Egy kampány akkor hatásos, ha elgondolkodtat, azonban korántsem mindegy, hogy milyen gondolatokat és érzéseket ébreszt bennünk. A következő három kezdeményezés rendkívül fontos társadalmi ügyekre hívja fel a figyelmet, és nem is akárhogyan - férfi nemiszervekkel. Kreatívan provokatív vagy tolakodóan vulgáris? NSFW tartalom következik.

Dildókkal felvértezve

Texasban 2016. augusztus 1-jén lépett életbe a törvény, miszerint a 21 évesnél idősebb diákok (rejtve ugyan, de) fegyvert vihetnek be az egyetemekre. Több oktató is felemelte a hangját a törvény ellen, de a hallgatók ennél merészebb tiltakozásra adták a fejüket. A tüntetést megelőző egy hétben a szervezők csoportja mintegy 5000 különböző méretű, színű, “felszereltségű” műpéniszt osztott ki a University of Texas kampuszán annak reményében, hogy a hallgatók bátran sétálnak majd velük az egyetem területén, és beviszik azokat a kurzusokra is. Mottójuk: "Abszurditással harcolj az abszurditás ellen!" Véleményük szerint ugyanis az egyetemi fegyverviselés nem más, mint abszurd.

A tüntetéshez az inspirációt az adta, hogy szexuális játékszereket Texasban illegális közszemlére tenni. A szervezők a tiltakozás céljáról azt mondták, hogy az amerikaiaknak ideje átgondolni, milyen tárgyakat tartanak obszcénnek vagy elfogadhatónak mindennapi életükben, nem kevésbé pedig egy egyetemi kampuszon.

Zseniálisan rímeket és áthallásokat tartalmazó szlogenekkel álltak elő:

Ugyan a fiatalok aktív politikai szerepvállalását valóban elősegíti egy efféle akció, illetve a médiafigyelem sem elhanyagolható tényező, sokak szerint egy hasonló provokatív diáktüntetés sosem lehet eredményes. Egy egyetemi tanársegéd véleménye alapján a texasi törvényhozókat valószínűtlen, hogy valaha is meghatná egy szexuális játékszerekkel megfogalmazott üzenet. Egy másik oktató szerint a demonstráció soha nem fogja visszavonni a törvényt, de a hallgatók legalább a törvényhozók tudtára hozták, mi az álláspontjuk a fegyverviselésről.

Felmerül a kérdés, honnan szereztek a hallgatók 5000 dildót. A tüntetést egy szexuális játékszereket forgalmazó vállalat biztosította, akik szerint a demonstráció tökéletes alkalom volt arra, hogy a szexualitást továbbra is próbálják megfosztani a stigmáktól.

“Izgatott” metróülés Mexikóvárosban

Az idei év elején provokatív kampányba kezdett a mexikóvárosi polgármesteri hivatal és az ENSZ Nőjogi Bizottsága. Egy “extrákkal felszerelt” ülést helyeztek el egy metrószerelvényen, amit úgy alakítottak ki, hogy az ülésen helyet foglaló azt érezhette, mintha a fenekébe egy merev pénisz nyomódna. A metróülés kifejezetten a férfiak számára készült.

Az ülés alatt a következő szlogen volt látható: “Bosszantó így utazni, de ez össze sem hasonlítható a szexuális zaklatással, amit a nők szenvednek el a mindennapos utazásaik során.” A provokatívnak szánt reklámmal a szexuális zaklatásra kívánták felhívni a figyelmet, illetve arra, hogy az férfiak ilyen és ehhez hasonló erőszakos cselekedeteit a nők kicsit sem bókként értelmezik.

A kampányról készült YouTube videóban, amit azóta több mint kétmillióan néztek meg, látható az utazóközönség kellemetlen és sokkolt reakciója.

A Mexican Institute of Women 2016-os felmérése szerint ugyanis tízből kilenc tömegközlekedést használó nő nem érzi magát biztonságban a metrón. Egy 2014-es Reuters által végzett kutatás szerint pedig a mexikóvárosi metró a második legveszélyesebb a világon a nők számára. Az eredmények annak ellenére rettenetesek, hogy még külön női metrószerelvényt is létrehoztak a városban. Egy mexikói nő elmondása szerint azonban még a női kocsiban is előfordult, hogy egy férfi utas ráélvezett.

A kampány egyik támogatója szerint a változás elérése érdekében empátiára van szükség. A férfiak így megtapasztalhatják, milyen érzés, és remélhetőleg ezzel megváltozik a viselkedésük. Az ellenzők szerint azonban a kampány csak gúnyt űz a szexuális zaklatásból, ami a valóságban abszolút nem így néz ki. Azon is fel vannak háborodva, hogy nem történik érdemi előrelépés a probléma okának megszüntetésére. 

Jótékony péniszfirkák

Most áprilisban minden sportolni vágyó bátran rajzolgathat péniszeket a Google térképen, ugyanis jó ügy érdekében teszik. A Testicular Cancer New Zealand a hererákra hívja fel a figyelmet, valamint arra szólítja fel a férfiakat, hogy vegyék kezükbe az irányítást, és rendszeresen ellenőrizzék berendezésüket. Arra kérik a futókat, kerékpározókat és evezősöket, hogy a GPS nyomkövetőjük segítségével formáljanak péniszalakú alkotásokat, majd osszák meg a képeket a közösségi médiában.

A kezdeményezés neve “Go Balls Out”. A péniszfirkákra kíváncsiak ezzel a hashtaggel nézhetik meg a Twitteren az eddigi alkotásokat.

A kezdeményezés kifejezetten jó móka a kompetetív férfiaknak...

Képek: innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen, innen.

Izgalmas vizualizációs projektek valósítottak meg tavaly New York Cityben, amikor is az öt városrészben található összes fából interaktív térképet készítettek. A térképről megtudjuk, milyen a különböző fajtájú fák eloszlása, sőt olyan ökológiai tényeket is felfedezhetünk, hogy melyik mennyi energiát takarít meg. Mindezt persze dollárban számszerűsítve.

A New York-i Városfejlesztési Osztály (igen, a valóságban is létezik ilyen osztály, nemcsak a Parks and Recreation című sorozatban) célja az utóbbi években az volt, hogy felhívja a figyelmet a városi zöldövezetek és a környezet megóvásának a fontosságára. 

2015-ben a Treescount! nevű program keretében 2300 önkéntes hónapokon át járta Bronx, Brooklyn, Manhattan, Queens és Staten Island utcáit egy speciális készülékkel felszerelkezve, melynek segítségével a környéken fellelhető fákat tanulmányozták. A számukon, méretükön és állapotukon kívül arra voltak kíváncsiak, hogy milyen ellátást igényelnek, valamint lejegyezték a környezetükre tett előnyös hatásaikat is. 

Az összegyűjtött információkból megalkotott térképen mind a 685781 egyéni azonosítóval ellátott fa statisztikái szerepelnek. Az adatok között megtaláljuk a fák pontos helyét, párosítva a Google Street View képükkel. Ha kedvünk lenne csak az almafákat, vagy éppen csak a facsemetéket szemügyre venni, azt a szűrők segítségével meg is tehetjük. Sőt, a kedvenceinket el is menthetjük. 

A térképből érdekes ökológiai tények is kiderülnek: például az, hogy a fák mennyi esővizet fognak fel. Ez a tulajdonságuk azért hasznos, mert a csapadék szennyezi a vízkészleteinket - a fákon maradó esőcseppek viszont elpárolognak, ahelyett, hogy elérnék a talajt. Azt is kideríthetjük, hogy mennyi elektromos áramot spórolhatunk meg egy-egy fával: a lombok ugyanis árnyékolják az épületeket, így alacsonyabb fokozaton használhatjuk a klímát, valamint a felfogják a szelet, ennek köszönhetően pedig a fűtésre kell kevesebbet költenünk. Azt pedig magyarázni sem kell, hogy a fák a légszennyezettséget is csökkentik. A megtakarítást a térkép számszerűsíti is: nem csak gallonban és kilowattórában, hanem dollárban is. 

A városi dzsungelek nem csak a testi egészségünket és a pénztárcánkat óvják meg, hanem mentálisan is jó hatással vannak ránk: kedvező pszichológiai hatásaik közül érdemes kiemelni, hogy csökkentik a stressz szintet, fokozzák a boldogság érzetet, sőt, a közösségépítést is elősegítik. 

A BME KomMédia képzés egyetemi docense, Dúll Andrea - aki egyben a ELTE PPK Gazdaság- és Környezetpszichológia Tanszékének vezetője is - az Indexnek elmondta, az igazán jó városokban nem csupán arra figyelnek oda, hogy sok legyen a zöld terület, hanem arra is, hogy ez hogyan jelenik meg, mit közvetít, és mire ad lehetőséget. 

Képek:innen, innen, innen. 

Közel 30 éve jelent meg Noam Chomsky és Edward Herman könyve, a Manufacturing Consent: The Political Economy of the Mass Media, mely radikálisan átalakította a politika és a média kapcsolatáról alkotott elképzeléseket. A szerzők amellett érvelnek, hogy a demokratikusnak hitt nyugati sajtó szabadsága csupán egy mítosz, és valójában kereskedelmi érdekektől vezérelve neveli a befogadókat a propaganda-gépezet gondolkodásra képtelen alkatrészeivé. A könyvből nemrég rajzfilm készült az Al Jazeera YouTube oldalán. A narrációt nem más, mint a Democracy Now!-ból ismert Amy Goodman adta.

A disztópikus videóban furcsa és rémséges antropomorf narancsok szerepelnek hasonlóan hátborzongató zenei aláfestéssel. A médiában szereplőknek csak szájuk van, míg a médiafogyasztóknak csak szeme és füle...

 Az 1928-as születésű Noam Chomsky amerikai nyelvész, filozófus, politológus. Neve a generatív nyelvészet elméletéhez fűződik, de évtizedek óta publikál a kommunikációtudomány területén és nyilatkozik meg közéleti-politikai kérdésekben is. Chomsky jelenleg az MIT, azaz a Massachusetts Institute of Technology nyelvészeti tanszékének professor emeritusa. 

Egyetértést gyártani - így hangzik a könyv eredeti címe. Ez arra utal, hogy a média nem megadja a lehetőséget az állampolgároknak a szabad véleményformálásra, hanem kizárólag elfogadtatja velük a hatalmon lévő politikai-gazdasági érdekcsoportok által kívánatosnak tartott gondolatokat. Az elméletüket leíró propaganda-modell szerint a demokrácia pusztán a média propaganda-gépezete által keltett illúzió. Öt szűrőt neveztek meg, amely bemutatja a nagyvállalatok, politika és a média intézményeinek érdekeltségi rendszerét. 

1. Profit

A tömegmédia is vállalatokból áll, a vállalatok célja pedig nem más, mint a lehető legnagyobb profit előállítása. Az újságírás másodlagossá válik a járadékvadászat mögött.

2. Hirdetések

Tekintettel arra, hogy a médiavállalatok rá vannak utalva a hirdetőkre (hiszen nélkülük képtelenek fenntartani magukat), a reklámok előtérbe kerülnek az újságírói tartalom rovására . A hirdetők nem a hirdetési helyekért fizetnek, hanem a médiatermékek közönségéért. Miközben a média a fogyasztónak ad el egy terméket, a fogyasztót is eladja termékként a hirdetőknek.

3. Hírforrások

Nemcsak a hirdetők és a média között fedezhetünk fel szimbiotikus kapcsolatot, hanem a kormányzati és piaci hírforrások tekintetében is. A média tehát rá van utalva a tőlük kapott információkra, így jó kapcsolatot igyekszik ápolni ezekkel a szervekkel, szervezetekkel.

4. Lejáratás

Lejáratás vár azokra a személyekre, csoportokra, akik megkérdőjelezik a politikai-gazdasági érdekcsoportok által preferált értelmezéseket, azaz a konszenzust.

5. A Mumus

A könyv publikációja idején, az 1980-as években, az USA legnagyobb ellensége a kommunizmus volt. A Szovjetunió felbomlásával a kommunizmus megszűnt totális ellenségkép lenni, ezért ma Oroszország, a terroristák és a migránsok tölthetik be ezt a szerepet. Ugyanis mindig szembe kell helyezkedni egy ellenséggel, aki ellen közösen fel lehet venni a harcot, és akitől félni kell.

Bár Chomskyt sok bírálat érte elméletéért, érdemes lehet belegondolni, hogy az internet térnyerésével mely részei forognak tovább a propaganda-gépezetnek.

Képek: innen. 

A tudósok az utcán tüntetnek kutatási eredményeik szabadságának védelmében, miközben Trump a Fehér Házban és a médiában vívja a tudomány elleni háborút. A klímaváltozás tagadása mint egy összeesküvés-elmélet jelenik meg, mire a tudósok csípős humorú Twitter fiókokkal támadnak vissza. Élesedik az alternatív tények vitája.

Bostonban február 19-én az utcára vonult a tömeg. Egyesek a pár héttel korábban megrendezett Women’s March, a női egyenjogúság mozgalmának rózsaszín sapkáit viselték, sokan pedig fehér köpenyt öltöttek magukra. A demonstrációt tudósok vettek részt, azzal a céllal, hogy felhívják az emberek figyelmet Trump tudomány-ellenes politikai intézkedéseire.

További vicces transzparensek a tüntetésről - itt. 

A tudományos tevékenységet végzők amellett érveltek, hogy Donald Trump beiktatása óta számos olyan intézkedést hozott, amelyek ellentmondanak a tudományos tények szabadságának. Az amerikai elnök egyik első politikai intézkedése az volt, hogy törölte a Fehér Ház honlapjáról a környezetvédelemre vonatkozó elnöki utasításokat. Továbbá kijelentette, hogy nem írja alá a klímaváltozás elleni küzdelemről szóló Párizsi Egyezményt, és az amerikai környezetvédő ügynökség, az Environmental Protection Agency (EPA) vezetőségének élére a klímaváltozást tagadó Scott Pruittot nevezte ki.

Emellett a média beszámolt az úgynevezett „gag order”-ekről, amelyek érintették a tudományos kutatásban résztvevő kormányzati intézmények internetes oldalairól eltávolított információkat. Éppen ezért, a tudás szabad áramlását féltve, a környezetvédelemmel foglalkozó amerikai állami szervezetek alkalmazottjai alternatív Twitter fiókokat hoztak létre, hogy biztosítsák az állampolgárok hozzáférését tudományos eredményeikhez – olyan adatokhoz, amelyek rácáfolnak a kormány álláspontjára. Rogue Nasa, AltForestService és Bad-Hombre-Lands National Park a Twitteren.   

Hogy meddig is terjed Trump tudományellenessége? Az Egyesült Államok 45. elnöke nyíltan tagadja, hogy a klímaváltozást emberi tevékenység okozza, sőt, szerinte azt a kínaiak találták ki.

Az alábbi videóban (2. perctől) pedig arról beszél, hogy abszurdnak tartja a kijelentést, miszerint az otthonában, zárt ablakok mellett permetezett hajlakk hatással lenne az ózonrétegre.

A tudomány elleni háborúnak nevezni a politika és a tudomány álláspontjainak eltérését sok veszélyt rejt magában. Amerika előszeretettel keretezi háborúként politikai irányvonalait, gondoljunk csak a drog vagy a terror elleni háborúra. Retorikai erejüknek köszönhetően mindkettő mögött rengetegen sorakoztak fel. A háborús politikai retorika azonban félő, hogy megváltoztatja nemcsak a politikai, de a jogi eljárásrendet is a tudománnyal szemben. Természetesen a tudomány elleni háború nem tárgya a nemzetközi humanitárius jognak, mégis felruházhatja további extra jogkörökkel a kormányt és az elnököt.  Azt pedig a tudomány még ennyire sem fogja megköszönni.

Annak ellenére, hogy a bostoni demonstráción pár kósza hang olyan frázisokat skandált, mint a „tartsa távol az aprócska kezeit a tudománytól”, a tüntetők arra törekedtek, hogy a demonstrációt pro-tudományként keretezzék, nem pedig Trump-ellenes megmozdulásként. A tudósok magukat a természet és a közösségek megőrzőinek nevezték. A demonstráció egyik vezetője azt nyilatkozta, hogy ideális esetben a tudósnak nem feladata, hogy a laborból az utcára vonuljon tüntetni, de azt érezték, nem volt választásuk.

Ugyanakkor nem feltétlenül jó ötlet a tudósok részéről a kutatóintézetekből kimerészkedve tüntetésekbe kezdeni. Előfordulhat, hogy kéretlen ellenségképet alkotnak magukról. Egyesek amellett érvelnek, hogy a tudományos munkát végzők előnyösebb pozícióba hozhatnák magukat, ha a demonstráció helyett lobbiznának és kapcsolatokat építenének. Ugyanakkor ne gondoljuk, hogy a láthatóság, valamint az emberek informálása a tudományos eredmények szelektálásáról ne lenne fontos. A tudósok a Women’s March sikerén felbuzdulva hasonló kaliberű tüntetésre készülnek. A jövő majd eldönti, mi lesz a sikeres háborús tudományos stratégia.

Képek: innen, innen, innen, innen, innen.

Közel egymillió feliratkozója van a 22 éves New York-i videoblogger, Eugenia Cooney, csatornájának, néhány youtuber viszont a change.org oldalon petíciót tett közzé a lány által megosztott tartalmak ideiglenes letiltásáért. A tiltakozás oka, hogy egyesek szerint az „ijesztően sovány” Eugenia az anorexiát népszerűsíti fiatal követői körében. Az indítványt 18.000. ember írta alá, de a Charge.org végül eltávolította azt.

Eugenia 2013-ban töltötte fel első videóját a YouTube-ra, ruhákról és sminkekről szóló posztjait ma már több százezren, vagy akár több millióan is megnézik. Idén októberben aggódó nézők egy csoportja a Change.org oldalon aláírásgyűjtést indított a lány ideiglenes letiltásáért.

Petíciójuk szerint Eugenia egészsége veszélyben van extrém soványsága miatt, miközben megjelenésével azt közvetíti– különösen a fiatal lányok felé-, hogy ez a testfelépítés teljesen normális, sőt kívánatos. Bár a tiltakozók elismerik, hogy Eugenia nyíltan nem ösztönzi utánzásra nézőit, mégis kifogásolják, hogy videóiban gyakran sokat megmutat a testéből, és ezzel szerintük nem tesz jót azoknak, akik anorexiával, vagy más étkezési zavarral küzdenek.   

Válaszul Eugenia több Twitter bejegyzést és egy bocsánatkérő videót is megosztott, melyben világossá tette, hogy soha nem akart másokat befolyásolni, és nem bíztatott senkit arra, hogy utánozza megjelenését. Bár megköszönte az aggodalmat, de az anorexiával kapcsolatos vádakat elutasította és elmondta, hogy mindig is sovány volt.

Az indítványt már több mint 18.000 aláírója volt akkor, amikor a Change.org eltávolította azt. A téma egy valóságos petíció lavinát indított el: egyesek azt kérték, hogy ne tiltsák le a videobloggert, míg mások az eredeti petíciót követelték vissza. De születtek „Segítsünk Eugenia Cooneynak” témájú lapok és egy népszerű hashtag, a #helpeugeniacooney is. A felhasználók a YouTube-on is sorra teszik közzé a támogató vagy éppen gúnyos videókat és kommenteket. Az évekkel ezelőtti Leave Britney Alone videók mintájára már több Leave Eugenia Alone videó is született.

Az eset olyan kérdéseket is felvet, amik túlmutatnak a konkrét történeten, például: lehetséges az anorexiát – vagy más betegségeket- YouTube videókban népszerűsíteni? Ha Eugenia csatornáját letiltják az étkezési rendellenességek propagálása miatt, akkor ugyanezen az alapon a túlsúlyos youtuberek is korlátozhatóak? Beavatkozhat ezeknek a kérdéseknek az eldöntésébe a közönség, vagy a YouTube, és ha igen, mikor?

képek: innen és innen

Egy kisípolt káromkodás vagy egy trágár szóra való utalás a reklámok kiélezett versenyében hihetetlen előnyt hozhat a merészebb vállalatoknak. Kockázatos üzlet ugyan, mert megsértheti és így akár el is idegenítheti az érzékenyebb fogyasztókat, viszont azok, akik vevők a káromkodásra, vevők lehetnek a reklámozott termékre, márkára is. CUitNT, Phukit, F’n’L - színes válogatás pár betiltott és még játékban maradt reklámból.

Minden országban törvények és jogszabályok határozzák meg, hogy mi szerepelhet egy reklámban és mi nem. Szexuális utalások, kivillanó meztelen testrészek, bármilyen deviáns magatartás miatt a hirdetések fennakadhatnak a szabályozó testületek szűrőjén, ezek alól pedig a csúnya szavak sem képeznek kivételt. A vállalatoknak azonban nem feltétlenül jelent hátrányt, ha reklámjaikat betiltják, hiszen ez akár növelheti is vonzerejüket, és mint tudjuk, az internet sosem felejt, így a tiltott reklámok visszakereshetők. Legyen szó televíziós reklámokról, óriásplakátokról vagy magukról a márkanevekről, a külföldi reklámpiac időről-időre produkál nem kis felháborodást keltő hirdetéseket, amik kifejezetten a felnőtt korosztálynak szólnak. Bár érdemes megjegyezni, hogy ezeknek a reklámoknak az előnye sokszor éppen abban rejlik, hogy a gyereknek le sem esik a poén.

Az ausztrálok legújabb dobása az Északi Terület népszerűsítésére (ami az ország egyik territóriuma) a nem kicsit egyértelmű CUitNT szlogen, ami a „See You in the Northern Territory” rövidítése akart lenni. Ezzel a jelmondattal buzdítja az ausztrál turisztika központ az érdeklődőket, hogy látogassanak el az Északi Területre.

Úgy tűnik, a cunt szó az angol nyelvterületen elég népszerű, ugyanis a Newcastle University a 2013-as rebrandingje során, nem vicc,  a következő nevekkel szerette volna bejegyezni magát: Central University of Newcastle upon Tyne, valamint Civic University of Newcastle upon Tyne. És ki ne szeretné, ha a diplomája CUNT-ként lenne megnevezve?!

Klasszikusnak számít a káromkodó reklámok körében az Air Asia légitársaság plakátja, amivel a Phuket nevű thai város látogatására ösztönzik a turistákat. „Cheap enough to say, Phuket I’ll go! – ami nem véletlenül plakát formátumban jelent meg, ugyanis ha kimondjuk vagy mástól halljuk a mondatot, az bizony úgy hangzik, mint a „F*ck it” kedves angol felkiáltás. A csel benne az, hogy a helyes kiejtés Poo-ket, ezért nem is büntették a hirdetést. Az előzőhöz hasonlóan ez a reklám is ausztrál találmány.

A Garnier Fructis Full & Luscious nevű termékvonalával azonban már határsértőnek bizonyult, így a reklámot betiltották. Arra hivatkoztak, hogy az F’n’L szlogen úgy hangzik, mintha azt mondanák, „effin’ hell”. A reklámban a kérdéses káromkodást egy srác mondja ki, amikor meglátja az irodába (természetesen lassított felvételben) belépő (szélgépekkel feltunningolt) dús és érzéki hajú hölgyet.

„Our Prices are Sofa King Low!” – hangzik a kanapékat reklámozó cég hirdetése, ami nem meglepő  módon betiltásra került. Ezek a típusú reklámok, ugyan primitívnek tűnhetnek, mégis megadják az elégtételt a fogyasztónak, amikor rájön a poénra. Az ötletgazdák védelmében viszont fel lehetne hozni azt, hogy a szlogen káromkodássá alakítása ugyanannyira köszönhető a néző  képzelőerejének, mint magának a reklámnak.

A Bud Light-nak nem egyszer sikerült betiltott sörreklámot készítenie. A több videóban is megjelenő irodai társaság egyszer Bud Light-ért cserébe adományozta el ruháit, itt éppen a káromkodásért büntetésként fizetendő pénzből vesznek közösen sört, így nem meglepő, kicsit eldurvul az irodai hangulat.

A magyar terepen jóval szerényebb a felhozatal káromkodós reklámokból. A Szegedi Borfesztivált évről-évre promótáló Mucsi Zoltán viszont ebben a 2014-es videóban „mentálisan padlót fog”, ezért úgy dönt, hogy lemegy lazítani a Szegedi Borfesztiválra. Jóllehet, ebben a reklámban a csúnya szavak nem kapcsolódnak szervesen a termékhez vagy a márkához, mégis passzolnak a hangulathoz, és miközben a promóció egy alkohollal kapcsolatos rendezvénynek szól, a felelősségteljes üzenet sem marad el – „csak egy pohárkával”.

képek: innen, innen és innen.

A Trónok harca stábja együtt örül a női röplabda-válogatott sikerének, a Westworld főgonosza bekerül az alkotmánymódosítási tárgyalásokba, kiderül, hogy Putyin 30 évig akarata ellenére a szüleivel élt - kár, hogy mindezek a remek történetek csak egy alkalmazás, a Sony News Suite képzeletében történtek meg.

Az internetes életünket algoritmusok irányítják, ezt már megszoktuk. Ahogy azt is, hogy az algoritmusok elég gyakran hibáznak: vagy érdektelen posztokat válogat nekünk a Facebook a hírfolyamban, vagy hetekig üldöz minket egy olyan termék hirdetése, amire egyszer véletlenül rákattintottunk egy gyenge pilanatunkban.

De vannak a hibák között olyanok is, amik a bosszúság helyett felhőtlen szórakozást kínálnak. A Sony hírolvasó és -megosztó appja például úgy döntött, hogy szakít a konvenciókkal, és saját maga válogat neki tetsző képeket a hírekhez, bármi áron. Így születtek meg a News Suite világában ezek a gyöngyszemek az Oktoberfestet ünneplő Washingtontól kezdve az LGT-nek beállított Iszlám Államig.  

Ha találkoztál már te is hasonlóan szórakoztató kombóval, meséld el kommentben!