit majd megcsikiz mindenkinél ott hátul.

L: Jézusom! Kitaláltam egy ilyen keretes poént, ezt majd elmondom utána…

D: Egyébként ez tök jó példa arra, hogy hogy születnek ötletek. Pár embernek van jogosítványa arra, hogy a forgatás közben változtasson. Alapvetően úgy gondoltuk, hogy mi csináltunk egy keretet, amit feltöltöttünk a magunk 100%-ával és most jöjjön mindenki, aki gondol erről valamit. Nekem ez a baromi izgalmas ebben a projektben, hogy nem Zsótér Dániel maszturbál a tükör előtt, hogy „úristen, milyen jó, amit én kitaláltam!”, hanem ez a közösségi élmény az, ami bennem ilyen iszonyatosan nagy energiákat tud előhozni, mert azt látom, hogy másnak is ugyanolyan fontos ez a történet, mint nekem.

A forgatás menetéről és további információkról folyamatosan tudtok tájékozódni A Karantén Zóna Facebook oldalon.

A bejegyzés szerzője Volár Gergő, a BME KomMédia mesterszakos hallgatója.