A nők helye a konyhában van és tudjanak főzni. A férfiaknak hús, nőknek zöldség való. Csak néhány példa a hétköznapokban is meglévő sztereotípiákról, amik bármikor előkerülhetnek, akár otthon, akár egy étteremben, vagy akkor, amikor a reklámokat nézzük.
A nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák egyik tipikus példája, hogy „a nő helye a konyhában van”. Az 1940-es években még jelentek meg olyan könyvek, mint a The Quick Dinners for the Woman in a Hurry Cook Book (Gyors vacsorák rohanó nőknek) szakácskönyv, és egy kutatás szerint 1965-as években csak a férfiak 29%-a, míg a nőknek 92%-a tevékenykedett aktívan az ételkészítésben. Négy évtizeddel később ezek a különbségek már mérséklődtek, a férfiaké 42%-ra nőtt, míg a nőké 68%-ra csökkent.
(via)
Bár ez még önmagában nem feltétlenül jelent gondot, Deborah Cameron egyik cikkében hozza példaként a következőt: Egy idős pár minden este leül együtt vacsorázni az asztalhoz, majd a férfi megkérdezi: „Van ketchup, Vera?”. Feminista lányukat ez a kérdés zavarja, mert bár az érdeklődés értelmezhető akként, hogy „Nem tudom van-e itthon ketchup, kérlek világosíts fel róla!”, valódi jelentése inkább a „Szeretnék ketchupot a vacsorához, hozd ide!”. Talán szükségtelen magyarázni, hogy míg az első egy ártatlan megjegyzés, addig a másik már magában foglalja azt az elvárást, miszerint a nőnek/feleségnek ki kell szolgálnia a férfit/férjet.
Hasonló elképzelések néhány éve Magyarországon is felütötték a fejüket az Univer majonéz marketing projektjében. Ebben a cég termékei egy-egy falvédőt kaptak, stílusos designnal és különböző mondókákkal. A külcsín és a kialakítás valószínűleg a nosztalgia érzetét akarták kelteni, és végül keltették is, csak éppen egy elavult és szexista módon. A mondókák többsége ugyanis arról szólt, hogy a nők helye a konyhában van („Asszony nélkül a konyha, kulcs nélküli lakatka!”), a nő dolga a főzés („Szakácsné légy mindig ébren, az étel oda ne égjen.”), a nőnek rendet kell tartania („Rendes asszony gondja, a szép tiszta konyha.”) vagy feladata a férj kiszolgálása („Férjuram ne jöjjön a konyhába. Várja meg az ebédet a szobában.”).
(via)
A nők csak ne ropogtassanak!
Míg a korábban leírt probléma leginkább a nők és férfiak háztartásban betöltött szerepével kapcsolatos, egy másik érdekes jelenség a food sexism (”kajaszexizmus”). Bár erre definíciót találni nehéz, leginkább arról van szó, hogy sztereotip elképzeléseket követve a két nem képviselői másként kellene, hogy hozzáálljanak a különböző ételekhez és italokhoz. A probléma különösen nagy figyelmet kapott a 2018. februárjában bejelentett Lady Doritos chips miatt, amikor a PepsiCo cég egy csendesebben ehető és kevesebb koszt csináló „hölgybarát” chips piacra dobását tervezte. Az okot a cég elnök-vezérigazgatónője egy rádióadásban ismertette, és kutatásokkal igyekezett alátámasztani a koncepciójukat:
„Ugyan a nők is imádnak hangosan [chipset] ropogtatni, az ujjukat lenyalni és utána a zacskóban maradt morzsákat a szájukba söpörni, mindezt nem szeretik nyilvánosan tenni.”
Ugyan a PepsiCo kutatásai akár alá is támaszthatták volna ezt a kijelentést, a Women’s Equality Party (Női Egyenjogúság Párt) szóvivője elmondta, hogy „a cég ezzel egy idejétmúlt sztereotip elképzelést tart fent, továbbra is elveszítve az egyik legnagyobb vásárlói kört: a nőket.” Az eset a nyilvánosságot is megmozgatta, és Twitteren a #foodsexism hashtag-gel kezdtek el posztolni emberek, míg mások videóban is kiálltak „a nők nyugodtan ropogtassanak” jelmondat mellett:
Férfiaknak csülök, nőknek saláta
Ahogy írtuk, a probléma nem csak a nőket sújtja. Férfiak ugyanúgy áldozatul esnek ezeknek az ételekkel-italokkal és evési-ivási szokásokkal kapcsolatos sztereotípiáknak. Ilyenek például, hogy a férfiak asztalán minden nap legyen hús, steak, kolbász, csülök, pörkölt vagy szalonna, köretnek pedig a fehér kenyér, tészta és krumpli ”illik”. A nőknél ugyanez a sovány csirkehús, mellé saláta, teljes kiőrlésű kenyér, vagy köles és társai. A desszert inkább nőies dolog, de ha már mindkét nem eszi, akkor az étcsoki férfiasabb, a krémesebb sütemények „kerülendőek”. Az ételek mellett pedig az italokat is érintik ezek az elképzelések: a nőkhöz az édes, a férfiakhoz a száraz bor illik; a sör nem nőies, ahogy a kemény tömények például a whiskey sem, ugyanakkor az édes likőrök és koktélok ”csajos piák”.
A konkrét fogásokon kívül pedig a szokásokban is vannak különbségek. A nők inkább szeretnek kevesebbet enni az asztalnál, míg a férfi azzal tudja jelezni, ha ízlett a kaja, hogy kétszer szed, és jól degeszre tömi magát. Ez már az első randin is jelentkezhet, amikor néhány férfi kényszernek érzi, hogy jó sokat egyen, mert úgy gondolja ettől lesz szexi. A női oldalon ez pedig a szigorú diétában merül ki. @everydaysexism hashtaggel mesélnek el nők történeteket, hogy férfiak szóvá teszik, ha szerintük egészségtelen vagy hízlaló ételeket esznek („Egy chipset vettem épp a boltban, erre egy férfi mondta nekem: Ne csináld! Olyan szép vagy!”).
Arról pedig nem szabad elfelejtkezni, hogy ezek az elképzeléseknek az egészségre is káros hatással lehetnek. Míg női oldalról a bulimia vagy anorexia egyik pillérét adhatják – alapját pedig a testképzavarok –, addig a férfi oldalon a magas zsírtartalmú ételek a szív- és érrendszeri betegségek kockázatát hordozzák és az ”apatest” kialakulását is eredményezhetik. (Pedig egy kutatás szerint a több zöldséget és gyümölcsöt fogyasztó férfiak természetes szagát a nők vonzóbbnak tartják.)
Bár pozitív példákkal is találkozni a kajaszexizmus leküzdésében – mint például a kifejezetten női vevőket célzó 2018-as Johnny Walker kampány, amiben egy időre lecserélték a whiskey logójában Jane Walker-re a sétáló karaktert – a Lady Doritos hölgybarát chips még így is csak a jéghegy csúcsa. Az ételreklámok egész armadáját lehet felhozni az ételszexizmus meglétére és erre össze is állítottunk egy válogatást. Jó étvágyat kívánunk!
(via, via, via, via, via, via)
