Gondolkodtál valaha azon, hogy mi lett volna, ha Harry Potternek végül mégsem sikerül legyőznie Voldemortot? Elmerengtél már valaha azon, hogy milyen lett volna, ha a világ legismertebb detektívje, Sherlock Holmes feltárja Hasfelmetsző Jack rejtélyét? Na és azon, hogy megváltozott volna-e a világ sorsa, ha Amerika Kapitány nem Peggy Carterbe, hanem Bucky Barnesba szeret bele?

Egy könyv olvasása vagy film nézése közben az ember fejében újra és újra felvetődik az a kérdés: mi lett volna, ha? Mi lett volna a sorsa kedvenc hőseinknek, ha Ned Stark már a kezdetekkor megússza a lefejezést? Mi minden történt volna másképp?

A rajongók – mármint a legelvetemültebbek – nem csak elmerengenek ezeken a kérdéseken, hanem papírra is vetik gondolataikat. Manapság a technika és az internet fénykorát éljük, a fanfiction műfaja egyre nagyobb babérokra tör. Kétségkívül jót tett neki az internet széles körű elterjedése; lassan nincs olyan ember, aki ne futott volna bele legalább egyszer a fanfiction kifejezésbe. Még rosszabb: alig találunk olyan embert, akinek ne lenne már meg a véleménye a műfajról – legyen ez nagyon jó, vagy borzalmasan rossz.

(via)

De álljunk meg csak egy pillanatra: miről is beszélünk tulajdonképpen? A fanfiction – avagy fanfic, fic – olyan írások összessége, mely a rajongók munkája. E történetek írója tehát mások karaktereit, világát és cselekményszálait felhasználva alkotja meg saját történetét. Általában könyvekből, filmekből vagy sorozatokból „vesz kölcsön”, ám az sem ritka, hogy hús-vér emberek jelennek meg az alkotásokban. A határ a csillagos ég, a könnyed, rajongói történet folytatások mellett egészen abszurd fanfictionökbe is botolhatunk (ilyen Putyin és Trump szerelmi kalandja).

„Többet vissza nem adom”

Az a szokás, hogy az írók mások történeteit saját munkájukban felhasználják, messzire nyúlik vissza a történelemben. Gondoljunk csak például Shakespeare igencsak ismert Rómeó és Júliájára: a szerelmesek története eredetileg Arthur Brooke 1562-es The Tragical History of Romeus and Juliet című versében jelent meg. A gyermekek kedvence, a Disney filmek sokasága is többnyire feldolgozás: ugye nem gondolta senki sem azt, hogy Csipkerózsika vagy Hófehérke története Walt Disney fejéből pattant ki? Sőt, kis túlzással ugyan, de az Oroszlánkirály is csak a Hamlet újramesélése – állatokkal.

Tehát, ugyan a mások írásaiból való merítés egy régi hagyománynak számít, a fanfiction fogalma csupán az 1960-as években jelent meg. A legtöbb tősgyökeres fanfiction rajongó legalábbis ezt az időszakot jelöli meg kezdetként: ekkor bukkantak fel az első rajongói történetek. Főként a Star Trek mozgatta meg az olvasók fantáziáját: több írás is előkerült, amelyek Spock és Kirk kapitány kalandjait taglalták.

Az internet elterjedésével a fanfiction business is felvirágzott: a századforduló környékén már egyre több fanfic oldal tűnt fel. Ezek először csak amatőr, saját készítésű blogok voltak, ám az évek során hivatalos oldalak is megjelentek. Ma a két legismertebb fanfiction lelőhely a fanfiction.net és az Archive of Our Own (Ao3)– míg az előbbi közel 12 millió felhasználóval rendelkezik, addig az utóbbi több mint 2 millió regisztrált olvasóval büszkélkedhet. 

„Nerd” hobbi?

Habár már évtizedek óta jelen van a fanfiction műfaja, megítélése nem sokat változott az idők során. Lehet imádni, lehet utálni – középút általában nincsen. Sokan megvető szemmel néznek ezekre az alkotásokra, főként azért, mert úgy gondolják, hogy a fanfictionök nem más, mint rosszul megírt, töméntelen erotikát tartalmazó írások (Malfoy és Harry? Egy almával?! Végül is…ahány ház, annyi szokás.). Az összképen persze az a tény sem javít, hogy az írók 80%-a nő, s a legtöbb ember ezt meghallva egy nagy sóhajjal be is zárja a böngészőt, és el is könyveli a fanfictiont amolyan női szoftpornónak.

(via)

Az igazságtól persze messzebb nem is állhatnának: bár való igaz, hogy léteznek igénytelenül megírt történetek, ezek csupán a fanficek kis százalékát teszik ki. Az írások minőségét tekintve az olvashatatlantól kezdve az áll-leejtően fantasztikus alkotásokig tartó skálán mindent megtalálhatunk – ha elég türelemmel rendelkezünk. Az utóbbi kategóriába tartozik például a rajongók által írt Tűz és Jég dala folytatások: az egyik legismertebb ezek közül a The North Remembers, mely 113 fejezeten át követi az utolsó megjelent könyv, a Sárkányok tánca után a Stark ház tagjainak sorsát. A 2010-es évek végén íródott James Potter széria is hasonlóan felkapott: a Harry Potter széria nem hivatalos folytatásának is tartják.

Terjedelmüket tekintve is több fajtából válogathatunk – egyaránt megtalálhatóak a gyors, pár perces kis szösszenetek, mint a 800 ezer szavas művek. (A leghíresebb magyar Harry Potter folytatás, Juhász Roland: Nurmengard trilógiája 931,674 szóra rúg.)

Az utóbbi években azonban meglepő módon csökkent a negatív vélemények aránya. Az egyre híresebbé és ismertebbé váló fanfictionöknek hála a műfaj népszerűbb, mint valaha, és naponta több ezer alkotás keletkezik. Több platformon is elérhetőek ezek – az Ao3 és a fanfiction.neten kívül még a Wattpad, Tumblr, vagy deviantArt is ismert felületek. Magyarországon a Merengő rendelkezik a legnagyobb fanfiction gyűjteménnyel.

(via)

Az egyik legismertebb – és talán legmegosztóbb – ma ismert fanfiction E.L. James hírhedt Szürke 50 Árnyalata trilógiája, mely köztudottan egy Twilight fanfiction. Hasonló a helyzet Anna Todd Miután szériájával, mely 2019-ben saját filmet is kapott: az öt részes alkotás eredetileg Harry Styles fanfictionként vált híressé, ám kiadása után az írónő a szerzői jogok miatt a főszereplő nevét – nem túl kreatívan – Hardin Scottra változtatta.

A fanfiction tehát bár nem a szépirodalom magasiskolája, nem írható le igénytelen alkotások halmazaként. Ezek a történetek kielégíthetik kíváncsiságunkat és betekintést nyújthat olyan történetekbe, melyek eredetileg meg sem íródtak volna. Választ ad „mi lett volna, ha?” kérdéseinkre, s nem ismer lehetetlent. A fanfictionök világában tehát Joker és Batman ugyanúgy lehetnek világra szóló barátok, mint ahogyan Hagrid és Charlie Weasley beülhet a moziba megnézni az Így neveld a sárkányod utolsó részét. 

A bejegyzés szerzője Bui Adri, a BME KomMédia alapszakos hallgatója. 

Bájos karakterek, gyönyörű színek, és elmesélésre váró történetek: ezek jellemzik a Dani Orsi által készített illusztrációk egyedi fantáziavilágát. A fiatal illusztrátor munkái már színházi plakátokon, szórólapokon és pólókon is láthatók voltak, de ami a legközelebb áll hozzá, az a meseillusztrációk készítése. Egyedi figurái határozott és kiforrott ábrázolási stílusának köszönhetően könnyen felismerhetők. 

Mióta foglalkozol illusztrálással? Milyen inspirációk, mérföldkövek tereltek a művészet irányába? Családi örökség ez a tehetség?

Illusztrációk készítésével 2015 óta foglalkozom picit komolyabban, akkor kaptam egy felkérést a Bethlen Téri Színháztól a gyerekprogram szóróanyagainak megtervezésére és elkészítésére. Előtte láttam náluk egy illusztrációs pályázatot, amire gondoltam jelentkezem, úgy, hogy előtte nem is rajzoltam. Nagyon tetszett nekik az anyagom, és így jött a felkérés. Nem olyan régen kezdtem rájönni, hogy valójában ez az én utam, bár mindig nagyon szerettem rajzolni és különféle kreatív dolgokat csinálni. Valószínűleg inkább örökség ez a dolog, hiszen anyukám rajztanár.

Dani Orsi: Őszi hajnalon

Hol végeztél művészeti tanulmányokat, esetleg tervezel-e ilyet?

Rajzos iskolába sajnos nem jártam, film- és színháztörténet szakos hallgatóként diplomáztam Pécsen. Szerettem volna elvégezni egy grafikai sulit is, illetve valamilyen rajzos iskolát, de azt tanácsolták, hogy ne tegyem, mert akkor lehet, hogy a stílusom elmenne egy másik irányba.

Honnan merítesz inspirációt a munkáidhoz?

Ez nehezebb kérdés, mert sokszor  magam sem tudom pontosan. Általában csak egy érzés, vagy egy gondolat férkőzik a fejembe, és azt valósítom meg. Valószínűleg inkább a tudatalattimból merítek, esetleg gyerekkori emlékekből, álmokból.

Hogyan sikerült megtalálni a saját rajzstílusodat?

Amikor elkezdtem illusztrációkat készíteni, mindenáron szerettem volna hasonlítani azokra az illusztrátorokra, akiknek nagyon tetszettek a munkái, de amint elkezdtem rajzolni valahogy magától kialakult a stílusom, nagyjából úgy, hogy észre sem vettem.

Melyik munkádra, munkáidra vagy a legbüszkébb, és miért?

Azt hiszem, nem tudnék kiemelni egyet, vagy többet akár, mert mindegyikből sokat szoktam tanulni, illetve az okoz nagy örömet, ha sikerül megugranom azt a mércét, amit felállítok magamnak.

Dani Orsi: A Nagy Gatsby

Digitális vagy inkább a hagyományos technikákkal szeretsz dolgozni?

Először hagyományos technikával kezdtem festeni, akril festékkel vászonra, vagy akvarellfestékkel, akvarell papírra. Emellett még tussal szeretek nagyon dolgozni. Ezután kezdtem el autodidakta módon megtanulgatni a Photoshop grafikai programot, majd vettem egy digitális rajztáblát, amivel sokat tudtam gyakorolni, és fejleszteni a tudásom. Mindkét technika teljesen más, mindig azt használom, amelyiket az adott projekt megköveteli.

Hogyan kezdesz hozzá egy illusztráció elkészítéséhez?

Először is, ha jön az ihlet, akkor csinálok egy vázlatot papírra, majd azt digitalizálva kezdek el dolgozni rajta a grafikai programban. Ha vászonra festek, akkor pedig arra készítek egy halvány skiccet.

Mennyi ideig tart egy alkotás elkészítése?

Sok mindentől függ, egy egyszerűbb rajznál 4-5 óra nagyjából, de vannak olyan összetettebb képek is, amin akár 1-2 napot is dolgozom. Ez a digitális technikára vonatkozik, hagyományos festésnél nagyjából 1-2-3 óra, de ez inkább a kép méretétől, és részletességétől függ.

Dani Orsi: Rózsaszín Felhő Motel

Elő szokott fordulni veled, hogy nincs ötleted vagy inspirációd az alkotáshoz? Mit teszel ennek a kiküszöbölésére?

Ha ilyen történik, akkor nem alkotok, hiszen akkor szerintem nincs értelme, mert nem lesz jó. Ha viszont megrendelés érkezik, akkor szerencsére mindig egyből van elképzelésem. Ha valamiért még sincs, akkor másnap már biztosan lesz.

Mi alapján választod ki, hogy éppen melyik meséhez készítesz illusztrációt? Mik a kedvenc meséid, amelyekhez készítettél már, vagy tervezel készíteni illusztrációkat?

A saját portfólióm bővítéséhez viszonylag kevés, már meglévő, híresebb meséhez csinálok illusztrációkat. Ezek nem a saját ötleteim, maximum a kivitelezés egyedi. Az Alíz csodaországban című meséhez készítettem például pár képet, mert az a kedvenc mesém.

Hogyan zajlik egy íróval való együttműködés? Mennyire szoktál szabad kezet kapni az illusztrációk tekintetében?

Eddig sajnos kevés íróval volt lehetőségem együtt dolgozni, de akikkel sikerült, azokkal ól működött a dolog. Teljesen változó egyébként: van, aki teljesen szabad kezet ad, mások kevésbé, bár inkább a kiadó szokott jobban beleszólni a dolgok menetébe.

Dani Orsi: Készen az utazásra

Gyerekeknek is illusztrálsz egyedi, személyre szabott emlékkönyveket és mesekönyveket. Mennyi ideig tart egy ilyen könyvnek az elkészítése?

Ezt közösen csináljuk egy kedves írónővel, Stefán Lucával, akivel nagyon jól megértjük egymást. Ő megírja a sztorit, és elküldi a megrendelő gyermekéről a képet, én pedig megcsinálom hozzá az illusztrációkat. Ha egy újabb rendelés érkezik, akkor pedig átrajzolom a karaktert az éppen aktuálisra.

Megrendelésre készülő alkotások esetén mennyire lehetséges érvényesíteni a saját stílusodat? Mennyire szól bele a megrendelő?

Szerencsére eddig nagyjából mindig szabad kezet kaptam. Ennek mindig nagyon örülök, hiszen ha valaki megkeres, akkor bízom benne, hogy azért keres engem, mert az a stílus tetszik neki, amit én képviselek.

Gyerekkönyveken kívül még hol szeretnéd, ha megjelennének az illusztrációid?

Leginkább ifjúsági könyveket szeretnék ábrázolni, főleg fantasy témában, illetve képregényeket, de emellett mindenre nyitott vagyok. Jelent már meg illusztrációm színházi plakáton, weboldalon, táskán, pólón, vagy nyomtatott szóróanyagon is. Mindegyiknek nagyon örülök, és szeretném, ha a jövőben is minél több felületen helyet kaphatnának a rajzaim.

Dani Orsi: Kínos

Az elmúlt évben, több helyen is látható volt kiállításod. Honnan jött az ötlet egy kiállítás megrendezéséhez?

Családtagok, ismerősök javasolták, hogy lehetne kiállítást is tartani a képekből. Nem sok reményt adtam neki, de gondoltam mit veszítek, ha megpróbálom. Írtam pár kulturális intézménynek, hogy lenne-e esetleg lehetőség ilyesmire, ha tetszenek a képeim. Hála Istennek, mindenhonnan pozitív visszajelzést kaptam.

Mit gondolsz mennyire nehéz kitűnni, és érvényesülni ezen a piacon munkavállalóként?

Nagyon nehéz. Sajnos főleg itt Magyarországon azt érzem, hogy nincs annyira igény és kereslet a művészetre ilyen formában. Emellett azt is gondolom, hogy sok hittel és kitartással sikerülhet. Én is ezen dolgozom!

Dani Orsi: Best Barber

Van valamilyen tanácsod kezdő alkotóknak?

Mivel még én is nagyon a dolgok elején vagyok, így tényleg csak azt tudom tanácsolni, hogy próbáljanak meg egyediek lenni. Ez talán a legnehezebb dolog, de a legnagyobb fegyver is. Ha a tehetség megvan, akkor úgy gondolom, hogy a kellő időben megtalálják az embert a megfelelő lehetőségek. Az alázat és a szerénység még emellett az két dolog, ami szerintem elengedhetetlen. Valamint fontos a folyamatos fejlődésre való hajlam.

Mik a jövőbeli terveid? Milyen munkákon dolgozol jelenleg? Van olyan álomprojekted, amit szeretnél, ha a jövőben megvalósulna?

Nagyon szeretném, ha minél több emberhez eljutnának a képeim. Ahogy korábban is említettem, nagyon szeretnék ifjúsági könyveket illusztrálni, valamint nagyon klassz lenne, ha láthatnám ezeket a könyveket nagy kiadók polcain. A rövidebb távú tervekben szerepel több egyedi mesekönyv, illetve egy képregény is.

A bejegyzés szerzője Táth Ticiána, a BME KomMédia képzés alapszakos hallgatója.