Ujjlenyomat, DNS, beszédhang, kézírás. Csak néhány példa az emberek egyedi tulajdonságaiból, amelyeket nap mint nap használnak bűnügyek megoldására. De mi történik, ha bizonyítékként csak egy nyomok nélküli, géppel írt levelet találnak a nyomozók? Vajon kideríthető valami a szerzőjéről? A válasz igen: ezzel a területtel foglalkozik a bűnügyi nyelvészet, ami már több alkalommal segített rács mögé juttatni az elkövetőket.

„A Béla meg a Kati merre van?” - nyilván sok embernek eszébe jut erről a mondatról az a ronda, már-már máglyára való pesti szokás, hogy valaki névelőt tesz a személynevek elé. Bár a dologban van némi igazság, könnyen tévedhet, aki ilyen elhamarkodott kijelentést tesz, mert ez a nyelvi rutin sok vidéki közösségben is használatos. Ugyan ezt én csak a példa kedvéért írtam, a szemfüleseknek feltűnhetett valami más is: az első mondatban nem budapesti, hanem pesti szokás szerepel. Ezek alapján nagy valószínűséggel kijelenthető, hogy a fővárosban nőttem fel.

További  jellegzetességek a saját nyelvhasználatomról: ha én ”ésszerű döntésre szeretnék jutni a konkurenciával” (a ma használatos észszerű és a régen használatos konkurrencia helyett), akkor már az is sejthető, hogy valamikor 1984 és 2015 között jártam iskolába és tanultam meg (többé-kevésbé) helyesen írni. Mindezekhez még hozzátehetem azt is, hogy ma este enni fogok egy flutát, így a krumpliból és lisztből készült finomság elnevezéséből már az is kikövetkeztethető, hogy sváb felmenőkkel is rendelkezem. De egy ismerősömnek az általam gyakran használt ajvé és kóser szavak miatt fél évig meggyőződése volt, hogy zsidó vagyok - ebben tévedett, viszont ezeket a szavakat egy az életemet is meghatározó, olyan gyerekkori barátomtól tanultam, aki valóban zsidó származású. Az pedig már tényleg csak hab a tortán, hogy ez a bejegyzés egy vonaton ülve született, és közben jött a klajzi – ahogy a velem utazó anyukám fogalmazott – ellenőrizni a jegyeket. Mint megtudtam, ezt a szót ő még úttörővasutas korában tanulta.

Beszédünk és írásmódunk képes elárulni, hogy hol nőttünk fel, mikor jártunk iskolába, miket hallottunk a szüleinktől, milyen közösségekben fordultunk meg, miket olvastunk, milyen műsorokat néztünk a tévében, és egy sor más jellegzetességet. Bár ez már önmagában is érdekes, az adott személyre jellemző nyelvhasználat - vagyis az idiolektus - ráadásul úgy működik, akár egy nyelvi ujjlenyomat és már számtalan esetben segített az igazság kiderítésében.

 „You can’t eat your cake and have it, too.”

1978. május 25-én az Illinois állambeli Northwestern Egyetem egyik rendőrét megsebesítette egy levélbomba, ami az első támadása volt egy 17 évig tevékenykedő terroristának, a Unabomber-nek. A terrorista elsősorban egyetemeknek és reptereknek küldött levélbombákat (innen az elnevezés: UNiversity and Airport BOMBer), amelyek az elfogásáig összesen 3 ember halálát okozták és másik 23-at megsebesítettek.

A később Ted Kaczynski néven azonosított személy célja az volt, hogy felkeltse a figyelmet a technológia fékezhetetlen uralmára, ami véleménye szerint észrevétlenül kezdte el korlátozni az emberek szabadságát. Elképzeléseinek levelekben adott hangot, amelyek alapján az FBI nyomozói megpróbálták elkészíteni a Unabomber profilját, sokáig teljesen sikertelenül, így személye több évtizedig rejtve maradhatott. Ironikus módon vesztét a tanait leíró, általa főművének tekintett manifesztuma, Az ipari társadalom és jövője okozta, amit kérésének megfelelően 1995-ben jelentetett meg a The Washington Post. Az írás alapján nemcsak sikerült a körözött személy helyes profilját felállítani (50-55 év közötti, fehér bőrű férfi, aki Chicago környékén nőtt fel vagy járt iskolába, fiatalként a Chicago Tribune-t olvasta és doktori fokozatát 1967-1972 között szerezte), de az írás stílusát felismerte Ted Kaczynski testvére is, aki az FBI kérésére több levelet is átadott a bátyjától.

Ted Kaczynski, a Unabomber

A nyelvészek a levelek és a manifesztum összehasonlításai során 160 azonosító jegyet találtak. A tartalmi hasonlóságok mellett megjelentek jellegzetes kifejezések (pl. „Big Government”- ford. „mindenható kormány”) és furcsa betűzések is pl. „wilfully” a willfully helyett. Egy további árulkodó jel volt a „You can’t eat your cake and have it, too.” mondat (ford. nem lehetséges, hogy egyszerre legyen egy tortád, és hogy meg is ettél egy tortát), ami a magyar megfelelője a „Nem lehet, hogy egyszerre a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon" szólásnak. De miért volt ez ennyire érdekes? A mondatot az angol fordított sorrendben használja: "You can’t have your cake and eat it, too", ami sokak szerint logikátlan, hiszen elképzelhető, hogy valakinek van egy tortája, amit aztán pár nappal később megeszik. Ted Kaczynski azonban édesanyjától az 1546-ban született, majd feledésbe merült, logikailag helyes sorrendet tanulta el. Az 1996-ban kiadott letartóztatási parancs volt az első komoly eset, amikor a nyelvészet egy bűnöző elfogását segítette.

A Netflix 2017-ben egy sorozatot is útjára indított Manhunt címmel, amiben – a legtöbb eseményt hitelesen ábrázolták, de – erre a mondatra sokkal nagyobb hangsúlyt fektetettek, mint az a valóságban történt. Viszont tény, hogy a vádiratban ez a szólás is a nyelvi azonosságok listáját bővítette. 

Bűnbakként feláldozva

Nem az Unabomber esete az első, ahol a bűnügyi nyelvészet jelentette a megoldás kulcsát. 1952-ban mindössze három napnyi tárgyalás után a 19 éves, szellemileg súlyosan sérült Derek Bentley-t halálra ítélték egy rendőrgyilkosság elkövetéséért, majd néhány hónappal később felakasztották. Az eset hatalmas port kavart és az egyik legviszontagságosabb ügyként tartják számon Anglia-szerte. Valójában ugyanis a gyilkosságot Derek társa, a 16 éves Christopher Craig követte el, akit fiatal kora miatt nem lehetett halálra ítélni, így Bentley-t tették bűnbakká. Az eset milliók számára kérdőjelezte meg a halálbüntetés intézményét, és a több évtizedig tartó tiltakozás után Bentley 1993-ban posztumusz kegyelmet kapott, 1998-ban pedig az ügy újratárgyalását követően ártatlannak nyilvánították.

Derek Bentley

Az újratárgyalásnál nagy szerepet kapott az igazságügyi nyelvészeti elemzés is. A Bentley beismerő vallomásából készült jegyzőkönyvben ugyanis sikerült bizonyos mintákat azonosítani pl. a then szó gyakoriságát, illetve annak furcsa használatát (az „I then” a then I helyett). A dokumentumot összehasonlítva Bentley bíróságon tett vallomásával kiderült, hogy ezek alkalmazása nem az elítéltre, hanem a hangfelvételt írásba átültető rendőr szóhasználatára volt jellemző, aki nagyban módosította ezzel a beismerő vallomást.

Christopher Craig

Helyesírási hibák, tipikus kifejezések

Sydneyben az 1980-as évek elején egy férfi bejelentette felesége eltűnését. A férj kezdetben még egy hat oldalas levelet adott át a rendőrségnek, amelyben úgy tűnt, az asszony egy másik férfivel kezdett új életet, hátrahagyva gyermekeit is. Mivel a rendőrség a kutatások során nem találta meg a nőt, a nyomozók gyanakodni kezdtek, így ez a levél vált az egyik legfontosabb bizonyítékká. A levelet azonban írógéppel írták, így nem lehetett a szokásos grafológiai vizsgálatnak alávetni, helyette egy igazságügyi nyelvész segítségét kérték. A szakértő összehasonlította egymással az elköszönő levelet és a házaspár korábbi írásait. Az elemzés végül több jellegzetességet is azonosított a szövegekben, amelyek közé tartoztak a gyakori helyesírási hibák (pl. "carring" a helyes carrying helyett, "treat" a threat helyett), a személynevek olykor hiányzó nagy kezdőbetűi (pl. „pam”), illetve 37 alkalommal az angol múlt idő ragozásában használt -ed elhagyása is. Ezek a hibák nem voltak jellemzőek a feleség korábbi üzeneteire, ellenben a férjéire annál inkább. A férfit végül felesége meggyilkolásának vádjával letartóztatták.

Julie Turner 2005 júliusában leugrott a boltba vásárolni, ám miután már az éjfelet is elütötte az óra, és ő még mindig nem tért haza, partnere, Darren Akers aggódni kezdett. A férfi két nappal később kapott egy üzenetet, melyben ez állt: „Stopping at jills, back later need to sort my head out.” (ford. Megálltam jill-éknél (sic!), ki kell szellőztetnem a fejemet.) A férfi gyanakodni kezdett, hiszen sem Jill-t nem ismert párja baráti köréből, sem a szöveges üzenetek küldése nem volt jellemző a nőre. Nem sokkal később újabb üzenet érkezett: „Tell kids not to worry. sorting my life out. be in touch to get some things.” (ford. Mondd meg a gyerekeknek, hogy ne aggódjanak. rendeznem kell az életemet. maradjunk kapcsolatban, ha valami kell.), ami szintén különös volt, mert párja mindig nagy gondját viselte gyermekeinek. A rendőrség a nő korábbi szeretőjére, Howard Simmerson-ra kezdett gyanakodni, akitől leveleket és szöveges üzeneteket gyűjtöttek be, amelyekben saját maga és Julie Turner meggyilkolásával fenyegetőzött. Egy nyelvész társaságában kihallgatásra vitték, ahol a gyanúsított olyan frázisokat használt, mint a „sorted her life out” vagy „head sorted out”. A nyelvészeti szakember – saját bevallása szerint – majd kiugrott a bőréből, amikor ezeket meghallotta és egy gyakorisági elemzés segítségével sikerült kiderítenie, hogy ezek a kifejezések jóval ritkábbak az átlagnál, az előbbi mindössze 1:100 000 000 gyakorisággal fordul elő a hétköznapi beszédben. Miután a gyanúsítottat szembesítették a tényekkel, beismerő vallomást tett, majd a nő testének megtalálása után, gyilkosság vádjában bűnösnek találták.

Még ugyanebben az évben hasonló eset történt, amikor a 19 éves Jenny Nicholl eltűnt, meggyilkolásával pedig korábbi szeretőjét, a 45 éves családapát, David Hodgson-t vádolták. A férfi kihallgatása után a lány telefonjáról néhány üzenetet írtak, amelyek miatt úgy tűnt, a lány életben van, ám a lány a kutatások ellenére sem került elő. A férfit perbe fogták, a számtalan bizonyíték között pedig egy nyelvészt is felkértek, hogy vizsgálja meg a lány telefonjáról írt üzeneteket. Ezekben feltűnő volt a lány szokásos „my” és „myself” kifejezése helyett a férfi yorkshire-i dialektusára jellemző „me” „meself” szavak használata, aminek segítségével 2009-ben Hodgson-t bűnösnek találták gyilkosság vádjában.

Magyarország még gyerekcipőben

A nemzetközi elismertséghez képest, bár Magyarországon is vannak igazságügyi nyelvészek, számuk alig egy tucat. Ránki Sára, aki nyelvi profilozással foglalkozik a Központi Nyomozó Főügyészségen, egyik interjújában több esetről is beszélt, amelyek közül az egyikben az interneten használt nicknevek gazdáit kellett azonosítani. Az ügyben valaki több levelet is írt, különböző aláírásokkal, amelyek egybevetése után kiderült, hogy a szignók egy filmhős nevét adják ki. A nyomozók megnézték a filmet, majd összevetették a főhős életútját a gyanúsítottak listájával. A harminc lehetséges elkövető közül csak egy volt, aki hasonlított a filmbeli karakterre. Ez a példa is jól mutatja azt, ami a szakértő szerint is igaz: az emberek nem tudják megállni, hogy az interneten használt álneveikben ne legyen legalább egy-egy évszám, egy szótag vagy egy betű, ami ne utalna közvetlenül a nevükre vagy foglalkozásukra. „A szöveg árulkodó. Elárulja szerzője nemét, korát, akár a foglalkozását is. Megtudható belőle, hogy diktálták, vagy az írója találta ki. Nem a kéz ír, hanem az agy.”

Képek: innen, innen, innen, innen