A hazudozást és a megtévesztést sokan mesteri szinten űzik, és ezzel alaposan átalakítják a mindennapok forgatókönyvét: nem véletlen, hogy ezekre a kommunikációs készségekre a drámaírók is felfigyeltek. Olyan színházi előadásokat mutatunk be, amelyekben a cselekmény mozgatórugója az igazság elfedésének valamelyik formája.
Mielőtt azonban rátérünk a listára, fontos tisztázni, hogy mi a közös a felsorolt fogalmakban, és mi az, amiben viszont különböznek.
Paul Ekman, a Kaliforniai Orvosi Egyetem pszichológiaprofesszora, az arckifejezés-felismerés jeles kutatója, a hazugságot olyan akaratlagos választásként határozza meg, amely a célpont félrevezetésére irányul anélkül, hogy erre felhívnák a figyelmét. A hazugság két formáját különíti el: a leplezést, vagyis a valós információk kihagyását, valamint a hamisítást, azaz a hamis információk igazként való feltüntetését.
A hazugságnak számos további megnyilvánulási formája létezik:
- félrevezetés
- egy érzelem elismerése a valós okok elkendőzésével
- az igazság hamis előadása
- az igazság beismerése olyan túlzó vagy humoros módon, hogy a célpont továbbra sem jut többletinformációhoz
- félig leplezett igazság
- az igazság részleteinek beismerése, ami által eltérítjük a célpont figyelmét a leplezett tényezőkről
- a hamis következtetést eredményező kitérés
- valamint az igazság előadása oly módon, hogy az az elhangzottak ellenkezőjére enged következteti
Ekman szerint a megtévesztés két formája, a szivárgás – amikor valaki akaratán kívül leplezi az igazságot –, és amikor a megtévesztés azáltal válik explicitté, hogy az illető viselkedése utal rá, hogy nem igaz, amit mond. Az evolúciós pszichológiai magyarázatok szerint a természetben gyökerezik a megtévesztés stratégiai előnyként való értelmezése: gondoljunk csak az álcázási képességre, mely sok esetben az életben maradás elengedhetetlen feltétele. Az ember által alkalmazott megtévesztés azonban azonosítható verbális, non-verbális és fiziológiai jelek által – habár az illető lelepleződése nem törvényszerű.
Az igazság elkendőzése nem csak a mindennapokban van jelen, hanem a kitalált történetekben is: ismerkedjünk meg öt előadással, melyek cselekményét nagymértékben meghatározza a hazugság és a megtévesztés.
1. Tagadj tagadj tagadj
Eve, az ígéretes futónő legfőbb vágya az olimpiai bajnoki cím megszerzése. Nem sokkal azután, hogy megismerkedik a sportág egyik kiváló edzőjével, nagy dilemmával kerül szembe: az edző ’kiegészítő kezelést’ ajánl neki, hogy biztosan elérje a célját. Mi az ára a bajnoki címnek? Ha vállalja a génmanipulációs eljárást, valóra válhat az álma. Azonban nem biztos benne, hogy biztonságos, etikus, és legfőképp legális-e a kezelés.
Ullmann Mónika (balra) és Lovas Rozi (jobbra), Orlai Produkció, Hatszín Teátrum
A sportvilág farkastörvényeiről őszinte, mégis rémisztő képet festő előadás címe a doppingolók kézikönyvének legfontosabb mondatát idézi: „Tagadj mindent, amíg csak képes vagy.” A tiltott szerekkel való visszaélés kérdésköre Jonathan Maitland 2026-ban játszódó sikerdarabjában tabudöntögetően van bemutatva, melyben a hazugság számos formája tetten érhető.
2. Házassági leckék középhaladóknak
Két házaspár, egy szerelmi háromszög és egy régi barátság: mindez négy szereplő közt. Az előadás motorja a hűtlenség és az állandó hazudozás – élvezettel, szenvedéllyel, zavartan vagy éppen kétségbeesve: a hazugságok elárasztják az életüket. Florian Zeller darabjában először a férj lép félre, melyet mindenféle maszlag összehordásával igyekszik eltitkolni felesége elől. Amikor azonban a szerető megelégeli ’státuszát’, és egy teljes hétvégét kíván eltölteni kedvesével, ő is hazugságra kényszerül, hiszen szintén házas.
Balsai Móni (balra) és Stohl András (jobbra), Centrál Színház
Leplezés, hamisítás, félrevezetés – a közönség soraiban kevesen vannak, akik ne tapasztalták volna még saját bőrükön – ilyen vagy olyan módon – a színpadon játszódó hazugságokat, illetve azok folyományait.
3. A lepkegyűjtő
A John Robert Fowles regénye alapján színpadra állított pszicho-thriller két ember, Ferdinand Clegg, a szürke, szorongó, lottónyertes hivatalnok és Miranda Grey, az élettel teli főiskolás lány abszurd „találkozásáról” szól. A pszichopata férfi egyetlen valódi szenvedélye a halott pillangók teteméből álló gyűjteményében merült ki mindaddig, míg meg nem pillantotta, valamint el nem rabolta Mirandát. Titkos pincéjébe zárva őrizte gyűjteménye legújabb – és legélőbb – példányát, aki kétségbeesve harcol a szabadságáért, bevetve számos manipulatív fogást vérfagyasztó fogvatartójával szemben. Túlélési stratégiáit sorra próbálja ki, a szökési kísérlettől, a barátkozáson át a csábításig, melyek kivitelezéséhez elengedhetetlen számára a valóság elfedése: retteg.
Ágoston Katalin (balra) és Bereczki Zoltán (jobbra), Centrál Színház
4. Pletykafészek
A felhőtlen szórakozást kínáló előadás színhelye a New York város alpolgármesterének tizedik házassági évfordulójára rendezett parti, melyre a szűk baráti kör, négy házaspár hivatalos. A vendégek sorra érkeznek, a személyzetnek és a házigazda feleségének azonban nyoma veszett, a ház üres. Az elsőnek érkező vendégek, a gyerekkori barát és neje, miután lövést hallottak, kétségbeesve keresik az ünnepelt férjet, aki vérző füllel lábadozik a színfalak mögött. Hamar nyilvánvalóvá válik számukra: a sérült jó hírnevét bármi áron meg kell óvniuk. A szenzációra mindig éhes, de a botránytól irtózó vendégek találgatásaikkal mind mélyebbre süllyesztik az igazság eltussolásán munkálkodó barátokat, azonban egy ponton túl mindannyian kénytelenek szembenézni a valósággal.
Rudolf Péter (balra), Liptai Claudia (középen), Nagy-Kálózy Eszter (jobbra), Centrál Színház
A verbális és szituációs humor gördülékenyen szövi át Neil Simon bohózatát, melyben a szereplők abszurd viselkedésükkel próbálják leplezni az igazságot. Képtelen feltételezéseikkel ők maguk bizonyulnak a rosszindulatú pletykák legnagyobb mestereinek, miközben a képmutatók arcáról lehull a maszk.
5. My Fair Lady
A szegény, rongyos virágáruslány, Eliza Doolittle történetét mindenki ismeri: egy este belebotlik a különc nyelvészbe, Henry Higgins professzorba, aki könnyelmű fogadást köt Pickering ezredessel – a lányból hat hónap alatt hercegnőt farag. Az elején még úgy tűnik, a professzor túl nagy fába vágta a fejszéjét, azonban a kemény munka végül meghozza gyümölcsét, és az is megeshet, hogy a tanítvány felülmúlja mesterét.
Alföldi Róbert (balra), Tompos Kátya (középen), Cserna Antal (jobbra), Centrál Színház
A nagyvilági ’proper English’-t, és az ehhez szükséges viselkedési módot elsajátító Eliza végső próbatétele a királynő fogadásán való részvétel, ahol bebizonyosodik Higgins professzor győzelme: a szegény virágáruslány immár bármilyen úri társaságban megállja a helyét, vagyis sikerült mindenkit megtéveszteni a lány múltját illetően.
