Tegyük félre egy időre azt a kérdést, hogy elítéljük-e a káromkodás minden formáját, vagy néhány esetét, és nézzük meg, hogy a szitkozódás milyen kommunikációs célokat elégíthet ki a kutatások szerint: jól működhet egy vicc vagy egy sztori elemeként, segíthet a feszültség levezetésében, megemelheti a fájdalomküszöböt, sőt, még a kapcsolataink elmélyítésében is szerepet játszhat. De vajon az üzleti kommunikációban is vannak olyan helyzetek, amikor célravezető lehet? 

Figyelem! A bejegyzés káromkodást tartalmaz.

Az emberek jó része számtalan okból képes káromkodni, és sokszor még közönségre sincs szükségük ahhoz, hogy ettől jobban érezzék magukat. Gondoljunk csak arra, hogy hányaknak segített már egy-egy cenzúrázatlan szó(áradat) akkor, amikor beverték a lábujjukat?! De a jól irányzott csúnya szavaknak ennél jóval fontosabb szerep jut a kommunikációban: bizonyos helyzetekben viccesebb hatást kelthetünk használatukkal, egy történet elmesélése során pedig segíthetnek a fontos mozzanatok kiemelésében. 

(via)

A káromkodás tudománya

Idegtudományi kutatások kimutatták, hogy az amygdala (agyunk temporális lebenyének egy neuroncsoportja) fölöttébb aktív, amikor csúnya szavakat hallunk. Az amygdala a tényeket kísérő érzelmek feldolgozásáért és elraktározásáért felelős. Amikor tehát körülöttünk valaki káromkodik, az érzelmi reakciót vált ki belőlünk, amitől könnyebbé válhat az információk emlékezetbe vésése. Pszicholingivsztikai kutatások is alátámaszttották, hogy a tabunak ítélet szavak hatékonyabban közvetítik az emotív jelentést, mint nem-tabu társaik.

A káromkodásnak a társas kapcsolatok formálásában is nagy szerep juthat, például a baráti összejövetelek esetén: ha ugyanis a társaság tagjai megengedik maguknak a csúnya szavak használatát egymás előtt, az sokak számára őszinteséget és összetartozás érzést kommunikál. Egy kutatás szerint a rendszeresen használt b@ssza meg kifejezés az új-zélandi üzemi munkások esetében hozzájárult a szolidaritás kiépítéséhez és a frusztrációk levezetéséhez. De nem kell a gyárig mennünk ahhoz, hogy újabb példát találjunk a káromkodás jótékony hatására: egy vizsgálat arra mutatott rá, hogy az irodai dolgozók körében is segít a hangulat javításában és a stressz mérséklésében.

Az üzleti élet cifraságai

Mindezeket tekintetbe véve felmerülhet a kérdés, hogy mi a helyzet az üzleti életben: vannak olyan helyzetek, amikor jó ötletnek bizonyul kollégákon túl a partnerek és a potenciális vásárlók előtt szitkozódni? Néhányan hisznek abban, hogy igen - most erre hoztunk néhány példát.

Kimutatták, hogy az írásban elejtett csúnya szavak képesek lehetnek arra ösztönözni a potenciális vásárlót, hogy tovább olvassa a szöveget. Ezt a hatást használják ki többek között a Be an Unfucker néven futó, környezettudatosságot promotáló honlap készítői is, akik ezen a képen például a csomagolóanyagok káros hatásaira hívják fel a figyelmet:

(via)

De miért is működhetnek a csúnya szavak ebben a szegmensben? Mert felkelthetik a célközönség figyelmét, közvetlenséget és könnyedséget kommunikálhatnak. De honnan tudhatjuk, hogy mennyire engedhetjük el magunkat az üzleti kommunikációban? A káromkodásban gondolkodó vállalkozók a következő tanácsokat kapják ezzel kapcsolatban:

• Először is nem árt tudniuk, hogy kik a partnereik, potenciális vásárlóik: általában igaz, hogy egy fiatalos közönség sokkal inkább elfogadó ezzel a típusú kommunikációval szemben, mint az idősebb és konzervatívabb körök.
• Másodszor, utána kell járniuk annak is, hogy a célcsoportjuk pontosan milyen káromkodásokat használ, mert a kommunikációs stratégiájukban ugyanezeket, vagy az ezekhez nagyon hasonló kifejezéseket érdemes alkalmazniuk. 
• Továbbá, nem árt betartani a fokozatosság elvét: kezdeni finoman kell, cifrázni csak azután szabad a dolgokat, hogyha úgy tűnik, hogy a célközönség vevő erre a stílusra. 

(via)

Egyes üzletemberek kommunikációjának szerves részévé vált a káromkodás, ilyen például Gary Vaynerchuk is. Honlapján külön szekciót szentel annak, hogy megválaszolja közönségének legégetőbb kérdéseit a káromkodásával kapcsolatban. 

A csúnya szavakkal sokkolhatunk, viccelődhetünk, szenvedélyességet közvetíthetünk, és hasonlóképpen szenvedélyt válthatunk ki a közönségből is. Viszont a jóból is megárt a sok elvét követve a káromkodás is csak korlátozott mértékben hatásos, ugyanis megvan a veszélye, hogy inkompetensnek és tiszteletlennek látnak, sőt, képes arra, hogy teljesen elidegenítse az üzleti partnereket.

Mindezek mellett persze arról sem szabad megfeledkezni, hogy az üzlet profiljával összeegyeztethető-e a csúnya szavak használata, mert vannak olyan vállalkozási szegmensek, amelyekben a káromkodást a humorhoz hasonlóan jobb teljes mértékben mellőzni: hogy csak a legszélsőségesebb példát említsük, ilyenek a temetkezés.

A káromkodást egyébként már a reklámipar is felfedezte magának: a turisztikai szektortól kezdve a szépségápolási termékek gyártóin át a sörgyárak és borfesztiválok is próbálkoztak csúnya szavakat tartalmazó hirdetésekkel, több-kevesebb sikerrel, hiszen volt, hogy üzleti siker helyett betiltás lett az eredmény. Ha kíváncsi lennél pár reklámra, amik trágárabbak egy kocsisnál, itt olvashatsz róluk.

Megbízhatónak, hitelesnek és rokonszenvesnek szeretnénk tűnni a lehető legtöbb kommunikációs helyzetben, különösképpen a fontos megbeszéléseken. Ugyanakkor érdekérvényesítésre is törekszünk, és ehhez képesek vagyunk bevetni meggyőzési készségeink teljes palettáját. Éppen ezért nem árt tudatosítani magunkban azt, hogy az öltözékünkön nagyon sok minden múlhat. 

Nem kell divatmániásnak lennünk ahhoz, hogy felismerjük, milyen nagy hatással van a megítélésünkre az öltözködési stílusunk: az általunk viselt ruhák erőteljes jeleket küldenek a környezetünknek. Saját stílusunk kialakítására nem csupán azért törekszünk, hogy megmutassuk magunkat a világnak, hanem azért is, mert az önazonos megjelenés komfortérzetet nyújt számunkra. 

Pszichológiai felmérések feltárták, milyen hatással van a ruhaválasztásunk arra, ahogyan egymást érzékeljük és megítéljük – ezek eredményeiből most ismerjetek meg néhányat! 

A sztereotípiákkal szemben

Solomon és Schopler (1982) kutatásukban azt vizsgálták, hogy vajon az öntudatosság mértéke szisztematikus kapcsolatban áll-e az öltözködési stílussal. Másodlagos céljuk a nemi különbségek megállapítása volt, azzal a hipotézissel, hogy a nők esetében ez a kapcsolat sokkal erősebb lesz. A kérdőíves vizsgálatban részt vevő 104 fő válasza alapján arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy az öltözködési szokások következetes összefüggést mutattak az öntudatosság mértékével. Azonban a várakozásokkal ellentétben, a férfiak oldalára billent a mérleg a ruhaválasztás és az öntudatosság kapcsolatának erősségét tekintve.

5 tipikus női hibát szoktak kiemelni a szakemberek az öltözködés területén:

• csak ismert márkák kollekcióiból válogatnak;
• kizárólag elegáns, üzleti viseletet hordanak;
• stílusuk nem követi le az életükben zajló változásokat;
• a testi adottságokat figyelmen kívül hagyják;
• valamint a médiának túl nagy befolyást engednek az öltözködésüket illetően.

Bár a kutatáson jobban szerepeltek, nem árt áttekinteni azokat a gyakori hibákat, melyeket jobb, ha elkerülnek a férfiak, hiszen a megfontolt  - de véletlenül sem piperkőc - öltözködés igen pozitív megítélést eredményezhet számukra:

• nem az életkoruknak megfelelően öltözködnek;
• cipőjük elhasznált, ápolatlan;
• nem megfelelő méretű ruhadarabokat viselnek - túl szűk ing, túl hosszú nadrág, és még sorolhatnánk;
• a nadrágon kívül lógó ing, különösképpen ha zakóval viselik így, igénytelenséget tükrözhet; 
• illetve a hatalmas márkajelzéssel ellátott pólók is kerülendők. 

Nemtől függetlenül érdemes tehát elkerülni azokat a hibákat, melyeket a többség újból és újból elkövet.

Gondoljunk csak arra, hogy egy állásinterjún milyen véleményt formál rólunk az interjúztató, csupán a megjelenésünket alapul véve. (Forsythe, 1990) De ne gondoljuk, hogy csak a ruha számít, hiszen a jó benyomás kialakításának kulcsa az ápoltság, a természetes hatás, és az összhang – tehát, hogy az öltözék és a kiegészítők hitelesen tükrözzék személyiségünket.

Hogyan árul el bennünket a gardróbunk?

Sokan vitatkoznak azzal a nézettel, miszerint a ruha teszi az embert. Dr. Jennifer Baumgartner klinikai pszichológus szerint minden vásárlási döntés mögött pszichológiai magyarázat áll, amely legbelsőbb érzéseinket, titkos vágyainkat, esetleg nehézségeinket tükrözi. Még akkor is, ha ezeket inkább elrejtenénk a külvilág szemei elől. A ruhák, melyeket viselünk, hihetetlenül pontos mutatói annak, mit gondolunk magunkról és az életünkről:

„Az vagy, amit viselsz: amit a ruhád elárul rólad.”

A szakember 2012-ben írt könyvében nem csak arról beszél, hogy a lelkiállapot miként magyarázza a ruhaválasztást, hanem arról is, hogy a gardróbunk hogyan világíthatja meg a mindennapi életünkben jelentkező gondokat. Nők esetében például a túl sok ékszer viselése bizonytalanságot, de financiális nehézségeket is tükrözhet, ahogyan a túl mély dekoltázs hataloméhségről, kontrollmániáról árulkodhat. Azok a nők pedig, akik a férfias öltözéket preferálják, a pszichológus szerint a nőiességüket inkább gyengeségként aposztrofálják.

Az első benyomás

Kiemelten fontos, hogy a meggyőzés tudományának egyik alaptételével, a tekintély elvével összhangban cselekedjünk. E szabály értelmében a megbízhatónak és nagy tudásúnak tűnő emberek meglátásait, amikor más, kézzelfogható ismerettel nem rendelkezünk az illetőkről, hajlamosabbak vagyunk elfogadni, követni, mint másokét.

Amikor először találkozunk valakivel, fontos, hogy ruházatunk szakértelmünknek és tudásunknak megfelelő képet mutasson rólunk. Az első benyomás kialakításában ugyanis a hitelesség és önazonosság kulcsfontosságú.

Üzleti megbeszélések esetén ritkán találkozhatunk a tekintély ezen szimbólumának egyértelmű hatásával, hiszen számos egyéb befolyásoló tényező is közrejátszik egy döntéshozatal során.

Ilyen esetekben egy kommunikátor számára a hatékony meggyőzés egy másik eszköze lehet a célközönségéhez való hasonlóságok kiemelése. Ahogyan a tekintélynek való engedelmesség szoros kapcsolatban áll a öltözékkel, úgy az a meggyőzéstechnika más területein is nagy erővel bír: kézzelfogható eszköz a különbségek minimalizálására. Logikus megoldásnak tűnhet, ha kipuhatoljuk az adott szervezet dress code-ját, és a tárgyalás napján igyekszünk annak megfelelően összeválogatni az öltözékünket.

Abban az esetben viszont, amikor ezt a megközelítést tartjuk követendőnek, felmerülhetnek olyan problémák, melyek hatástalanítják a hasonlóság elvének meggyőző erejét. Olyan buktatókkal szembesülhetünk, mint amikor a saját és a felvenni kívánt stílus közti eltérések a hitelesség és eredetiség kárára mehetnek. Akár alá is áshatják tekintélyünket, ha túlzottan nagy szakadékot szeretnénk áthidalni ezzel a megoldással.

Vajon el tudjuk dönteni, mi a meggyőzőbb: a tekintély vagy a hasonlóság?

Az ezen a területen végzett kutatások eddig nem adtak választ a kérdésre. A meggyőzéstechnika szakértői szerint mindkét megközelítési mód elemeinek kombinált alkalmazása jelentheti a leghatékonyabb utat. Vagyis amikor helyénvaló, öltözzünk a befolyásolni kívánt csoport/személy stílusához hasonlóan, azonban tegyük ezt egy kicsit magasabb szinten: ha például egy olyan céggel tárgyalunk, ahol a lazább viselettel sem vétünk a dress code ellen, ajánlott a zakó, vagy hölgyek esetén a blézer viselése, vagyis a biztonság kedvéért törekedjünk az elegánsabb viseletre. Az öltözködésünk személyiségünket tükrözze, de nem árt, ha számításba vesszük az aktuális környezet elvárásait is.

képek: innen, innen, innen és innen

Júniusban ünnepelte 20. születésnapját a Harry Potter-széria első kötete. Ezt olvasva, vagy a filmadaptációt nézve ki ne vágyott volna azokra a különös és izgalmas órákra, amik Roxfortban voltak? Erre az igényre az egyetemi vezetők is rájöttek világszerte, de mivel a felsőoktatást mégsem lehet egy roxforti rendszerré alakítani, így Harry Potter tematikájú kurzusokkal igyekeznek becsalogatni a hallgatókat. 

Kiválogattunk tízet a kedvenceink közül:

1. A Harry Potter tudománya

A Frostburg University Maryland államban (USA) a természettudományok iránt érdeklődőket szólítja meg: a fizika törvényeit kviddicsen keresztül tanítja meg nekik, a genetikát pedig a roxforti legendás lények vizsgálatával.

2. Harry Potter és az illúzió kora

Az angliai Durhamban az egyetemisták oktatási és társadalmi szempontból vizsgálják meg a széria köteteit: egyrészt Roxfort működését analizálják, másrészt a sorozat oktatási rendszerre tett hatását elemzik. Érintik a bullying és a beilleszkedés problémáját, valamint az iskolai egyenruha, illetve a jó oktatás elérhetőségének kérdését.

3. Találd meg a patrónusod!

A patrónus-bűbáj, mint azt a regényekből tudjuk, a varázslók védelmező mágiájának kivetülése egy állat alakjában. Harryé egy szarvas, Hermione patrónusa egy vidra, Roné pedig egy Jack Russell terrier volt. Ezt a gondolatmenetet ragadja meg az Oregon State University elsőéves kurzusa, mely a hallgatók orientációját és beilleszkedését segíti elő: felfedezteti velük a campust, valamint tanulásmódszertani tippekkel, vezetői és interperszonális skillekkel látja el őket. 

4. Harry Potter és a középkori kultúra

A Wilfrid Laurier University (Kanada) diákjai ezen a kurzuson megtanulhatják, hogyan jelenik meg a középkori kultúra Harry Potter világában, milyen középkori tárgyak, gyakorlatok és gondolkodásmódok fedezhetők fel a szériában. Továbbá azt is megvitatják, miként alakították át ezek a regények a „sötét középkorhoz” való hozzáállásunkat.

5. A Harry Potter retorikája

A retorika az ékesszólás és a meggyőzés tudománya, a regények szereplői pedig rengeteg retorikai szempontból is vizsgálható meggyőző beszédet adnak elő. Az austini University of Texas hallgatói nemcsak elemzik a szövegeket, hanem politikai és társadalmi szempontból is megvitatják azokat, olyan témákat érintve, mint a propaganda és az erőszak.

6. Muglik, sellők és metaforák – fajok és rasszok a Harry Potterben

Hogyan tükrözi a varázslók és a muglik ellentéte, vagy az aranyvérűek és a sárvérűek konfrontálódása a való világ társadalmi konfliktusait? Hogyan alakította a rajongók rasszról és etnikumról alkotott véleménye Harry Potter világát? És ehhez kapcsolódóan: hogyan járulhat hozzá a szépirodalom a társadalmi változáshoz? Az angliai Stanfordban ezeket a releváns kérdéseket tárgyalják meg.

7. Etikus vezetés a varázslóvilágban

Egy jó vezető még a legszörnyűbb szituációkban (Voldemorttal szemben) is képes jó döntést hozni. Az Iowa államban lévő Drake-en a hallgatók döntéselméletet tanulnak, etikai és morális problémákról vitáznak, különösen, ha a Mágiaügyi Minisztérium működését kritizálják.

8. Sötét varázslatok kivédése

Igen, a massachussettsi College of the Holy Cross kurzusának a neve megegyezik a híres roxforti tantárgyéval. Természetesen itt nem azt tanulják a hallgatók, hogyan vértezhetik fel magukat átkok és rontások, veszélyes bűbájok ellen, hanem a hit és fikció találkozásáról beszélnek. Miben hasonlít egy rajongó és egy vallásos ember? Miért fogadják el egyesek a csodákat, de a fantázia birodalmát nem? Hogyan különböztetjük meg, hogy mi valós és mi nem? Hogyan védhetjük meg elménket a dementoroktól, azaz a spirituális sötétségtől? Csak néhány azokból a kérdésekből, amikről biztos szó esik a szemeszter során. 

9. Keresztény teológia és Harry Potter

Ez a kurzus nem máshol érhető el, mint a híres Yale-en. A Harry Potter-szériát ugyan sok keresztény elutasította, bár a regényekben több keresztény gondolat és érték helyet kapott. A hallgatók megvitatják a megbocsátás, az üdvözülés és a hála kérdéseit, illetve az Istenhez és Jézushoz hasonló alakok létezését.

10. Harry Potter ezer arca

A Western Ontario-n a hallgatók más műfajokra alakíthatják át a regényeket: Harry detektívvé változhat, vagy éppen egy disztópikus világ ifjú vezetőjévé, a történet pedig lehet gótikus vagy akár tündérmese. Persze az is napirendre kerül, hogy a filmes adaptációk kielégítők-e a széria rajongói számára.

Itthon milyen egyetemi kurzusokat tudnátok elképzelni Harry Potter-témában?

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Nem mindennapos, hogy az óriásvállalatok markánsan állást foglalnak a megosztó társadalmi kérdésekben, az IKEA viszont így tett, amikor kiállt a menekültek ügyében. A svéd bútoróriás nemcsak a furcsa terméknevekben jeleskedik (amik mögött egyébként rafinált logika rejlik), hanem kreatív kommunikációs megoldásoktól kezdve egészen az életszínvonalat javító innovatív fejlesztésekig követendő példát mutat a CSR tevékenységek terén más multinacionális vállalatoknak.

Kezdjük is az IKEA legsokkolóbb húzásával, amikor is egy norvég áruházukban berendeztek egy szír lakásbelsőt. Az Ikea által alkotott sztori onnan indul, hogy a lakberendezési cég segít a jövőd megtervezésében, legyen szó új házról vagy egy új családtag érkezéséről, és eljut oda, hogy mi van akkor, ha a megálmodott jövőképedet valaki elveszi tőled...

A romos lakást egy valós damaszkuszi otthonról mintázták, ahol egy 9 fős család élt 25 m2-en. A helyiségen belül a szokásos IKEA címkéken olvashatunk a család és a térség menekültjeinek mindennapjairól, a túléles nehézségeiről. Mi több, minden címkén azt is feltüntetik, hogy mi hogyan segíthetünk az ügyben.

Persze nem álltak meg egy lakásbelsőnél. A “Brighter Lives for Refugees” nevű kampányuk keretében arra hívták fel a figyelmet, hogy egy olyan természetesnek vett része az életünknek, mint a világítás, elképesztő módon javíthatja a menekültek életszínvonalát. A fény nemcsak azt teszi lehetővé számukra, hogy esténként hosszabb ideig végezzenek pénzkereső tevékenységet, de biztonságérzetüket is növelheti. Az IKEA akcióban minden eladott LED izzó után egy dollárt adományozott az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának, amivel több mint 30 millió eurót sikerült gyűjteniük.

De ami még ennél is nagyobb dobás volt, a mobilotthonok megtervezése. Kifejlesztettek egy olyan acélvázas, műanyag átmeneti szállást, ami 1000 dollárból előállítható, és akár egy ötfős család elszállásolását is megoldhatja. A cég összes termékéhez hasonlóan, a zárható, napelemekkel ellátott mobilotthonok összeszereléséhez sincs szükség szerszámokra, csak 4-8 óra szabadidőre. Habár megkérdőjelezhető, hogy valóban otthonnak tekinthető-e egy ilyen ház, de tény, hogy a természet viszontagságaitól véd, és kétségtelenül nagy változást jelent a tömött sátrakban vagy a szabad ég alatt való alváshoz képest.

A hazai leányvállalat sem képvisel más álláspontot, mint a skandináv anyacég. A magyar nyelvű Ikea-katalógusban leírják, hogy a menekültek is ugyanolyan emberek, mint azok, akik a katalógust lapozgatják. És bár nem céljuk beszállni a politikai harcokba, de állításuk szerint fejlesztéseikkel és üzeneteikkel változatlanul ki fognak állni az arra rászorulók mellett, és ez alatt nem csak a kollégistákat, baba várókat, nagycsaládosokat értik, hanem azokat is, akik éppen a háború elől menekülnek. 

Képek: innen és innen.