Itt a nyár, az utazós reklámok csúcsszezonja. Ha már unod azokat a hirdetéseket, amikben tökéletes családok játszanak a tengerparton, álompárok túráznak nevetve a naplemenetében, vagy éppen csinos barátnők koccintanak valami túlságosan is exkluzív helyen, akkor ezt a válogatást neked találták ki. 

Vannak olyan turisztikai reklámok, amik többet adnak, mint a szokásos, szemet gyönyörködtető képeket és elcsépelt hangzatos szlogeneket: kreatív megoldásokat, elgondolkodtató üzeneteket, és bizonyítékokat arra, hogy egy-egy utazás valóban nagy hatással tud lenni az ember életére.

A város illatai

Gondolnád, hogy ez a reklám a vonatozásról szól?

A Thalys vasúti cég Franciaország, Németország és Belgium területén üzemeltet nagysebességű vonatokat - új, "Scents of the City" című hirdetésükkel az orrukon keresztül szeretnék megfogni a közönséget. Az utazások hangulatát az egyes városokhoz társított jellegzetes illatokon keresztül idézik meg: arra játszanak, hogy sokan Amszterdamhoz a tulipánok, Brüsszelhez a csokoládé, Párizshoz pedig a meleg croissant illatát kötik 

A reklámhoz a Rosa Park Agency egy installációt is készített, melyet Brüsszelben, Párizsban, Amszterdamban és Kölnben lehetett kipróbálni: képek nem voltak, csak illatot, melyek emléke sokunk emlékezetében mélyen ott gyökerezik. 

Egy ingyen út Dubajba?

Képzeld el, hogy egy szörnyű nap után fáradtan beülsz egy taxiba, a sofőr végighallgatja a sztoridat, majd azt mondja: nyertél egy utat Dubajba... Az Atlantis the Palm Hotel jóvoltából pontosan ez történt néhány gyanútlan londoni lakossal. 

A szerencsés utasok boldogságát látva szinte el is felejtünk figyelni arra, hogy a nyaralásukat bemutató boldog képsorok valójában az ötcsillagos szálloda szolgáltatásait mutatják be, boldog történeten keresztül. 

Ehhez hasonló szolgáltatás népszerűsítést már láthattunk az Easyjet reklámjában is: ők olyan gyerekeket ajándékoztak meg egy-egy úttal, akik korábban még sosem ültek repülőn. 

Ha félsz a repüléstől...

Az első pillanatokban úgy tűnik, hogy ezt a hirdetést tényleg azoknak szánták, akik a szokásos dolgoktól félnek repülés közben, de hamar kiderül, hogy másról lesz szó: azokról az emberekről, akiktől az utasok közül sokan rettegnek. 

A Royal Jordanian Airlines hirdetése a légiközlekedés során történő diszkriminációra hívja fel a figyelmet, mely gyakran szavak nélkül történik, és szinte észrevehetetlen azok számára, akiket nem érint. Egy részlet a főszereplő monológjából, és egy azok közül a tekintetek közül, amelyeket a reklám arab származású férfi főszereplője kap: 

A diszkriminációnak erre a fajtájára még sürgetőbbé vált felhívni a figyelmet Trump utazási tilalmának bevezetése óta: ennek értelmében az USA-ba tartó repülőgépeken laptoptilalmat vezettek be a Közel-keletről és Észak-Afrikából érkező járatokon. Válaszként a légitársaság ilyen üzenetekkel próbálta meg oldani a feszültséget utasaiban: 

Egy utazás, ami megváltoztat

A hosszú vonatozásról nem mindenkinek a sorsfordító beszélgetések jutnak eszébe, ez a reklám viszont eljátszik a gondolattal, hogy milyen lehetőségeket és inspirációt kapnak azok, akik nyitott szemmel és füllel járnak:  

Az Expedia reklámja a társadalmi felelősségvállalás fontosságára hívja fel a figyelmet. A főszereplő a Transzszibériai vasútvonalon találkozik egy idős úrral, akinek a gondolatai megváltoztatják a lány további életét. 

A verbális tartalom mellett nem érdemes kiemelni a reklám erős képi világát: az egyik legemlékezetesebb ezek közül a háború elől menekülő, gyermekét mentő apa. 

A reklámspotot bemutatásának időpontja is beszédes: Trump beiktatásának napján, a ceremónia közvetítése közben volt először látható a képernyőn. Ebben a kontextusban a reklám azt az üzenetet is közvetítette, hogy fontos a nyitottság, és az elnökkel ellentétben arra buzdította a nézőket, hogy nézzék meg a kerítés másik oldalát is - utalva ezzel az amerikai-mexikói határ megépülésére. 

Mindezek az üzenetek talán túlmutatnak a cég népszerűsítésére irányuló törekvéseken. 

És te milyen jó utazási reklámokat láttál? 

Képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen  

Ha azt gondolod, hogy az állásinterjún elsősorban a szakmai tapasztalatod vagy az IQ-d alapján ítélnek meg, tévedsz. Az érzelmi intelligencia (E.I.) 2020-ra a legfontosabb 10 készség egyikévé avanzsál a munkaerőpiacon. Mi különbözteti meg a fejlett E.I.-vel rendelkező embereket a többiektől? Hogyan függ össze az E.I. a szakmai sikerrel? Dióhéjban összeszedtünk mindent, amit a (közel)jövő munkaerőpiaci elvárásairól tudnod kell. 

A Világgazdasági Fórum 2016-ban kiadta az ipar 4.0 lendületében átalakuló munkaerőpiac jövőjéről szóló jelentését, mely a foglalkoztatást, a készségeket és a HR stratégiákat állította a középpontba. Az érzelmi intelligencia szakértői szerint a munkahelyi sikerek nem csak a szakmai kvalitásokból következnek, hanem azokat az E.I. mértéke is előrevetíti.

A fejlődő robotika és mesterséges intelligencia megváltoztatja az emberi munkaerővel szemben támasztott elvárásokat. Ahhoz, hogy lássuk a tendenciát, nézzük meg ezt az összehasonlítást a 2015-ben legszükségesebb készségek és a 2020-ban várható top10-es lista között. 

Látható, hogy a kreativitás például még értékesebb készséggé válik: várhatóan a korábbi 10. helyről a dobogó 3. fokára ugrik majd, hiszen elengedhetetlen ahhoz, hogy a munkavállalók lépést tudjanak tartani a technológiai fejlődés által okozott változásokkal. Emellett szintén nagyra értékelik majd a problémamegoldás, a kreatív gondolkodás, az együttműködés, a kognitív rugalmasság és a döntéshozatal képességét. A minőségszabályozás és az aktív figyelem kikerült a 2020-as top10-ből, újoncként viszont feltűnik az érzelmi intelligencia.

De mit is jelent pontosan az utóbbi fogalom, és mit várnak el a munkáltatók ezzel kapcsolatban? Röviden azt, hogy mielőtt belevetjük magunkat egy probléma megoldásába, tartsunk egy kis szünetet, vizsgáljuk meg a helyzetet egy emberközpontú perspektívából, és fedjük fel az igazi igényeket és szükségleteket.

Az E.I. tehát az a képesség, amivel saját és embertársaink érzelmeit felismerjük, megértjük és kezeljük.

Harvey Deutschendorf, E.I. szakértő a Carrier Management oldalon olvasható cikkében írja, hogy egy 2011-ben végzett CareerBuilder kutatás szerint a megkérdezett 2600 HR szakember: 

• 71%-a többre értékeli az érzelmi intelligenciát az IQ-nál.
• 75%-a inkább a magas érzelmi intelligenciával rendelkező dolgozókat támogatja.
• 59%-a állítja, hogy nem alkalmazna magas IQ-val rendelkező munkavállalót, amennyiben annak alacsony az E.I. szintje.

A toborzásban egyre fontosabb feltétellé válik a magas érzelmi intelligencia, hiszen a vállalatok versenyelőnyét növelheti a magas E.I.-vel rendelkező munkatársak alkalmazása, a rájuk jellemző nagyobb motiváció és jobb teljesítmény miatt. 

Mit tudnak azok, akik magas érzelmi intelligenciával rendelkeznek?

Az E.I. elsősorban öt kulcsfontosságú magatartásformában érhető tetten, melyek a következők: az éntudatosság, az önszabályozás, a motiváció, az empátia és a szociális készségek. Lássunk néhány példát arra, mi jellemzi a magas érzelmi intelligenciával bíró embereket!

• Maszkok nélkül élnek

A transzparencia az egyik legfontosabb árucikk a kapcsolatok gazdaságában. A munkavállalók és munkáltatók is hajlamosak arra, hogy elrejtsék valódi arcukat egymás elől, és maszkok mögé bújva próbálnak helytállni, a konfliktusok elkerülése érdekében. Ez a stratégia azonban hosszú távon nem célravezető, hiszen előfordulhat olyan szituáció, amikor akaratlanul is megmutatkozik az igazi "én", ami ha nem egyezik az addig láttatott képpel, arculatvesztéshez vezethet. Az E.I. szupererejével rendelkezők viszont önmagukat adják minden helyzetben, önazonosak és hitelesek tudnak lenni, illetve nyitottak a folyamatos visszacsatolásokra.

• Rugalmasak és tudnak alkalmazkodni

A változásokat sokan nem szeretik, az E.I. birtokában lévő emberek viszont képesek rugalmasak maradni váratlan, kiszámíthatatlan helyzetekben is. El tudnak szakadni a múlttól, és az ’itt-és-most’-ban léteznek. Távol tartják maguktól az olyanokat, akik akadályozzák őket menetrendjük, céljaik követésében, és nem veszik fel azt a bizonyos inget, ha semmi közük nincs hozzá – tudják, hogy nem felelősek mások hibáiért.

• Jobban kezelik az érzelmeiket, mint a többség

A hatékony csapatokban nagy valószínűséggel kimutatható az önszabályozás mint fontos személyes kompetencia. Hogy mit is jelent ez pontosan? Egy egyszerű kérdést kell feltennünk, hogy kiderítsük, megvan-e bennünk ez a képesség: „Tudom-e úgy menedzselni az érzéseimet és viselkedésemet, hogy lépéseimnek mindig pozitív kimenetele legyen?” Daniel Goleman bestseller szerző szerint akiknél ez megvalósul, a "dráma" kevésbé van jelen a mindennapokban. 

• Empatikusak

Az empátiára való képesség szinte elengedhetetlen a sikeres és jó munkakapcsolatok kialakításához. A jól működő csapatokban a személyes kontaktusok minősége meghatározó: ha megértik a tagok egymás frusztrációit, nehézségeit és tudják, hogy ezek az érzések valódiak, az együttműködés is hatékonyabb lesz.

Az érzelmi intelligencia fontossága vitathatatlan – hiszen nem csak az emberi kapcsolataink minőségére van nagy hatással, hanem ahogyan azt a HR szakemberek is mondják, a munkahelyi eredményességet is nagymértékben befolyásolja.

képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, és innen, a teljes infografikát pedig itt tudod megtekinteni

A Keep calm and carry on angol szlogen a II. világháborúban született, de az utóbbi időben az angliai terrortámadásokat követően a Twitteren vált hashtag formájában nemzeti érzéssé. Sokak számára a brit modorosságra és kitartásra utaló jelmondat fogalmazza meg azt, hogy nem adják meg magukat a terrorral szemben. A másik tábor szerint azonban a mottó magunkévá tétele a terrorizmus normalizálását váltja ki, mintha csak arról lenne szó, hogy csendben tűrjük a villamos késését.

A Keep calm and carry on jelmondata az elhíresült poszter formájában a II. világháborúban látta meg a napvilágot, amikor is a német támadás valós fenyegetettsége okán szükség volt a nép megnyugtatására. A poszterből közel 2,5 millió példányt nyomtak ki, de amikor a széles körben történő terjesztésére került volna a sor, a kormány mégis visszakozott. Nem akarták ugyanis, hogy a nép azt érezze, háborús félelmeiket a kormány nem érzi jogosnak. Közhelyesnek és lealacsonyítónak vélték az üzenetet.

A manchasteri támadást követően az ország vezető politikusai és a város polgármestere a nyugalom üzenetét fogalmazták meg. A Twitteren egyre többen fejezték ki érzéseiket a világháborús szlogennel, sőt ezek a korabeli képek is megjelentek:

 A szlogen és az általa közvetített életérzés egyértelműen annak a kifejezésére szolgált (és szolgál még mindig), hogy az emberek nem riadnak vissza a terroristáktól, sőt, hétköznapi rutinjaikat sem fogják megváltoztatni. Erre utalt a legutóbbi londoni terrortámadást követően John Oliver, a Last Week Tonight házigazdája, aki felrótta az amerikai médiának, hogy Nagy-Britanniát a terror ostroma alatt lévő nemzetként mutatja be.

És itt jön be a képbe a britek legújabb nemzeti szimbóluma, a terrortámadás elől a sörrel a kezében elsétáló férfi – a briteket eszerint ugyanis olyan szinten nem hatja meg egy terrortámadás, hogy még a sörüket sem hajlandóak hátra hagyni.

Kicsit komolyabbra véve a szót, Matthew Norman, az Independent újságírója a terrorizmust betegségekhez hasonlította. Azt írta, ez a típusú terrorizmus nem olyan, mint a rák – nem lehet műtéttel meggyógyítani, ugyanakkor nem is olyan súlyos, hogy felülírja, kik vagyunk. Emberéleteket követelt, amiket indokolt meggyászolnunk, és amikről létfontosságú megemlékeznünk. Egy demokratikus társadalom számára azonban a terrorizmus inkább olyan, mint egy krónikus betegség, például a cukorbetegség. Muszáj megtanulnunk élni vele. Bizonyos szempontból elkerülhetetlen megváltoztatni azt, hogy mit és hogyan csinálunk nap mint nap. Akárcsak a diabétesszel élőknek, a tünetek enyhítése érdekében a városiaknak is meg kell alkudniuk: számítani kell a fegyveres rendőrökre az utcasarkokon, a szigorúbb biztonsági ellenőrzésekre, és a hosszabb sorokra a látványosságoknál. 

A cikk kommentjei között azonban érdekes gondolatok merülnek fel. Egyesek egyetértenek azzal, hogy a Keep calm and carry on hasznos mentalitást, de ellenzik azt, hogy ezt az „új valóságot” el kellene fogadnunk. Sőt, visszatérve az orvosi analógiához, egy kommentelő arra hívja fel a figyelmet, hogy a 2-es típusú cukorbetegséget részben saját életmódunk is okozhatja.

A szlogent ellenzők szerint a sört igenis hátra kell hagyni, a tejesembert nem célszerű ugyanúgy várni, a villamos késésébe nem szabad beletörődni. Mert azzal, hogy elfogadjuk az „új valóságot”, normalizáljuk a terrorizmust: azt állítjuk, hogy már visszafordíthatatlanul része mindennapjainknak.

Összességében két dolog biztos. 1. Pánikhelyzetben próbáljuk megőrizni a hidegvérünket. 2. Londonban baromira drága a sör.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen.

Interperszonális kommunikáció során partnereinket érző és gondolkodó lényeknek tartjuk, és feltételezzük, hogy a másik egy adott szándékkal lépett velünk kapcsolatba. Ennek fényében felmerül, hogy hogyan tekintsünk virtuális asszisztenseinkre, és a velük folytatott „társalgásokra”? Ha érzőnek nem is, gondolkodónak tarthatjuk-e őket? Képes lehet egy szoftver a diskurzus rejtett szabályait alkalmazni? A chatbotok világában most ezekre a kérdésekre keressük a választ.

A különböző tudományok - mint a nyelvészet, a filozófia, a szociálpszichológia vagy a pszicholingvisztika - mind máshogy közelítik meg a társalgás kérdéskörét. Utóbbi a technológiai rendszerek megismerése által von le következtetéseket az interakcióra vonatkozóan, vagyis azt vizsgálja, hogy a gépekkel folytatott kommunikációban hogyan valósulnak meg az emberi kommunikációra jellemző elvek.

A kutatási téma igencsak releváns, hiszen a virtuális személyi asszisztensek már jó ideje jelen vannak a mobil piacon: a Siri (Apple), az SVoice (Samsung) és a Cortana (Microsoft) hasonló elvek mentén, egyre valóság közelibb formában állnak az emberek rendelkezésére. A Cortanaval például már csevegő tónusban is beszélgethet a felhasználó, így a társalgás olyan, mintha csak egy másik személyhez szólna.

A 'chatterbot', vagy rövidebb és elterjedtebb nevén chatbot tehát egy olyan program, amely a mesterséges intelligencia segítségével kommunikál az emberekkel, előre lefektetett metódusok és parancssorok alapján. Az első chatbotnak az 1966-ban kifejlesztett ELIZA-t tartják, a kifejezést megalkotása pedig Michael Mauldin nevéhez fűződik. Mauldin másik nagy újítása az, hogy 1994-ben létrehozta első Verbo-t (Verbally Enchanted Software Robots), akit Julia-nak nevezett el. Ez volt az első olyan szoftver, ami nem szöveges, hanem hangüzenetben kommunikált.

A gépekkel folytatott akusztikus társalgást az Amazon magas szintre fejlesztette az Echo készülék forgalomba hozásával, mely az Alexa nevű beszélő szoftverrel ellátva 2014 novemberében debütált a piacon. A cég eddig körülbelül 3 millió példányt adott el belőle.  

Az Echo egy Bluetooth hangszóró és egy virtuális asszisztens keresztezéséből jött létre, és többféle funkció betöltésére alkalmas: például folyamatosan figyel, azonnal válaszol a felhasználó által feltett kérdésekre, és elvégez egyszerűbb műveleteket, mint például a zene lejátszás vagy az ébresztő beállítása. Működési mechanizmusa a következő: a kérdéseket, kéréseket az „Alexa” felkiáltással nyitjuk, majd kiadjuk az utasítást. A szoftver WiFi hálózatra csatlakozás segítségével találja meg a szükséges információt, illetve folyamatosan tanul: kérdéseinket amellett, hogy rögzíti, a felhőben tárolja - ez pedig a rendszer fejlesztésében segíti az Amazon munkatársait. 

Az ember-gép dialógus azonban nem mindig zökkenőmentes:

Ember: Mikor indul vonat Miskolcra?

Gép: Ma utazik?

Ember: Kedden.

Gép: Ma utazik?

A példa Pléh Csaba "A társalgás pszichológiája" című művében olvasható. Az idézett szöveg rámutat arra, hogy a gépben értetlenséget generálhat az, ha az általa feltett eldöntendő kérdésre a felhasználó a várttól eltérő választ ad. És hogy miért válaszol így a gépnek a felhasználó, ahelyett, hogy igennel, vagy nemmel felelne? Azért, mert a párbeszédeket irányító összetett társas rendszerben az emberek egymást sajátos ismeretekkel, szándékokkal és egymásra vonatkozó gondolattulajdonításokkal teli lényeknek látják. A gépeknek ehhez kell felnőni. 

De egyelőre még kérdés, hogy az intelligens személyi asszisztensek egyre fejlődő kompetenciáiknak köszönhetően mikor tölthetnek be teljes értékű szerepet egy társalgásban, illetve, hogy egyáltalán megvalósulhat-e ez az állapot. Vajon túllépnek-e valaha azon, hogy utasításokat hajtanak végre és kérdéseket válaszolnak meg? Képesek leszünk valaha valós társalgási szituációt előidézni velük?

Az biztos, hogy az okos eszközök óriási fejlődést produkáltak a beszédfelismerés és a mesterséges intelligencia terén, ezen a téren sokan  a Siri-t tartják mérföldkőnek: a rendszer az esetek többségében frappáns válasszal szolgál kérdéseinkre. Virtuális asszisztensként állandóan szolgálatkész, és felhasználó kedvében akar járni.

Nem kedveli az obszcén szavakat, köszönt és elköszön, ha már nincs rá szükségünk. Mindig megvárja, míg befejezzük mondandónkat, nem vág közbe. Azonban ez a fajta társalgás nem kívánja meg például az ember-ember közti diskurzusban elvárható udvariasságot – mi például minden lelkiismeretfurdalás nélkül bezárhatjuk a programot elköszönés nélkül.

Mark Sagar, az új-zélandi University of Auckland professzora úgy gondolja, egy emberi arccal felruházott chatbottal gazdagabb kommunikáció folytatható, mint szöveges üzenetekkel működő rendszerekkel. Ezért megalkották a Nadia nevezetű avatárt, akinek Cate Blanchett kölcsönözte a hangját, az IBM pedig szoftvert szolgáltatott hozzá.

Nadia a fogyatékossággal élők számára nyújt segítséget a közigazgatási ügyintézésben. A Soul Machines startup által kifejlesztett avatárok arra is programozhatóak, hogy reagáljanak a személy arckifejezéseire a saját szimulált mimikájukkal – vagyis az empátia illúzióját hozzák létre.

Mára elmondható, hogy a chatbotok olyan világába léptünk, ahol a fejlesztők azon dolgoznak, hogy az avatárok a lehető legemberibb módon kommunikáljanak velünk. De az, hogy „a lehető legemberibb” eléri-e valaha az „emberi” szintet, az a jövő zenéje. 

képek: innen, innen, innen, innen, innen, és innen

A Tesla elektromos autóit az egész világ ismeri, pedig Elon Musk nem reklámozza azokat a “hagyományos” úton. Mitől sikeres mégis a Forbes által a bolygó egyik leginnovatívabb cégének kikiáltott vállalkozás PR és marketing tevékenysége?

Az e-mobilitás forradalmát elhozó Tesla részvényeinek értéke nemrég érte el a General Motors-ét: míg pár éve a piaci híresztelések arról szóltak, hogy a GM bekebelezi a kizárólag elektromos autókat gyártó céget, mára a két vállalat a piaci árfolyam-ingadozások közepette fej-fej mellett küzd az “USA legértékesebb autógyára” címért. De míg egy Ford vagy Opel tévéspotba  belefut az ember (nem is beszélve a többi autómárkáról a Mercedestől kezdve a Volkswagenen és Lexuson keresztül a Toyotáig), addig a Tesla nem költ marketing kampányokra. A cég nem szerződik kommunikációs ügynökségekkel sem, nincs is jelen a tévéképernyőkön, plakátokon, és magazinokban.

Nem konvencionális marketing 

Mindez nem jelenti azt, hogy a Tesla vezetősége - élén az alapító-vezérigazgató Elon Muskkal - nem figyel oda a jó PR-ra és marketingre.

A fizetett hirdetések helyett azonban az elégedett vásárlóik ajánlásaival, úgynevezett marketinges evangélizmussal, és a kiemelkedő minőségű termékeken alapuló márkaépítéssel dolgoznak. Ez nem csak hitelesebb kommunikáció, mint a sokak (köztük Musk) szerint megtévesztő reklámok, hanem az alacsony marketingköltségeknek köszönhetően a cég így még nagyobb összegeket tud a fejlesztésekre fordítani. Önmagában az a tény is kiváló reklám, hogy a cégnek több autóra van előrendelése, mint amennyit le tudnak gyártani. Illetve az sem árt, hogy Elon Musk még  Donald Trumpnál is gyakrabban tweetel, és perceken belül helyesbíti a pontatlan állításokat tartalmazó kritikákat. 

Az emberek szeretik a Teslát. A Tesla pedig szereti az emberek által generált ingyen reklámot.

Szerencsére a valódi Vasembernek is titulált vállalkozó nem csak a kritikákat, hanem a jó ötleteket is azonnal meghallja a közösségi médiában.

A tízéves Bria Loveday például arra hívta fel a Tesla CEO figyelmét, hogy míg a cége nem gyárt hivatalos reklámokat, addig a lelkes törzsközönség ezt magától is megteszi. A házi készítésű hirdetések között pedig nem egy profi anyag is akad, úgyhogy a kislány szerint a Tesla akár versenyt is rendezhetne a felhasználói kontenteknek. Így született a Project Loveday videókészítő kampány, ahol a lelkes rajongók az alábbihoz hasonló reklámokat gyárthattak (ingyen) a cégnek:

Persze a Teslánál nem csak az elkötelezett fanok alkotásaiból tartják fenn a zéróbüdzsés marketinget.

Azt az előnyt is kihasználja a cég, hogy a Tesla márkával gyakorlatilag összeforrt a vezérigazgató személyes brandje, aki a Twitter használata mellett például rekordmennyiségű interjút és nyilatkozat ad ki. Elon Musk mindig friss és érdekes sztorikkal szolgál, ugyanis korábbi és jelenlegi sikereivel párhuzamosan újabb és újabb inspiráló világmegváltó tervek megvalósításába vág bele. Legfrissebb vállalkozása a Neuralink fantázianevű cég, mely fejlesztéseivel az emberi agyat kötné össze számítógépekkel. Így nem csoda, ha a rajongói Tesla videók mellett Muskkal is tele van a YouTube - ami persze a sokadik ingyenreklám az autógyárnak.

Úgy is mondhatnánk, hogy a cég nem kifizeti, hanem kiérdemli a PR-t. Erre és a nemkonvencionális marketingre tökéletes példa továbbá, hogy még az olyan hatalmas rajongótáborral bíró internetes képregényrajzolók és bloggerek, mint a “The Oatmeal” vagy a “Wait But Why” blog is önszántukból mutatták be követőiknek a Teslát. 

A prezentáció fogalmáról alapvetően két nagyon eltérő asszociációnk lehet: egyfelől gondolhatunk a szürke, unalmas PowerPoint diák véget nem érő sorozatára, másfelől eszünkbe juthatnak a TED (Technology, Entertainment, Design) konferenciasorozat inspiráló és meggyőző előadásai. Összeszedtük, hogy mit érdemes végiggondolnod ahhoz, hogy az előadásod az utóbbi kategóriába tartozzon. 

A prezentációd mondanivalójának sikeres átadása több tényezőtől függhet: ezzel kapcsolatban a legígéretesebb tudományos megközelítésekből és TED előadásokból válogattunk össze néhány alapelvet. 

1. A közönség mindkét agyféltekéjét meg kell mozgatni

Gondolataink hatékony átadásához legalább olyan fontos a vizuális kommunikáció, mint a szóbeli meggyőzőképesség, hiszen a prezentáció közben a hallgatóság jobb és bal agyféltekéje is aktív. Seth Godin szerint az előadásról alkotott első benyomás már a diasor elején kialakul, amihez hozzájárulnak az olyan nonverbális jelek, mint a tekintet, a szemkontaktus, a mimika, a gesztusok és a testtartás: ezeket mind a jobb agyfélteke érzékeli. Az értelemre hatás mellett Godin a prezentációk legfontosabb céljának az érzelmek átadását tartja, ehhez pedig hatásos eszközt jelentenek a diák. Ha a kép és a mondanivaló között szoros asszociációs kapcsolat van, akkor azok egymás nélkülözhetetlen kiegészítőjévé válnak: az ábrák az előadó személye, szavai és stílusa nélkül nem mondanak túl sokat, ezekkel együtt viszont emlékezetessé teszik az előadást.

2. Vedd figyelembe a különböző tanulási stílusokat

Tanulási stílusok szerint alapvetően három csoportra oszthatjuk a közönséget: a vizuális, az auditív és az empirikus úton tanulókra. Az emberek körülbelül 40%-a a vizuális tanuló, elengedhetetlen tehát, hogy az üzeneteinket képi úton is hatékonyan adjuk át a hallgatóságunknak. Ráadásul a látásunk fontosabb információforrás, mint bármelyik más érzékszervünk.

Az auditív  tanulók elsősorban a verbális ingerekre fogékonyak, számukra a történetek és az érzékletes példák jelentik a kulcsot az üzenet memorizálásához. Audioingerekkel is nagy érzelmi hatást tudunk gyakorolni a közönségre: erre a legjobb példa Lisa Kristine Fényképek a modernkori rabszolgaságról című előadása a 2012-es TEDxMaui konferencián. 

Amellett, hogy a Kristine által használt fényképek erősen hatottak, az előadás a „képfestő” szavak által vált rendkívülivé: Dr. Pascale Michelon ezt „vizuális bevésésnek” nevezi. A neurológusok kimutatták, hogy az agy elsődleges látókérge nem képes a képzelet és valóság közötti különbségtételre: tehát ugyanazok az agyi területek mutatnak aktivitást akkor, hogyha elképzelünk egy képet, mint amikor ténylegesen látjuk is azt. Ezért Michelon azt javasolja, hogy ne csak igazi képeket használjunk, hanem próbálkozzunk a verbális információk vizuálissá alakításával is: ezt megtehetjük metaforákkal, hasonlatokkal, és olyan példákkal, amikkel „képet festünk a nézők lelki szemei elé.”

Az empirikus úton tanulóknak a tapintás, a mozgás és a cselekvés segít abban, hogy emlékezzenek az előadásra, bevonásuk tehát a prezentáció tárgyának megérintésén, kipróbálásán keresztül valósulhat meg. Ám a kinesztetikus érzékelést, vagyis a tapintást nehéz beépíteni a prezentációba, különösen akkor, ha nem egy kézzelfogható termékről van szó, hanem egy ötletről vagy gondolatról. A probléma azonban áthidalható, ahogyan ezt Elliot Krane, a stanfordi Packard Gyermekkórház fájdalomkezeléssel foglalkozó specialistája bebizonyította 2011-es TED-előadásában.

Krane mondanivalója az volt, hogy a fájdalom általában csak tünet, de vannak esetek, amikor a krónikus fájdalom maga a betegség. Ahhoz, hogy a közönség megértse ezt, segítségül vett egy madártollat és egy mini lángszórót. Az alkarját előbb a tollal simította végig, és arra kérte nézőit, képzeljék el, hogy az ő karjukat érinti meg éppen. Majd ugyanezt kérte tőlük, amikor bekapcsolta és karjához emelte a lángszórót... A demonstrációval arra mutatott rá, hogy a krónikus fájdalomban szenvedő betegek agya a madártoll érintésére azt üzeni, hogy lángszóró égeti őket.

Összefoglalva: a különböző tanulási stílusok miatt, ha az előadó képekkel, történetekkel és kellékekkel egyszerre több érzékszervre hat, akkor az emberek sokkal élénkebben emlékeznek majd a mondanivalójára. 

3. Fordítsd előnyödre a kettős kódolás elvét!

Az agy másképp dolgozza fel a képi információkat, mint az írott vagy hallott szöveget - ezt a jelenséget multimodális tanulásnak nevezik a tudósok. A "kettős kódolás" elvét Allan Paivio, a Nyugat-ontariói Egyetem pszichológia tanára alkotta meg: lényege, hogy míg a képi információkat vizuális és verbális elemként is kódolja az agy, addig a szavakat csak verbális elemként, ezért sokkal könnyebb felidézni a képeket, mint a hallottakat. Erre a jelenségre a multimédia-elv kifejezést is előszeretettel alkalmazzák a kutatók. 

Dr. Richard Mayer, a Santa Barbara-i Kaliforniai Egyetem nevelés- és oktatáspszichológia tanára 1991 óta folytat empirikus kutatást a multimédiás tanulásról, melynek eredményeit az "A Cognitive Theory of Multimedia Learning" című tanulmányában publikálta. Azt állítja, hogy bonyolult fogalmak elmagyarázása sokkal hatékonyabb, ha egyszerre többféle érzékszervi (audio-, vizuális és kinesztetikus) hatást működtetünk.

Carmine Gallo szerint a multimédiás előadás esetében az összetartozó képeket és szavakat együtt érdemes szerepeltetni, nem pedig egymástól elválasztva. Továbbá, kevés olyan szöveget és képet használjunk, amik nem kapcsolódnak a tárgyhoz, hiszen a rövidebb, ám sok releváns információt tartalmazó előadások hatékonyabbak. 

4. Végül egy példa arra, amikor az igazán jó prezentációból film készül

A multimédiás prezentáció mozgalmának kiemelkedő egyénisége, Al Gore, az USA egykori alelnöke, 2006-ban volt előadója a montereyi TED konferenciának. Az egy évvel később a globális felmelegedés területén végzett munkájáért Nobel-békedíjjal jutalmazott Gore az Oscar-díjas Kellemetlen igazság (An Inconvenient Truth, 2006) című, pár hónappal később bemutatott dokumentumfilmben szereplő képeket használta az előadásában. Keynote-tal készített diasorozata tökéletes példa arra, hogy milyen erővel tudja az információ vizuális megjelenítése cselekvésre ösztönözni az embereket. 

A film producere, Laurie David, miután először látta Gore prezentációját, küldetésének tekintette megosztani azt mindenkivel. A diaképek nélkül az egykori alelnök nem tudott volna akkora hatást gyakorolni Davidre, hogy az filmet forgasson az anyagból: a multimédiás élmények miatt az előadás jobban hasonlított egy filmre, mint egy prezentációra. Enélkül az üzenet valószínűleg csak azokhoz jutott volna el, akik eleve érdeklődnek a téma iránt, így viszont könnyen befogadhatóvá vált a probléma mindenkinek. Gore előadása kiválóan alkalmazta az egyszerűség elvét, a komplex információk átadását hatásos, egyértelmű képi anyaggal segítette, melyet Nancy Duarte, a világ egyik legismertebb prezentációtervező irodájának vezetője készített.  

Egyetlen gondolat is képes lavinát elindítani, egyetlen ötlet is lehet egy mozgalom gyújtópontja, egyetlen gondolat is átírhatja a jövőnket. De minden gondolat erőtlen, ha bennünk ragad. (...) Ha azonban képesek vagyunk azt úgy kommunikálni, hogy attól másokban is megmozdul valami, változásokat indíthatunk el. /Nancy Duarte/

Összességében elmondható, hogy a TED konferenciákkal új korszak kezdődött a prezentáció dizájn világában: míg egy átlagos ppt-n 40 szó áll, a TED előadások diái között nehéz olyat találni, ami szöveggel van telezsúfolva...Mégis a világ legjobb prezentációi közé tartoznak.

képek: innen, innen, innen, innen, innen és innen

Az amerikai elnökválasztást követően az alt-right aktivizálta magát Európában is, hogy a Nagy Mémháború második ütközetében Franciaországban is diadalmaskodjanak. Egyik harcieszközük a tengerentúlon is elhíresült Pepe, a rajzolt béka, aki Trumppal sikert aratott, Le Pennek viszont nem hozott győzelmet. A radikális szimbólummá vált béka tündöklésének és temetésének sztorija.

Miért is gondolták az amerikai mémharcosok, hogy a franciáknál be fog válni egy békáról szóló mém?! Na, de kezdjük az elejéről, és ismerkedjünk meg Pepével, a békával!

Pepe 2005-ben született meg Matt Furie tollából (és színes ceruzáiból), hogy aztán a Boy’s Club képregény hasábjain tündökölhessen. Furie elmondása szerint Pepe egy laza béka, aki szeret semmit tenni, a haverjaival lógni, dumálni a telefonon, néhanapján füvet szívni… Pepe vonzerejét a mémkészítők számára az adhatja, hogy a békát szinte minden üzenet kommunikálására fel lehet használni. Nem meglepő tehát, hogy Pepéből az elmúlt évtizedben világsztár lett az interneten.

A tavalyi amerikai elnökválasztásban kiemelt szerepet kaptak a mémek, ahogyan Trump kampányában újszerű kommunikációs stratégiákkal és felületeken próbálták megszólítani a fiatalabb generációkat. Jóllehet nem egyszerű azt mérni, hogy a mémek mennyiben segítenek egy elnök megválasztásában, mégis sokan vélekednek úgy, hogy azok kétségkívül hozzájárultak Trump győzelméhez.

Az elnökválasztás után pár nappal egy felhasználó egy Le Pent támogató Reddit fórumon a következőt posztolta: „Ha jól értem, mémekre van szükségetek. Elhoztam nektek Pepe Le Pent. Ritkaság a tengerentúlról.”

A franciák nem utasították vissza az amerikai segítséget (annak ellenére, hogy nacionalista politikai irányvonalakról beszélünk). Az alt-right egyik megszokott kommunikációs csatornáján, a Redditen, még egy fórumot is létrehoztak a stratégia megtárgyalására a Nagy Mémháború második csatájában. Sőt, Nyugat-Európában is megpróbálták elterjeszteni Trump elhíresült jelmondatának egy verzióját, a „Make France Great Again” szlogent.

Csakhogy az erőfeszítések a francia fronton nem mutatkoztak hasonlóképpen sikeresnek. A terjesztésre szánt mémek sokszor angol nyelven íródtak, ami a nyelvükre igencsak büszke franciáknál nem vette ki jól magát. Emellett úgy tűnt, hogy a szélsőséges képek kevésbé rezonáltak a francia választópolgárokkal, továbbá az álhírek és egyéb digitális félretájékoztató próbálkozások sem érték el a kívánt hatást. Sőt, egy francia akadémikus, David Chavalaris a #MFGA (Make France Great Again) hashtaget vizsgálva a Twitteren kimutatta, hogy azok majdnem kétharmada Amerikából származott.

Amikor Pepe adaptálásának sikertelenségére keressük a magyarázatot, ne felejtsük el, hogy ő bizony egy béka. És a béka a franciák szemében pedig a népük elleni sértést is jelentheti. Szóval nemcsak arról lehet szó, hogy a franciák (még) nem érettek meg az amerikaiak kiforrott mémkultúrájára, de maga a szimbólum is rosszul lett megválasztva.

Ennek ellenére a nemzetközi támogatók továbbra is lelkesen használták Pepét, aki immáron az antiszemitizmus és a rasszizmus szimbólumává vált. Kitartóan küzdöttek a csatában, de Le Pennek mégsem sikerült Trumphoz hasonlóan trónra kerülnie.

És mit gondol Pepe szülőatyja, Matt Furie, a béka radikalizálódásáról? Látva, mit tett az amerikai alt-rigth szeretett képregényhősével, elindította a #savepepe kampányt, hogy a gyűlölet szimbólumából visszaváltoztassa őt a béke békájává. Elárasztotta az internetet több száz vidám Pepe-rajzzal, de amikor ez sem volt elég, a francia elnökválasztás közepette eltemette békáját. #neverforgetpepe

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

A Földön jelenleg körülbelül 7000 nyelvet beszélnek, de bizonyos becslések szerint ez a szám 2100-ra akár a felére is visszaeshet. Az összes nyelv több mint 75%-át kizárólag őslakosok és törzsi népek beszélik - ezek hallhatósága és lejegyezhetősége pedig rohamos ütemben romlik. Vajon megállítható bolygónk szókincsének pusztulása? Meghallják a globális hatalmi szereplők a kihaló kultúrák utolsó segélykiáltásait?

Az ENSZ a 20. század második felétől a kulturális sokféleség védelme érdekében növekvő figyelmet szentel az őslakos és törzsi népeknek, különösen vallásuk, ismereteik és nyelvük megőrzése szempontjából. Nyilatkozatot fogadtak el az őslakos népek jogairól, rendszeres nemzetközi fórumot hoztak létre ügyeik tárgyalására, és speciális rapporteurt és szakértői mechanizmust alkottak jogaik védelmére. A látványos nemzetközi szakpolitikai előrelépés azonban nem adott kielégítő választ arra, hogy a sokszor a földrajzi és társadalmi értelemben is periférián élő emberek hogyan tudnak egy globális érdekérvényesítő mechanizmushoz csatlakozni. 

Hulu nyelven beszélő őslakos (Pápua Új-Guinea)

Az intézkedések kétségkívül pozitív hozadéka az, hogy a nemzetközi közösség végre elkezdte részletesen feltérképezni bolygónk kihaló félben lévő nyelveit, és ezzel a kulturális heterogenitás eltűnésének egy vetületét. 

A veszélyeztetett nyelvek térképe

Jó hír az is, hogy az ENSZ mellett egyre több kezdeményezés foglalkozik az őslakos és törzsi népek nyelvének, kultúrájának megőrzésével. A National Geographic Enduring Voice projektje a Living Tongues Institute for Endangered Languages szervezettel karöltve például nemrég arra vállalkozott, hogy feltérképezze a nyelvileg leginkább veszélyeztetett földrajzi régiókat, mely így néz ki: 

 Mit jelentenek a színek?

• A súlyosan veszélyeztetett (piros) régiókban számos őshonos nyelvet kizárólag 60 év felettiek beszélnek, akik tudásukat már nem tudják átadni a közösség fiatalabb tagjainak, mert azok vagy elvándoroltak, vagy más kulturális és nyelvi közösségbe olvadtak be.
• A nagyon veszélyeztetett  (narancssárga) régiók nyelveinek többségét 40 év felettiek beszélik, és fiatalok hiányában nekik sincs módjuk nyelvük átörökítésére. 
• A gyermekek már egyáltalán nem beszélik a közepesen veszélyeztetett régiók (citromsárga) nyelveinek többségét. 
• Az alacsonyan veszélyeztetett (világosbarna) régiókban olyan fontos társadalmi változások zajlanak, melyek a közeljövőben károsan érinthetik az egyelőre még több generáció által beszélt nyelveket. 

A térkép a politikai döntéshozók számára rávilágít arra, hogy hová érdemes minél előbb anyagi és szellemi erőforrásokat összepontosítani, még mielőtt még túl késő lenne.

Songe Nimasow és Khandu Degio rögtönzött rap előadása például az indiai Arunachal Pradesh tartományban lett felvéve, és a veszélyeztetett aka nyelven szól: 

A kutatás jelenleg Kelet-Indiára, Malajziára és Melanéziára összpontosul, különlegessége, hogy hangosszótárak létrehozásával próbálják felhívni a figyelmet a veszélyeztetett nyelvekre. A folyamatosan bővülő nyelvi kincsestárban jelenleg 15 latin-amerikai, 3 indiai, 1 pápua-új-guineai, 1 észak-amerikai, és 1 szibériai nyelvbe hallgathatunk bele. 

Láthatóság + Hallhatóság < Fennmaradás

Hiába a több évtizedes nemzetközi jogfejlődés, az egyre jelentősebb tudományos kutatások (vagyis a láthatóság növekedése) és a digitális technológiának köszönhető globális szintű hallhatóság, az őslakos és törzsi népek által beszélt nyelvek száma és gazdagsága rohamos ütemben csökken. Egyes becslések szerint a problémát csak széleskörű összefogással lehetne megoldani, amire a főbb hatalmi szereplők nem tudnak vagy nem akarnak megfelelő erőforrásokat biztosítani.

A közös nyelven való megnyilvánulás lehetősége bizonyos értelemben hatalmat - tehát befolyást és érdekérvényesítő képességet - biztosít. Fordítva pedig, a hatalom lehetőséget adhat arra, hogy az általunk kívánt formában - nyelven - fejezhessük ki gondolatainkat. Mivel a Föld nyelveinek többségét beszélő őslakos és törzsi népek a "fejlett"világ szemében csekély hatalommal rendelkeznek, így hiába emelik fel szavukat, az szinte kivétel nélkül következmények nélkül marad. Egyelőre tehát ezeknek az embereknek nem maradt más választása, mint a globális intézményrendszer számukra idegen jogi és politikai dzsungelében reménytelennek tűnő harcot vívni kulturális fennmaradásukért. Sajnos még mindig túl kevesen látják be, hogy bolygónk kulturális és nyelvi sokszínűsége mindannyiunk érdeke. Az idő pereg. A szó pedig szót, mondatokat, és teljes nyelveket követ - a feledésbe.

Képek:innen, innen 

Ábrák: Bíró Gábor István

Egyre több sorozatban tűnnek fel érdekesen és összetetten megírt, domináns női karakterek. Talán ez a trend is hozzájárul ahhoz, hogy egy olyan történelmi sorozat, mint a II. Erzsébet uralkodásáról szóló The Crown még a Trónok Harcánál is jobban szerepelhetett a 2017-es Golden Globe-gálán. Összeállításunkban az elmúlt évek terméséből mutatunk be példákat, és azt is felfedjük, hogy mi a közös Hillary Clintonban és Claire Underwoodban. 

Úgy tűnik, egyre több olyan sorozat lát napvilágot, mely esendőségükkel együtt erősnek, hibáikkal együtt szépnek mutatja a nőket. Íme, egy lista azokról a szériákról, melyek karakterábrázolásuk összetettségében felzárkóznak a hollywoodi trendekhez. 

Girls

A HBO saját gyártású, hat évados sorozatának írója és főszereplője, Lena Dunham nem egy megszokott sztár karakter: kiáll amellett, hogy a médiában ne csak idealizált női testek jelenjenek meg. Ő az első nő, aki megnyerte a Directors Guild of America Award-ot, és még ugyanabban az évben, 2012-ben felkerült a világ száz legbefolyásosabb emberének listájára is. A Girls huszonéves nőkről szól, akik keresik a helyüket a nagyvilágban. Nem vicceli el a kínlódásukat és nem mutatja őket törékeny, tökéletes virágszálaknak, sőt… Valós problémákkal küzdenek, mint például az egyetem utáni élet, amikor egy diplomával, tapasztalat nélkül kell helytállni a munkaerőpiacon. 

A sorozat egy olyan generáció tagjait állítja a középpontba, akik abban a szellemben nevelkedtek, hogy valósítsák meg önmagukat, de mégis kicsit elveszettek a világban, és emiatt gyakran szoronganak. A Girls szexjeleneteiben sincs semmi idealizálás - gyakran már annyira kínosak, hogy rossz nézni.Nincs se romantikus zene, se tökéletes harmónia, ahogy azt a korábbi, fiatalokról szóló sorozatokból megszokhattuk, ezzel szemben van bénán álló szexi ruha, rosszul elsült szerepjáték, és aktus közben kipattanó veszekedés.

Big Little Lies

Az HBO új minisorozata egy idilli, óceán mellett élő közösséget mutat be, látszólag jómódú és majdnem tökéletes életű emberekkel, a középpontban három családanya (Nicole Kidman, Reese Witherspoon, Shailene Woodley) és egy gyilkosság áll. Bár elsőre a történet nem tűnik túl egyedinek, a sztori mégis egészen újszerű a történetmesélés és a karakterépítés szempontjából. 

Nem az a szirupos, nagyvárosi nős sorozat: olyan témákat boncolgat, mint az, hogy a karrierista és otthon maradó nők hogyan élik meg választásukat. Szó esik az elvált szülők közötti kapcsolat alakulásáról, de megjelenik a mostoha kérdés, a generációs különbségek és a családon belüli erőszak is. A nők közötti viszony változatos: az összetartás mellett az egymás közötti, passzív-agresszív rivalizálásra is bőven van példa. A Big Little Lies esetében súlya van minden problémának: ezekre a készítők szándékosan próbálják ráirányítani a figyelmet. 

House of Cards

A magyarul Kártyavár címen futó sorozat alapját Lord Michael Dobbs könyve adja, mely eredetileg Londonban, az angol Parlament kulisszái mögött játszódik. A politikában jártas szerző megerősítette a hírt, miszerint a House of Cards ötlete egy Margaret Thatcherrel folytatott heves vita után fogalmazódott meg benne. Azt is elismerte, hogy van benne egy "egészséges megszállottság" Hillary Clinton iránt, akit a sorozat női főszereplőjének, Claire Hale Underwood megtestesülésének tart. Párhuzam közöttük, hogy kezdetben Clinton is inkább a háttérben maradt, mindketten sok múltbéli terhet hordoznak és ezáltal sebezhetőek, azonban ebből a sebezhetőségből fakad erejük is.

A sorozat főszereplői, Kevin Spacey (American Beauty, L.A. Confidential) és Robin Wright (Forrest Gump, The Princess Bride) egy nem mindennapi házasságba engednek bepillantást. Kapcsolatuk a kezdeti kikezdhetetlen szövetségből politikai hatalmuk növekedésével és a bukástól való félelem miatt egyre inkább átalakul: bizalmatlanná, fagyossá, kellemetlenné válik. Robin Wright producerként és alkalmanként rendezőként is dolgozik a sorozatban, karaktere pedig jóval népszerűbb, mint Frank Underwood-é. Ennek ellenére a szokásoknak megfelelően fizetése alacsonyabb volt, mint a férfi főszereplőé,azonban a színésznőnek végül sikerült elérnie, hogy ő is ugyanannyi fizetést kapjon. 

The Crown

A Netflix 2016 novemberében indította el a II. Erzsébet uralkodásáról szóló The Crown című sorozatát, mely az idei Golden Globe-gálán megnyerte a legjobb drámasorozatért járó díjat, a királynőt alakító Claire Foy pedig megkapta  a legjobb színésznőnek járó díjat. A világ legköltségesebb sorozataként tartják számon, csak az első évad 130 millió dollárba került - ennek ellenére még további ötöt terveznek a készítők. 

A sorozat az apja halála után fiatalon trónra került II. Erzsébet életéről szól, akinek sokszor választania kell a korona és aközött, hogy jó testvér, anya vagy feleség legyen, ami miatt folyamatosan vívódik önmagával. A nézők egy nem szokványos párkapcsolati felállás tanúi lehetnek: kiderül, hogy milyen az, amikor a férj mond le mindenről a felesége kedvéért, és a háttérbe vonul. A történet bemutatja Erzsébet döntéseinek hátterét, megismerteti a körülötte élő embereket, és segít megérteni az ország történelmének alakulását. 

Game of Thrones

A hatalmas népszerűségnek örvendő Trónok Harca című sorozatot, amely egy távoli korba helyezve mutatja meg a nők felemelkedését. A kezdetben lenézett, kizsákmányolt női karakterek idővel megtalálják a módját annak, hogy a kezükbe vegyék sorsuk irányítását, és érvényesüljenek egy férfiak világában.

A sorozatban eleinte sokkal több meztelen női testet lehetett látni, a nőket gyakran kezelték tárgyként, és gyakran váltak nemi erőszak áldozataivá. A sok megaláztatás és fájdalom után megerősödnek és átveszik a hatalmat a férfiak felett. Néhány női karakter erős, férfiasnak tartott tulajdonságokkal rendelkezik, ezáltal a sorozat a hagyományos női sztereotípiákkal is próbál leszámolni. 

És milyen, erős nőket felvonultató sorozat várható még az idén? 

• Nyáron jön az Orange Is The New Black új évada, mely egy az amerikai női börtönök világába kalauzolja a nézőket. 
• A Rózsák háborúja idején játszódó The White Princess, középpontban Elizabeth of York és VII. Henrik viharos házasságával.
• A The Handmade’s Tale című drámasorozat, ami egy jövőbeli, disztópikus diktátori államban játszódik az addigra megszűnt USA területén, ahol egyre kevesebb a nő termékeny, de egyre többeket fenyeget az átnevelőtábor veszélye. 

 Képek: innen, innen, innen, innen, innen

Sherlock Holmes és John Watson karaktereinek népszerűsége manapság vitathatatlan, de nem kellett ahhoz sem Robert Downey Jr., sem Benedict Cumberbatch brillírozása a mozivásznon és a tévéképernyőkön, hogy a híres detektív egyéniségét reklámcélra használják fel. Válogatás furcsa reklámokból, amelyekben a különc következtetőmasina és katonaorvos krónikása ad el nekünk bankot, biztosítást, kazánt vagy éppen pelenkát.

1. The Case of the Blue Clue

Ez a reklám még nem is annyira rossz, sőt, az 1987-es Houston International Film Festival ezüstérmét is sikerült hazavinnie. A célja az volt, hogy informálja a vásárlókat egy telefonszámról, amin keresztül tájékozódhatnak az energiatakarékos hűtők és mélyhűtők listájáról, illetve a kék szalagot (Blue Clue) keresve a boltban is kiválaszthassák ezeket a termékeket. 

2. Charlie Brown és Sherlock Hound

Szintén 1987-es gyöngyszem a MetLife reklámja, melyben Sherlock Hound mint a MetLife ügynöke villámgyorsan kinyomozza a választ a biztosítások iránt érdeklődő ügyfelek számára, legyen szó bármilyen kérdésről. 

3. A ki nem hűlt kazán esete

1992-ben azt is sikerült megfejtenie a dinamikus duónak, hogy az évek óta elhagyatott házban miért nincs hideg.

4. Sherlock Holmes kihívása az okostelefon kicsi kijelzőjével

Hogyan legyen okostelefon-kompatibilis a weboldalad? Avagy egy borzasztóan kis költségvetésű reklámot valamivel fel kellett dobni...

5. Watsonnak a Red Bul szááárnyakat aaad 

Egy ritka eset, amikor John Watsonnak sikerül felderítenie a rejtélyt, amit ráadásul a komornyik (!) követett el. A nyomok arra vezetnek, hogy tea helyett igyál Red Bullt!

6. Elementáris pelenkaválasztás

Szegény John Watson nem tudja, miért ereszt a pelenkája...

7. Következtetés az éj leple alatt

Csakhogy ne a pelenkareklámmal érjen véget felsorolásunk, itt egy, a BBC-s sherlocki következtetést lekoppintó bankreklám. Pluszpontot mindenképpen érdemel, mert legalább nem mondja, hogy “elementáris, kedves Watsonom”.